Féltékeny vagyok

Arra, hogy például a gyerekek időnként átkéreszkednek más ölébe. Például megjön a nagyanyjuk, L. a kezemben van es nyújtja a kezét a mama felé. Anyukam itt volt két napig és kb le se voltam kakálva ( kis túlzással) egesz nap a mamán csüngtek, láthatóan vele akartak játszani. Ha elmegyek vásárolni mondjuk két órára és hazaérek, szepen tovább játszanak a mamával, nincs semmi ováció, hogy hazaértem. De ha az apjuk jon haza este a munkából, majd kiugranak a bőrükből. Túlságosan megszoktak engem? Vagy annyira nem szeretnek? Ilyen kérdések kavarognak bennem. Szóval féltékeny vagyok. 

Mondtam ezt a férjemnek, es ő azt mondta, hülye vagyok, örülnöm kéne, hogy a gyerekek ilyen jól elvannak mással is. Ha meg nagyon anyásak lennének, az lenne a baj. 

Az anyai szívem akkor is nehezményezi ezt néha...hülye vagyok?

10 hónap es 12 nap

Cs.

Mindenevő kislány vagyok, szeretem a pocakom, a finom falatokat hümmögéssel jelzem anyának, altalaban minden kanál után. Irtó édes ez a hang. Önállóan még nem iszom a csőrös pohárból, de mar próbálgatom. Anya szerint még arra nem jottem rá, hogy hátra kell kicsit hajtani a fejem, hogy ne csak levegot szívjak, hanem jöjjön is belőle valami. Napok kérdése. 

Megtanultam tapsolni, puszit adok, integetek, ha anya fintorog, grimaszol, utánzom. Most tanulom, hol van az okos fejem. ( néha már megtalálom) 

Kedvencem a kukucs játék, anya strandkendőjével, egyszerűen nem tudom megunni! De amikor olyan vicces, nemigaz? :) Lauval is szoktam játszani, de izgibb, ha felnott is jelen van, mert kell hozza a " hol van Cs. baba? Hát itt van!- felkiáltás. Amikor rajtam van a kendő, hangosan visitok, mert alig varom, hogy kibújjak alóla. Ha anya is be bújik a rejtekhelyemre, a kendő alá, az az igazi móka. Extra mód visitok, nevetek. 

Már önállóan, segitseg nélkül fel állok, es szepen guggolva leülök. Ha fogják a kezem, megyek pár lépést. Szívem szerint allandoan ezt gyakorolnám! Kapaszkodva akárhová eljutok. Baromi büszke vagyok magamra emiatt, majd kiugrok a bőrömből, ha sikerelélmenyem van. 

Apa nyomtatójának a szervízelése az én feladatom, amelyet nagyon lelkiismeretesen, minden nap elvégzek. Ha gond van, szerelgetem egy kicsit. 

Mindig elveszem Lau játékát, de rendes tesó, nem szokott balhézni miatta. Szeretjük utánozni egymást. :) 

A pelenkazast, öltözködést utálom, de mivel az emésztésem igencsak rendben van, ezert naponta jó sokszor nyaggat ezzel anya. Altalaban menekülőre fognám...

Kedvencem még a vonatozás. Anya vett egy gurulós tároló dobozt, hogy majd abba mindenfélét bele pakol. Ugy alakult, hogy mi használjuk vonatközlekedés céljából. Mind a ketten beleférünk, én ülök elől, hugi hátul, anya meg gyorsan tologat minket, közben csihuhuzik. Apa azt mondta, ha az egyik babàt is magunkkal visszük, olcsóbb a menetdíj, ezert néha más is utazik velünk. 

Ez vagyok én: 

L. 

Az ételeket illetően igencsak szkeptikus vagyok, no meg valljuk be, elég uncsi tevékenység. Igy sokszor forgolódok, inkabb nézelődők, de azert eszem is. Igazából menet közben rájövök, hogy anya egesz jól főz és változatosan. Vicces lány vagyok, néha fel dobom a tíz órait egy jo kis tüsszentéssel. Látnátok anya képét, amikor telibe küldöm egy kis meggyszósszal. :) 

Csőrös pohárból önállóan iszom, én is adok puszit, integetek, és tudom, hol van az okos fejem. 

A kukucs játékot én is szeretem, de azert hamarabb megunom mint a tesó. Ha anya kérdezi, hol van Popó ( a hernyó), akkor elindulok és megkeresem. Különböző nagyságú kaspókat egymásba pakolgatom, ezt ugy tanultam meg, hogy anya mindig mondta: tedd bele. 

Zeneimádó vagyok ( biztosan apától örököltem) , tegnap is egy jazz koncertre kapcsoltam a tévét. A távirányító nagy kedvenc ( már amikor hagyják, hogy kezembe vegyem) altalaban megkeresem a mesecsatornát és ott hagyom. Minden nap nézünk egy kis duck tévét, érdeklődéssel figyeljük, más nem erdekel a tévében.

Mozgásban a nővérem kicsit ügyesebb, de mindig ott vagyok a nyomában egy ket nappal. Én is állok, akárhová eljutok, lépegetek. 

Nagy mókamester vagyok, szeretem a huncutkodást, elmélyülten tudok játszani. 

A Pelenkázás nekem sem a kedvenc időtöltésem, meg tudom makacsolni magam, és akkor hisztizek, menekülök. Szegény anya, most vett egy csomó pelenkát akciósan, azt hiszi sokáig elég lesz. Haha. :)

Napom fénypontja, amikor apa hazajön a munkából, ilyenkor már nagyon türelmetlenek vagyunk, alig várjuk, hogy velünk foglalkozzon. 

Van egy kedvenc nyuszim, mindig vele alszom el, nagy segítségemre van. Szeretem. 

Gagyorászunk baba nyelven, meg néha felnott nyelven is, olyanokat mint mama, baba, pá.

Egy fotó rólam:

Írunk még, csak lassan kész az ebéd, már megint enni kell! Reméljük, anya délután elvisz minket sétálni, azt is nagyon szeretjük. 

:*

Mutasd meg!

Amikor nem voltak gyerekeim, azt gondoltam, na en nem leszek olyan szülő, aki ha tapsolni tud a gyereke, akkor feltétlen késztetést érez arra, hogy mindenkinek megmutassa az uj tudományát. 

Rá kellett azonban döbbennem, hogy olyan fantasztikus érzés, amikor meg tanítunk valamit a lányoknak, hogy igenis meg akarom mutatni másoknak! Mert az én icipici két és fél kilóval született kislányom tud már tapsolni! Es közben annyira örül magának, hogy fülig ér a szája, felhőtlenül boldog, latszik rajta, hogy azt gondolja, ezzel valami hatalmas dolgot tett. Az én szívem meg túlcsordul, szétszakad a boldogságtól. Es ez még csak egy taps, egy pápà, egy cuppanós puszi. 

Azt hiszem, a java most kezdődik...

Technika

Érdekes jelenség van térhódítóban a Facebookon. Ossz meg 5 képet 5 napon át, amelyek 15 évnél régebbiek. Engem is felkértek kétszer, de nem vettem részt a játékban. De nem is ez a lényeg.

Elgondolkodtam azon, hogy amikor a mai kor vívmányaitól tartunk, féltjük a gyerekeinket, ugyanakkor nagyon sok jót hozott életünkbe a technika ilyen mértékű fejlődése. Nem vagyok még csak középkorú sem, 32 eves vagyok ( leszek), mégsem készültek rólam gyerekkoromban videók, fényképek is csak módjával. Nincs megörökítve az elso lépésem, az elso szavam, hogyan ettem a céklát és hogyan szeltem a habokat a fürdőkádban. Pedig miylen jó lenne! Milyen jó lenne nagymamám hangját hallani, vagy ahogyan nagypapám mesélte a háborús történeteit. Sajnos nincsenek ilyen felvételeim. 

Maradnak az emlékeim, és a szüleim történetei. 

A gyerekeink igazan apro dolgait is igyekszünk digitalizálni, születésük óta talan nem túlzok, ha azt állítom 2-3000 kép biztosan készült már róluk. 

Es igen, nyomkodják néha az iPadet, bekapcsolják a tévét, és valami különös vonzalom van kialakulóban köztük és a telefonom között. Mintha zsigerből ráéreznének, hogy ez az, ami nagyon " modern" es egy 10 honapos babának feltétlenül szükséges. Természetesen időnként vannak vitáink ezügyben. :) 

Szóval csak a facebookos játék kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire más körülmények között nőnek fel mar a mi gyerekeink, mint annak idején mi. És nem a szuper beszélő baba kell neki, hanem a telefon, amit nyomkodok. Azt sem tudja, mi az, de kell neki. Aztán megkapja és meg akarja enni!!! 

Közösség

Mostanában foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mikor lenne érdemes, esetleg szükségszerű közösségbe vinni a lányokat? Mert ugye ők ketten vannak. Azokat az egyedüli babákat érintő hatásokat, amit egyedüliként megtapasztal egy kisbaba úgy gondolom ők a testvér allando jelenléte által mar átélték. Gondolok itt például arra, hogy a tesó elveszi a játékot, a cumit, tudják azt, hogy milyen "megérinteni" egy masik babàt, hogyan kell viszonyulni hozzá, milyen az, amikor a szülői figyelem nem osztatlan. Ők érzelmileg kötődnek egymáshoz, nekik abszolút termeszetes a masik jelenléte, hiszen születésük óta nem is ismernek mást. Vajon hogyan lenne ez egy idegen közösségben, hasonló korú gyerekek között? Célszerű e nekem ezt idő elott ( ovi, bölcsi) próbál gatni? Tavasszal csaladi uszodai programot tervezek, de lehet, hogy jo lenne valami más is. 

Az anyukákkal való rendszeres találkozáshoz való hozzáállasom is kettős. Egyrészt jó lenne néha egy kis felnott társaság, de azert óckodom a hány kiló a gyerek, mit eszik, " lépegetünk e már" oda vissza kérdezgetésétől. 

Csaladi közösségben a gyerekek eddig nagyon jól teljesítettek, a ritkán látott unokatesók, nagynénik es egyéb rokonok jelenléte nem zavarja őket. ( ha nagy a tömeg időnként azert megijednek, kicsit sirdogálnak, de szerintem ez teljesen termeszetes). 

Kinek mi a véleménye, tapasztalata errol? 

Folytatom

Az elmúlt hetek alatt bebizonyosodott, hogy en bizony szeretem ezt a blogot, es hianyzik. Ugyan időm nem lett több, megis igyekszem néha írni egy keveset. Mert ennyi kell nekem. Pont.

Nem is tudom, hol kezdjem? Panaszkodjak vagy dicsekedjek?

Talan dicsekszem eloszor egy kicsit. 

No hát, a lányaimról lesz szó. Hétről hétre erősödik bennem az érzés, hogy imádom, amiért ikrekkel ajándékozott meg az élet. (Mégha nem is ez a dolgok normális menete. )

Újabban utánozzák egymást, ami cukibbnál cukibb helyzeteket szül. Az egyik mondjuk csattogó hangot ad ki a nyelvével, vagy éppen hangosan, nyálasan brüüüü-get a szájával, azonnal rákezd a masik is. Ilyenkor huncutul egymásra néznek, majd még egy fokozattal feljebb kapcsolva folytatják tovább. Grimaszokat vágnak egymásnak, hangosan "fújnak" a másikra, közben idétlen vigyor a kis arcukon. Meg kell zabalni őket ilyenkor. Még mindig mindent rágnak, ez a kedvenc hobbik egyike. A másik a ket lábon való ácsorgás, kapaszkodva lépegetés, szigorúan oldalazó mozdulatokkal. Ezt mar elég régóta csinálják. Talan elfogulatlanság nélkül mondhatom, hogy mozgás ügyileg nagyon toppon vannak. 

Minden, ami zenél, jöhet. Ilyenkor előre hátra ringatóznak. Próbáltam mutatni nekik, hogy lehet ám ezt jobbra balra is csinálni, de úgy latszik, bezavartam a rendszerbe, mert nem értették mit akarok. Előre hátra, szigorúan. 

Karácsony óta használunk etetőszék et es szerencsére imádják. Én is, mert amíg ők mondjuk egy műanyag teaszűrővel a kezükben ücsörögnek, addig én el tudok mosogatni, esetleg oda tenni valami ételt. ( micsoda örömök, igaz?)

Cs. kedvenc időtöltése nehány napja a visítás! Na ettől megőrülök! Könyörgöm, mondja meg valaki, hogy ez meddig tart?! Dobhartyaszaggató módon tud visítani, a legváratlanabb pillanatokban. Leginkabb folyamatosan es akkor, amikor igazan jókedvű. Istennek hála vidám kis csemetém van. 

Lau is próbálgatja néha utánozni, szerencsére ez még nem megy neki annyira. Na de vajon meddig?

A Babakarám rácsainak romba döntése igen intenzív, rázó mozdulatokkal is nagyon menő. 

Két két foguk van, elől alul. 

Akkor most nehány szót rólam.

Nehány napig torokgyulladással küzdöttem, antibiotikumot szedtem rá, tök szarul voltam, láz, satöbbi. Majd bele pusztultam, mert kábé négy napig egy puszit sem adtam nekik, nehogy elkapják. Szájmaszkban etettem, altattam. Még a nyálszaguk is hiányzott. :/ no de túl vagyunk rajta. 

Akármennyire is szeretek itthon lenni a gyerekekkel, mostanra jutottam el arra a pontra, hogy időnként kikészít a monotonitás, a felnott társaság hiánya, az, hogy tájékozatlan vagyok, amikor napközben van is fél óra-órám, akkor is azon kattog az agyam, hogy meg kell pucolni a krumplit, kiteregetni, mi kell a boltból...ésatöbbi. Semmí egyéb. Azt vettem észre magamon, hogy hülyülök. Szebb szóval nem tudom illetni. Nehezen megy a gondolkodás, olyan dolgok átlátása, ami mondjuk meg sem kottyant azelőtt. Piacképtelen vagyok na.

És ez elég rosszul érint. Hosszú távon ez így nem lesz jó. Gondolom az is rátesz most, hogy tél van, sötét, hianyzik a napsütés. 

Ennyire futotta most az időmből. 

SZÜNET

Sajnálatomra nem tudom úgy és annyit szerkeszteni ezt a blogot, ahogyan szeretném. 

Egyelőre elbúcsúzom. 

Csak azert irtam ezt le, hogy akik gyakran követnek, tudják, nincs baj, jól vagyunk, csak nekem nincs időm erre. :( biztosan jövök majd valamikor. 

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok! 

Sziasztok! 

Kívánság

Valaki mondja meg, hogyan lehet kivenni szabadsàgot?? Csak egy napot.

Katyvasz

Az alapszitu az, hogy pisilnem kell. Elindulok a wc felé, de eszembe jut, hogy előbb inkabb gyorsan berakom a ruhákat a mosogepbe. Igen ám, de útközben meglátom, hogy nagyon poros az egyik polc, amit elérnek a gyerekek. Oké, gyorsan letörlöm, aztán jöhet majd a mosógép, ruhák, pisi. A törlés végeztével kimosom a rongyot, és meglátom, hogy ott vannak a tegnapi kajás előkék a szennyes tartón, bele fog száradni, ezert csak gyorsan kiöblítem, aztán jöhet a mosógép ruhák, Ja és pisilnem is nagyon kell. Kiteregetem az előkéket, ahogy jövök be, eszembe jut, hogy basszus, mar vagy fél órája hallottam, hogy kakil a gyerek. De melyik is? Gyors bekukkantás, igen, mindehol kaka van. Oke' ezt még ki szedem, milyen anya vagyok már, hogy rendszerint hagyom ücsörögni a gyereket a kakiban, mert elfelejtem, hogy kakilt. Hm. 

Kaka kiszedve, közben korog a gyomrom, errol eszembe jut, hogy tízórai ido van, le kell reszelni az almàt. Majdcsak eszek én is utána. Oké, ez is megvan, gyerekek megetetve, kiviszem a tálkajukat, útközben meglátom, hogy a ledobott pelus ok a gyerekszoba közepén vannak. Na jó, amíg azokat kidobom, lerakom a tálkákat a cipősszekreny tetejére. Kidobom a pelusokat, és végre elmegyek pisilni. 

Hát valahogy îgy.

A valóság

A valóság az, hogy hiába vettem hetvegen egy csini sapkát meg sálat, ha nincs mihez felvenni. Hova is mozdulok ki napközben? Hát a gyerekekkel sétálni, ami ugy nez ki, hogy Juj már indulni kellene, mert most álmosak, mert egy óra múlva éhesek lesznek. Gyorsan kirakok az overált, plédet, tisztába teszem, fel öltöztetem, jaj, pont most kakilt az egyik, es persze a masik is. Még egyszer Pelenkázás. Basszus, meg sem fésülködtem, a farmerem leettem, a cipőm koszos. Sír a gyerek, sír a masik is. Gyorsan gyorsan, csak ezek a szavak zakatolnak a fejemben. Jol van, nem kell fésülködni, majd a sapka eltakarja, farmert azert átveszem, hoppá, nyitva maradt közben a bejárati ajtó, nehogy a szomszéd most jöjjön erre. Na de melyik kabát? Szövet kabátban nem megyek sétálni, koszos a cipőm, meg ez nem az a táska...akkor marad valami sportos kabát, na de ahhoz meg hogy megy ez a sál?! Sehogy. Sál marad, sapka velünk jön, mert fésûlködni már nem volt idő!!!

Mérges vagyok

Nem elég, hogy szülés utan megnőtt a lábam, Csikos es nagy a hasam, hullik a hajam, fáj a talpam, egesz hónapban vérezgetek, pattanásos vagyok, vastagabbak az ujjaim, nem tudom a karikagyűrűmet hordani, a mellem is valtozott ( nem jó irányba), még a hátam is szörnyen fáj! Én nem tudom, de lehet, hogy a sok fekvés és hatalmas súly kombináció cseszte igy szét a hátam es a derekam. Nem mulik el nap fajdalom nélkül. Brühühü.

Visszatértem. 

Minden elmúlik egyszer

Nyolc hónaposak a kislányaim. Nem hittem, hogy ezt fogom gondolni,  de nem akarom, hogy vége legyen a babakornak. Annyira édesek, hogy manapság könnyet csalnak a szemembe, pedig szülés óta   Nem igazan sirtam. Sokszor csak nézem ahogy játszanak és túlcsordul a szívem. 

Ha belegondolok, hogy nem lesznek még egyszer ilyen kicsik, ilyen okos-tudatlanok, védtelenek, ilyen óriási cukkermukker kisbabák, akkor kicsit elszomorodom. 

Ülnek, kézfogva állnak, Cs. már fel is húzza magát például a rácsba kapaszkodva álló pozícióba. 

Az elmúlt harom hét alatt rohamos fejlődésen mentek keresztül. Minden nap szájtátva bámultam, hogy jé, ezt tegnap még nem tudta, ma meg már csinálja! A mamát és a babát hajtogatják sokat, ha olyanjuk van, szinte egesz nap dumálnak. Aztán vannak csendes napok is, amikor sokkal kevesebbet " beszélnek". 

Cs. már két foggal büszkélkedő nagylány, Szerencere különösebb nyűgösködés nélkül jött ki. Kopp kopp. Igazából ugy vettem csak észre, hogy kopogott rajta a kanál. Az alsó, elso két kis fogról van szó.

Annyira szeretem, hogy ikreim vannak! Annyi plusz élménnyel gazdagodtam az elmúlt időszakban, igazan boldoggá tesznek, azt hiszem. Mindenkinek járna legalább egy nehány nap ikrekkel, hogy megtapasztalja, mennyi jópofa, szívmelengető dolog van abban, ahogyan a két baba egymáshoz viszonyul. Minden nap hatalmas vigyorral köszöntik egymást, amit jo hosszú játék követ, persze mindig  egy sarokba koncentrálódva, nagyon közel egymáshoz, néha vonat pozícióban. Adják veszik a játékokat egymás között, de soha nincs belőle hiszti. Viszont egymás nélkül is elvannak, és en ennek kifejezetten orulok. Apa esti hazajövetele a nap egyik fénypontja. Mostanában egyre később jár haza, tegnap is negyed nyolc volt, mire hazaért, na azert akkorra már azt sem tudom, hol a fejem, nap végére mindig nehéz. Nálunk is bekövetkezett ez az anyásosság, ahogy Piros fogalmazott. Tegnap is azt játszották délután, hogy ha csak kiléptem a nappalibol, azonnal sírtak. Ha bent voltam, akkor minden oke volt. Nem kellett feltétlenül velük foglalkoznom, de legyek ott. 

Ugy latszik, most egy jo pillanatomban kapott el a blog írás. Nahát. :) 

Spirál

Kis bonyodalmak során ugyan, de ezen is túl vagyok. Tegnap került felheyezésre a jaydess nevű spirál, amely harom évig nyújt védettséget a teherbeeséstől, utana cserélni kell. ( na nem mintha egyetlen, elzáródott petevezetékkel erre egyebkent olyan baromi nagy esélyem lenne) Ez egy hormon tartalmú spirál, tehát mindamellett, hogy fizikálisan is akadálya a megtermékenyülésnek, kis adag hormont is adagol. Nekem elsősorban az endometriozis újbóli kialakulása miatt volt szükséges, ugyanis ez nem engedi annyira megvastagodni a méhnyálkahártyát, ahogy utana olvastam csökkeni fog a verzes és a vérzéses napok száma is. Azert is jó, mert helyileg hat, azaz nem terheli a májat, ami nekem szintén nagy előny. 

A doboz mérete láttán eloszor dobtam egy hátast, hogy na ne szórakozzunk, kérem szepen. Biztosan volt 25-30 centi hosszú. Mindenesetre nem mertem kibontani, hogy miert is akkora amekkora. 

Aztán kicsit megnyugodtam, mert lattam az orvosnál, hgy maga a spirál az egy két harom centis dolog,  ami a helyet foglalta, az egy ilyen jelzőpálcika szerű valami. Felpattantam a székbe, majd szólt az orvos, hogy fertotleniteni fog, ne ijedj ek meg. Kis babrálás utan megállapította, hogy nagyon szűk a méhnyak, igy ezt nem lehet betenni. Ultrahanggal megnézett, majd mondta, hogy mindjárt jön. Na itt kezdtem nem kicsit szarul lenni, ilyen mindjárt elájulok érzésem volt. Aztán csinált valamit, azt mondta, most csípést fogok érezni, na ebből volt vagy harom. Konkrétan olyan érzés volt, mintha kiszakított volna belőlem egy kis darabot, nagyon kellemetlen volt. Gondolom tágitotta a méhszájat. (?) aztán pár másodperc múlva készen is voltunk. Végülis abszolút kibírható volt a dolog, főleg, ha ez a szűköcske dolog nem lett volna. Hagytam magam mögött egy kisebb vértócsát, de inkabb annak köszönhetően, hogy a mennyiség java inkabb a fertőtlenítő folyadék volt. Majd megnézte uh-val, hogy jo helyen van e. Minden oké volt. Endometriozis továbbra sincs, kopp kopp. 

Egy hónap múlva kontroll, hogy megnezzûk, nem mozdult e el a helyéről, mert allitolag ha elmozdul, akkor az az esetek többségében az elso hónapon belül történik. Védettséget csak a következő ciklus utan nyújt. Felhívták a figyelmem, hogy számíthatok alhasi görcsökre, de szerencsére eddig nem volt. Akkor erzem, ha több ideig cipelem a gyerekeket. Akkor fájdogál, de nem görcsösen és abszolút elviselhető en. Igaz, ejjel nehezebben aludtam el emiatt. 

Nem orulok, hogy bennem van, hogy kell, de felfogtam, hogy 4-es endó után nem maradhatok valamilyen gyogyszer nélkül. Sajnos. :/ 

Az igények csökkenő tendenciája

A minap jót mosolyogtam azon, hogy amikor rokon gyerekektől kapott ruhákat válogattam még terhesen, simán félre tettem az olyat, amin esetleg volt egy kis pötty vagy icipici foltocska. Igy a hozzatáplálás során ez vicces dolog ám! Leetted a nadrágod egy kis barackkal, kislányom? Hát, igy jártál, megtöröljük, és hacsak nem nedves nagyon, jó lesz az még! 

Eleinte ha a cumi csak érintette a parkettát, csempét, azonnal mostuk meg, ma már az ugyan, hagyd már, jó lesz az anélkül is kategória. Nyáron séta közben találkoztunk egy párral, akik az akkor 11 honapos gyerekükkel voltak. Kislánynak cumija leesett a betonra, anyuka felvette, lenyalta, majd adta vissza a gyerek szájába. Akkor ez szentségtörés volt a szememben! Ma felteszem a kérdést, a következő állomás nálunk is ez lesz? ( egyebkent valószínű, nem, mert én undorodom az ilyen gumis dolgok szájba vételétől.)

Vagy ott van a Cumisüveg sterilizálás, eleinte harom étkezésenként csináltuk, majd olyan egy honapos koruk utan naponta, nyáron mondjuk két naponta, most orulok, ha egy heten egyszer maximum kétszer megcsinálom. 

Lehetne még sorolni. 

Ikrek

Még nyáron találkoztunk séta közben az egyik szomszéddal, aki a házban lakik, neki kétszer is ikrei voltak, vannak. Érdekes, mert azt mesélte, hogy az ikrek nem annyira kötődtek a szülőkhöz, egymáshoz viszont annál inkabb. Mostanában, amikor látom, milyen jol elvannak, eszembe jut ez a mondat. Vajon nálunk is igy lesz? 

A szoros testvéri kötelék szuper dolog, szerintem a legjobb kapcsolat a világon. 

Élmény

Cs. ül, és mindketten pát intenek. Egesz hétvégén ezt " gyakoroltuk a tükör elott állva. A fene sem gondolta, hogy csinálni fogják. És megis! No nem mindig, de nagyon sokszor, következetesen. Ma is felébredt L. az alvásból, ilyenkor mindig a tükörhöz megyunk, hogy köszönjünk a babának. Nem is mondtam, hogy pá es megis integetett magának a tükörben, miközben szégyenlősen mosolygott. 

Cs. ül, napról napra jobban, ma már annyira, hogy a kezével sem támasztja magát, igaz, igy még sokszor csak par másodpercig képes megtartani magát, majd rendszerint orra vagy oldalra borul. Elég vicces. :) olyan mint egy kis keljfeljancsi. 

Most olyan büszke es boldog vagyok, hogy ezt le kellett írnom...

Vettünk hétvégén babakarámot, hát ez valami szuper dolog. Igy nem kell azon aggódom, hogy míg kiterregetek a gangon, addig valamelyik gyerek a hosszabbítót nyalogatja. Ugyan elfoglalja a nappali felét, nesze neked uj szőnyeg, de majdcsak hozzá szokunk. 

Kétségbe vagyok esve!

Én nem tudom, hogy fog az menni, hogy reggel összerakom a két gyereket, ovi, majd munkahely, egesz nap leterhelt vagyok bent, majd rohanás a gyerekekért, esetleg valami sport vagy szakkör. Bevásárlás, főzés, lecke kikérdezés, kis játék, esti rituálék. Megis ezt hogyan lehet bírni? Hogyan fér minden bele egy napba anélkül, hogy belerokkanna az ember? 

Ilyenkor jon a bébiszitter, kajarendelés és takarítónő? Ezek nélkül is mennie kéne, nem? Jó, nálunk nem volt szitter meg takarítónő gyerekkoromban, kicsit idegenkedek tőle, de semmiképpen nem zàrkózom el. Kicsinap négy gyerkőcöt nevel, most gondoltam bele, hogy mivel is jár ez?? 

Azert irom most ezt, mert mintha kicsit túlvállaltam volna magam mostanság...fő a húsleves, készül a brokkoli főzelék es rakott sajtos csirke, gyerekek ellátva, közben mese, ének, mondókák. Mosás be rakva, kiteregetve, gyerekeknek brokkoli főzelék elkészítve..ket napja porszívóztam, de mintha nem tettem volna. Fürdőszoba romokban. Megis ugy erzem, hogy egesz nap csak súrolok, pakolok, rámolok és mégsem latszik semmi! 

Azt hiszem, ha továbbra is mindent kézben akarok tartani, akkor erősödnöm kell, vagy nem tudom.

Nem akarok én szupermami lenni, csak azt gondoltam ket gyerekkel és egy háztartással azert elbír az ember. Es megjegyzem, anyósom egy heten kétszer átjön délután segíteni, es főz valamit. 

Hiába alszom ejjel, ki vagyok purcanva. 

Altalaban egyebkent ezek az érzések, fáradtság ilyen rohamokban jön megy, marad egy darabig, majd fel szívom magam es jol vagyok, megy minden tovább. 

 Mellesleg szarul nézek ki, semmi időm magamra. Szoláriumra és muszempillára vágyom! ( D. megjegyezte, hogy ilyen sekélyes vagyok? ) azt hiszem, igen..

Gyerekek

Ígértem , hogy irok egy kicsit a babákról.

Most megtorpantam, mert azt sem tudom, hol kezdjem, és hol fejezzem be? Természetesen nekem ők a leglegleg babák. Akárhány gyerekekre ránézek, látom, hogy igen, cuki, aranyos, szép, na de az enyémek...! Azt hiszem ez az érzés mindenkinél megvan. Olyan szeretettel tudom őket szemlélni, amin magam is meglepődök. Na de nem nyálazok tovább, nem stílusom. De ezt azert le akartam írni.

Imádom őket. 

Az elmúlt ket hét volt talan eddig fejlődés szempontból a legmozgalmasabb, csak kapkodom a fejem, hogy jé, mar ezt is tudja, jé már odáig is eljut. 

Cs. 

Teper, szinte száguld, szökken, ugrik, ahogy tolja magát előre. Minden érdekli, amit nem lenne szabad. Az apja ma megállapította, hogy ez a gyerek műszaki beállítottságú, miután leginkabb a hosszabbítók, zsinórok, iPad, telefonok érdeklik. Jelszava lehetne: mindent összenyálazok! Persze fogacska még sehol. Imádja, ha csiklandozzuk, puszilgatjuk, hangosan visítva nevet kis cérna hangon. Nagyon vicces. Emellé ha nagyon élvezi göndör kacagás is párosul. 

Ő mindent szeret megszemlélni, megfigyelni. Sokszor képes hosszú percekig csak azt nézni, ahogyan a testvére jatszik. Esküszöm, sokszor kifejezetten értelem van a szemében. 

Nagyon szeret bújni, keresni a társaságot, a kapcsolatot, kéri az érintést. 

Sokszor csapkod a kezével, lábával, ezt néha nem is tudom, mire vélni. A legtöbb Pelenkázás alkalmával szétrugdossa a hasamat. Ja, és szeretete jeléül ( mi másért?) imádja tépni az egyebkent is fogyatkozó hajamat. Ahogy odahajolok hozza, az az elso, hogy jo erősen megmarkolja mind a két kis kezével és alig akarja ereszteni. Nagyon tud fájni. 

Ő legtöbbször még mindig ölben alszik el, szerencsére viszonylag hamar, nem kell tul sokáig cipelni. 

L. 

A huncut. A kis naiva. 

Ő tényleg olyan reklámba illően babás, hófehér bőrrel, fodros combokkal, ártatlan, naiv babanézéssel. 

Mindene a játék, nagyon szeret játszani. Képes akár tíz- húsz percig egy játékot forgatni, nézegetni, minden oldalról megrágni és nem unja meg. Egesz nap lehetne vele hülyéskedni, szerintem végig nevetné az egészet. 

Tolatva közlekedik, nagyon vicces. Mondom neki, hogy gyere ide kincsem, és nagy boldogan elindul hátrafelé. Előre még nem igazan megy, de pörög forog minden irányba már nagyon régóta. 

Igazan szerencsém van vele, mert ő egyedül alszik el, vagyis a nyuszijával. Azzal simogatja az arcát, szemét, homlokát. Leteszem a kiságyba, odaadom neki a nyuszit, kijövök és ő szepen elalszik. Mindig. Ezert nem tudok elég hálás lenni neki.

Imád hason dobolni a parkettán a lábával, minél hangosabb, annál jobb! Nem tudom, hogy nem fáj neki?

A hajtépés itt is megvan, ugy latszik, ez minden baba kedvenc időtöltése. 

Mindkettő nagy cumis, adják veszik, cserélgetik, elalváshoz mindenképpen kell. Nagyon szeretnek egyutt játszani, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar tök jól ellesznek ketten. Persze néha van az, hogy ha nem figyelek, rugdossák egymás fejét, lábát, ami éppen útba esik. Nyilván nem direkt, de figyelni kell. Az éjszakát nagyon régóta mindketten átalusszák, szinte kivétel nélkül, olyan van,,hogy cumit kérnek néhányszor, de utana alvás van. Zeneimádó mindkettő, sokat hallgatnak spanyol gyerekdalokat. 

Ezeket eszik: alma, barack, sárgarépa, tök, sütőtök, meggy, cekla, saláta, krumpli, édesburgonya, babakeksz, tejpépek, tapszer. Azt hiszem, ennyi. 

Most ennyire jutott idom. Igy visszaolvasva tündérmesébe illő bejegyzés ez. És tényleg igy van ez a része. A nehézségekről, a nem tudom hol áll a fejem?-ről majd legközelebb irok. 

Önmegvalósítás

Ezer dologról szeretnék írni, de mikor? Most, hgy elkezdtek kúszni a gyerekek, szinte egy percre sem tudom oket a játszó szőnyegen hagyni, mert pillanatok alatt a számítógép zsinórjai felé veszik az irányt. Az egyik tolat a masik előre szökdell, mászik, kúszik. Viccesek. Olyan ügyesek már! Na majd errol is irok valamikor. ( megjegyzem, bevallom, bekapcsoltam nekik most a duck tv-t, hogy tudjak írni nehány sort. Juj' de rossz vagyok. Kicsi lelkifurka azert van.  Na de haladjunk)

Szóval önmegvalósítás. Manapság milyen divatos lett önmegvalósítani. Mindenki ki akarja találni, mi az az út, amin vegig gyalogol az élete folyamán. Hogyan lehetne maximálisan kiteljesedni mint nő és mint anya? Engem is elkezdett ez mostanában foglalkoztatni. Érdekel e egyáltalán a munkám, amit kis túlzással kilenc éve csinálok? Miert nem fejeztem be az adótanácsadói képzést? Miert nem szereztem másod diplomát? Vagy miert nem lettem kozmetikus, ahogy egykor akartam? Kell e nekem majd továbbra is a jogszabályok es határidők gyűrűjében elveszni minden nap? Mit is akarok valójában??

Neha' munkából hazafelé jövet irigyen pillantottam be egy szoláriumba és elfogott a sóvárgás, hogy akár én is fújhatnám a fertőtlenítő folyadékot vagy tehetném ki az ajandek cukorkát. Mert valahogy az én munkám felől nézve ez olyan egyszerűnek tűnt. 

Olyan szinten elveszettnek érzem magam most...ki kell találnom, mit akarok majd kezdeni az életemmel. Tudom, hülyeség, de esténként nézek most egy sorozatot, Satisfaction a címe, és abban van, hogy van egy család, apa anya egy tizenéves lány. Jómódban élnek, apa befektetési tanácsadó, anya eddig gyereket nevelt, egyebkent lakberendezest, tervezést tanult az egyetemen es most közel negyven évesen bele akar vágni az álmai valósításába. A férje meg besokkal, folyamatosan felteszi magának a kérdést, hogy ki is ő valójában, mit is akar az eletétől. Érzi, hogy nem jo úton halad es változtatni akar. ( mellesleg Escort fiu lesz belőle, azaz gazdag hölgyek fizetnek neki a szexért..khm..khm.., no, nem ilyesfajta önmegvalósításra gondoltam én. ) lényeg a lényeg, hogy szar volt látni, hogy a látszólag tökéletes házasság, elet mögött semmi nincsen, csak a kérdések. 

És akkor hol vagyok én a tökéletes élettől? Írhatnék a mostanában döcögősen működő házasságomról, a kapcsolati hiányokról, elhanyagoltságról és sok mindenről. 

Olyan jo itthon most a gyerekekkel, de tegnap voltak hét! hónaposak es este eszembe jutott, hogy hova tűnt ez a hét hónap? Mikor múlt el? Az elkövetkezendő is ilyen gyorsan fog telni? Azon fogom észrevenni magam, hogy lépni kell. 

Szóval a sok kusza dolog most felszínre tört és jonnek a kérdések. 

( érdekes, hgy Fella blogján is hasonlót olvastam, ugy latszik, többünket is hasonló dolgok foglalkoztatnak) 

Ennyi fért most bele. A többi száz gondolat meg elvész. Aztán jövök majd, ha lesz Lehetőségem. 

:*

Nooooormááliiiis?

Az milyen már, hogy egyedül a tus alatt is a gyerekeknek szóló dalokat éneklem??  Rojtosra éneklem altalaban a szám estére, es ma is azon kaptam magam, hogy a hétpettyes katocabogarat éneklem. No comment.

Errol eszembe jutott, amikor korhazban voltam, aki olvas, az tudja, hogy nagyon rosszul bírtam, utáltam, akkor meg többször előfordult, hogy a " ragyog a szívem mint a nap, sohasem voltam boldogabb" Mohamed Fatima ' slágert dúdoltam. Pff.