Kétségbe vagyok esve!

Én nem tudom, hogy fog az menni, hogy reggel összerakom a két gyereket, ovi, majd munkahely, egesz nap leterhelt vagyok bent, majd rohanás a gyerekekért, esetleg valami sport vagy szakkör. Bevásárlás, főzés, lecke kikérdezés, kis játék, esti rituálék. Megis ezt hogyan lehet bírni? Hogyan fér minden bele egy napba anélkül, hogy belerokkanna az ember? 

Ilyenkor jon a bébiszitter, kajarendelés és takarítónő? Ezek nélkül is mennie kéne, nem? Jó, nálunk nem volt szitter meg takarítónő gyerekkoromban, kicsit idegenkedek tőle, de semmiképpen nem zàrkózom el. Kicsinap négy gyerkőcöt nevel, most gondoltam bele, hogy mivel is jár ez?? 

Azert irom most ezt, mert mintha kicsit túlvállaltam volna magam mostanság...fő a húsleves, készül a brokkoli főzelék es rakott sajtos csirke, gyerekek ellátva, közben mese, ének, mondókák. Mosás be rakva, kiteregetve, gyerekeknek brokkoli főzelék elkészítve..ket napja porszívóztam, de mintha nem tettem volna. Fürdőszoba romokban. Megis ugy erzem, hogy egesz nap csak súrolok, pakolok, rámolok és mégsem latszik semmi! 

Azt hiszem, ha továbbra is mindent kézben akarok tartani, akkor erősödnöm kell, vagy nem tudom.

Nem akarok én szupermami lenni, csak azt gondoltam ket gyerekkel és egy háztartással azert elbír az ember. Es megjegyzem, anyósom egy heten kétszer átjön délután segíteni, es főz valamit. 

Hiába alszom ejjel, ki vagyok purcanva. 

Altalaban egyebkent ezek az érzések, fáradtság ilyen rohamokban jön megy, marad egy darabig, majd fel szívom magam es jol vagyok, megy minden tovább. 

 Mellesleg szarul nézek ki, semmi időm magamra. Szoláriumra és muszempillára vágyom! ( D. megjegyezte, hogy ilyen sekélyes vagyok? ) azt hiszem, igen..

Gyerekek

Ígértem , hogy irok egy kicsit a babákról.

Most megtorpantam, mert azt sem tudom, hol kezdjem, és hol fejezzem be? Természetesen nekem ők a leglegleg babák. Akárhány gyerekekre ránézek, látom, hogy igen, cuki, aranyos, szép, na de az enyémek...! Azt hiszem ez az érzés mindenkinél megvan. Olyan szeretettel tudom őket szemlélni, amin magam is meglepődök. Na de nem nyálazok tovább, nem stílusom. De ezt azert le akartam írni.

Imádom őket. 

Az elmúlt ket hét volt talan eddig fejlődés szempontból a legmozgalmasabb, csak kapkodom a fejem, hogy jé, mar ezt is tudja, jé már odáig is eljut. 

Cs. 

Teper, szinte száguld, szökken, ugrik, ahogy tolja magát előre. Minden érdekli, amit nem lenne szabad. Az apja ma megállapította, hogy ez a gyerek műszaki beállítottságú, miután leginkabb a hosszabbítók, zsinórok, iPad, telefonok érdeklik. Jelszava lehetne: mindent összenyálazok! Persze fogacska még sehol. Imádja, ha csiklandozzuk, puszilgatjuk, hangosan visítva nevet kis cérna hangon. Nagyon vicces. Emellé ha nagyon élvezi göndör kacagás is párosul. 

Ő mindent szeret megszemlélni, megfigyelni. Sokszor képes hosszú percekig csak azt nézni, ahogyan a testvére jatszik. Esküszöm, sokszor kifejezetten értelem van a szemében. 

Nagyon szeret bújni, keresni a társaságot, a kapcsolatot, kéri az érintést. 

Sokszor csapkod a kezével, lábával, ezt néha nem is tudom, mire vélni. A legtöbb Pelenkázás alkalmával szétrugdossa a hasamat. Ja, és szeretete jeléül ( mi másért?) imádja tépni az egyebkent is fogyatkozó hajamat. Ahogy odahajolok hozza, az az elso, hogy jo erősen megmarkolja mind a két kis kezével és alig akarja ereszteni. Nagyon tud fájni. 

Ő legtöbbször még mindig ölben alszik el, szerencsére viszonylag hamar, nem kell tul sokáig cipelni. 

L. 

A huncut. A kis naiva. 

Ő tényleg olyan reklámba illően babás, hófehér bőrrel, fodros combokkal, ártatlan, naiv babanézéssel. 

Mindene a játék, nagyon szeret játszani. Képes akár tíz- húsz percig egy játékot forgatni, nézegetni, minden oldalról megrágni és nem unja meg. Egesz nap lehetne vele hülyéskedni, szerintem végig nevetné az egészet. 

Tolatva közlekedik, nagyon vicces. Mondom neki, hogy gyere ide kincsem, és nagy boldogan elindul hátrafelé. Előre még nem igazan megy, de pörög forog minden irányba már nagyon régóta. 

Igazan szerencsém van vele, mert ő egyedül alszik el, vagyis a nyuszijával. Azzal simogatja az arcát, szemét, homlokát. Leteszem a kiságyba, odaadom neki a nyuszit, kijövök és ő szepen elalszik. Mindig. Ezert nem tudok elég hálás lenni neki.

Imád hason dobolni a parkettán a lábával, minél hangosabb, annál jobb! Nem tudom, hogy nem fáj neki?

A hajtépés itt is megvan, ugy latszik, ez minden baba kedvenc időtöltése. 

Mindkettő nagy cumis, adják veszik, cserélgetik, elalváshoz mindenképpen kell. Nagyon szeretnek egyutt játszani, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar tök jól ellesznek ketten. Persze néha van az, hogy ha nem figyelek, rugdossák egymás fejét, lábát, ami éppen útba esik. Nyilván nem direkt, de figyelni kell. Az éjszakát nagyon régóta mindketten átalusszák, szinte kivétel nélkül, olyan van,,hogy cumit kérnek néhányszor, de utana alvás van. Zeneimádó mindkettő, sokat hallgatnak spanyol gyerekdalokat. 

Ezeket eszik: alma, barack, sárgarépa, tök, sütőtök, meggy, cekla, saláta, krumpli, édesburgonya, babakeksz, tejpépek, tapszer. Azt hiszem, ennyi. 

Most ennyire jutott idom. Igy visszaolvasva tündérmesébe illő bejegyzés ez. És tényleg igy van ez a része. A nehézségekről, a nem tudom hol áll a fejem?-ről majd legközelebb irok. 

Önmegvalósítás

Ezer dologról szeretnék írni, de mikor? Most, hgy elkezdtek kúszni a gyerekek, szinte egy percre sem tudom oket a játszó szőnyegen hagyni, mert pillanatok alatt a számítógép zsinórjai felé veszik az irányt. Az egyik tolat a masik előre szökdell, mászik, kúszik. Viccesek. Olyan ügyesek már! Na majd errol is irok valamikor. ( megjegyzem, bevallom, bekapcsoltam nekik most a duck tv-t, hogy tudjak írni nehány sort. Juj' de rossz vagyok. Kicsi lelkifurka azert van.  Na de haladjunk)

Szóval önmegvalósítás. Manapság milyen divatos lett önmegvalósítani. Mindenki ki akarja találni, mi az az út, amin vegig gyalogol az élete folyamán. Hogyan lehetne maximálisan kiteljesedni mint nő és mint anya? Engem is elkezdett ez mostanában foglalkoztatni. Érdekel e egyáltalán a munkám, amit kis túlzással kilenc éve csinálok? Miert nem fejeztem be az adótanácsadói képzést? Miert nem szereztem másod diplomát? Vagy miert nem lettem kozmetikus, ahogy egykor akartam? Kell e nekem majd továbbra is a jogszabályok es határidők gyűrűjében elveszni minden nap? Mit is akarok valójában??

Neha' munkából hazafelé jövet irigyen pillantottam be egy szoláriumba és elfogott a sóvárgás, hogy akár én is fújhatnám a fertőtlenítő folyadékot vagy tehetném ki az ajandek cukorkát. Mert valahogy az én munkám felől nézve ez olyan egyszerűnek tűnt. 

Olyan szinten elveszettnek érzem magam most...ki kell találnom, mit akarok majd kezdeni az életemmel. Tudom, hülyeség, de esténként nézek most egy sorozatot, Satisfaction a címe, és abban van, hogy van egy család, apa anya egy tizenéves lány. Jómódban élnek, apa befektetési tanácsadó, anya eddig gyereket nevelt, egyebkent lakberendezest, tervezést tanult az egyetemen es most közel negyven évesen bele akar vágni az álmai valósításába. A férje meg besokkal, folyamatosan felteszi magának a kérdést, hogy ki is ő valójában, mit is akar az eletétől. Érzi, hogy nem jo úton halad es változtatni akar. ( mellesleg Escort fiu lesz belőle, azaz gazdag hölgyek fizetnek neki a szexért..khm..khm.., no, nem ilyesfajta önmegvalósításra gondoltam én. ) lényeg a lényeg, hogy szar volt látni, hogy a látszólag tökéletes házasság, elet mögött semmi nincsen, csak a kérdések. 

És akkor hol vagyok én a tökéletes élettől? Írhatnék a mostanában döcögősen működő házasságomról, a kapcsolati hiányokról, elhanyagoltságról és sok mindenről. 

Olyan jo itthon most a gyerekekkel, de tegnap voltak hét! hónaposak es este eszembe jutott, hogy hova tűnt ez a hét hónap? Mikor múlt el? Az elkövetkezendő is ilyen gyorsan fog telni? Azon fogom észrevenni magam, hogy lépni kell. 

Szóval a sok kusza dolog most felszínre tört és jonnek a kérdések. 

( érdekes, hgy Fella blogján is hasonlót olvastam, ugy latszik, többünket is hasonló dolgok foglalkoztatnak) 

Ennyi fért most bele. A többi száz gondolat meg elvész. Aztán jövök majd, ha lesz Lehetőségem. 

:*

Nooooormááliiiis?

Az milyen már, hogy egyedül a tus alatt is a gyerekeknek szóló dalokat éneklem??  Rojtosra éneklem altalaban a szám estére, es ma is azon kaptam magam, hogy a hétpettyes katocabogarat éneklem. No comment.

Errol eszembe jutott, amikor korhazban voltam, aki olvas, az tudja, hogy nagyon rosszul bírtam, utáltam, akkor meg többször előfordult, hogy a " ragyog a szívem mint a nap, sohasem voltam boldogabb" Mohamed Fatima ' slágert dúdoltam. Pff.

Nosztalgia

Érdekeset álmodtam. Egy kamaszkori nagy szerelmemmel. 

Teljesen oda voltam érte meg vissza a gimis éveim alatt. Mindig is megvolt közöttünk a kémia, jókat nevettünk, beszelgettunk egyutt. Közös baráti körünk volt, sokat buliztunk egyutt. Ezen bulik alkalmával  sokszor " egymás mellé keveredtünk". Ő a világ masik vegen tanult hozzam képest, igy elég ritkán találkoztunk. Sokáig nem vett komolyan, azt hiszem, pedig mindig kedves voltam a szívének, ezt tudom. Majd amikor ő lett szerelmes belém, ez mar a főiskola elso éve alatt volt, valahogy engem elragadott a nagyvárosi elet, es a távolság sem hasznalt a kapcsolatunknak. En szakítottam vele, végleg. Nagyon sokáig direkt treníroztam az agyam, azaz sokszor ujra es ujra átgondoltam, előidéztem szituációkat, beszélgetéseket, érzéseket, mert nem akartam elfelejteni. Egy jo ideje azonban mar nem is gondoltam ezekre, ahogyan rá sem. És meg is van az eredménye: nem tudom, sírt e, amikor végleg szakítottunk, most igy emlékszem, igen, de mar nem tudom felidézni azt a találkozást, igaz, eltelt azota 12 év. 

Több emberrel, számomra kedves, vagy nehéz, de megis szép emlékkel vagyok igy, hogy nem tudom mar felidézni, pedig ugy szeretném. Nem edzettem vele az agyam, és tessék, ez lett belőle. 

Valahol sajnálom, hogy egykor, számomra fontos emberekről ma már szinte semmit nem tudok, és lehet, hogy csupán egy egyszerű hellóval elmennénk egymás mellett. Ez azert szomorú. :(

Repertoár

Gondoltam ossze szedem, mik azok a kis versikék, mondókák, énekek, népdalok, amikkel a gyerekeket szórakoztatom egesz nap: ( hátha valaki kedvet kap)

- boci, boci, tarka

- cifra palota

- cirmos cica haj

- hová mész te kis nyulacska?

- cickom, cickom

- én elmentem a vásárba...

- ég a gyertya ég

- egyszer egy hétpettyes..

- lóg a lába..

- érik a szőlő

- hej Dunáról fúj a szel 

- lenn a délibábos Hortobágyon 

- a part alatt..

- a börtön ablakába..

- tavaszi szél..

- ha én rózsa volnék

- sárga rózsa 

- ecc, pecc ki mehetsz...

- egy, megérett a meggy

- mókuska, mókuska

- csiga biga gyere ki

- hőc, hőc katona

- tekeredik a kígyó 

- cini, cini muzsika

- Pál Kata Péter

- elvesztettem zsebkendőmet

 

Természetesen a teljesség igénye nélkül. Szerintem ugyanennyit fel tudnék még sorolni, de most hirtelen ezek jutottak eszembe. 

Védőnő

Ma csörgött a telefon es a védőnő volt az. Jaj, már előre rosszul voltam. Anyuka, meg kellene már csinálni a hat hós státuszt...rá ér a héten? Igen, rá, csutortokon. Ok, jön majd késő délelőtt. 

Eloszor is: anyuka. Rosszul vagyok tőle. Miert nem bír a rendes nevemen szólítani?! Biztosan latja a papíron, vagy számítógépben vagy noteszben, hogy hogy hívnak. Igen, anyuka vagyok, van két gyerekem, de muszaj akkor most már vadidegeneknek igy szólítani? Engem ez az elejétől fogva nagyon zavar. Az is, amikor anyósom azt mondja, amióta megvannak a gyerekek, hogy : anya, nézz csak ide, ez jó lesz igy? ( például) brrrrrrrrrr. Pedig kedvesen mondja. 

Már megint jelezte a védőnő a telefonban, hogy jaj olyan régen beszéltünk, anyuka, minden rendben van? Mondom neki, hogy igen, problémamentesek vagyunk. 

Basszus, miert kéne folyton hivogatnom?? Vagy valaki ezt teszi? Ezt kellene, ha minden rendben van? Nem ertem én ezt. Igaz, egy jo ideje már nem találkoztunk, több mint két hónapja. De ha egyszer nincs hozza kérdésem, akkor minek hivogassam? Egyebkent sem a szívem csücske. Az a fajta, aki kívülről jaj hű de kedves, csupa mosoly, közben meg finoman be be szólogat. Azt mondja a múltkor: van még kérdes? Habár, eddig se nagyon volt...pffff.

Na szóval előre rettegek a csütörtöktől. Azt sem értem, ha elmegyünk a gyerek orvoshoz, leméri a gyerekeket, megvizsgálja, akkor minek ezt a hajcihőt a védőnőnek is vegig csinálni? Jó, tudom, most kicsit lehet sarkos vagyok, mert még friss az élmény, es biztosan van,, akinek sokat segit. Visszaveszek, na. 

De akkor is. 

Nagyon fáradt

Eddig minden nap arra törekedtem, hogy a lakásban rend legyen, ruhák kimosva, edények elmosogatva, ágy megigazítva, gyerekek maximálisan ellátva, délután sétáltatva, satöbbi. Most kicsit kipurcantam. Hétvégén egy vidéki városban voltunk esküvőn, a gyerekekkel együtt. Az utazás oda majdnem harom óra, etetni, át öltöztetetni, pelenkazni, nekünk átöltözni, szoba emeleti volt, le föl cipelni a hordozo val a gyerekeket, mert lift nem volt. Majd a szertartás, onnan vissza, megint kaja és az előzőek. Onnan este nyolckor indulás a szüleimhez, ami meg majd egy óra út volt. Másnap ezer dolog bepakolása az autóba ( szülők ugye mindig igy engednek el) , irány egy masik város a húgomékhoz baba látogatóba, persze másfél oras kêséssel, majd onnan este hatkor indulás. Eddig szuper ül bírták a gyerekek, itt purcantak ki. Másfél óra üvöltés az autópályán, ugye nem kell részleteznem? Majd csak elaludtak es a hatra levő egx órát vegig aludták. Este tíz volt, mire ágyba dugtuk őket. Most a lakás romokban, kosz van és kupi. Millió szennyes...én meg hulla vagyok, pedig aludtam egesz ejjel. Faj mindenem, dagad a lábam. 

Most nézek ki a fejemből, gyerekek a játszó szőnyegen birkóznak. 

Kicsit sok volt most ez a hétvége. 

Csak egy mondat

Mostanra tudom leírni tiszta szívből, őszintén, hogy szeretek ikres anya lenni. <3