Mi, így hárman

Édes, boldog masodik trimeszter....haha

Derekfajas. Egyszer màr elkapott a múlt heten, egy teljes nap erejéig, nem eresztett, szinte àgyhoz láncolt. Másnapra mintha mi se történt volna, elmúlt. No nem mondom, hogy fürge kis bakkecskeként éltem mindennapjaimat, de nem szenvedtem ugy mint most. Tegnap kora délután megint kezdtem erezni, hogy bizony nekem van derekam és szinte percről percre erősödött a fájdalom. Napi teendők éppen csak elvégezve, feküdtem is le pihenni. Este D. picit megnyomkodta, majd elaludtam. Ma reggel ugy ébredtem, hogy ugyan erzem, hogy van, de nem fáj. Eltelt egy óra és megint majdnem ugyanott tartok mint tegnap. Pedig nem mondanàm, hogy az eddigi teendőim indokolnàk a derékfàjàst. Reggeliztem, beraktam egy mosàst, fel söpörtem a folyosón. Ennyi. Most megint fekszem, és várok. :/ kedden jön a burkoló, hétvégén viszik el a régi konyha szekrényt, ki kell pakolni belőle, meg úgy àn blokk mindenhonnan, fel kell készülni a temérdek mennyiségű porra, törmelékre. 

Ha ez a derekfajas így folytatódik, hàt nem tudom...normalis ez egyáltalán? Remelem, nem marad ez így mostmàr, azért lesznek kihagyós napok. 

A másik, a kilók, màr megint. Pénteken vagy szombaton még mindig 3,5 kg gyarapodàst mértem, ma reggel viszont elértem az 5 kilót. Hm. 20 hetes vagyok. Nem tudom, mi történt hétvége óta, hogy így megszaladt? Bele se merek gondolni, hogy a gyarapodás, fáradtság most jön csak igazán. A hasam nő növekszik, szerintem sokan szülni mennek ekkora pocakkal, ebben biztos vagyok! 

Írom,,ami eszembe jut, össze vissza :)

Szedem a maltofert vérszegénység re, az van írva a dobozàra, hogy lehetőség szerint szèt kell rágni. Igen, de ki szereti a csokis vér ízét? Marad az, hogy ketté töröm, és örülök, ha a nyelvemre jutó íztől nem kezdek el öklendezni. 

Mindezekért csupàn édes kis magzataim minden napos kapirgàszàsai kárpótolnak. Én nem hittem, hogy ez ilyen érzés lesz. Megmosolyogtató, nevetésre késztető, aranyos, es még sorolhatnám. Egy szóval fantasztikus! Eddig a legjobb dolog eben az egész terhessegben. Érdekes, hogy amióta így minden nap kontaktolunk, nem igazán kerul elő a szivhang Figyelő. Sejtettem, hogy így lesz, de azért örülök neki, hogy nem csapok le rà màniàkusan minden nap, mert megnyugtat a tudat, hogy gyermekeim igenis jól vannak odabent. 

Van még egy jo dolog, ma hozzák a kanapém, hat het után! Ugrandoznék, ha birnék, de maradok a se..emen! :)

Az első igazi :)

Megvolt az első igazi baba-rúgásunk!!! :) Eddig ugye csak arról számolhattam be, hogy ugyan minden nap érzem őket, többször is, de olyan kis huppanás szerű érzettel. Na most ez teljesen más volt! konkrétan jól belerúgott az egyik gyerek az alhasamba! A pozíció a következő volt: ültem a számítógépes széken és a jobb lábam feltettem az asztal szélére. Na ez volt az a helyzet, ami ezek szerint igen erős jelzésre késztette az egyik babát és jól hasba rúgta anyáját! Kétszer is!
Juj, most nagyon boldog vagyok!!!! :)  <3

Genetikai uh

Ezen is túl vagyunk. Ma voltunk először az Istenhegyiben, dr Zsirainàl, aki nagyon kedves, szimpatikus, fiatal orvos. Alaposan àtnézte a lányokat - nálunk nincs változás a nemet illetően - és mindent hangosan kommentâlt, magyarázott. Szeretem az ilyen hozzààllást. Mivel az orvos is kijelentette, ezért mondhatom, hogy a tündérkéim épek és egészségesek. Még az ujjperceiket is megszàmoltuk. :) B baba aranyos volt, mert baromira ficànkolt, alig lehetett számolni az ujjait, majd mondtuk neki, hogy egy kicsit lassuljon le azzal a kalimpàlàssal, doktor bácsi had nézze meg az ujjacskàit. A gyerek keze megállt, mind az ot ujjàt kinyújtotta, majd egy L betűt mutatott a hüvelyk és mutató ujjàval. :) D. hangosan megjegyezte, hogy "lúzert" mutat a baba. ;) nem mertem az orvosra nézni. :) vicces volt!

Előtte persze ettem egy fél Kinder buenot és ittam mondjuk egy deci kólát, készültem, hogy legyenek ébren. Na ezek nemhogy ébren voltak, de nagy bandàzast tartottak. Még egy homlokpuszit is elcsíptünk kettejük között, nagyon aranyos volt! Persze köztük van a burok, de az ugye olyan vékony, hogy gyakorlatilag nyúzhatjàk egymást. És mint kiderült, két méhlepény van, van egy a hátsó falon is. Ennek én nagyon örülök, elárulom. Most màr biztos, hogy kètpeteju ikrek. 

Azt mondta az orvos, hogy javasolja a szivultrahangot, de nem azért mert bármi rendellenesst is làt, csak azért mert ikrek. Ok megfontoljuk. 

Nagyon jo érzés volt ez a vizsgálat is, élveztem az egészet! Kivéve , hogy a hideg légkondicionálót nyomattàk a csupasz derekamra. :/  szóltam, és lekapcsoltàk. 

Most is erzem mocorogni őket. <3

Érdekes, hogy elkezdtem beszélni hozzájuk. No nem azt kell elképzelni, hogy állandóan és mindent kommentàlok, de mar előfordul, hogy egy egy megjegyzést teszek nekik. Fura, mert féltem ettől, hogy hogyan fogok én majd direktben kommunikàlni a csöppökkel, de ugy tűnik, az élet, a természet ezt is megoldja. 

Szorongás

Nem tartom magam hisztis kismamának, hangulatingadozàsaim ugyan vannak, de azokat is inkabb egy egy helyzet szüli és nem csak úgy a semmiből jönnek. 

Teljesen ki készít az a felujitas, nem gondoltam, hogy ilyen nehezen fogom viselni. Es igazából még csak a tervezgetés,,árajànlat begyűjtés szakaszban vagyunk. Nem megyek bele részletekbe, de semmi nem egyszerű, mindenben van egy kis csavar, ami éppen elég most nekem, hogy kibillentsen a lelki világomból. A feldúlt, piszkos fészek gondolata teljesen elkedvetlenít, lelomboz. Mert ezen sajnos àt kell esni, nem megy csak úgy pikk pakk. A dolgok oroszlán részét nekem kell intézni, legalábbis nagyobb részben kell belefolynom, mint szerettem volna, ugyanis D. Több munkát kapott. Ami ugyan magasabb fizetéssel jàr, viszont túlóràkkal is. Szerencsétlen kifacsarva jön haza fél kilenckor és meg akkor is itthon folytatja a munkahelyi tervezgetést. Napközben állítása szerint egy telefonra sincs ideje, nem hogy a kis magán dolgainkat esetleg intézze. Tudom,hogy amikor meg hazajön, jó lenne, ha nem azzal fogadnàm, hogy na akkor melyik burkolót válasszuk, életem? De muszaj haladni, mert nem bírom ezt a bizonytalanságot. A hülye kanapém sem jött még meg, ebben a relax fotelben ülök màr egy hónapja, alig bírok kikecmeregni belőle, minden egyes felàllàs egy tortúra. Estig tudnék most rinyálni, esküszöm és baromira jól esne! De inkabb veszek egy nagy levegőt és kifújom. Nyugi. 

Anyukàm meg minden nap azzal idegesít, hogy jaj kislányom, nem hiányzik most neked ez a stressz. Hât tényleg nem, de meg kell csinálni és kész. És sajnos nem tudok mindent félvàllról venni, vagy nem görcsölni, agyalni rajta. 

Szorongásom legújabb tárgya a kora szülés. Tegnap megnéztem a lifenetwork Hadas Kriszta műsoràból ket részt. Az egyiken úgy bőgtem, mint aki egy komplett családot elvesztett, a màsik meg csak elültette a bogarat a fülemben. Az elso csaj természetes úton szült, egy babàt, ott maga a szülés volt ràm oyan hatással, mintha én éltem volna àt az egészet. Emocionálisan olyan szinten bele helyezkedtem a szituba, hogy rengeteg érzelem kiszakadt belőlem. Amikor egy utolsó hatalmas nyomàs utàn a csaj hasára tették az újszülöttet, na az eufórikus volt még nekem is. Nyilván elképzeltem az én kis csöppjeimet. 

A másik sztori na az abszolút mi vagyunk, ikrek, csaszar a Sotén. A leànyzó olyan lazán vette az egész terhességet és szülést, hogy nem is tudtam, hogy irigyeljem vagy elküldjem magamban melegebb éghajlatra. 34. Héten fajt a dereka, bement a klinikára, ahonnan màr nem engedték haza, megindult a szülés. Igyekeztem mindent jól megfigyelni, hogy majd akkor hogy is lesz ez nálunk? Apuka szigorúan  a fejénél ült és a tejfakasztóról viccelődtek...gyorsan kikaptàk az elso babàt, kb egy másodpercre megmutattàk a szülőknek, aztán egy kisebb seregnyi ember kezdett el körülötte szorgoskodni. Ugyanez B babàbal is. Azért azt jó volt látni, hogy mennyire sokan és gyorsan intézték ott a picik körüli teendőket. A kisebb bébinek volt egy kis légzési nehézsége, de a neonatológus szerint, koruknak megfelelő állapotban vannak. Persze azonnal vitték őket az intenzívre, ahol még egy két hetet eltöltött ek. Anyuka az őrzőben remeg a csàszàr utàn, no nem az izgalomtól, csak az epi mellékhatása miatt. Délután felmehetett megnézni a piciket, de érinteni őket, azt tilos. Szoptatni sem tudta őket. Szívfacsaró volt látni, hogy az édes kis újszülött babàit meg sem ölelheti, nem érintheti. Nyilván mindenki felfogja, megérti, hogy miért szükséges ez, és nem is akadékoskodik, de összeszorult a labilis kis szívem a történet làttàn. 

Ennek hatásra éjjel az én kis lànyaimmal álmodtam. Megszülettek rendben, édes kis picurkàk! Az egyik folyton mosolygott. Persze utópisztikus àlom volt, a gyerekek szinte sosem sírtak, csak ettek meg aludtak. Időm mint a tenger. :) haha!

Majd jött az ébredés és bekapcsolt a para gomb. Úr isten! Mennyire lesznek koraszülöttek? Mennyire leszek én higgadt szülés közben? Vajon jól lesznek e? Nekik is kell majd inkubàtor és én is àtélem majd, hogy nem érintehetem őket? Úr isten! Mindjárt itt van  a szülés és még semmi nincsen kész! Az ember ilyenkor a heteket képes szinte napoknak érzékelni..Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kínoztak hajnali ötig, amikor is sikerült álomba szenderülnöm. 

Próbálkozom azzal nyugtatni magam, hogy ezek az érzések előbb utobb mindenkit elvisznek egy kicsit ilyen olyan irányba. Aztán meg eszembe jut amit mindehol olvasni lehet, hogy a második trimeszter a felhőtlen boldogság ideje. Na menjenek a pi...ba! :) 

Egyébként életem kis kiràlylànyai most màr minden nap szépen jeleznek, hogy ők igenis ott vannak a hasamban és nem feltétlenül tetszik nekik, ha előre hajolva ülök vagy felhúzott làbbal tévézek. Az érzés leginkabb aranyos, kis huppanàsok még Mindig, de màr biztosan tudom, hogy ők azok. Nem, ez még nem az az igazi rúgàs érzés, úgy látszik nekünk ez majd csak kicsit később jön el. De nem baj, ezt is élvezem! 

Genetikai uh-t àt kellett tenni most péntekre múlt hét helyett, mert az orvosom azt kérte, hogy töltsem be a 19 hetet és akkor menjek inkabb. Emiatt nem paràzok ( annyira), inkabb vàrom. A babàkban való hit, bizalom továbbra is töretlen, magammal vannak a problémàk. 

Annyi minden írnék még, de annyira Zsibbadnak az ujjaim, ahogy tartom az iPadet, hogy most be kell fejeznem. 

Ui: nyugtassatok meg, hogy màsnàl is elmennek néha otthonról...

18 hét, megannyi érzelem

Ha visszagondolok az elmúlt 18 hét történéseire, azt kell, hogy mondjam, szeretek terhes lenni. 

Igazából sose gondoltam a terhesség re úgy, hogy majd milyen lesz. Nem voltam sosem tulcsordulva anyai érzelmekkel, nem képzeltem el baba illatot és rózsaszín ruhákat, cipőket. Mindig tudtam, hogy akarok gyereket, lehetőleg hàrmat, de úgy képzeltem, hogy az a bizonyos kilenc hónap arra van kitalálva, hogy testileg és érzelmileg fel készüljön egy nő az anyaságra, a megváltozott helyzetre, kihívásokra. Azt gondolom, nem tévedtem. Ahogy telik az idő,,úgy érkeznek meg olyan apró érzelmek, gondolatok, amik ezelőtt nem voltak vagy nem voltak igaziak. Most sem vagyok az az elragadtatós típus, igyekszem mindig csak azt megélni, ami van és nem nagyon előre szaladni. Az óvatossàg még nem távozott. Itt van, velem van, és már nem utálom. Elfogadtam, hogy én ilyen vagyok, nekem ez a fékem, a gravitációm. Nem túlzott óvatosságra kell gondolni, csak éppen annyira, ami a földön tart. 

Érdekes viszont, hogy a rengeteg félelem ellenére sokkal kevesebb van bennem, mint azt gondoltam. 

Kicsit megtanított ez a terhesseg bízni és hinni. Nem feltétlenül magamban, inkabb a babákban. Magamban még mindig sokkal nehezebb...ezen kell sokat dolgoznom még. 

Nedria írása kapcsán eszembe jutott, hogy amikor beültetés utan nehány nappal vérezni kezdtem, csakúgy mint az elso lombik soràn, hatalmas csalódottságot, remenyvesztettséget éreztem. Itt volt akkor anyukám, és ő azt mondta, hogy ez meg nem jelent semmit, ne adjam fel, reméljek. Azt kérte, hogy öleljem meg és imádkozzak egyet vele együtt. Akkor, ott, nagyon giccses egy nehány perc volt, de  kiszakadt belőlem a sírás és megtettem. Hiszek egy Istenben...így kezdődött. Elmondtuk lassan, együtt és egy darabig még öleltük egymást. Tényleg megkönnyebbültem. 

Ez egy elég személyes része az életemnek, és nem azért írtam le, hogy a hitről vagy a vallàsról kezdjek értekezni, egyszerűen ÉN hiszek abban, hogy NEKEM ott ez a jelenet olyan erőt adott, hogy képes voltam gondolatban nem összeomlani. Bevallom, nagyon meglepődtem. 

Amikor pozitív volt a teszt, minden este elmondtam ezt az imát, nagyon sokáig. Viszont tudni kell rólam, hogy nem szeretek babona szinten ragaszkodni egy dologhoz, vagy bármi fontosat is egy fix dologtól függővé tenni. Szépen lassan ezt leépítettem, màst mondogattam magamban esténként. Hol egy imàt, hol saját gondolatot, hol semmit, ha véletlenül gyorsan elnyomott az álom. :) nem akartam megengedni magamnak, hogy ettől függjön bármi is. Szerencsére ezt ügyesen meg beszélgettem magammal. 

Nem akartam ezt leírni, de valahogy kijött. 

Jó dolog hinni valamiben. A legjobb lenne hinni magamban. 

Súly

Hiába tudom, hogy egy terhességet nem lehet hízás nélkül abszolválni, valahogy nehéz emésztem a feljött kilókat. Ma reggel mértem magam és 3,5 kg-mal mutat többet a mérleg, mint beültetéskor. Olyan szám ez a mérlegen, amit nem láttam majdnem ket éve. Az eszemmel tudom, hogy lesz ez még sokkal,több is, de nehezen fogadom most el. Lehet, hogy sok ez a hízás 17-18 het alatt? Majd hétfőn saját orvos megmondja, ilyen téren mindig kíméletlen. A kilók nagy része a hasamon van, de egy picit erzem a combomon is, amikor veszem föl a nadrágot. 

Tegnap éjjel elég sokáig beszélgettünk a férjemmel, és tettük egy halvány kis fogadalmat, hogy visszaveszünk az édességből. A napi egy túró Rudi bőven elég, nem kell még mellé mondjuk három kocka csoki vagy pék sütemény. Igyekezni fogok betartani! 

Nyilván az sem mindegy, milyen súlyról indul az ember...en alapból nem vagyok nàdszàl kisasszony. :/ most màr hiába kesergek azon, hogy a második lombik során feljött négy kiló! Igen, jo lett volna anélkül kezdeni. A jó lett volna ha...kezdetű mondatokat el kell felejteni és a köszönöm, nemkérem azt a csokit....mondatokat kell előtérbe helyezni. Azon leszek. 

Integralt teszt

MMegjött a vàrva várt eredmény, és szerencsére NEGATÍV :)

Down, Edwards kockázat 1:50000

Egészen tegnapig egyáltalán nem izgultam ezen, nem agyatlan rajta. Úgy voltam vele, hogy persze, hogy negatív lesz. Aztán tegnap eszembe jutott, hogy màra ígérték az emailt...beköltözött a kisördög a fejembe és olyan rosszul aludtam,és azt álmodtam, hogy 1:17 az arány, borzalmas volt! Ja és azt álmodtam, hogy fiúk...Egész éjjel fajt a hasam jobb oldalt, ez is rátett egy lapàttal. Pedig mostanában már nem nagyon szokott fájni. Ma is faj, de elég hektikus, elviselhető kategória, csak nem tudom, mi van ott jobb oldalt, ami faj. Majd hétfőn megemlítem az orvosnak. A hasfájáshoz hányinger és gyomoreges is társult. 

Nehány napja, estére annyira feszül a bőr a köldököm körül, hogy azt erzem, mindjárt szétreped. Gondolom a tágulás, nyúlàs miatt van ez. Természetesen minden nap szorgosan kenem. 

A mai délelőttöm nagyon nyűgösen telt, de most kezdek magamhoz térni, hogy megjött a negatív eredmeny. :)

Hétfőn saját orvos, kedden genetikai ultrahang. 

Elkezdődött a babakocsi mizéria, ugyanis ha nekem december közepétől fekudnom kell, nem fogok tudni megnézni egyet sem, muszáj ezt most megtenni. Egyébként korainak tartom a vásárlást még mindig, de a helyzet most úgy kívánja, hogy elkezdjünk próbálgatni. De szerintem még nem vesszük meg, majd csak december vége felé. 

Ma még egy kellemes meglepetés ért. A nemrég beköltözött szomszédom nekünk adta az Angel Care bébiőrzőjét! Irtó jófej, bevallom nagyon örülök neki! Pedig még alig ismerem..azt mondta, nem is kell visszaadni, neki màr nem kell. Majd viszek neki valamit a kedvességéért. 

A héten folytattam a selejtezést. Az agyamat àtállítottam radikális üzemmódra, azaz mindent kidobok, ami nem kell. Kapaszkodjatok! 2006-os Elle magazinok sorakoznak még a fiókomban..és így tovább. Vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy ki mindennel, amit nem használunk. Így jött össze egy hatalmas kék ikea zsák ruha, meg még majdnem ugyanennyi. Jövő héten következnek a cipők, kabátok. Apránként szeretném ezt is december elejére befejezni. 

Talan jövő heten jön az asztalos, akinek elfogadtuk a konyha ajánlatát, méricskél, aztán gondoltam, be dobom nála a nagy pocakom, hogy jaj mester úr, nagyon siessen, mert nekünk ugyan sürgős a dolog! :) Nagyon fázom a konyha felújítástól, de nem lehet megúszni. A babaszoba majd januárban következik. Úgy gondoltam, hogy január végére legyen meg minden, mert ugyan jol hangzik ez a 37. Heti program csaszar, de ki tudja a csajok majd hogyan gondolják. Remelem, azért maradnak sokáig. 

Mocorgast továbbra sem érzek, de valami hullámszerű időnként végigfut a hasamon és vannak élet jelek odabentről. 

Nagy a szerelem továbbra is. <3

Egyre inkabb

Egyre inkabb örülök annak, hogy két kisbabank van. 

Bevallom, amikor először kiderült, nagyon boldog voltam,majd nemsokra rá, ahogy az ember elkezd olvasgatni, jöttek a komplikációk, kiemelt veszélyek. A minden dupla dologról meg ne is beszéljünk. A félelmek a szoptatás kivitelezésétől, a helyhiány, az anyagi vonzat, az "egyszerre csak két kezem van" gondolatok. Egy két blogtárssm is kifejtette rövid véleményét az ikrek ről, illetve az attól való félelemtől. 

De ahogy telik az idő és nézem a tegnapelőtti videót és fotókat a lányokról, nem tudok mar arra gondolni, hogy nekem nem ez a természetes. Van az a kislány, aki elől van, két kis kezet az arca mellett tartja, kicsit szégyenlősen, félszegen. A testvére szorosan mögötte, kis fejével szinte érinti a másik fenekét, határozottabb vonások, édes kis csont kollekció. :) 

Napról napra jobban szeretem őket és boldog vagyok, hogy itt vannak velünk. Ketten, szorosan egymás mellett. <3