2014. november 26., szerda

Édes, boldog masodik trimeszter....haha

Derekfajas. Egyszer màr elkapott a múlt heten, egy teljes nap erejéig, nem eresztett, szinte àgyhoz láncolt. Másnapra mintha mi se történt volna, elmúlt. No nem mondom, hogy fürge kis bakkecskeként éltem mindennapjaimat, de nem szenvedtem ugy mint most. Tegnap kora délután megint kezdtem erezni, hogy bizony nekem van derekam és szinte percről percre erősödött a fájdalom. Napi teendők éppen csak elvégezve, feküdtem is le pihenni. Este D. picit megnyomkodta, majd elaludtam. Ma reggel ugy ébredtem, hogy ugyan erzem, hogy van, de nem fáj. Eltelt egy óra és megint majdnem ugyanott tartok mint tegnap. Pedig nem mondanàm, hogy az eddigi teendőim indokolnàk a derékfàjàst. Reggeliztem, beraktam egy mosàst, fel söpörtem a folyosón. Ennyi. Most megint fekszem, és várok. :/ kedden jön a burkoló, hétvégén viszik el a régi konyha szekrényt, ki kell pakolni belőle, meg úgy àn blokk mindenhonnan, fel kell készülni a temérdek mennyiségű porra, törmelékre. 
Ha ez a derekfajas így folytatódik, hàt nem tudom...normalis ez egyáltalán? Remelem, nem marad ez így mostmàr, azért lesznek kihagyós napok. 

A másik, a kilók, màr megint. Pénteken vagy szombaton még mindig 3,5 kg gyarapodàst mértem, ma reggel viszont elértem az 5 kilót. Hm. 20 hetes vagyok. Nem tudom, mi történt hétvége óta, hogy így megszaladt? Bele se merek gondolni, hogy a gyarapodás, fáradtság most jön csak igazán. A hasam nő növekszik, szerintem sokan szülni mennek ekkora pocakkal, ebben biztos vagyok! 

Írom,,ami eszembe jut, össze vissza :)
Szedem a maltofert vérszegénység re, az van írva a dobozàra, hogy lehetőség szerint szèt kell rágni. Igen, de ki szereti a csokis vér ízét? Marad az, hogy ketté töröm, és örülök, ha a nyelvemre jutó íztől nem kezdek el öklendezni. 

Mindezekért csupàn édes kis magzataim minden napos kapirgàszàsai kárpótolnak. Én nem hittem, hogy ez ilyen érzés lesz. Megmosolyogtató, nevetésre késztető, aranyos, es még sorolhatnám. Egy szóval fantasztikus! Eddig a legjobb dolog eben az egész terhessegben. Érdekes, hogy amióta így minden nap kontaktolunk, nem igazán kerul elő a szivhang Figyelő. Sejtettem, hogy így lesz, de azért örülök neki, hogy nem csapok le rà màniàkusan minden nap, mert megnyugtat a tudat, hogy gyermekeim igenis jól vannak odabent. 
Van még egy jo dolog, ma hozzák a kanapém, hat het után! Ugrandoznék, ha birnék, de maradok a se..emen! :)

10 megjegyzés:

  1. Sógornőm ikercsajszikat várt, ők most 3,5 évesek, anno sógornőm nagyon sokat szenvedett derékfájással :( a végén már tényleg csak azért kelt fel hogy ellássa magát, végül 34+6-ig húzták ki :) már egy egyesterhesség is megviseli a gerincet, derekat, hát még az ikerterhesség! Vigyázz magadra, ne csinálj nehéz dolgot, inkább várd meg a segítséget! Kitartás!

    Nekem már "csak" 4-5 hét van hátra a terminusig, de kikura fáj a derekam, úgy csapi bele :( ráadásul nálunk itt nincs lift, 4. emeletre biza fel kell gyalogolni 3 gyerekkel. Na majd csak vége lesz már :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ti, többgyermekes anyàk mindig hősök vagytok a szememben, hogy varandossag alatt még a meglévő gyerekeket is nevelni, ellátni kell.
      Olvasom a blogod, remelem karácsonyra otthon lesztek, ahogyan szeretnéd! :)

      Törlés
    2. Jó ég Anita. 4-ik emelet lift nélkül? Hogy fogod a picit babakocsiban levinni? Mi csak első emeleten lakunk lift nélkül és konkrétan megállapítottam hogy lehet nem is kell babakocsi mert én nem tudom azt le és fel cipelni. Úgyhogy lehet hogy amíg a gyerek meg nem tanul járni mi ott maradunk a lakásban.

      Törlés
    3. Cic, neme gyszerű, de bele lehet jönni, és muszáj is... Pont múltkoriban gondolkodtam el azon, milyen "nehéz" volt egy gyerekkel anno... Pedig az kész felüdülés 3-hoz képest :)))

      Köszi a drukkot, remélem én is hogy nem húz rá sokat picúrka :)

      FElla, nem cipelek babakocsit, van lent a földszinten egy zárható tároló babakocsiknak, és a terv az, hogy a lépcsőn rugalmas hordozókendőben (Liliputi) vagy babaerszényben fogom vinni, és lenn a földszinten rakom bele a babakocsiba.
      Van 2 babakocsink amúgy, egy fenn lesz a lakásban az erkélyen, itt fogdélelőttönként levegőzni a manókat, és lesz egy lent a földszinti tárolóban, ezzel meg sétálni fogunk. Bár sztem elején kendőben fogunk sétálni is :)

      Törlés
  2. Cic enegem az "tart életben" hogy neked is fáj a derekad. Mi tegnap este majdnem elindultunk a kórházba mert konkrétan szétszakadt a derekam úgy éreztem. Félek hogy egy gyenge pillanatban a voltaren kenőcshöz fogok nyúlni. Én azt állapítottam meg hogy amikor van a medence tágulás akkor egy pár napig fáj ennyire iszonyúan. Akkor tágult valamennyit. Utána pár nap csönd (ami azt jelenti hogy fáj de elviselhető). Ez konkrétan hasonló mint amikor a középkorban azzal kínozták az embereket hogy szétfeszítették őket. Szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyanezzel vigasztalom magam en is, hogy pàr nap tágulás és utána kis szünet következik. Ha holnap is ennyire fog fájni, lehet felhívom a dokimat. De egyebkent nem vérzek, babákat erzem mocorogni, remelem, nincs nagy baj. Ma egész nap fekszem.

      Törlés
  3. Mindenféle fájást komolyan kell venni még akkor is ha nem jelent semmit. Majd ha az orvos is azt mondja hogy ez semmi, akkor ok. Ezt csak azért írom mert 6 hónapos terhesen beballagtam 1 napos késéssel azzal hogy fájdogál a derekam, mire kiderült hogy 3 perces fájásaim vannak, de első terhesség, nem ismertem fel. Infúzióval azért sikerült visszatartani a szülést. És még az orvostól is kaptam hogy miért vártam fél, vagy 1 napot.
    Turchi

    VálaszTörlés
  4. Cic, biztos nincs gond, de azért ha nem múlik az erőssége, akkor megnyugtatásul jobb esetleg a dokitól is megkérdezni. Majd mutatsz esetleg pocakfotót? :)

    VálaszTörlés
  5. Pocakfotóra már én is kíváncsi vagyok! Érdekes amúgy ez a derékfájás, én "derekas" voltam terhesség előtt és azóta is, sőt, egyre rosszabb emelgetni duplán már lassan másfél éve több mint 20 kiló gyereket, de terhesség alatt nem fájt igazán. Ki is élveztem.:-) Nekem enyhe szúrások, fájdalmak sugároztak a hüvelyembe, olyankor mindig volt bennem para, hogy na most nyilik a méhszájam a súlyok miatt vagy ilyesmi, de nem az volt, olyankor nyúltak a szalagok, tágult a méh és az a fájdalom sugárzott oda időnként, nem állandó volt ez az érzés. Végig zárt voltam,kívül-belül is. Dokival azért érdemes megbeszélni.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a hozzászólásokat! Szerencsére ma ugy ébredtem, hogy egyáltalán nem fàj, most erzem egy picit, de csak azt, hogy "van derekam". Remelem, nem tér vissza megint a fájdalom.
    Pocakfotót nemsokàra töltök fel! :)

    VálaszTörlés