Csak úgy elvagyunk

Mostanában van az, talan amióta D. Itthon van, hogy csak ugy elvagyunk es ez tök jó.  Csak ugy telnek a napok, nyugiban, bonyodalmak nélkül. Pihenünk, filmezunk, főzögetek, bevásárolunk, sétálgatunk és mindeközben folyamatosan babázunk. Nagyjából most jutottunk el oda, hogy majdnem mindenre van vagy lenne időm, kis túlzással persze. Elmehetnék kozmetikus hoz, vagy massziroztatni. Persze még nem voltam, de tervben van. 

A csajok nagyon jó alvók lettek. Este letesszük oket olyan 9-10 körül ( inkabb10) es alszanak kb reggel 5-ig, hatig. Akkor esznek, es rögtön alszanak vissza kb 9-10 ig. Megint esznek es megint alszanak vissza, kb fel óra óra fent lét utan. Alszanak kb délig. Utana van egy kis játék ido. Ekkor még teljesen nyugisak, nem kell cipelni oket. Délután 6 körül kezdődik a nyűgösködés, ami sok esetben kitart lefekvés ig. Ekkor mar igénylik az ölben cipelést. Eközben pl filmezünk, állva, egyik làbról a másikra, néha sétálgatva. Majd fürdés kaja es alvás. 

Esténként megyünk még sétálni, kb egy másfél órát szoktunk. Ezt altalaban nagyon szeretik. 

Mostanában kezdenek figyelni egymásra, egyáltalán észre venni, hogy van itt egy masik baba is. Es mostanában van az, hogy már simán le lehet tenni oket egy helyiségben, egy időben egymás mellé. Eddig sok jo nem sült ki belőle. Csak nyàvogtatták egymást. 

Szeretem a mostani napokat, most ugy jol erzem magam. 

Láv <3

Soha nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek majd a gyerekek. De tényleg ugy van, hogy a saját gyerek a legleg...legszebb, legcukibb, legaranyosabb és sorolhatnám. 

Figyelni, ahogy nyílik ki az értelmük, àtélni a mosolyokat, azt, hogy meg nyugszanak a kezemben, ezek mind mind fantasztikus élmények! Szabadidőben is az ő fotóikat nézegetni, és reggel várni, hogy felebredjenek, mert mar szinte hiányoztak a par óràs alvás utàn. 

Nehezebb napokon ezt a nehány sort fogom olvasgatni. :)

Rossz kedv

Azert, mert tegnap ismer sikerült egy 200-as vernyomast produkálnom. Különösebb tünet nélkül természetesen. Szerencsére volt itthon olyan gyógyszerem, amit nyelv alatt kell gyorsan elszopogatni. Es amiből a múltkor ketto sem használt. Most szerencsére hamar levitte 110-re. De nem is értem. Ez még mindig a preeclampsia?! Pedig mar kezdtem elfelejteni az egészet, erre tessék! Annyira elegem van! És akkor legyek nyugodt, ne legyek ideges! Nem is tudtam hirtelen, hogy ha nem megy le, akkor hova menjek? Meg mindig a klinikára? Szules utan lassan három hónappal? De basszus, ez akkor is szules utáni szövődmény, nem? Orvosom hoz majd július 14-én megyek, azert nem hamarabb mert szabadságon lesz. Egyebkent tuti valami köze volt az időjáráshoz, mert ahogy jött ez a nagy eső, éreztem, hogy szédelgek, nem százas a fejem. 

Ma rettegek. Nem akartam ezt ujra àtélni. Halálfélelmem volt tegnap. 

A gyerekekről egy kicsit. 

Nekem vannak a világon a legjobb kislányaim, az tuti. Most is édesen alszanak a kiságyban, mindenféle altatási rituálé nélkül. És este is ez van. Max kis homlok simi, vagy csak a puszta jelenlétünk elég altalaban. Ejjel egyszer kelnek enni, olyan 4 óra körül, majd azonnal,alszanak vissza. 

Az esték nehezebbek, olyankor màr nyűgösködnek és ölbe vágynak. Ez van mondjuk 6-től 9-ig. Na de ezt meg ki lehet bírni. Most apa is itthon van ugye, igy meg végképp. 

Reggel mosolyogva fogadnak, tele szájjal vigyorognak. :)

Imádom oket, egyszerűen túlcsordul a szívem ilyenkor.