Cuki 1 és Cuki 2

         

L-Cs

Hogyan is állunk?

A gyerekekről egy kis helyzetjelentés.

Cs.

Ugye ő az A baba, ami abszolút meglátszik. Domináns, aktív, akaratos. Ha kell neki valami, vagy valami nem klappol, nem röstell szólni érte, olykor siras formájában. Ő olyan kis kiharcolom magamnak, ha akarok valamit tipus lesz. Életrevaló az biztos. Én ennek bevallom, örülök. Mégiscsak éppen a kos jegy határán született, na. 

Gyonyoru szemei vannak, tele szájjal mosolyog, mint akinek mindjárt kiesik az össze foga. ( ha lenne neki persze :)

A keze allandoan a szájában, cumi helyett is bátran használja. Kettőjük közül ő fordult eloszor hasra, július 9-én. Nagyon örültünk neki, de ő is, olyannyira, hogy aznap este többször próbálgatta. Ha megtetszik neki egy uj gyakorlat, képes hosszú ideig gyakorolni, aztán van, hogy napokig semmi. 24-én fordult vissza hasról hátra önállóan. Ügyes kislány! Ejjel már magátol hasra fordul, es sokszor ugy alszik, aminek kifejezetten örülök. Szeret a pihenoszekben ülni, és fogdosni a játékait, mindent, ami színes. Boldogan ébred, mosolyogva, jókedvűen. Szereti cipeltetni magát, olyankor bámészkodik, többször be kell járni vele a lakást. Altalaban ölben alszik el. Sokat gagyorászik, nagyon edes magas hangja van. Kedvenc hobbi a tévénézés anya ölében. Okos kislány. Amolyan felfedező, megérteni akaró fajta. 

L.

Ha egy jelzőt kellene mondani rá, rögtön azt mondanám: cuki. Ahogyan néz, amiket csinál és Ahogyan azt csinálja. Olyan pofikat tud vágni, hogy mosolyra készteti az embert. Nyugodt, türelmes baba és nagyon érzékeny, ijedős. Amikor megijed valamitől, lefittyen a szája mindkét oldalon, amit imádunk az apjával,persze sajnáljuk ilyenkor, de olyan cuki, hogy meg kell zabálni!

Allandoan jár keze lába, soha nem ott ébred, ahova letettem. Nagyon szereti a dalokat, énekeket, a zenét. Egyből kivirul  az arca, mosolyog. Hangosan gagyorászik, mélyebb hangja van. Szereti a rongyikáját, pelenkáját gyűrögetni, igy elaludni, hogy valami van a kezében, mostanában az arcát takarja a pelenkával. Könnyű vele megtalálni a közös hangot. A cumijait imádja, csak azzal alszik el. Ő nem igazan ismeri az ölben alvás fogalmàt, altalaban apa simogatja álomba. A têvénézés itt is nagy sláger, mindegy mi, csak ugy forduljak, hogy lássa a képernyőt. 

Sokat fordul oldalra, ugyan hasra még nem, de ha hasra teszem, onnan már vissza fordul a hàtára. Szeret csörgőzni, altalaban felhúzza a kis karjára es ugy lóbálja. 

Huncut. 

Számadás

A minap elgondolkodtam azon, hogy valamit nagyon nem jol csinálunk itt a Földön. Jo esetben jut 70 év, amit igy vagy ugy, de eltöltünk. Stresszelünk, rohanunk, számlákat fizetünk be, magyarázkodunk, jópofizunk, aggódunk, ês néha azert kimozdulunk ês pihenünk egy kicsit. Aztán néha - legalabbis nálam -, vannak tiszta, megvilágosodott pillanatok, amikor is ujra es ujra rácsodálkozom, mennyi mindent másként tehettem volna, egyáltalán mennyi mindent tehettem volna. Mert igenis belefért volna,  meg lehetett volna oldani. Es közben eltelt 31 év. Haragszom magamra, mert sokszor lusta voltam és nem vagyok sajnos kitartó sem. Hajlamos vagyok belekezdeni valamibe és a közepe táján jól otthagyni a francba az egészet. Na szép, mondhatom. És ezeknek a dolgoknak az abbahagyása nem az éppen aktuális jelenben tűnik olyan nagy problémának, hanem ilyenkor, amikor számadást végzek. 

A futás kapcsán jutott eszembe ez a nagy röptű gondolatmenet. Ugyanis, az én kis fejemben kezd lassan összeállni egy olyan napirend, ahol a reggeli etetés utan anya, azaz én futni indul. Mert az jó és mert kell neki.

 Kövér vagyok. Ezt még igy soha nem irtam le, de sajnos most muszaj, mert más az énképem mint amit a tükörben látok. Nem vagyok azert ekkora súlyhoz és ilyen látvány hoz szokva. És nem feltétlenül a striákra gondolok. Azokkal lassan megbarátkozom, de csak azert, mert látom, hogy szepen halványodnak. Neha, amikor mondjuk egy üzletben elmegyek egy olyan baromi nagy fényes, jol megvilágított tükör előtt, elcsodálkozom. Ki ez a lány? Ez en vagyok? Sajnos igen, mindig rájövök. 

Lényeg a lényeg: fogynom kell. Csak azért vallok színt itt a blogon, mert hátha ez is ad egy icipici pluszt a kezdésben és a folytatásban. 

És kerem szepen, kíméljetek az olyan hozzászólásoktól, hogy igen én is kövér vagyok, jaj van egy kis felesleg a hasamon, és Juj elértem a 60! Kilót. Itt nagyobb számokról beszélünk. Tényleges túlsúlyról.

Amivel valamit kezdenem kell még, az a fene nagy étvágyam, ami mostanában van. Allandoan és mindent ennék. Nem, nem a szoptatas miatt, mert azt most hagytuk abba múlt heten es az a kevéske mennyiség, amit sajnos produkálni tudtam, nem indokolja a napi plusz kalóriák igénylését. 

Még egy pár napig ízlelgetem az új életforma ízét a számban, aztán neki kezdek. Itt nyoma lesz a blogon, hogy leírtam, szóval tessék csak néha rákérdezni, hogyan is állok az életmód váltással? Legalább szégyelljem el magam, ha nem csinálom, nemigaz?

Nagy szerencse

Nagy szerencse, hogy két babát kaptam a jó Istentől, mert ugy gondolom, én nem leszek többet terhes. 

Mindenki mondogatja, hogy dehogynem, majd meg gondolod magad! Basszus, miert kéne meggondolnom magam?! Van ket gyonyoru, egészséges kislányom, miert nem elég ez? Főleg olyanok szájából, akinek szinten ketto van, esetleg csak egy...azert mert én egyszerre "le tudtam", attól még ez két kulon gyerek. Akiket fel kell nevelni, etetni, iskoláztatni kell. És szeretni, foglalkozni velük. 

És igen, baromira tartok egy esetleges következő terhességtől is. Majd aki végig csinálja azt, amit én, esetleg az nyilatkozhat a témában. 

Fella legutóbbi írása kapcsán elgondolkodtam azon, hogy hogyan is szeretem en ezt a két gyereket. Valahogy ugy, hogy alig férnek már bele a szívembe. Szó szerint minden nap jobban szeretem oket. Soha nem hiszem, hogy lehetséges lesz holnap ennél jobban szeretni, es megis mindig igy történik. 

Amikor a kezemben van az egyik gyerek, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy úr isten, ő a leggyönyörűbb kislány a világon, aztán jon a masik gyerek, kézbe veszem és ugyanazt erzem mint az előzőnél. Szóval van két leggyönyörűbb kislányom. Mindkettőben mást szeretek, mindkettővel máshogyan találom meg a közös hangot. De igy van ez rendjén.