Olyan össze vissza vagyok mostanság. Hol jobban, hol Kevèsbé. Rájöttem, hogy igenis erős vagyok és igenis kitartó vagyok és nem adom fel. Hogy van akaraterőm. A lànyokért, csakis értük. Mert annyira szeretem oket màr most.
Történt ugyanis, hogy nehány botrányos ctg utan lelüldtek a szülőszobara, hogy ott ismételjék meg, ott ráadásul van ikres ctg, azaz ketyeghet egyszerre a ketto. ( osztályon nincs, ne kérdezzetek miert, holott kb 5-en vagyunk ikresek). Az egyik szobában, ahol több, függönnyel elválasztott àgy van, kaptam helyet. Mellettem volt egy újszülött, akit megnézhettem közelről. Gyonyoru gyerek volt, nem volt se piros, se lila, es olyan formás volt, hogy azonnal elpityeredtem. Mondta a szülésznő, hogy ne sírjon, nemsokára önnek is lesz ketto! Egy darabig még ott nyöszörgött mellettem a kis gyönyörűség. Hihetetlen érzés fogott el, ilyet még nem éreztem. Arra gondoltam, hogy úr isten, ha egy idegen gyerek láttán igy tul csordulok, mi lesz a sajàtjaimnàl? D. Szerint: szerelem. <3
Màr nem is annyira az foglalkoztat, hogy két hónapja itt vagyok, lassan elveszítve a realitást a külvilággal, hanem a szülès körè összpontosul a figyelmem. Meg hogy miylen kevés van hatra. Maximum 13 nap. Kimondani is ijesztő es fantasztikus egyben! Hogy vége a korhazi létnek, hogy láthatom a kislànyainkat, hogy együtt lehetek a férjemmel, hogy elkezdhetek szép lassan erősödni, mind fizikailag mind mentálisan. Órákig tudnàm ezt a gondolatot folytatni.
Szeretnèk most màr csak ugy rendben lenni.
Sok mindenről tudnèk írni, hogy mi történt velem ezalatt a két hónap alatt. Talan fogok is majd. Most éppen ujra hárman vagyunk, de egyik lány sem az en világom. A horkolos hála istennek megszült csutortokon, hallelujah!!! Borzalmas másfél hèt volt vele ès a fuldugo val...nem baj, ezen is tul vagyunk.
De ezek lassan részletkérdések lesznek, egyáltalán nem fontos dolgok. Próbálok lassan igy hozzáállni, több kevesebb sikerrel.
Megtörtem és erősödtem is a sok sok hét alatt. A félelmeket azonban csak nem sikerül el kergetni. Ez is egy következő nagy feladat.
Es akkor nehány szó a fajdalmaimról, merthogy azok vannak. Néha sírni tudnék, annyira faj a derekam. Nem tudok megfordulni egyik oldalamról a másikra, csak igen összpontosítva és felkészülve, hogy igen, ez most fájni fog. Rettenetes izomlázam van hüvely-combtő környéken. Mint aki naphosszat fut és guggol, holott legtöbbet fekszem. Kínkeserves felkelni az ágyból, főleg ejjel és estére. Kulon szervezést igénylő feladat. A zuhanyzás is érdekes, főleg egy bugyi felvétel vagy làbtörlés. Ugye itt nincs D. , akit megkérjek, hogy ugyan segíts màr, életem! Akkora a hasam, hogy egyszerűen nem férek magamhoz. Nem is tudom, hogy hogyan lesz ez a borotválás dolog. Esélytelen, hogy en ezt megcsináljam, egyszerűen nem megy. De ezeken a dolgokon lassan tul vagyok, és lesz ami lesz, ugy vagyok vele. Majd a nővér megcsinálja. Lesz@rom. Nem vagyok se trendi se fitt se kiegyensúlyozott se szőrtelen. Na bumm.
Igen, ez az en blogom es fogok mèg panaszkodni.
De a lényeg a végére. Keddi adat: Csenge 2400 g, Laura 2350 g. Tökéletes számok ezek nekem!
