A kocka el van vetve

Valahol talan màr régen elrendeltetett, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk. Es talan hiába a sok ima, a sok pozitív gondolat, erő, támogatás? A miértek csak gyűlnek, a válaszok egyelőre vàratnak magukra. 

Egyedül vagyok, egymagam, annak ellenére, hogy rengetegen mellettem vannak. Végtére az ember mindig egyedül van. Hogy mit érez, mit gondol azt senki nem veszi el tőle. Most azert ugy ezt a fájdalmat àtadnàm valakinek. Az agyam tudja, hogy pàr nap még, de belül félelem munkàlkodik, és sokasodnak a mi van, ha...kezdetű gondolatok. 

Kicsit olyan, mintha csak àlmodtam volna a szules óta történt dolgokat. Mintha a két kis manó is csak àlom lenne. Vajon azert, mert nem volt elég időnk egymásra? Vagy mert az agyam igy akar megvédeni a fájdalomtól?

Tudom, hogy ezen is túl leszünk, és tudom, hogy fájni fog. Fáj.