2. Felvonás

Ma voltam M dokinàl és minden rendben van, kezdjük a második programot. Ma mar be is kellett adnom este egy GonApeptylt. Volt nagy ijedelem, mert elfelejtettem kinyomni a fecskendóből  a levegőt. D. Őrjöngött, totál kiborult, mar majdnem tárcsàzta a mentőket, de mondtam neki hogy jól  vagyok. Valóban figyelmetlen voltam, de szerencsére semmi bajom nem lett, mivel ugye ezt nem közvetlenül a véràramba adjuk, hanem csak bőr alá. De legközelebb azért oda fogok figyelni erre.
Viszont volt egy dilemma. Mar majdnem kint voltam az orvos rendelőjéből, amikor rájött, hogy van lefagyAsztva öt embriónk. Kérdezte, hogy nem e akarjuk inkább azokat felhasználni. Kis huzavona után úgy döntöttem, hogy most inkább maradok a friss verziónàl. Azt mondta, hogy ugye tudom, hogy a fagyasztottnal nincsen stimulacio, csak gonapeptyl es valamit felepitenek. Nem igazán értettem ezt a részt. De kb úgy beszélt mintha én is elvégeztem volna az orvosi egyetemet legalább levelező szakon. Nyilván feltételezik, hogy egész nap az internetet bújjuk a témában kutatgatva.
Nem tudom, jól döntöttem e, remelem. Igazából úgy gondolom, hogy ha tíz évig kvázi minőségűket megőrzik, akkor ott lesznek még a következő alkalommal is. (De nem lesz rá szükség )
Mar megint egy olyan dolog, amit nekünk kellett eldönteni.
Legközelebb 3-àn megyek, addig napi egy gona. Fel sem fogom.
Úgy mentem oda ma, hogy Fifty-fifty, de valahogy éreztem, hogy minden rendben lesz.
Holnap elő kell vezetnem  a főnökeimnek a dolgot, legszívesebben kussolnék az egészről, de nem tehetem meg. Vagyis elvileg minden vervetelre meg konzultációra elengednek es nem kell szabit kivenni, azért ez is valami.
A nyár még így is képlékeny. D-vel nehéz tervezni,  mert olyan munkahelye van, ahol kötelezően kell kivenni a szAbit, de még mindig nem mondtàk meg, hogy mikor. Na így tervezzünk valamit is.
Anyám megkérdezte a telefonban ma, hogy miért nem boldog a hangonm, hiszen kezdünk? Nem tudom rá a választ. Nem arról van szó, hogy nem örülök, dehogyis nem, csak most valahogy távolságot tartok. De ez nem tudatos. Egyszerűen ez jön most belőlem.
Három hét es ujra a pocakban lesznek. Húú.
Tikk-takk.

Foci, angol, met

Itt a foci vébé, amit egyszerűen imádok. Jobban mint mondjuk az olimpiát. Valahogy felspanol a dolog, szurkolok, szorítok, izgulok. :) nem mondom hogy minden meccset követek, de a fontosabb mérkőzéseket azért megnézem. Alapvetően nem nézek focit, de az EB es Vb az szent.  Hajrá Németország!

Kb három hete minden nap angolozok, amire most nagyon büszke vagyok. Még gimiben tanultam négy évig, de nem volt túl jó tanárom es mindig is utaltam az angolt a kiejtes miatt. Valahogy nekem olyan mintha ki akarna esni a nyelvem a számon es valahogy természetellenes az egész a hang képző szerveimnek! Van egy stabil szókincsem, ami egyébként nap mint nap ragad az emberre a zenehallgatással, film nézéssel, ilyesmi.
 Ez az új program a Duolingo, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki naponta 20 percet-fél órát szeretne angolozni, játszva, könnyedén. Nem lesz középfokú nyelvvizsgám ettől, de ha mar azt elérem, hogy bátran meg merek külföldön szólalni, annak nagyon fogok örülni. Es az a legjobb az egészben, hogy van hozza kedvem, kitartàsom! Nagyon szeretem.

Aminek viszont nagyon nem örülök, hogy ragadnak rám a kilók. Teljesen kétségbe vagyok esve emiatt. Erős a gyanúm arra, hogy közrejátszik ebben az is, hogy abbahagytam kb két hete a metet dr B. Javaslatára. Helyette az Inofolicot iszom, naponta kétszer. Dr M. Így is fogyásra kàrhoztatott, ehelyett majdnem négy kilóval több vagyok mint az előző lombik kezdetekor. Leírni is szörnyű!! Elkezdtem tornázni esténként, nem sokat, kb negyed óra, húsz perc hasizom es súlyzó, ugyanis ez a két legkritikusabb terület. Nagyon rosszul érint hogy a tavaly leadott kilok ilyen gyorsan szaladnak vissza. Lassan az önképem is kezd átalakulni. Valamit tenni kell, ezt így nem hagyhatom. Gondoltam rá, hogy ujra elkezdem a metet, hiszen van itthon még bőven, de nem tudom, mit tegyek, teljesen tanácstalan vagyok.

Még egy hét, amíg kiderül, kezdhetünk e. Valahogy efelől nincsen kétségem, nem izgulok, jó eloerzetem van. Lelkileg most jobban vagyok mint az előző lombik előtt. Most van kb peteeresem, de nem merünk próbálkozni, mert ha kezdünk a 20. NApon, akkor jönnek az injekciók es ha esetleg, netalántàn most teherbe esnék akkor meg ez még nem latszódna és félek, hogy csak àrtanék. Persze ha nem kezdhetünk akkor buktuk ezt a hónapot...:( de nem így lesz!!

Rinya

Alapvetően nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy a babavallalassal kapcsolatos dolgokon kívül egyéb magánéleti dolgokról is írjak. Nem azért mert nem akarom kiadni magam, persze ez is benne van, hanem mert mindig úgy éreztem, hogy a leírt szavaknak súlya van. Ha kimondok,,leírok valamit, akkor  az màr van. Az elmúlt évek során nagyon zárkózott lettem, ami a problémáim illeti. Nem mondom el a tesomnak, nem mondom el anyukámnak, nem mondom el barátnak. Régen azért nem, mert féltem a véleményüktől, tudtam, hogy esetleg olyat fognak mondani, amit legbelül én is tudok, de nem akarok hallani. Szépen lassan megtanultam hàt magamban folytatni a problémáimat, nem rinyalok, nem panaszkodom.
Az elhatározás eme bejegyzésre kb. Fèl órája született, amikor is csúnyán összevesztem D.-vel. Hetek óta nem vagyunk jól egymással, legalábbis én eltávolodtam tőle.    Egyszerűen olyan dolgokat, érzéseket, szavakat, viselkedést vált ki belőlem, hogy nem ismerek magAmra es ezt utálom!!
Szimplán csak azzal, hogy bunkó. Nem tudok erre szebb szót találni, bunkó es kész. Velem legalábbis az. Minden szaron megsértődik, ha kérdezni merek valamit rögtön flegma lesz, es rosszul van, ha fel merem tartani valamivel.
Elolvastam az eddig írtakat es mar látom, hogy miért nem szoktam papíron rinyàlni...szörnyen hangzik, nagyon rossz vegigolvAsni mar ezt az néhány sort is. De akkor sem törlöm ki, hagyom, hogy kijöjjön belőlem, ahogy megfogalmazódik.
Szóval az én egyetlen drága férjecskèmnek valami baja van, de persze ha kérdezem mi a baj, sose találnatok ki mit válaszol mindig, igaz?
Semmi.
Hat ez a válasza. Mindig. Hogy én csak képzelgek, meg hogy ő nem érti, hogy nekem mi bajom van,
Csak annyi a bajom, hogy azt akarom hogy normális legyen velem, esetleg ha nem túl megerőltető néhanapján  kedves?
Es mar eljutottam odáig, hogy elég egy pici flegmasàg vagy bunkosag es pattanok. Itt jön az a Cicmorgo akit utalok...egy kis házi sárkány, aki kínjában es tehetetlenségèben kiabál es csapkod.
Most meg itt duzzog a hálószobában es nem akar kimenni, mert annyira haragszik D-re, hogy látni sem akarja, mert csak ujra dühös lesz.
Kénytelen leszek angolozni.
A legjobban az faj, hogy tényleg nem veszi észre hogy valami nem stimmel velünk? Neki így jó? Neki ez így kielégítő es boldogság? Mert most nekem nagyon nem az.
Miért nem hallja meg amit hetek óta szajkozok neki? Nem érdekli ?

Várom, hogy elmúljon ez a rossz érzés, mert most nagyon szenvedek.
Én nagyon sokat küzdöttem ezért a kapcsolatert, mindenben kiálltam D. Mellett, olyan helyzetekben is, amikor más màr elrohant volna. 8 és fél éve vagyunk együtt, tudom, hogy nem rózsaszín  cukormàz minden, tudom, hogy néha a szart is le kell nyelni, de egy jó ideje mar csak lapátolom a kakàt.
Két hèt es kezdenem kéne a szurikat, addig helyre kell rázódnunk, mert ezt így nem lehet. Nem lehetek rá nap mint nap mérges, más érzéseket szeretnék megélni ezzel kapcsolatban.
Olyan kiváncsi lennék most D. Verziójàra, mármint hogy mit írna le a ma este történtekről. Mint Makó Jeruzsalemtől, szerintem.
Erről most eszembe jutott, hogy múlt hétvégén voltunk tesomeknal, tudni kell, hogy ők soha nem veszekednek, harmónia, nyugisag van. Reggel kávé közben mondtam  a húgomnak, hogy könyörgöm mondjon valami rosszat a férjérol, mert kezdem rosszul érezni magam. Ezen jót derültümk, aztán azért kicsit ő is panaszkodott. Esküszöm jól esett hallani.
Juj, de dög vagyok, igaz?
Szerintem nem, csak kicsit úgy éreztem, hogy nem csak nekem nehéz néha, es hogy nem minden lufi olyan gömbölyû.

Néha azon is ràgódom, hogy alapvetően két különböző természet, akik az évek alatt csiszolodtak egymáshoz, Működhet e együtt hosszútávon?
A legjobban azt utálom D., mert tudom, hogy el fogod ezt olvasni, hogy van az a képességed, hogy meg ha te teszel is valami rosszat, tudod úgy alakítani a szálakat, hogy a másik érezze rosszul magát. Kis zs. Vagy. Ezt csak te tudod, mit jelent.

Leesett az àllunk

Na szóval.
Voltunk dr M-nél, es rendesen leesett az állunk. Ugyanis a fórumon több lányától olvastam,hogy nem vállalnak mar hosszú protokoll a nyári szünet elott a Klinikán, többen nagyon elkeseredettek emiatt. Es ahogy én is számoltam, úgy gondoltam,hogy tényleg nincs esély egy nyári lombikra. Megérkeztünk az óbudai rendelőbe, várnunk kellett kb húsz percet, volt egy kis csúszás. Addig mindketten a 2048 játékot játszottuk, mostanában totál ràkattantunk! :)
Ott volt az egyik olyan pár, akiknek ugyanaznap volt a le szívás, beültetés mint nekem, ezek szerint nekik sem sikerült es ugyanaz a forgatókönyv mint nálunk.
Amikor be mentünk mondta dr M, hogy na akkor vetkozzek le, megvizsgál, hogy mi a helyzet. Közben mondta, hogy  a 20. Napon menjek hozza, es ha akkor sem lesz tuszomaradvany, akkor kezdjük a Gonapaptylt. Nem is tudtam, mit gondoljak, nagyon meg voltam lepodve!
Megvizsgált es minden rendben nem látott semmit sem. Ennek nagyon örültem,
Persze megint nyomatta a sportot,  a diétát. Azt mondta, ez az egyetlen, amit én hozza tudok tenni a dologhoz, a többi nem rajtam múlik...na meg kérdezte, hogy van a maga vérnyomásom, mondtam neki, hogy köszönöm jól, mar csak napi fél Dopegytet szedek, de azt sem tudom, mar miért? De mint aki meg sem hallotta, csak azt mondogatta, hogy nem akar meg ijeszteni, de nagyon sok következménye van a magas ver nyomásnak. Mondtam, hogy inkább ne is folytassa, nagyjából tisztában vagyok vele.   D. Is állandóan cseszeget a diéta es a sport miatt. Tavaly olyan jól ment a diéta, nem tudom , most miért nem. Egyszerűen állandóan ennék :(
Arra a következtesre jutottam, hogy a múlt heten dr B látott ugye két kis pöttyöt az ultrahangon es az kb a 20. Nap lehetett. Azt mondta, hogy ez  a Pco miatt lehet. Szóval valószínű arról volt szó, hogy nem volt peteeresem, vagyis a petesejt nem szabadult ki tüszőből, hanem szépen ottmaradt, es mostanra pedig fel szívódott. Ennek nagyon nem örülök,hogy nincs ovulAciom, mert ebből erre következtetek.
Szóval most meg mindig itt állok es nem nagyon ocsudtam fel, hogy lehet, hogy megint bele vágunk! Örülök neki, de akkor sem történt volna semmi, ha majd csak szeptemberben. Ez az igazság. Úgy voltam vele,  hogy tök jó lenne, de nem fogok erre ragörcsölni! Ha nem kezdünk mégsem három hét múlva, akkor elmegyünk nyaralni es felújítjuk a konyhát. Ha kezdünk, akkor is felújítjuk a konyhát, de max csak itthon nyaralunk pár napot. :)
Szóval valami ilyesmi nyár vàr ránk. Azért bizakodom, hogy nem lesz semmiféle oda nem illő dolog a petefészekben es indul a mandula!
Egyébként mostanában sokkal jobban vagyok. Csak mindig úgy félek ezt leírni, mert tuti, hogy akkor történik valami. De remelem most nem fog.  Csak valami jó történhet! Igaz?