2015. február 24., kedd

Kicsi kincseim

Az en egyetlen kicsi Csengém a mai biometria alapján 2236 g, a hugicskàja, Laura pedig 1800 g. Csodaszép gyerekek! <3
Ma 32+5

2015. február 19., csütörtök

Minden faj

Kerem szépen, màr minden fàj. Az ejszakàk, a nappalok lassan nem különböznek. Vagy aludni nem tudok, vagy nem hagynak. Minden nap van ctg, ami Kiborító. Altalaban  mondjuk kétszer ismételni kell, mert az en gyerekeim éppen akkor aludni szeretnének és ezt itt nem tolerálja a rendszer. Ez mindennapi izgalom, stressz. Ha nem jo, elso körben mehetek cukros! Infúzióra s szülőszobara. Szerencsére ez még nem fordult elő. A hasam nagyon sokat faj, most is, alig tudok egyik oldalamról fordulni a másikra. Néha kőkemény lesz, de brutál. Megmutattam a nővéreknek, idézem: ez tök puha. Hát akkor nem tudom, milyen az igazi kemény ezek szerint. De elvileg ez akkor nem az a fàjàs, ami indíthatja a szülést. TÀgul a mèhem, meg mindenem, azt mondjak itt az okosok. En akkor sem hiszem, hogy ez a fajdalom normalis lenne. Tényleg nagyon faj, főleg mozgásra. Néha erzem, hogy Csenge furakodna a hüvelyem felé, erzem, hogy ezerrel feszíti szét. Laura továbbra is keresztben fekszik, ugy latszik o igy jol érzi magát. En kevésbé, néha szoktam neki mondani, hogy könyörüljön es kicsit mozduljon arrébb, mert menten eltörli valamimet. Pl ma ebèdnèl. Konkrétan nem tudtam lehajolni kanalazni a levest, mert ugy éreztem, hogy a kis làbacskája szétfeszíti a mell,alatti jobb oldalon lévő csontjaimat. Ejjel nem tudok egy huzamban kèt órànàl többet aludni, pisilni kell. A visszaalvás nehezen megy. Pörög az agyam, mit, hogyan kell mèg intèzni, megvenni, szervezni. Szegény D. Egyedül tartja a frontot. Neki sem lehet könnyű, mindamellett, hogy Minden nap estig dolgozik. Nagyon sajnálom ezt a kisesett időt, amit mar nem tudtunk/ tudunk mèg igy a gyerekek elott kettesben tölteni. Mert valahol csak lezàrul egy korszak, egy  fejezet az èletünkben. Ez minden nap bànt és hiányzik. 
Orvosom vizsgált ket napja, mèhszàj még zárt, ezert ha addig minden ok, haza mehetek hétvégére. Persze ehhez majd szombaton reggel produkálni kell egy jo ctg-t. 
Ma 32+0, azaz mèg maximum 5 hét. Vannak napok, amikor ugy erzem, kibírom, és van, amikor felhatalmazom a lànyokat, hogy két három hét múlva nyugodtan kibújhatnak. Tüdőérlelőt hèt elejen megkaptam. Ez is pipa. Orvosom szerint nyugi, a 32 és 37 hét között igazából màr olyan nagy fejlettségi különbség nincsen. En is ebben bízom. 
 A hasam óriási, nem túlzok. Majd otthon lefotozom és hozok kèpet. Szerencsére nem reped mèg, nem is értem. 
Levegő kevés van, gyomor sav annál több. A rennie jo barátom.
A kórházi ágy katasztrófa, ezert D. Vett nekem egy matracot az ikeaban. Kb 5 centi vastag. No, ez még rosszabb, ha lehet ilyet mondani.,egy napja alszom rajta, de màr ahol a hasam van, teljesen ki van feküdve..konkrétan belesüppedek és alig birok kikecmeregni...mondjuk nem csodálom, ekkora suly alatt...egyebkent kb 12 kilót hiztam eddig, amivel abszolút meg vagyok elégedve. Pedig zabalom a csokit ezerrel. Kis kompenzálás? Hm. Lehet. 

Igen, irigylem azokat a kismamàkat, akik otthon lehetnek, problámanentesen, mert talan nem is tudják, mekkora kincset kaptak. Errol majd még fogok írni.

Tudtam, hogy nem lesz sétagalopp, de erre talan nem számítottam. Egyik gyereket se adnám oda semmiért, mert mar most imádom oket, félre ne értsetek. Csak megtört kicsit ez a kórházi lét, a sok izgalom, magány. Varom, hogy vége legyen és visszataláljak végre az életembe, az életünkbe. Mert ez most itt valami teljesen màs állapot, és nem a szép értelemben. Itt nem lehet kismamasàgot megélni, nekem ezt senki ne mondja. 

Szar anya vagyok, mert ezeket leírtam. (?)

2015. február 14., szombat

Grammok

Csenge 1712 gr, Laura 1542 gr. Vagyis ezek voltak csutortokon. A kis hízó bajnokok azota már biztosan szedtek magukra mèg. Mit ne mondjak, nem könnyű màr cipelni oket. 

Még korhazban, ráadásul latogatasi tilalom van, haza se mentem Hétvégén. Mit ne mondjak, piszkosul nehéz...ezerszer elképzelem azt a napot, amikor visszük haza oket. Amikor végre kilépünk, immár négyen a korhaz ajtaján...ez éltet. 

2015. február 9., hétfő

Telik az ido

Gondoltam, valami optimista címet adok a bejegyzésnek.
Három hete bent vagyok, es még a legjobb esetben hatra van bő hat hét. Nem is tudom, hogyan viszonyulok ehhez. Nyilván szeretném, ha a lányok minél tovább bent lennének, mert tudom, hogy ott vannak egyelőre még a legjobb helyen. Másrészt meg menekülnék innen haza, minden pillanatban. Ha a lányok hamarabb is jonnek, akkor sem lehet ugye haza menni, mert kell egy bizonyos súly, ido. Szóval végeredményben jol vagyok itt, ahol vagyok még. (Persze utalom)
Pénteken saját orvos megvizsgált, méhszaj nem romlott, vizelet, vér rendben, ezert haza engedett hétvégére! Ottalvósra! Ez olyan kiváltság, ami nem adatik meg ám mindenkinek. Osztályos orvos persze megint nyomatta hogy jaj ha reped a burok, itt 3 percre van a műtő, és a természet nem ismeri a hétvége fogalmat...tököm tele van a riogatàssal! Én a saját dokimban bízom, ha ő enged, rá hallgatok. Nem lehet itt mindenki véleményére adni..persze szigorú fekvés, semmi más, a lelkemre kötötte ismét. No meg egy pohár bor.
Szombaton reggel már nylckor kapun kívül voltam, drága imadott ferjem ott vàrt az autóval, be ültem ès mindjárt otthon is éreztem magam. Érdekes, hogy az autó màr otthon érzetet ad. Amikor munkába jártam, sokszor a metró ig kocsival mentem, mert hazafelè ott màr ugy éreztem, hogy otthon vagyok. 

Otthon kisebb káosz fogadott, de anyukám màr útban volt, hogy rendet tegyen. D. Megvette a bútorokat, vasárnap két komódot össze is rakott. Anya a babaruhàkat mosta vasalta nagyüzemben. Én ppersze csak meresztettem a s.ggem. A tapétázàs gyonyoru lett, imàdom, olyan, amilyennek elképzeltem.
Annyira jo volt szombat este D. Mellett aludni, hogy arról kulon szentimentális, csöpögős bejegyzést tudnèk írni, de meg kímélek mindenkit. (A szex azert rohadtul hiányzik, na! ) persze most sem lehetett.

Múlt heten jol megfàztam itt, 37,6 hőm volt, de ez annyira leteritett, hogy fajt mindenem. Most màr sokkal jobb, de a levegő azert mèg luxus. :/ D. Vett tengervizes orrsprayt, mert csak azt lehet hasznalni. 

Dióhéjban ennyi történt bő egy hét alatt. Ja igen, volt uh aramlas rendben, biometria megint nem volt. Mondván, minden ok, nem indokolt. Most csutortokon biztosan lesz. 

Minden este nèznek szivhangot, es ma este szar lehetett az a hülye mobil gèp, mert kis Lauràmnak nem talàltàk a szivhangjàt. Persze zokogtam, iszonyú érzés volt. Aztán kimentünk a ctg géphez, és ott azonnal megvolt, de Nem kívánom senkinek ezt a pánikot. 
Érdekes, hogy totál màs a kèt làny,mint ahogyan mi azt kigondoltuk. Csengèt hittük a kis szerényebbnek, lauràt a vaganyabbnak, ehhez képest pont fordítva. Csenge roppant kommunikatív, izgága, míg Laura a nyugodtabb, lassúbb. Ő csak nagyon ritkân kontaktol, viszont rengetegszer oda feszíti magàt valamimhez, ami roppantul tud fájni. 
Egyre kíváncsibb vagyok rajuk es ezzel együtt egyre jobban felek a feladattól. Nincsenek szigorú tervek, elhatározás ok. Egyelőre a ma van, amiért mindig hàlàs vagyok. 
Ma 30+4.