Telik az ido

Gondoltam, valami optimista címet adok a bejegyzésnek.

Három hete bent vagyok, es még a legjobb esetben hatra van bő hat hét. Nem is tudom, hogyan viszonyulok ehhez. Nyilván szeretném, ha a lányok minél tovább bent lennének, mert tudom, hogy ott vannak egyelőre még a legjobb helyen. Másrészt meg menekülnék innen haza, minden pillanatban. Ha a lányok hamarabb is jonnek, akkor sem lehet ugye haza menni, mert kell egy bizonyos súly, ido. Szóval végeredményben jol vagyok itt, ahol vagyok még. (Persze utalom)

Pénteken saját orvos megvizsgált, méhszaj nem romlott, vizelet, vér rendben, ezert haza engedett hétvégére! Ottalvósra! Ez olyan kiváltság, ami nem adatik meg ám mindenkinek. Osztályos orvos persze megint nyomatta hogy jaj ha reped a burok, itt 3 percre van a műtő, és a természet nem ismeri a hétvége fogalmat...tököm tele van a riogatàssal! Én a saját dokimban bízom, ha ő enged, rá hallgatok. Nem lehet itt mindenki véleményére adni..persze szigorú fekvés, semmi más, a lelkemre kötötte ismét. No meg egy pohár bor.

Szombaton reggel már nylckor kapun kívül voltam, drága imadott ferjem ott vàrt az autóval, be ültem ès mindjárt otthon is éreztem magam. Érdekes, hogy az autó màr otthon érzetet ad. Amikor munkába jártam, sokszor a metró ig kocsival mentem, mert hazafelè ott màr ugy éreztem, hogy otthon vagyok. 

Otthon kisebb káosz fogadott, de anyukám màr útban volt, hogy rendet tegyen. D. Megvette a bútorokat, vasárnap két komódot össze is rakott. Anya a babaruhàkat mosta vasalta nagyüzemben. Én ppersze csak meresztettem a s.ggem. A tapétázàs gyonyoru lett, imàdom, olyan, amilyennek elképzeltem.

Annyira jo volt szombat este D. Mellett aludni, hogy arról kulon szentimentális, csöpögős bejegyzést tudnèk írni, de meg kímélek mindenkit. (A szex azert rohadtul hiányzik, na! ) persze most sem lehetett.

Múlt heten jol megfàztam itt, 37,6 hőm volt, de ez annyira leteritett, hogy fajt mindenem. Most màr sokkal jobb, de a levegő azert mèg luxus. :/ D. Vett tengervizes orrsprayt, mert csak azt lehet hasznalni. 

Dióhéjban ennyi történt bő egy hét alatt. Ja igen, volt uh aramlas rendben, biometria megint nem volt. Mondván, minden ok, nem indokolt. Most csutortokon biztosan lesz. 

Minden este nèznek szivhangot, es ma este szar lehetett az a hülye mobil gèp, mert kis Lauràmnak nem talàltàk a szivhangjàt. Persze zokogtam, iszonyú érzés volt. Aztán kimentünk a ctg géphez, és ott azonnal megvolt, de Nem kívánom senkinek ezt a pánikot. 

Érdekes, hogy totál màs a kèt làny,mint ahogyan mi azt kigondoltuk. Csengèt hittük a kis szerényebbnek, lauràt a vaganyabbnak, ehhez képest pont fordítva. Csenge roppant kommunikatív, izgága, míg Laura a nyugodtabb, lassúbb. Ő csak nagyon ritkân kontaktol, viszont rengetegszer oda feszíti magàt valamimhez, ami roppantul tud fájni. 

Egyre kíváncsibb vagyok rajuk es ezzel együtt egyre jobban felek a feladattól. Nincsenek szigorú tervek, elhatározás ok. Egyelőre a ma van, amiért mindig hàlàs vagyok. 

Ma 30+4.