Reuma,cukor

Kezdem azzal, hogy nagyon jo itthon lenni. :) 

Az ünnepek szép lassan elteltek, különösebb izgalom és történés nélkül. Hàt nem ez volt életem karácsonya, de ennél csak jobbak lesznek, ebben biztos vagyok. Nagyon jo volt végre apàt és a tesómékat látni. 

A napjaim mondhatnàm hogy unalmasak, de valahogy mégsem. Korhaz utan meg javában zajlott a komyhaszekrény beépítés, jöttek mentek itt az emberek. Utaltam, de szerencsére vége. Es az eredmény nagyon szép lett, igaz, nem sokat használtam még. Màr csak a babaszoba van hàtra, most még tele lommal, de szép lassan kiürül az is a tapétázásra és helyére kerülnek a bútorok. Babakocsit megrendeltuk, január közepén érkezik. Babaàgyak matracokkal màr itt vannak, mert az üzlet korábban tudta szàllitani. Annyira jo érzés volt,mikor D. hazahozta a két kis matracot. <3

Szóval ahogy telik az ido, mi is alakulunk szépen. 

A derék-fenék fajdalmammal tegnap voltam reumatologusnal. Előtte olvasgattam a neten és mindenhol azt írtàk, hogy terhesen egy ilyen jellegű panasszal nem igazán tudnak mit kezdeni. Nem is számítottam sokra az orvostól, inkabb csak a magam megnyugtatására mentem el. Igy is volt. Izom gyulladás a diagnózis. Meg tekergette a nyakamat, lábamat, de szerencsere egyéb elváltozás nincsen. Algopirin, perskindol kenőcs, és milgamma. A milgammàban nem vagyok biztos, ezert írtam a nőgyógyàsznak, hogy lehet e, de még nem válaszolt. Egyebkent mintha egy kicsit jobb lenne, talan könnyebben mozgok. Viszont a másik oldalt is elkezdett fájni, néha ott is erzem. Gondolom azért mert ugye automatikusan most azt terhelem jobban. Jó, nem?:)

Ma reggel elintéztük a terheleses cukor vizsgálatot. Jó, mert az ájulósok miatt volt ott két àgy és az egyikre lefekhettem, nem kellett a fém padon ücsörögni 120 percet. Azert elég sok az a 75 g glukóz amit bele kell tenni 2 dl vízbe! Mondjuk citrom mal abszolút iható volt. Ezzel nem volt gondom. 

Tartok azt eredménytől. Màr csak azért is mert ami gebasz lehet ugy látszik az nekem van. No majd hétfőn kiderül. 

Életem drágái folyamatosan mocorognak, továbbra is élvezem ezt. D. kérdezte ma reggel,hogy nem unom e néha a ficànkolásf? :) mondtam, hogy ezt nem lehet unni, inkabb csak olyan van néha, hogy na jó, most át fordulunk a másik oldalra hátha akkor nyugi lesz odabent. :) 

Olvastam hogy egy magzat, 18-20 óràt is alszik egy nap. Hât az enyéim tuti nem, vagy álmukban kapaloznak ilyen sokat, nem tudom. 

Hat kb igy állunk igy a 2014-es ev végen. 

Hogy mit szeretnék a következő évre? Két egészséges kisbabàt!

Karácsony

Békés, boldog ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak! :)

Nekem most nem jelent sokat ez a karácsony. Készülni sem tudtam,sem testileg sem lelkileg. Valahogy most semmi nem olyan mint lenni szokott. No majd jövőre a ket kislanyunkkal...mennyire más lesz akkor. 

A családom majd 28-àn jön, talan akkor lesz egy kis karácsonyi hangulatom. 

Annyira letaglóz ez a csípő fajdalom...azt hiszem, el kellene gondolodnom azon, hogy miert történnek velem ezek a dolgok? Vajon van valami oka? Vagy csak véletlen minden?

C:3000

Kezdem a lényeggel: a Méhszájam tökéletes, azt mondta az orvos, ennél nem is lehetne jobb. :) ennek annyira örülök,hogy gondolatban ket lépéssel a föld felett vagyok még most is. Azért csak gondolatban, mert gyakorlatilag alig birok menni. A jobb oldalon annyira faj a fenekemben valami, hogy sírni tudnék minden egyes lépésnél. Vonszolom magam. Az orvosom azt mondta, sos kellene hogy làsson ortopéd orvos. Holnapra elvileg szerez nekem egyet. Volt nekem 2007 ben egx pilonidalis ciszta műtétem, ez a fajta ciszta a gerinc oszlop legvégén helyezkedik el. Akkor ez totál be volt gyulladva, ezert fel vágtàk, kitisztitottàk. Azota egy évben kétszer haromszor előjön annyira, hogy erzem betokosodni, de bekenem tetran krémmel és par nap alatt rendbe jon. Most is éreztem ezt a tipusú fájdalmat kb egy hónapja. Nem lett durva a helyzet, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Majd elmúlt. Mikor haza jöttem a kórházból, ismét előjött. Bekentem tetrannal kétszer, es jobb is lett. Erős a gyanúm, hogy ennek a ciszta maradványnak köze van a mostani fájdalmamhoz. Nem hiszem el, hogy mindig kell valaminek történnie! Nem lehetne végre egy kis nyugi?! Es most mi lesz? Megint felvàgják? Ambulánsan? :( ma vettünk naturland sportkrémet és bekentük. Hàt kb annyit ér, hogy pàr percre kicsit elzsibbad. Persze mit vârok egy gyógynövényes cucctól?

 Na mindegy.

Visszatérve a méhszáj kerdéshez. Amikor megkérdeztem, hogy nem nyílt tovább? Azt felelte az orvos, hogy nem, sőt. Most akkor mi van? A kórházban szűk egy ujjnyi volt. Ez létezik? Ezek szerint igen...

Köszönhető ennek és a fegyelmezettségemnek, engedélyezett az orvos délelőtt egy óra fentlétet,,sétàt! Szuper! Az elet fintora, hogy most technikai akadálya van ennek, ugyanis nem tudok járni a fájdalomtól.  Néha mar nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek? Sírtam eleget a kórházban, így most inkabb nevetek. Pillanatnyilag. 

A felújításáról, karácsony ról majd hozok egy kulon posztot, mert az is megér egy misét. 

De a lényeg, hogy itthon vagyok, a csajok mocorognak, aranyosak. Igyekszem erre koncentràlni!

Nagy dolgok

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy zárttà tegyem e a blogomat, ugyanis olyan dolgok történnek/történtek velem, ami aztán tényleg nem tartozik mindenkire. Másrészt meg valahol az egy blog lényege, vagy legalábbis en ugy gondoltam az elejen, hogy másnak segítsen, esetleg információt, támogatást adjon. De ami most jönne, az már nagyon személyes. Emiatt nem is írtam az elmúlt napokban. 

Olyan félelmeket rakott belém ez a ket hét kórház, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Kívánom hogy senki ne élje át azt amit en, ne tapasztalja ezt meg. 

Itthon fekszem mint egy kis angyal, semmit nem csinálok. Gyakorlatilag màr három hete. Emiatt ugy legyengültem, hogy egy szimpla zuhanyozas lefáraszt. :( de nem merek ficeregni, kockáztatni, hétfőn sajàt orvos és meglátjuk, valtozott e a méhszaj helyzet.,remelem nem, es akkor beiktathatnék egy kis főzést, sétàt. 

Home

Csak egy nagyon gyors bejegyzés,mert tudom, hogy sokan olvastok, aggódtok. 

Pénteken reggel haza johettunk. A saját orvosom beszélt az osztályos orvossal es ez a döntés született. Az eredményeim alapvetően jók, bébik is rendben vannak. Vernyomasom stabilizálódott.

Uh során megallapitottàk, hogy a belső méhszaj teljesen zárt, cervix hossz 37 mm. Vizeletemben nagyon minimális a fehérje, azt mondtàk, ez annyit tesz csak, hogy érdemes rà figyelni. 

Itthon vagyunk, de kell meg idő, amíg le tudok nyugodni. Napról napra jobb màr, de a feszültség csak lassan távozik belőlem. 22-én kontroll, addig àgynyugalom, magnézium, vas, dopegit es betaloc.

A vérnyomàsról annyit, hogy szerintem nem is kellene nekem szednem a vernyomas csokkentot, mert mértem itthon és 100-115 között van, amitől egesz nap kóvàlygok, szédülök,,fàj a fejem. Nyilván a kórházban mértek magasabbat, de hiába magyaráztam, hogy azt csak a hely szelleme teszi, nem nagyon érdekelte őket. Most az lesz, hogy írom minden nap, és meglátjuk, mi lesz 22-ig. Nekem egy 102/67-es vernyomas nagyon alacsony. Nem vízesedek egyebkent. 

Megígérem, hogy jövök majd hosszabb beszàmolóval is, most csak jelentkezni akartam. Köszönöm. A sok aggódó , biztató tanácsot, hozzászólást! 

Mehszaj helyzet

Tegnap szerencsére meglátogatott a saját orvosom, és végre ő vizsgált meg! Azt mondta, nem nyíltan tovább és nem olyan vészes a helyzet. Kérdezte, mennyire tudok itt pihenni, mondtam, hogy semennyire, borzasztó! Ő abszolút azon az állásponton van, hogy nekem innen haza kell mennem és otthon, nyugodt körülmények között pihenni, nem szorongani, mint itt...nem örült a vernyomas problémaimnak. Elvileg hét elején, ha nem nyílok tovább és minden egyéb eredményem jó lesz, azt mondja, haza engednek. Hàt nem tudom, mivel az itteni osztályos orvosnàl kerek perec rákérdeztem, es azt mondta, nem mehetek haza. Indokolta azzal, hogy ikrek, nyitott méhszáj és ha reped a burok, otthon semmit nem tudunk tenni. Hozzátette, itt se sokat...nem tudom, hogyan fogjàk lemeccselni. Egyelőre nem éltem bele magam semmibe. Tegnap este a nővér megnézte a kór lapom és szűk egy ujjnyit írtak, meg rövidült méhnyakkal. Ennyit tudok. 

Edes kis bogyókáim jól vannak,sokat mozognak, mindig jeleznek, hogy hé anya, egyre kevesebb a helyünk! 

Magamról annyit, hogy vegetalok. Még nem sikerült összeszedni magam, szégyellhetem is magam. 

Rájöttem,mi a legrosszabb itt. Az, hogy soha nem lehet egyedül lenni. Hiányzik a magány. Hiányzik, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, es azt mondjam, viszlát holnap! Mindig nyüzsi van, pletyi van, zene van..stb. Nekem ez sok. 

A férjem annyira hiányzik, hogy írni sem tudok róla. A lányok legutóbbi uh fotójàt kétszer tudtam eddig megnézni. 

Vajon mit hoz a holnap?

Szívügyek

Csak nagyon rövid leszek. Babàkkal minden a legnagyobb rendben, mindkét kis szív tökéletesen működik, a megfelelő módon és paraméterekkel. 

Véreredményem, vizelet is rendben, vernyomas hol magas hol normalis, idegÁllapot függő...

Az aggasztó a mehszaj. Hallottam itt egy ket rémtörténetet. H. Júlia is a lelkemre kötötte, hogy csak fekvés és szerinte ne is akarjak haza menni a klinikàról. 

Remelem, holnap tudok beszélni a saját orvosommal és ő is megvizsgálja a méhszajat. 

Vajon...?

Miért...?

Meddig...?

Hogyan...?

Írok majd még. 

Köszönöm mindenkinek a sok kedves, biztató hozzászólást. Tényleg. 

Egyelőre rosszul

Tudom, hogy meg kell lélekben erősödnöm, de nagyon nehezen megy. Az a baj, hogy nem tudok beszélni az érzelmeimről senkinek sem, még magamnak sem nagyon. Anyukàmék messze vannak, nem akarom nagyon idegesíteni, és ha csak bele kezdenék a mondandòmba, az azonnal síràsba fullad. Itt senki nem sír. Itt mindenki erős, pedig kis gyerekeik vannak otthon. Nem is értem, hogyan lehetek en ilyen rohadt gyenge?! Mondjuk, senki nem ilyen "korai" terhes mint en vagyok, lehet, hogy a 30. hét fölött màr en se bànnék sokmindent...de így...

Az edes drága kis gyermekeim nagyon sokat mocorognak, remelem, jol vannak. 

Bele se merek gondolni, hány es hány kimenetele lehet ennek a dolognak. Nem kis pàncél van most körülöttem, miközben belül meg szétesek. 

Holnap este magzati szivultrahang, amire elvileg kiengednek, ha nem lesz addig probléma. Abban bízom, ha majd látom őket, akkor kicsit megnyugszom. 

Vànszorognak a percek. 

Összetörve

Tegnap délután, miután a derekfajasom megint kiújult, az orvosom javaslatára bejöttünk a kórházba. Ugy indultam el, hogy tuti nincs baj, csak azért megyek be, hogy azt mondjàk, minden rendben. Azért egy alap alap kórházi cuccot oda pakoltam. Sajnos szükség lett ra. Külső mehszaj nyitva, a belső zárt. Azonnal vettek vért, vizeletet és kaptam izomlazító infúziót, meg még más milyet is. Konkrétan a szülő szobára fektettek be, azt hittem megőrülök. Miután lecsöpögött a két infúzió, megjött a vér vizelet eredmeny, szerencsére rendben volt, így àtengedtek osztályra. Semicilint kapok, 4x2-t, nem nagyon tudom, miért. Egyelőre semmi többet nem tudok. Rettegek, sírok, de csak csöndesen, mert öt másik ember mellett nem tudom elengedni magam. 

Aki azt gondolja, csak a babàig nehéz eljutni, hàt téved. Kemény helyzetek vannak errefelé is. 

Nem tudok most többet írni, mert ettől elbőgöm magam.