2016. február 29., hétfő

Féltékeny vagyok

Arra, hogy például a gyerekek időnként átkéreszkednek más ölébe. Például megjön a nagyanyjuk, L. a kezemben van es nyújtja a kezét a mama felé. Anyukam itt volt két napig és kb le se voltam kakálva ( kis túlzással) egesz nap a mamán csüngtek, láthatóan vele akartak játszani. Ha elmegyek vásárolni mondjuk két órára és hazaérek, szepen tovább játszanak a mamával, nincs semmi ováció, hogy hazaértem. De ha az apjuk jon haza este a munkából, majd kiugranak a bőrükből. Túlságosan megszoktak engem? Vagy annyira nem szeretnek? Ilyen kérdések kavarognak bennem. Szóval féltékeny vagyok. 
Mondtam ezt a férjemnek, es ő azt mondta, hülye vagyok, örülnöm kéne, hogy a gyerekek ilyen jól elvannak mással is. Ha meg nagyon anyásak lennének, az lenne a baj. 
Az anyai szívem akkor is nehezményezi ezt néha...hülye vagyok?

6 megjegyzés:

  1. Nem vagy hülye, de butaság ilyet feltételezni, hogy "nem érdekled" őket. Dehogynem! Te vagy a Világuk :) csak ők most abban a korba vannak, amikor kinyílik a világ, ismerkednek mással, másokkal. 1-1,5 éves kor között szokott lenni "csak anyánál akarok lenni" helyzet, legalábbis nálunk mindegyiknél ez volt, ha rokon nézett rájuk, már nyafogtak és kéredzkedtek az ölembe, de előtte, 1 éves korig simán másra tudtam bízni őket.
    És igen, örülj neki, hogy ilyen jól elvannak másnál is, mert annak a nagyinak is hatalmas öröm ez hogy ilyen jól elvannak az unokái nála :)

    VálaszTörlés
  2. Nálunk is ugyanaez van, 14 hónapos a kisfiam. :) Elmegyek fél napra, hazajövök, észre se vesz, ha kérem, hogy legalább egy puszit vagy mosolyt dobjon felém, akkor nagy kegyesen megteszi. Ellenben, ha csak a folyóson hallja jönni a liftet, már kiabálja, hogy "papa,papa,papa", minden kulcszörgésre azt hiszi, hogy az apja ért haza, és lelkesen papát kiabálva fut az ajtó felé... Ha anyukám vagy anyósom érkezik, ugyanilyen ováció van. Szerintem is az van amúgy, hogy még mi vagyunk nekik a világ, még nem váltak le rólunk, pszichológiailag még egyek vagyunk a szemükben, nem egy másik lény, hanem egymás részei, olyan, mint a levegő, természetes, hogy ott van. Kíváncsi vagyok, mikor múlik el ez a korszak, és én is úgy vagyok vele, mint te, hogy azért elkap a féltékenység, de közben az eszemmel tudom, hogy épp ez mutatja, hogy nagyon boldog, kiegyensúlyozott a gyerekem, aki maximálisan bízik bennem és kötődik hozzám. Mint ahogy hozzád is a lányaid.

    VálaszTörlés
  3. Legyél boldog, hogy van más is, akinek az ölében ülhetnek - amúgy én is mindig féltékeny vagyok, de csak titokban:)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ez tök normális hogy rosszul esik neked. De ez biztos egy ilyen korszak most.
    Nálunk még ott tartunk hogy főleg engem akar ami nem jelenti azt hogy nálam megnyugszik ó dehogy, de én is gondoltam már rá hogy milyen lesz mikor látszólag jobban fogja szeretni az apját.

    VálaszTörlés
  5. De aranyos poszt :-) Az erzeseid erthetoek, ha Angi az apjanak igen, nekem meg nem ad puszit, verig vagyok sertve :-) Viszont mindig rajovok, hogy az anyjakent velem aligha veheti fel a versenyt barki az eletben, szoval hidd el, kituntetett helyen vagy es leszel mindig :-)

    VálaszTörlés
  6. Ez teljesen normális. De gondold ilyenkor azt, hogy milyen jó, hogy szeretik a nagymamát is, és a nagymama is szereti őket! Hidd el, soknak hiányzik ez az érzés! Te az anyjuk vagy, és ez mindennél többet jelent!

    VálaszTörlés