Alvási nehézségek

Napok óta nem alszom jol. Azt ugye mar írtam, hogy az egyre növekvő pocak miatt a hason alvás kizárt, eddig maradt az, hogy félig hason, félig oldalt. Most màr az sem igazán kényelmes. Anyósom varrt nekem egy terhes-szopis párnàt, tegnap lett kész, nagyon ügyes! Mivel amúgy is meg akartuk szüntetni a nappalibol a babzsàk fotelt, így az abban lévő kis gyöngyökkel töltöttük fel a párnàt. Éjjel màr azzal aludtam és egész jó, hogy körül tudom ölelni, àt tudom rakni rajta keresztbe a lábam, és kvázi pàrnaként is funkcionál, tekintettel a méretes hosszúsàgàra. Annyi javitani való lesz rajta, hogy szedni kell ki belőle töltő anyagot, mert így tul magas lett és nem kenyelmes a làbamnak. 

Az oldalt alvàstól mindenem elzsibbad, arra ébredek éjjelente, hogy semmi vér nincs a karomban. Lefekvés utan tarkítja a történetet, hogy legalább kétszer ki kell mennem pisilni kb másfél óràn belül. Utána màr tudok aludni mondjuk 4-5 óràt egyhuzamban, Majd újabb pisi. Aztán reggel mindig arra gondolok, hogy te jo ég, mi lesz még, hiszen ez még csak a 16. Hét! Végül arra lyukadok ki, hogy egyéb dolgom sincsen, mint elviselni ezeket a nüansznyi dolgokat, hiszen két picuri kis legény vagy kisleany novekszik bennem és inkabb erre koncentrálok. Mit nekem alvás! :)

Szeretem ezt a két kölyköt, màr most. Annyiszor elképzelem őket, hogy mekkoràk, mit csinálnak, hogyan fejlődnek. És hogy én vagyok most nekik minden. Nincs még apa meg nagymama meg barátok. Anya van és kész. A testin tul a lelki köldökzsinór is egyre erősebb. 

Rengeteg felelem van bennem, de ezek inkabb funkcionális félelmek. Inkabb logisztika, napi rutin és ezer màs jövőbeni teendő iránti felelem. Hogy szeretni fogom őket, az biztos. Hogy az apjuk szeretni fogja őket, az is biztos. Hogy a legjobbat akarom nekik, az is biztos. De hogy jo anyjuk leszek e, az majd elválik. Ki a jo anya, igaz? Óràkig lehetne taglalni a témát. Nem teszem. 

Valamelyik este D. Behozott a szobàba egy kb 8-10'centis kismacit, amit oda tettünk a hasamra és elképzeltük, hogy bizony, ebből van odabent kettő. Hihetetlen. Hol férnek el? Hogyhogy nem érzem még minden mozdulatukat? Igazából szinte semmit nem érzek. Egy-két talan kaparaszàs talan nagyon ritkán. De az sem biztos. 

Hàt ilyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában. A konyha és egyéb felújítások mellett. Na az is megérne egy misét, de talan majd legközelebb. 

A lényeg, hogy jol vagyunk. Mi így hárman.