Hömpölygés

Telik az idő és kicsit úgy erzem magam, mint egy kis szösz, amit ide oda fúj a szél. Hol lent vagyok, hol kicsit feljebb, de nagyon fent csak ritkán. Én mèg nem merek nagyon fent lenni. Nem nézegetek kis ruhákat, kis ágyakat, kis cipőket...nem megy. Azt sem tudom, hogy melyik intézetbe megyek majd kombinált tesztre, és nem tudom, akarok e köldökzsinór vért levetetni. Óvatos vagyok, kivàrok.
Pedig talán a képzelet elvinne néha olyan helyekre, ahol egyébként még nem jártam.
Gondolkodtam azon is, hogy a heten elmenjek e valami magànklinikàra ultrahangra, de úgy döntöttem, fölösleges. Próbálok hinni magamban, a tuneteimben és a bennem fészkelő két kis pötyiben. Sokat pihenek, nem stresszelek, kapom az Utrot, igyekszem változatosan étkezni, szedem a vitaminokat, és eltekintve a fàradtsàgtól és a hànyingertől, egyébként jól vagyok! Éppen ezert hiszem, hogy ők is jól vannak. Ennyiből màr kiderülhetett, hogy én amúgy sem vagyok az a túlbuzgó típus. Most kicsit hömpölygős az életem, ringatózom egy kellemes tengeren.
Hihetetlen, hogy ez màr a 9. Hèt, két nap és itt a 10. Nagyon varom az orvosommal való találkozást, a jövő het sűrű lesz. Ma még a védőnőhöz is kérnem kell időpontot.
Most is kínoz a hànyinger, és az örök dilemma: egyek vagy ne egyek? :) pedig jo lenne, ha délutánra jobban lennék, mert be kellene vásárolnom és a kereszt gyerekeknek vett ruhàkat kisebbre cserélni, mert csak egy hétig lehet.