Home

Csak egy nagyon gyors bejegyzés,mert tudom, hogy sokan olvastok, aggódtok. 

Pénteken reggel haza johettunk. A saját orvosom beszélt az osztályos orvossal es ez a döntés született. Az eredményeim alapvetően jók, bébik is rendben vannak. Vernyomasom stabilizálódott.

Uh során megallapitottàk, hogy a belső méhszaj teljesen zárt, cervix hossz 37 mm. Vizeletemben nagyon minimális a fehérje, azt mondtàk, ez annyit tesz csak, hogy érdemes rà figyelni. 

Itthon vagyunk, de kell meg idő, amíg le tudok nyugodni. Napról napra jobb màr, de a feszültség csak lassan távozik belőlem. 22-én kontroll, addig àgynyugalom, magnézium, vas, dopegit es betaloc.

A vérnyomàsról annyit, hogy szerintem nem is kellene nekem szednem a vernyomas csokkentot, mert mértem itthon és 100-115 között van, amitől egesz nap kóvàlygok, szédülök,,fàj a fejem. Nyilván a kórházban mértek magasabbat, de hiába magyaráztam, hogy azt csak a hely szelleme teszi, nem nagyon érdekelte őket. Most az lesz, hogy írom minden nap, és meglátjuk, mi lesz 22-ig. Nekem egy 102/67-es vernyomas nagyon alacsony. Nem vízesedek egyebkent. 

Megígérem, hogy jövök majd hosszabb beszàmolóval is, most csak jelentkezni akartam. Köszönöm. A sok aggódó , biztató tanácsot, hozzászólást! 

Mehszaj helyzet

Tegnap szerencsére meglátogatott a saját orvosom, és végre ő vizsgált meg! Azt mondta, nem nyíltan tovább és nem olyan vészes a helyzet. Kérdezte, mennyire tudok itt pihenni, mondtam, hogy semennyire, borzasztó! Ő abszolút azon az állásponton van, hogy nekem innen haza kell mennem és otthon, nyugodt körülmények között pihenni, nem szorongani, mint itt...nem örült a vernyomas problémaimnak. Elvileg hét elején, ha nem nyílok tovább és minden egyéb eredményem jó lesz, azt mondja, haza engednek. Hàt nem tudom, mivel az itteni osztályos orvosnàl kerek perec rákérdeztem, es azt mondta, nem mehetek haza. Indokolta azzal, hogy ikrek, nyitott méhszáj és ha reped a burok, otthon semmit nem tudunk tenni. Hozzátette, itt se sokat...nem tudom, hogyan fogjàk lemeccselni. Egyelőre nem éltem bele magam semmibe. Tegnap este a nővér megnézte a kór lapom és szűk egy ujjnyit írtak, meg rövidült méhnyakkal. Ennyit tudok. 

Edes kis bogyókáim jól vannak,sokat mozognak, mindig jeleznek, hogy hé anya, egyre kevesebb a helyünk! 

Magamról annyit, hogy vegetalok. Még nem sikerült összeszedni magam, szégyellhetem is magam. 

Rájöttem,mi a legrosszabb itt. Az, hogy soha nem lehet egyedül lenni. Hiányzik a magány. Hiányzik, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, es azt mondjam, viszlát holnap! Mindig nyüzsi van, pletyi van, zene van..stb. Nekem ez sok. 

A férjem annyira hiányzik, hogy írni sem tudok róla. A lányok legutóbbi uh fotójàt kétszer tudtam eddig megnézni. 

Vajon mit hoz a holnap?

Szívügyek

Csak nagyon rövid leszek. Babàkkal minden a legnagyobb rendben, mindkét kis szív tökéletesen működik, a megfelelő módon és paraméterekkel. 

Véreredményem, vizelet is rendben, vernyomas hol magas hol normalis, idegÁllapot függő...

Az aggasztó a mehszaj. Hallottam itt egy ket rémtörténetet. H. Júlia is a lelkemre kötötte, hogy csak fekvés és szerinte ne is akarjak haza menni a klinikàról. 

Remelem, holnap tudok beszélni a saját orvosommal és ő is megvizsgálja a méhszajat. 

Vajon...?

Miért...?

Meddig...?

Hogyan...?

Írok majd még. 

Köszönöm mindenkinek a sok kedves, biztató hozzászólást. Tényleg. 

Egyelőre rosszul

Tudom, hogy meg kell lélekben erősödnöm, de nagyon nehezen megy. Az a baj, hogy nem tudok beszélni az érzelmeimről senkinek sem, még magamnak sem nagyon. Anyukàmék messze vannak, nem akarom nagyon idegesíteni, és ha csak bele kezdenék a mondandòmba, az azonnal síràsba fullad. Itt senki nem sír. Itt mindenki erős, pedig kis gyerekeik vannak otthon. Nem is értem, hogyan lehetek en ilyen rohadt gyenge?! Mondjuk, senki nem ilyen "korai" terhes mint en vagyok, lehet, hogy a 30. hét fölött màr en se bànnék sokmindent...de így...

Az edes drága kis gyermekeim nagyon sokat mocorognak, remelem, jol vannak. 

Bele se merek gondolni, hány es hány kimenetele lehet ennek a dolognak. Nem kis pàncél van most körülöttem, miközben belül meg szétesek. 

Holnap este magzati szivultrahang, amire elvileg kiengednek, ha nem lesz addig probléma. Abban bízom, ha majd látom őket, akkor kicsit megnyugszom. 

Vànszorognak a percek. 

Összetörve

Tegnap délután, miután a derekfajasom megint kiújult, az orvosom javaslatára bejöttünk a kórházba. Ugy indultam el, hogy tuti nincs baj, csak azért megyek be, hogy azt mondjàk, minden rendben. Azért egy alap alap kórházi cuccot oda pakoltam. Sajnos szükség lett ra. Külső mehszaj nyitva, a belső zárt. Azonnal vettek vért, vizeletet és kaptam izomlazító infúziót, meg még más milyet is. Konkrétan a szülő szobára fektettek be, azt hittem megőrülök. Miután lecsöpögött a két infúzió, megjött a vér vizelet eredmeny, szerencsére rendben volt, így àtengedtek osztályra. Semicilint kapok, 4x2-t, nem nagyon tudom, miért. Egyelőre semmi többet nem tudok. Rettegek, sírok, de csak csöndesen, mert öt másik ember mellett nem tudom elengedni magam. 

Aki azt gondolja, csak a babàig nehéz eljutni, hàt téved. Kemény helyzetek vannak errefelé is. 

Nem tudok most többet írni, mert ettől elbőgöm magam. 

Mi, így hárman

Édes, boldog masodik trimeszter....haha

Derekfajas. Egyszer màr elkapott a múlt heten, egy teljes nap erejéig, nem eresztett, szinte àgyhoz láncolt. Másnapra mintha mi se történt volna, elmúlt. No nem mondom, hogy fürge kis bakkecskeként éltem mindennapjaimat, de nem szenvedtem ugy mint most. Tegnap kora délután megint kezdtem erezni, hogy bizony nekem van derekam és szinte percről percre erősödött a fájdalom. Napi teendők éppen csak elvégezve, feküdtem is le pihenni. Este D. picit megnyomkodta, majd elaludtam. Ma reggel ugy ébredtem, hogy ugyan erzem, hogy van, de nem fáj. Eltelt egy óra és megint majdnem ugyanott tartok mint tegnap. Pedig nem mondanàm, hogy az eddigi teendőim indokolnàk a derékfàjàst. Reggeliztem, beraktam egy mosàst, fel söpörtem a folyosón. Ennyi. Most megint fekszem, és várok. :/ kedden jön a burkoló, hétvégén viszik el a régi konyha szekrényt, ki kell pakolni belőle, meg úgy àn blokk mindenhonnan, fel kell készülni a temérdek mennyiségű porra, törmelékre. 

Ha ez a derekfajas így folytatódik, hàt nem tudom...normalis ez egyáltalán? Remelem, nem marad ez így mostmàr, azért lesznek kihagyós napok. 

A másik, a kilók, màr megint. Pénteken vagy szombaton még mindig 3,5 kg gyarapodàst mértem, ma reggel viszont elértem az 5 kilót. Hm. 20 hetes vagyok. Nem tudom, mi történt hétvége óta, hogy így megszaladt? Bele se merek gondolni, hogy a gyarapodás, fáradtság most jön csak igazán. A hasam nő növekszik, szerintem sokan szülni mennek ekkora pocakkal, ebben biztos vagyok! 

Írom,,ami eszembe jut, össze vissza :)

Szedem a maltofert vérszegénység re, az van írva a dobozàra, hogy lehetőség szerint szèt kell rágni. Igen, de ki szereti a csokis vér ízét? Marad az, hogy ketté töröm, és örülök, ha a nyelvemre jutó íztől nem kezdek el öklendezni. 

Mindezekért csupàn édes kis magzataim minden napos kapirgàszàsai kárpótolnak. Én nem hittem, hogy ez ilyen érzés lesz. Megmosolyogtató, nevetésre késztető, aranyos, es még sorolhatnám. Egy szóval fantasztikus! Eddig a legjobb dolog eben az egész terhessegben. Érdekes, hogy amióta így minden nap kontaktolunk, nem igazán kerul elő a szivhang Figyelő. Sejtettem, hogy így lesz, de azért örülök neki, hogy nem csapok le rà màniàkusan minden nap, mert megnyugtat a tudat, hogy gyermekeim igenis jól vannak odabent. 

Van még egy jo dolog, ma hozzák a kanapém, hat het után! Ugrandoznék, ha birnék, de maradok a se..emen! :)