Mostanaban nagyon érzékeny és elveszett vagyok. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a költözéssel.
Nagyon röviden, nincs rá elég pénzünk. Az a bizonyos forrás, amire nagyon számítottunk, Nem akar összejönni. Enélkül pedig nem igazán tudunk lépni. Marad az 56 nm, és útban a ket gyerek. Az a szoba, ahovà őket akarjuk tenni, nem egészen 7nm! A nagyobb szoba a haloszobànk, ahol hatalmas franciaágy és gardrob szekrény van, amire igencsak szükségünk van. Nem tudom azt megtenni, hogy átrakom a bútorokat a kisebb szobába, mert nem fér be. Eladni meg most nem szeretnénk. Marad a kis szoba a gyerekeknek. De hogyan rendezzek be egy ekkora helyiséget ket gyereknek? Egyelőre sakkozunk, nem lesz könnyű. Mindeközben eladtam a nappalibol a kanapét, egy nap alatt elvitték, nem is hittem, hogy ilyen gyorsan megy. Igen àm, de amit kinéztünk helyette, az tul nagy, és az egyedi méretre gyártás 4-6 hét. Most van egy kvázi üres nappalink, itt a tévé, és ugye en a nap jelentős részét a nappaliban szoktam tölteni, csak most nincs mire leülni, lefekudni, :) de! Kinéztem egy cuki kis relax fotelt, amit majd terveim szerint berakunk a babaszobàba, jó lesz szoptatni, vagy csak ücsörögni, ha gyönyörködni akarok bennük. Így most a kényelmem egy dönthető, làbtartos relax fotel biztosítja, mert szombaton ki könyörögtem,D-től és megvettük. Na nem mintha mindenben ő döntene, de azért egyetértésben akartam az üzletet lebonyolítani. Es akkor még nem végeztünk a teendőkkel, mert itt a konyha, ami most ocsmány, utálom. D. Tervezett az ikea programmal egy jó kis konyhát, és kértünk àrajànlatot egy asztalostól, és még kérünk egy màsiktól is, aztán csak el kell dönteni, hogy melyiket válaszuk.
Mindezek mellett úgy erzem, hogy annyi mindenben kell dönteni, hogy nem vagyok képes rá. Túlságosan sok ez egyszerre. Nekem, aki ugye talán màr említettem, hogy kétféle étel közül sem tudok határozottan dönteni. En kicsit olyan vagyok, hogy persze, böngészek kicsit, meg utána olvasok, de viszonylag hamar döntök, hogy megússzam azt, hogy mondjuk ezer màsik szebb vagy jobb jön velem szemben és akkor végleg elvesztem! D. Éppen az ellentétem ilyen téren, ami azért valahol tök jó, valahol viszont az őrületbe kerget, mert tegyük fel telefont akar venni vagy kocsit vagy akármit. Mert akkor az úgy néz ki, hogy hetekig, hónapokig képes bújni a netet, hogy mindenféle szempontot figyelembe véve a legjobban döntsön, ami az ár érték arányt illeti. Na én ettől falra mászom. Jelen élet helyzetünkben ez úgy néz ki, hogy D, a lelkes apuka állandóan nyomatja nekem, hogy ezt kéne meg azt kéne, meg mi lesz majd, ha kell az etetőszék, hova fogjuk tenni? Én még nem tudok erre gondolni, könyörgöm, még csak. 14. Hétben vagyok, képtelen vagyok annyira előre gondolkodni. Tudom, hogy jót akar, és egyszerűen arról van szó, hogy ebben màs a személyiségünk. Csak en most úgy érzem, hogy nyom össze ez az egész, fogy az idő, hely nincs, és dönteni kell. Es azt is látom, hogy ez dgy fantasztikus élethelyzet, amiben most vagyunk, mert útban van két kis tündér, és szebb lesz a lakàsunk, ezek alapvetően tök jó dolgok. Szerintem csak en vagyok érzékenyebb. Hétvégén kétszer is sírtam, egyszerűen kijött belőlem. Lehet, hogy valahol most kezdem érezni igazán ennek az egésznek a felelősségét?
Es akkor kicsit rólam és a babàkról.
A hasam továbbra is sokat fàj, feszül, feszít. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy basszus, egyre nagyobbak a kölykök, tágul a méhem, amit azért csak nem lehet észrevétlenül kivitelezni! Ezek a fàjdalmak abszolút kibírhatóak, nem görcsösek, csak szinte folyton jelen vannak. Ma este saját doki, ki faggatom. Tegnap szerintem éreztem mocorogni a bal oldali babàt. Kb négyszer egymás utan. Olyan érzés volt, mint Mikor azt érezzük, hogy màshol dobog a szívünk, csak sokkal hatàrozottabb volt. Három kis ütemes birizgàlàs, majd kis szünet, majd megint kis birkzgàlàs, és ez kb négyszer egymás utan. Majd akkor fogom tudni megmondani, hogy az volt e, ha màr tutira érzem. A vedono kérdezte egyébként, hogy nem e erzem még, mert ikreknél előfordulhat. Tegnap este egy pillanat alatt megtaláltam mindkét bébi szivhangjàt, ujra csak azt tudom mondani, hogy imádom hallgatni! <3
Remelem, ez az érzékenység csak ideiglenes és erőre kapok, mert muszáj.