Oltás, miegymás

En naiv, azt gondolom, hogy na most lesz idom megírni egx tíz perces blog bejegyzést. Haha. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle. Akkor vágjunk is bele.

Apa most ment el dolgozni, én meg őrködöm a ket csajszi felett. Próbálnak elaludni. Csak ugye mire az egyik fél kóma, tuti akkor nyekkem egyet a masik. Vica versa. Persze ha kiesik a cumi, azonnal ébrednek, na ekkor kellek én, aki vetődik hangtalanul, hogy a másodperc töredéke alatt vissza varázsolja a cumit ahova való, a baba szájába. 

Tegnap megvolt a ket hónapos oltás. Múlt heten vittem már oket, 19-én, de mivel csak 20-án születtek, a nagyon okos számítógép nem engedte beadatni. Szuper. Mivel hétvégén haza utaztunk, jobbnak láttam, csak ezen a heten vinni oket, tartottam ugyanis a belázasodástól. És milyen jol tettem. Cs. Ugyanis ejjel belázasodott, 38,2-mértünk, kapott fél kúpot a kis fenekébe. Reggelre 37,7. Szerintem nem úsztuk meg ennyivel, de majd ma kiderül. Tegnap nagyon nyugos volt, konkrétan 6-tol 9-ig ordított szinte mind a ketto gyerek. Kicsit kiborultam. Estére azert mar sok volt, mert Cs. Reggel óta szinte csak ölben bírt megmaradni, es nem aludt csak kb háromszor husz percet. Sajnáltam. Megis  ideges voltam már este. Természetesen nem szakadt el a cérna, de elvékonyodott. Vannak ilyen napok, estek. Aztán azert reggelre ujra normalizàlódik a tűrőképességem határa. 

4190 és 4100 g es 56-57 cm a paraméterek. 10 centit nőttek két hónap alatt! Nagyon meg lettek dicserve. :)

Bizony sorra növik ki a ruhákat. 

Hétvégén mint említettem nagy út várt ránk. 320 km-t utaztunk. Hála es köszönet Martinának, amiért felrakta azt a képet, ahol Lelle babát tükörből lehet szemmel tartani az autóban. Meg aznap be szereztünk ketto ilyet, és bizony nagy hasznát vettük az úton. Ad1 tudtam elől ülni, különben hátul kellett volna, közöttük, ugy, hogy a csípő csontomba mélyed mindkét bébi hordozó. Elég fájdalmas. 

Ad2 egx cumi lánccal kombinálva remekül tudtam a kiesett cumikat vissza helyezni. Minden leendő ikres kismamának javasolni tudom a beszerzését!

Az én tündér leányaim szinte vegig aludták az utat, vagy nézegetek ki az ablakon és rácsodálkoztak a világra. Nagyon érdeklődők voltak. A vissza út is hasonlóan kellemesen telt, leszámítva egy balesetet az autópályán. Mivel az autó megállt, L. Felébredt, éhes is volt màr. Az volt a szerencsénk, hogy egy benzinkút kb 500 méterre volt tőlünk, igy odáig elaraszoltunk kb husz perc alatt. Ott megetettuk oket, a két elso ülésen, ölbe véve. Igazi kis látványosság voltunk ott a kavalkádban. Gyors büfi, tankolás, es indultunk tovább. Szerencsére addigra eltakaritották a történteket. 

A ferjem felmondott a munkahelyén. Nem volt könnyű döntés, de meg kellett hozni. A cég, ahol dolgozik, fogalmazzunk lájtosan úgy, hogy nem éppen emberbarát. Nem voltak megfelelőek a feltételek, sem tul szabályosak. Nem ragozom. Kedden dolgozik utoljára, utana itthon lesz velünk és munkát keres. Ha ott marad, esélye nincsen masik állást keresni, mert nincsen ra ideje. Ha meg haazér, muszaj nekem segíteni a gyerekek körül. Azt várom ettől a nyártól, hogy kicsit kovácsoljon össze minket ismét, hogy sokat legyünk a jo levegőn, és sokat találkozzak a családommal. Bizakodó vagyok. 

Telik az ido

A lányok már ket hónaposak, nagyon gyorsan telik az ido. Szepen fejlődnek, majdnem fej fej mellett, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy egyik szebb mint a masik. :)

Holnap utazunk vidékre a szüleimhez, 300 km-t. 8 hónapja nem voltam otthon, nagyon varom már! Kicsit tartok a hosszú úttól, nem tudom, hogy fogjak a babák bírni. Autókázni szertnek, altalaban alszanak, de ez azert hosszú út lesz,,és a végére biztosan meg fognak éhezni. Remelem nem lesz az autópályán semmi fennakadás. 

Az élet velük nagyon pörgős és monoton egyben. Ugyanaz a pár dolog ismétlődik nehány óránként. Pisi, kaka, pelenka, szoptatas, tapszer, kis játék majd altatás. Közben gyorsan elindítani egy mosast, vasalást, főzést, bevásárlást. A napi felüdülés most mar a séta, amit mindenki nagyon élvez, szülők és gyerekek egyaránt. A babakocsink szuper jó választás volt, nagyon könnyű irányítani. Egyedül a ki és összecsukàs megy nehezen, mert bizony erő kell hozzá. Nem is kevés. Nem tudom, más típusnál is igy van e ez.

Újabb vérvételen vagyok túl és az eredmények nem igazan javulnak. :( ennek nagyon nem orulok, mert igy nem tudom elengedni ezt az egészet. Időnként mindig ott jár a fejemben. Megkérdeztem anyukámtól, meddig lehet ilyen szar májértékekkel élni. Ugyan mar, mondta ő, a máj gyorsan regenerálódik. Csak làtnám már én is. Jövő heten újabb ismétlő vervetel. Nőgyògyászhoz is be kell megint jelentkeznem, mert szerencsére már nem verzek. A hat hetes kontrollon még igencsak jött belőlem, dokim szerint normalis, főleg amíg a vernyomas nem rendeződik. A vernxomas pedig nem igazan rendeződik, napi 2 cordaflex retardot szedek meg mindig. Felhívtam a klinikai kardiológust, aki egx tündér, és ugyan ő azt mondja, szedhetem nyugodtan ezt a tablettát, mert ez nem májkarosító. Az a dopegyt, de azt mar nehány hete sikerült szepen leépítenem. De azert nyilván a végső cél az, hogy ne kelljen tabletta. Szóval nogyogyasz. Kell ugyanis egy rákszűrés. Ha s vernxomas rendeződik akkor kapok valamilyen tablettát fogamzásgàtlas gyanánt, ha nem, akkor nem kockáztatunk, hanem jön a spirál. No majd kiderül ez is. 

SOk boldogság és nagy szerelem a gyerekek, ezzel együtt rengeteg lemondás és áldozat. Megváltoztak a prioritások. De tényleg ugy van, hogy ha vannak is nehezebb napok, pillanatok, az ember képes egy mosolyuktól mindent elfelejteni és menni tovább. Szeretem őket. <3

Napjaink

A napok telnek egymás utan, néha azt sem tudm, szerda van e vagy csütörtök. De tényleg. 

Egyelőre gyakorlatilag állandó segítségem van, anyósom és anyukam személyében, hetente felváltva. Hétvégén pedig a férjemmel látjuk el a babákat. Egyrészt nagyon zavaró, hogy allandoan van nálunk valaki, másrészt meg nagyon hálás vagyok nekik, hogy segítenek, mert egyedül nem tudom mire mennék két pici gyerekkel. 

A napi menetrend már nagyjából kialakult. Reggel a férjemmel megetetünk, majd o elmegy dolgozni kilenc körül. Nemsokára jon anyósom, elmosogat, ilyesmi, a lányok alszanak ilyenkor altalaban. Próbálok en is velük együtt pihenni, de aludni altalaban nem tudok. Tétlennek érzem magam. Tudom, hülye vagyok. 11 körül ébrednek a csajok, esznek megint, majd beindul az a vagy a B verzió. A verzió, amikor nyugodtak, kialudták magukat, ilyenkor elnézegetnek. Szo szerint. Lerakom őket és van, hogy meredten néznek egy plüss figurát egx órán keresztül. B verzió, amikor nyűgösek, no akkor ki nem akarnak szállni a kezünkből, de sokszor még ott sem jo. Ma ugy tűnik az a verzió van, mert Cs. Meg szinte csak enni kelt fel,azt is félig csukott szemmel. Tündérke. 

L. Hasfájós, ő sokat tekergeti magát emiatt,,és nem olyan nyugodt baba mint Cs. 

Mióta mehetnek  a levegőre, elvisszük oket délutánonként sétálni. Hát mondhatom ezt igazan élvezik! Mire elérünk a lifthez, már alszik mind a ketto. Előre látom, a nyarat a közeli parkban fogom tölteni. Főleg egy olyan napon mint tegnap, amikor szinte sírtak egesz nap. 

Aztán este jon apa, anyós megy haza, és nem sok időnk marad. Szegény apjuk altalaban már nyugos babàkat kap ölbe, mert ha jo napjuk is van, estére elfáradnak és nyűgösködnek. Sajnálom sokszor s ferjem, mert hazajön es kezébe nyomok egx sírós gyereket. De muszaj, mert en sem birom, hogy egesz nap csak rázzam a feneküket. De altalaban nekem is jut egy gyerek estére is. Az esti Fürdetès kilenc óra körül van, utana vacsi és irány az àgy. Lekopogom, tök jol alszanak, eddig egyszer sem ébredtünk gyerek sirasra ejjel. Nagyon jófejekba csajok. Ha éhesek màr, akkor csak nyöszörögnek, de siras nincs. Már nem ébresztjük oket. Hanem esznek, amikor megéheznek ejjel. Cs. A kis bélpoklos, L. Szerintem reggelig is bírnà, de mivel Cs. 3-4 óra körül ébred, így L. Is kap vele együtt enni. Azert nem tiltakozik. Ilyenkor über cukik, ahogy csukott szemmel belapátoljàk a kaját. Utana már alszanak is. 

Napközben orulok, ha elintézem a mosást, zuhanyozást, eszek valamit, néha elmegyek bevásárolni, de kb ennyi. Ez bizony egesz komoly mókuskerék, kerem szépen. Imádom a lányokat, szerelmes vagyok beléjük, de nem fogom azt írni, hogy minden percét élvezem. Bevallom, néha, tök jó érzés, amikor csak mondjuk elmegyek autóval a közeli pelenka diszkontba, es nem otthon vagyok. Meg lehet érte kövezni.

A csajok egyebkent imádnivalóak, okosak, figyelmesek, mar amennyire egy hét hetes csecsemő lehet. Es természetesen gyonyoru szépek. :)

Ahogy Martina is írta, nézem oket néha, es nem hiszem el, nem fogom fel, hogy ők az en gyerekeim. 

Ma voltam a haziorvosnál az ismételt vérvételen es kicsit beszelgettunk. Momdtam nekik hogy nehéz dolog ez a szülőség. Azt mondta, hogy ha jót akarok a gyerekeimnek és mindent el is követek, akkor jo anya vagyok. Mással meg ne foglalkozzak. Én egyelőre tényleg életben tartani igyekszem oket. 

Egyebkent meg rettegek, hogy valami bajuk lesz. Emiatt sokszor ideges, feszült vagyok, nem tudom élvezni a pillanatot. Gondolom idővel, ez csitulni fog.

Olyan aprónak tűnő kis napi döntések kaptak jelentőséget, mint hogy ha az egyik alszik a masik meg mar tök éhes, akkor ébresszem e az alvó lurkót, vagy hagyjam, hogy majd egyen ha ébredt. De akkor teljesen eltolódnak egymástól és akkor hogy hozzam össze oket az esti fürdetésre, satöbbi. Es ezen képes vagyok egészen hosszan tipródni, és lelki furdalást erezni. 

Mint irtam korabban, nem leszek egy baba blogger, ezek csak nehány gondolatok. 

A férjemmel semmi időnk nincs egymásra, es szerintem ezt kicsit megsínyli a kapcsolatunk. Sokszor vagyok feszült es fáradt, és lecseszem hülyeségek miatt. Ne igy fogd a gyereket, maradj csöndben, igyekezz màr, ilyenek. Hiányoznak a kettesben eltöltött idők,,de remelem, idővel ezeket is sikerül vissza csempészni a mindennapokba. Viszont nem vagyok hajlandó szar anyának titulálni magam, mert érzek ilyeneket is, ezt màr megbeszélgettem magammal. Attól még szerethetem a gyerekeimet, hogy vágyom a ferjem társaságàra. 

De amikor beleszippantok egyet reggel a nyakukba, akkor elszáll minden fáradtsàg és kétség és csak az van,,hogy úr isten, de Imádlak, az enyém vagy, és azt akarom, hogy soha ne legyen semmi bajod. És ezt el is mondom nekik minden nap. 

A hogyan tovább

Annyi mindenről kellene írnom, nem is tudom, hol kezdjem. Egyik gyerek most is a kezemben, próbál elaludni, en meg gèpelni. 

Kis huncut, a szeme csukva van, de ràm sandít, ha abba hagyom az arcocskája simogatàsàt. 

Gondolodom, hogy mi legyen a bloggal. Babanaplót nem akarok vezetni, nem vagyok az a tipus, èrzem, nem menne. Lehet, hogy ebben a formàban itt befejezem a blogom. Talan nyitok egy màsikat, màs tèmàval. Vagy egyszerűen most kiszàllok az éterből. 

Holnap vérvétel, meglàtjuk, javultam e...nőgyógyászom szerint nem olyan vészes az előző sem, és ne várjam, hogy percre pontosan hat hét alatt rendbe jöjjek, mert ez több időt igényel. Jo lenne a beteg tudatot magam mögött hagyni. 

Az anyaság nem könnyű feladat, naponta beletörik a bicskàm. 

Még mindig nem jó

Itt most rólam van szó, vagyis a véreredményemről. A zárójelentés en ugyanis az az instrukcio szerepelt, hogy haziorvosnál jelentkezzen kiterjesztett labor vizsgalat céljából. Nos, ez megtörtént. 

Idézem az orvosom: a lelet szar. Vagyis a màjfunkciok még mindig. Már jobb mint amikor haza jöttem a klinkáról, de még rossz. Tele van csillaggal a vérkepem. :( nagyon elkeseredtem emiatt. Mikor lesz már ennek vége?! A vizeletemben is sok meg a feherje. Konkrétan kb 600 Mg. Tudom, hgy minden javul, de jó lenne, ha egészséges lennék! Amikor a preeclampsia miatt bekerültem majdnem 2g! Volt, mikor hazajöttem 1 g, most 600 Mg. Igen, jobb,,de igencsak a referencia tartomány fölött van. 150-ig jó. Hm...

Három het múlva ismétlés. Kiváncsi leszek. 

Csutortokon hat hetes kontroll a nőgyógyàsznál, vajon ő mond erre valamit?

Ébreszteni vagy sem?

Na most akkor segítsetek, véleményeket kérek, hogy most akkor kell e ébresztetni a gyerekeket éjjel etetés miatt? Mi allandoan ébresztgetjük őket, na nem három, hanem mondjuk 4 óránként, hgy egyenek. Védőnő szerint még csináljuk egy darabig. Szerintem hülyeség. De esküszöm lelkifurdalasom van, ha elelszom és mondjuk mar 5 órája nem ettek ejjel. Nappal ilyen szóba sem jöhet, akkor 3-4 óránként esznek. De a szívem szakad meg amikor édesen alszanak mind a ketten és még csukva a szemük amikor a szájukba tömöm a Cumis üveget. Arról még már ne is beszéljünk, hgy az egyik gyereknek gyors az emésztésem, hamar megéhezik, míg a masik nem igényelne olyan gyakori táplálkozást. De ha meg elcsúsztatom őket, akkor végképp csak etetek egesz nap. Bevallom, most kezdek meg zuhanni picit. 

Gyermekágy folytatàssal

Ígértem egy bejegyzést a szülést követő időszakról, az úgynevezett gyermekágyról. Miután ugye levànszorogtam az intenzívről, egy négyágyas kórteremben helyeztek el egx masik elso babás anyukával. Ketten voltunk egy szobában. Alapvetően aranyos, segítőkész volt a csaj, de nehány dolga halálra idegesített. Az ő babája alapvetően nyugodt volt, evett, aludt, ennyi, soha nem sírt. Masodik ejjel sirdogált a gyerek és a csaj totál kész volt, mar majdnem sírt, hogy úr isten, mi baja van a gyereknek?! Mondtam neki, hogy ugye nem hitte,Mcsak azert mert elso, szuletes utáni éjszaka nem sírt a lánya, akkor most már nem is fog? Azt is próbáltam mondani neki, hogy semmi baja a gyereknek, csak normalis baba! Sírni is fog. Mi a baj? Ezt a mondatot ismételgette ezerszer azon az éjjelen. Meg most is  hallom.

En a gyerekeimet olyan dél körül,kaptam meg, onnantól teljesen ràm voltak bízva. Megmutatták hogyan kell pelenkázni és a köldök csonkot kezelni. Bevallom, utóbbitól tartottam picit, mert számomra kicsit undi dolog ez a köldök téma, de szerencsére egyáltalán nem volt gàz, eszembe sem jutott, hogy korabban paráztam tőle. Na es akkor jött, a hogyan szoptassunk óra. A nővér kedves volt, mutatott nehány pozíciót, lehetőséget. Természetesen az en gyerekeim azt sem tudták milyen rendezvényen vannak. Esküszöm, ugy néztek a mellemre, mintha a világ legundorítóbb dolgát akarnám a szájukba gyömöszölni. Magyarán, nem ment a dolog. 

A magam állapotáról annyit, hogy alig éltem, von szóltam magam nagy fájdalmak közepette. A nővér felajánlotta, hogy ejjelre elviszi a babákat, tudjak még pihenni. Bevallom, hálás voltam neki ezért. Igen, volt lelkifurdalasom, hogy milyen anya vagyok màr,,de éreztem, hogy képtelen vagyok abban az állapotban ellàtni ket gyereket. Másnap hajnali ötkor hozták vissza oket. Onnantól kezdve nálam voltak. Ez volt vasárnap, es pénteken szultem délután ötkor. 

A vasárnap ugy telt, hogy próbáltam a szoptatást, nem ment. Délután mondták,,hogy nem lehetnek a gyerekek cukros vízen, eltelt ket nap, javasolják, pótoljunk tapszerrel. Bele egyeztem, de közben könnyes volt a szemem. Folytatom csak lemerül az iPad, nem akarom, hogy kitörölje, ezert eddig ezt közzé teszem.

Azt mondták, három óránként enni kell a babáknak, ejjel is ebresztgetni kell oket. Nekem kellett mindig kisetalni a nővérekhez tapszerért. Minden egyes méter megtétele komoly fizikai fájdalommal járt, de menni kellett, a babáknak enni kell. Ahogy cipeltem  a gyereket, majd' leszakadt a hátam. Utólag igy gondolom, az Epiduralis érzéstelenítés miatt volt, mert szerencsére azota elmúlt. Vagy csak erősödöm. Mindegy. Tudom, hogy nagyon panaszosan hangzik, ma mit irok, de ezeket éltem ât. A fajdalom küszöböm ugy gondolom nem alacsony, tehát nem arról van szó, hogy egy tűszúràstól elbőgöm magam. Semmit nem pihentem természetesen aznap ejjel. Vagyis de, konkrétan hajnalban husz percet, erre határozottan emlékszem. Másnap hétfő volt es haza mehettem. Vagyis kellett. Senki nem értette, hogy egy pénteken délután műtött kismamát miert dobnak ki hétfőn reggel a kórházból? Természetesen alig vártam, hogy végre otthon legyek, vágytam haza. No meg azert is, mert tudtam, képtelen vagyok igy ellàtni a ket gyereket, kell a ferjem segítsége.
Hétfőn délelőtt jött egy masik nővér es látta, hogy nem megy a szoptatas. Próbált "segíteni", de bàr ne tette volna. Olyan durva volt, vagyis utólag tudom, hogy nem volt durva, csak bunkó. Én ott akkor ezt nagyon rosszul éltem meg. Konkrétan sirtam. Nem ment a dolog. No meg azert is, mert Csenget " lebénikézte".  Bénike. Az en über cuki pihe puha három napos gyerekem bénike volt, mert nem ment neki a szopi. Zokogtam,,de mégsem voltam képes kifejezni a nem tetszésemet, tul gyenge es érzékeny voltam. Par napig még bennem volt ez a negatív élmény.
Vernyomasom ekkor 130-140 körül volt.
Folytatom majd.