A hogyan tovább

Annyi mindenről kellene írnom, nem is tudom, hol kezdjem. Egyik gyerek most is a kezemben, próbál elaludni, en meg gèpelni. 

Kis huncut, a szeme csukva van, de ràm sandít, ha abba hagyom az arcocskája simogatàsàt. 

Gondolodom, hogy mi legyen a bloggal. Babanaplót nem akarok vezetni, nem vagyok az a tipus, èrzem, nem menne. Lehet, hogy ebben a formàban itt befejezem a blogom. Talan nyitok egy màsikat, màs tèmàval. Vagy egyszerűen most kiszàllok az éterből. 

Holnap vérvétel, meglàtjuk, javultam e...nőgyógyászom szerint nem olyan vészes az előző sem, és ne várjam, hogy percre pontosan hat hét alatt rendbe jöjjek, mert ez több időt igényel. Jo lenne a beteg tudatot magam mögött hagyni. 

Az anyaság nem könnyű feladat, naponta beletörik a bicskàm.