Számadás

A minap elgondolkodtam azon, hogy valamit nagyon nem jol csinálunk itt a Földön. Jo esetben jut 70 év, amit igy vagy ugy, de eltöltünk. Stresszelünk, rohanunk, számlákat fizetünk be, magyarázkodunk, jópofizunk, aggódunk, ês néha azert kimozdulunk ês pihenünk egy kicsit. Aztán néha - legalabbis nálam -, vannak tiszta, megvilágosodott pillanatok, amikor is ujra es ujra rácsodálkozom, mennyi mindent másként tehettem volna, egyáltalán mennyi mindent tehettem volna. Mert igenis belefért volna,  meg lehetett volna oldani. Es közben eltelt 31 év. Haragszom magamra, mert sokszor lusta voltam és nem vagyok sajnos kitartó sem. Hajlamos vagyok belekezdeni valamibe és a közepe táján jól otthagyni a francba az egészet. Na szép, mondhatom. És ezeknek a dolgoknak az abbahagyása nem az éppen aktuális jelenben tűnik olyan nagy problémának, hanem ilyenkor, amikor számadást végzek. 

A futás kapcsán jutott eszembe ez a nagy röptű gondolatmenet. Ugyanis, az én kis fejemben kezd lassan összeállni egy olyan napirend, ahol a reggeli etetés utan anya, azaz én futni indul. Mert az jó és mert kell neki.

 Kövér vagyok. Ezt még igy soha nem irtam le, de sajnos most muszaj, mert más az énképem mint amit a tükörben látok. Nem vagyok azert ekkora súlyhoz és ilyen látvány hoz szokva. És nem feltétlenül a striákra gondolok. Azokkal lassan megbarátkozom, de csak azert, mert látom, hogy szepen halványodnak. Neha, amikor mondjuk egy üzletben elmegyek egy olyan baromi nagy fényes, jol megvilágított tükör előtt, elcsodálkozom. Ki ez a lány? Ez en vagyok? Sajnos igen, mindig rájövök. 

Lényeg a lényeg: fogynom kell. Csak azért vallok színt itt a blogon, mert hátha ez is ad egy icipici pluszt a kezdésben és a folytatásban. 

És kerem szepen, kíméljetek az olyan hozzászólásoktól, hogy igen én is kövér vagyok, jaj van egy kis felesleg a hasamon, és Juj elértem a 60! Kilót. Itt nagyobb számokról beszélünk. Tényleges túlsúlyról.

Amivel valamit kezdenem kell még, az a fene nagy étvágyam, ami mostanában van. Allandoan és mindent ennék. Nem, nem a szoptatas miatt, mert azt most hagytuk abba múlt heten es az a kevéske mennyiség, amit sajnos produkálni tudtam, nem indokolja a napi plusz kalóriák igénylését. 

Még egy pár napig ízlelgetem az új életforma ízét a számban, aztán neki kezdek. Itt nyoma lesz a blogon, hogy leírtam, szóval tessék csak néha rákérdezni, hogyan is állok az életmód váltással? Legalább szégyelljem el magam, ha nem csinálom, nemigaz?

Nagy szerencse

Nagy szerencse, hogy két babát kaptam a jó Istentől, mert ugy gondolom, én nem leszek többet terhes. 

Mindenki mondogatja, hogy dehogynem, majd meg gondolod magad! Basszus, miert kéne meggondolnom magam?! Van ket gyonyoru, egészséges kislányom, miert nem elég ez? Főleg olyanok szájából, akinek szinten ketto van, esetleg csak egy...azert mert én egyszerre "le tudtam", attól még ez két kulon gyerek. Akiket fel kell nevelni, etetni, iskoláztatni kell. És szeretni, foglalkozni velük. 

És igen, baromira tartok egy esetleges következő terhességtől is. Majd aki végig csinálja azt, amit én, esetleg az nyilatkozhat a témában. 

Fella legutóbbi írása kapcsán elgondolkodtam azon, hogy hogyan is szeretem en ezt a két gyereket. Valahogy ugy, hogy alig férnek már bele a szívembe. Szó szerint minden nap jobban szeretem oket. Soha nem hiszem, hogy lehetséges lesz holnap ennél jobban szeretni, es megis mindig igy történik. 

Amikor a kezemben van az egyik gyerek, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy úr isten, ő a leggyönyörűbb kislány a világon, aztán jon a masik gyerek, kézbe veszem és ugyanazt erzem mint az előzőnél. Szóval van két leggyönyörűbb kislányom. Mindkettőben mást szeretek, mindkettővel máshogyan találom meg a közös hangot. De igy van ez rendjén.

Csak úgy elvagyunk

Mostanában van az, talan amióta D. Itthon van, hogy csak ugy elvagyunk es ez tök jó.  Csak ugy telnek a napok, nyugiban, bonyodalmak nélkül. Pihenünk, filmezunk, főzögetek, bevásárolunk, sétálgatunk és mindeközben folyamatosan babázunk. Nagyjából most jutottunk el oda, hogy majdnem mindenre van vagy lenne időm, kis túlzással persze. Elmehetnék kozmetikus hoz, vagy massziroztatni. Persze még nem voltam, de tervben van. 

A csajok nagyon jó alvók lettek. Este letesszük oket olyan 9-10 körül ( inkabb10) es alszanak kb reggel 5-ig, hatig. Akkor esznek, es rögtön alszanak vissza kb 9-10 ig. Megint esznek es megint alszanak vissza, kb fel óra óra fent lét utan. Alszanak kb délig. Utana van egy kis játék ido. Ekkor még teljesen nyugisak, nem kell cipelni oket. Délután 6 körül kezdődik a nyűgösködés, ami sok esetben kitart lefekvés ig. Ekkor mar igénylik az ölben cipelést. Eközben pl filmezünk, állva, egyik làbról a másikra, néha sétálgatva. Majd fürdés kaja es alvás. 

Esténként megyünk még sétálni, kb egy másfél órát szoktunk. Ezt altalaban nagyon szeretik. 

Mostanában kezdenek figyelni egymásra, egyáltalán észre venni, hogy van itt egy masik baba is. Es mostanában van az, hogy már simán le lehet tenni oket egy helyiségben, egy időben egymás mellé. Eddig sok jo nem sült ki belőle. Csak nyàvogtatták egymást. 

Szeretem a mostani napokat, most ugy jol erzem magam. 

Láv <3

Soha nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek majd a gyerekek. De tényleg ugy van, hogy a saját gyerek a legleg...legszebb, legcukibb, legaranyosabb és sorolhatnám. 

Figyelni, ahogy nyílik ki az értelmük, àtélni a mosolyokat, azt, hogy meg nyugszanak a kezemben, ezek mind mind fantasztikus élmények! Szabadidőben is az ő fotóikat nézegetni, és reggel várni, hogy felebredjenek, mert mar szinte hiányoztak a par óràs alvás utàn. 

Nehezebb napokon ezt a nehány sort fogom olvasgatni. :)

Rossz kedv

Azert, mert tegnap ismer sikerült egy 200-as vernyomast produkálnom. Különösebb tünet nélkül természetesen. Szerencsére volt itthon olyan gyógyszerem, amit nyelv alatt kell gyorsan elszopogatni. Es amiből a múltkor ketto sem használt. Most szerencsére hamar levitte 110-re. De nem is értem. Ez még mindig a preeclampsia?! Pedig mar kezdtem elfelejteni az egészet, erre tessék! Annyira elegem van! És akkor legyek nyugodt, ne legyek ideges! Nem is tudtam hirtelen, hogy ha nem megy le, akkor hova menjek? Meg mindig a klinikára? Szules utan lassan három hónappal? De basszus, ez akkor is szules utáni szövődmény, nem? Orvosom hoz majd július 14-én megyek, azert nem hamarabb mert szabadságon lesz. Egyebkent tuti valami köze volt az időjáráshoz, mert ahogy jött ez a nagy eső, éreztem, hogy szédelgek, nem százas a fejem. 

Ma rettegek. Nem akartam ezt ujra àtélni. Halálfélelmem volt tegnap. 

A gyerekekről egy kicsit. 

Nekem vannak a világon a legjobb kislányaim, az tuti. Most is édesen alszanak a kiságyban, mindenféle altatási rituálé nélkül. És este is ez van. Max kis homlok simi, vagy csak a puszta jelenlétünk elég altalaban. Ejjel egyszer kelnek enni, olyan 4 óra körül, majd azonnal,alszanak vissza. 

Az esték nehezebbek, olyankor màr nyűgösködnek és ölbe vágynak. Ez van mondjuk 6-től 9-ig. Na de ezt meg ki lehet bírni. Most apa is itthon van ugye, igy meg végképp. 

Reggel mosolyogva fogadnak, tele szájjal vigyorognak. :)

Imádom oket, egyszerűen túlcsordul a szívem ilyenkor. 

Oltás, miegymás

En naiv, azt gondolom, hogy na most lesz idom megírni egx tíz perces blog bejegyzést. Haha. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle. Akkor vágjunk is bele.

Apa most ment el dolgozni, én meg őrködöm a ket csajszi felett. Próbálnak elaludni. Csak ugye mire az egyik fél kóma, tuti akkor nyekkem egyet a masik. Vica versa. Persze ha kiesik a cumi, azonnal ébrednek, na ekkor kellek én, aki vetődik hangtalanul, hogy a másodperc töredéke alatt vissza varázsolja a cumit ahova való, a baba szájába. 

Tegnap megvolt a ket hónapos oltás. Múlt heten vittem már oket, 19-én, de mivel csak 20-án születtek, a nagyon okos számítógép nem engedte beadatni. Szuper. Mivel hétvégén haza utaztunk, jobbnak láttam, csak ezen a heten vinni oket, tartottam ugyanis a belázasodástól. És milyen jol tettem. Cs. Ugyanis ejjel belázasodott, 38,2-mértünk, kapott fél kúpot a kis fenekébe. Reggelre 37,7. Szerintem nem úsztuk meg ennyivel, de majd ma kiderül. Tegnap nagyon nyugos volt, konkrétan 6-tol 9-ig ordított szinte mind a ketto gyerek. Kicsit kiborultam. Estére azert mar sok volt, mert Cs. Reggel óta szinte csak ölben bírt megmaradni, es nem aludt csak kb háromszor husz percet. Sajnáltam. Megis  ideges voltam már este. Természetesen nem szakadt el a cérna, de elvékonyodott. Vannak ilyen napok, estek. Aztán azert reggelre ujra normalizàlódik a tűrőképességem határa. 

4190 és 4100 g es 56-57 cm a paraméterek. 10 centit nőttek két hónap alatt! Nagyon meg lettek dicserve. :)

Bizony sorra növik ki a ruhákat. 

Hétvégén mint említettem nagy út várt ránk. 320 km-t utaztunk. Hála es köszönet Martinának, amiért felrakta azt a képet, ahol Lelle babát tükörből lehet szemmel tartani az autóban. Meg aznap be szereztünk ketto ilyet, és bizony nagy hasznát vettük az úton. Ad1 tudtam elől ülni, különben hátul kellett volna, közöttük, ugy, hogy a csípő csontomba mélyed mindkét bébi hordozó. Elég fájdalmas. 

Ad2 egx cumi lánccal kombinálva remekül tudtam a kiesett cumikat vissza helyezni. Minden leendő ikres kismamának javasolni tudom a beszerzését!

Az én tündér leányaim szinte vegig aludták az utat, vagy nézegetek ki az ablakon és rácsodálkoztak a világra. Nagyon érdeklődők voltak. A vissza út is hasonlóan kellemesen telt, leszámítva egy balesetet az autópályán. Mivel az autó megállt, L. Felébredt, éhes is volt màr. Az volt a szerencsénk, hogy egy benzinkút kb 500 méterre volt tőlünk, igy odáig elaraszoltunk kb husz perc alatt. Ott megetettuk oket, a két elso ülésen, ölbe véve. Igazi kis látványosság voltunk ott a kavalkádban. Gyors büfi, tankolás, es indultunk tovább. Szerencsére addigra eltakaritották a történteket. 

A ferjem felmondott a munkahelyén. Nem volt könnyű döntés, de meg kellett hozni. A cég, ahol dolgozik, fogalmazzunk lájtosan úgy, hogy nem éppen emberbarát. Nem voltak megfelelőek a feltételek, sem tul szabályosak. Nem ragozom. Kedden dolgozik utoljára, utana itthon lesz velünk és munkát keres. Ha ott marad, esélye nincsen masik állást keresni, mert nincsen ra ideje. Ha meg haazér, muszaj nekem segíteni a gyerekek körül. Azt várom ettől a nyártól, hogy kicsit kovácsoljon össze minket ismét, hogy sokat legyünk a jo levegőn, és sokat találkozzak a családommal. Bizakodó vagyok. 

Telik az ido

A lányok már ket hónaposak, nagyon gyorsan telik az ido. Szepen fejlődnek, majdnem fej fej mellett, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy egyik szebb mint a masik. :)

Holnap utazunk vidékre a szüleimhez, 300 km-t. 8 hónapja nem voltam otthon, nagyon varom már! Kicsit tartok a hosszú úttól, nem tudom, hogy fogjak a babák bírni. Autókázni szertnek, altalaban alszanak, de ez azert hosszú út lesz,,és a végére biztosan meg fognak éhezni. Remelem nem lesz az autópályán semmi fennakadás. 

Az élet velük nagyon pörgős és monoton egyben. Ugyanaz a pár dolog ismétlődik nehány óránként. Pisi, kaka, pelenka, szoptatas, tapszer, kis játék majd altatás. Közben gyorsan elindítani egy mosast, vasalást, főzést, bevásárlást. A napi felüdülés most mar a séta, amit mindenki nagyon élvez, szülők és gyerekek egyaránt. A babakocsink szuper jó választás volt, nagyon könnyű irányítani. Egyedül a ki és összecsukàs megy nehezen, mert bizony erő kell hozzá. Nem is kevés. Nem tudom, más típusnál is igy van e ez.

Újabb vérvételen vagyok túl és az eredmények nem igazan javulnak. :( ennek nagyon nem orulok, mert igy nem tudom elengedni ezt az egészet. Időnként mindig ott jár a fejemben. Megkérdeztem anyukámtól, meddig lehet ilyen szar májértékekkel élni. Ugyan mar, mondta ő, a máj gyorsan regenerálódik. Csak làtnám már én is. Jövő heten újabb ismétlő vervetel. Nőgyògyászhoz is be kell megint jelentkeznem, mert szerencsére már nem verzek. A hat hetes kontrollon még igencsak jött belőlem, dokim szerint normalis, főleg amíg a vernyomas nem rendeződik. A vernxomas pedig nem igazan rendeződik, napi 2 cordaflex retardot szedek meg mindig. Felhívtam a klinikai kardiológust, aki egx tündér, és ugyan ő azt mondja, szedhetem nyugodtan ezt a tablettát, mert ez nem májkarosító. Az a dopegyt, de azt mar nehány hete sikerült szepen leépítenem. De azert nyilván a végső cél az, hogy ne kelljen tabletta. Szóval nogyogyasz. Kell ugyanis egy rákszűrés. Ha s vernxomas rendeződik akkor kapok valamilyen tablettát fogamzásgàtlas gyanánt, ha nem, akkor nem kockáztatunk, hanem jön a spirál. No majd kiderül ez is. 

SOk boldogság és nagy szerelem a gyerekek, ezzel együtt rengeteg lemondás és áldozat. Megváltoztak a prioritások. De tényleg ugy van, hogy ha vannak is nehezebb napok, pillanatok, az ember képes egy mosolyuktól mindent elfelejteni és menni tovább. Szeretem őket. <3