Egyelőre gyakorlatilag állandó segítségem van, anyósom és anyukam személyében, hetente felváltva. Hétvégén pedig a férjemmel látjuk el a babákat. Egyrészt nagyon zavaró, hogy allandoan van nálunk valaki, másrészt meg nagyon hálás vagyok nekik, hogy segítenek, mert egyedül nem tudom mire mennék két pici gyerekkel.
A napi menetrend már nagyjából kialakult. Reggel a férjemmel megetetünk, majd o elmegy dolgozni kilenc körül. Nemsokára jon anyósom, elmosogat, ilyesmi, a lányok alszanak ilyenkor altalaban. Próbálok en is velük együtt pihenni, de aludni altalaban nem tudok. Tétlennek érzem magam. Tudom, hülye vagyok. 11 körül ébrednek a csajok, esznek megint, majd beindul az a vagy a B verzió. A verzió, amikor nyugodtak, kialudták magukat, ilyenkor elnézegetnek. Szo szerint. Lerakom őket és van, hogy meredten néznek egy plüss figurát egx órán keresztül. B verzió, amikor nyűgösek, no akkor ki nem akarnak szállni a kezünkből, de sokszor még ott sem jo. Ma ugy tűnik az a verzió van, mert Cs. Meg szinte csak enni kelt fel,azt is félig csukott szemmel. Tündérke.
L. Hasfájós, ő sokat tekergeti magát emiatt,,és nem olyan nyugodt baba mint Cs.
Mióta mehetnek a levegőre, elvisszük oket délutánonként sétálni. Hát mondhatom ezt igazan élvezik! Mire elérünk a lifthez, már alszik mind a ketto. Előre látom, a nyarat a közeli parkban fogom tölteni. Főleg egy olyan napon mint tegnap, amikor szinte sírtak egesz nap.
Aztán este jon apa, anyós megy haza, és nem sok időnk marad. Szegény apjuk altalaban már nyugos babàkat kap ölbe, mert ha jo napjuk is van, estére elfáradnak és nyűgösködnek. Sajnálom sokszor s ferjem, mert hazajön es kezébe nyomok egx sírós gyereket. De muszaj, mert en sem birom, hogy egesz nap csak rázzam a feneküket. De altalaban nekem is jut egy gyerek estére is. Az esti Fürdetès kilenc óra körül van, utana vacsi és irány az àgy. Lekopogom, tök jol alszanak, eddig egyszer sem ébredtünk gyerek sirasra ejjel. Nagyon jófejekba csajok. Ha éhesek màr, akkor csak nyöszörögnek, de siras nincs. Már nem ébresztjük oket. Hanem esznek, amikor megéheznek ejjel. Cs. A kis bélpoklos, L. Szerintem reggelig is bírnà, de mivel Cs. 3-4 óra körül ébred, így L. Is kap vele együtt enni. Azert nem tiltakozik. Ilyenkor über cukik, ahogy csukott szemmel belapátoljàk a kaját. Utana már alszanak is.
Napközben orulok, ha elintézem a mosást, zuhanyozást, eszek valamit, néha elmegyek bevásárolni, de kb ennyi. Ez bizony egesz komoly mókuskerék, kerem szépen. Imádom a lányokat, szerelmes vagyok beléjük, de nem fogom azt írni, hogy minden percét élvezem. Bevallom, néha, tök jó érzés, amikor csak mondjuk elmegyek autóval a közeli pelenka diszkontba, es nem otthon vagyok. Meg lehet érte kövezni.
A csajok egyebkent imádnivalóak, okosak, figyelmesek, mar amennyire egy hét hetes csecsemő lehet. Es természetesen gyonyoru szépek. :)
Ahogy Martina is írta, nézem oket néha, es nem hiszem el, nem fogom fel, hogy ők az en gyerekeim.
Ma voltam a haziorvosnál az ismételt vérvételen es kicsit beszelgettunk. Momdtam nekik hogy nehéz dolog ez a szülőség. Azt mondta, hogy ha jót akarok a gyerekeimnek és mindent el is követek, akkor jo anya vagyok. Mással meg ne foglalkozzak. Én egyelőre tényleg életben tartani igyekszem oket.
Egyebkent meg rettegek, hogy valami bajuk lesz. Emiatt sokszor ideges, feszült vagyok, nem tudom élvezni a pillanatot. Gondolom idővel, ez csitulni fog.
Olyan aprónak tűnő kis napi döntések kaptak jelentőséget, mint hogy ha az egyik alszik a masik meg mar tök éhes, akkor ébresszem e az alvó lurkót, vagy hagyjam, hogy majd egyen ha ébredt. De akkor teljesen eltolódnak egymástól és akkor hogy hozzam össze oket az esti fürdetésre, satöbbi. Es ezen képes vagyok egészen hosszan tipródni, és lelki furdalást erezni.
Mint irtam korabban, nem leszek egy baba blogger, ezek csak nehány gondolatok.
A férjemmel semmi időnk nincs egymásra, es szerintem ezt kicsit megsínyli a kapcsolatunk. Sokszor vagyok feszült es fáradt, és lecseszem hülyeségek miatt. Ne igy fogd a gyereket, maradj csöndben, igyekezz màr, ilyenek. Hiányoznak a kettesben eltöltött idők,,de remelem, idővel ezeket is sikerül vissza csempészni a mindennapokba. Viszont nem vagyok hajlandó szar anyának titulálni magam, mert érzek ilyeneket is, ezt màr megbeszélgettem magammal. Attól még szerethetem a gyerekeimet, hogy vágyom a ferjem társaságàra.
De amikor beleszippantok egyet reggel a nyakukba, akkor elszáll minden fáradtsàg és kétség és csak az van,,hogy úr isten, de Imádlak, az enyém vagy, és azt akarom, hogy soha ne legyen semmi bajod. És ezt el is mondom nekik minden nap.
