Érdekes volt ez a mai látogatás a saját orvosomnàl. Gratulált a terhességhez, mondta ő, hogy sikerülni fog, és hogy van remény.
Meséltem neki a pénteki klinikai látogatást, a vérzést, görcsöket, mutattam az ottani leletet. Azt mondta, hogy teljesen felesleges most ultrahangot csinàlnia, mert pénteken alaposan megnéztek és higyjem el, hogy minden rendben van. Mondtam neki, hogy de még nincs egy fotónk se, màr hajlott volna a dologra, de képzeljétek, elfogyott az a papírja, ami a nyomtatàshoz kell. Emiatt kicsit mérges vagyok ra, bàr azt tényleg megértem, hog igazából fölösleges megint vizsgáltatni 3 naponta. Azt mondta eleve egy terhesseg alatt 4 uh vizsgalat van és en màr hàrmon tul vagyok. Ok.
Kézzel viszont megvizsgált, és azt mondta, semmi gond a méhszàjnàl, minden rendben van. Hála istennek!
Mondtam neki, hogy a klinikán egyik kollégája emelt magneziumot javasolt, de ő azt mondta, ő meg azt javasolja, hogy egyáltalán ne szedjék magneziumot, majd csak a 24. Héttől. Azzal indokolta, hogy a szervezetem nagyon meg fogja szokni a magneziumot, és amikor majd igazán kell, a 24. Hét utan, akkor nem úgy fog hatni, ahogyan kellene. Ilyet se hallottam még soha senkitől. Mármint a logikáját értem, és bízom az orvosomban, nagyrészt neki köszönhetem, hogy ma itt tartunk, de azért kicsit pislogok ezen még most is. Inofolicot is abba kell hagynom. Femibion tökéletes, az mehet továbbra is.
Mondtam neki, hogy akkor kombinalt teszt, mit javasol. Azt mondta, hogy ő az integralt tesztet javasolja, mert ez két vérvétel es egy uh, biztosabb eredmény mint a kombinalt teszt. Oké, hiszek neki, be is jelentkeztem ma a Magzati Diagnosztikai Központba, október 6-ra kaptam időpontot. Akkor leszek 12+ 3 napos. Az istenhegyin nem csinálnak integralt tesztet, legalábbis nem lattam a kiírások között.
Azt mondta még a doktor uram, hogy a nap legjobb híre, hogy nem dolgozom, abszolút csak támogatni tudja, ugyanis ikrek eseteben nagyobb a vetélés, kora szülés kockázata, es sajnos ők nem sokat tehetnek ez ellen, egyedül a sok pihenés az, ami nagyon fontos! Azt mondta, hogy most még mehetek ide-oda, de nyugiban és sok pihenés, viszont a 24. Héttől szigorú fekvés van, napi egy órát kelhetek majd fel délelőtt. Hú, erre azért nem számítottam. De abszolút értem ezt is. Azt mondta, addigra gyűjtsek be jo sok konyvet, filmet, mert szükségem lesz ra.
Rákérdeztem a szülésre is, tudom, hogy még fényévekre van, de kiváncsi voltam. Mármint hogy hüvelyi vagy császár. Azt mondta, hogy tuti császár, optimális esetben a 37. Hétben. Ha már szültem volna egy vagy két gyereket, és mind a két baba fejfekvésű, akkor lehetne szó hüvelyi szülésről, igy azonban nem. Ezt is megértettem.
Amire számítottam, azt a mondatot is hallottam tőle: no cukor, no zsír. Vörös húst viszont heti egyszer ehetek. Ugye nekem az endometriozis miatt egyáltalán nem lehetett.
Azért ez kemény, hogy gyakorlatilag 13 hét fekvés majd a 24. Hét utan. Hazatérve gondoltam bele jobban, hogy basszus, mikor fogunk vásárolni?! Na mindegy, majd megoldjuk valahogy. Arról màr nem ís beszélve, hogy költözni kéne, de erről majd írok bővebben legközelebb.
Utrogestant a 12. Hètig kell használnom. Kaptam javaslatokat vizsgálatra, amit a haziorvossal kell elvégeztetnem, szokásos vérvétel, vizelet, stb. Fogorvoshoz minden trimeszterben el kell mennem. Jaj neeeee, utálom :( ezen is tul kell esni.
Hazafele megvitattuk a kocsiban, hogy lehet, hogy nincs képünk, de az a lényeg, hogy a babákkal minden rendben. (Azért szerintem en elmegyek valahova szerezni egy képet, hàt milyen anya vagyok en, mit ragasszak majd be az albumba? De nem? )
Tele az agyam az információkkal, főleg ez a magnézium dolog. Most nem is tudok többet írni, ülepedni kell a dolgoknak.
Ugyan nem láttuk ma őket, de bízom benne, hogy tényleg minden rendben van. Úgy kell lennie!
2014. szeptember 15., hétfő
2014. szeptember 12., péntek
Izgalmak
Talán màr írtam azt, hogy napok óta faj a hasam. Tegnap este utolsó pisiléskor észrevettem, hogy a wc papíron vèr van. Barnás rózsaszínes. D. Nem volt itthon, eléggé megijedtem. Mitől lehet, mi ez?!
Bevettem egy c vitamint és le feküdtem aludni. Vagyis csak próbáltam volna, de ugye a vihar es a kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni. Húsz percenként ellenőriztem egy papirzsepivel, hogy mi a helyzet. Változatlan. A hasam is beindult, nagyon fajt, szurkàlt, nyilallt. Szint egész éjjel ez ment, persze legalább háromszor voltam kint pisilni. Nem tudom, hogy az izgalom miatt vagy miért? Reggelre a hasfájás jobb lett, de a barnàs verzes ugyanúgy szivàrgott tovabb. Nem akartam egesz hétvégén ezen izgulni, inkább mondtam D-nak, hogy vigyen be a klinikàra és nézzük meg, mi van.
Szakadó esőben álltunk a dugóban, alig lehetett látni valamit. Nem voltam még a várandós ambulancian, eloszor fogalmam sem volt, milyen számokat írnak ki. Eloszor azt hittem, születési dátumok, de olyan is volt, hogy 5445, ennek meg semmi értelme. Kérdeztem egy csajtól mellettem, de ő sem tudta. Beadtam a kis könyvemet, és vártunk. Kb háromnegyed Óra múlva behívtak, mint kiderült a személyi számom alapján. Meg jo, hogy tudtam fejből. Egy nagyon kedves fiatal orvos vizsgált meg, dr K. Bekukkantott egy reflektoros mikroszkóp szerű szerkezettel. Azt mondta, friss vért nem làt, de a méhszàjnàl valami ki van fordulva egy kicsit. Na Ezt nem tudtam megjegyezni, hogy mi, azt mondta, ez gyakori és okozhat vérzést, de azért jobbnak latja, ha egy kollégája megvizsgál Ultrahanggal. Menjek ki, csüccs le, majd szólnak. Öt perc múlva jött egy nagyon kedves nővér, aki elmondta, hogy lent az alagsorban várnak uh-ra, de legyünk türelemmel, mert nagyon sokan vannak. Igy is volt. Kb egy óra várakozás utan hívtak be. Dr V. Vizsgált meg, eleg alaposan. Eloszor is azt mondta, hogy mindkét embrio él. :) hatalmas kő esett le a szívemről. Egyik pötyi 26 mm, a màsik 28 mm, koruknak megfelelő méretek ezek. Lambda jel látható, ami elvileg azt jelenti, hogy külön burok és méhlepény van. Most en nem lattam szívverést, de gondolom az orvos igen. Olyan kis picikék még, és mégis màr sokkal nagyobbak mint legutóbb. Legszívesebben órákig csak néztem volna őket. D. Azt hitte, hogy màr emberszabàsúbbak lesznek. ( jaj, de szép szó).
Persze fotót elfelejtettem kérni, tiszta zizi vagyok, nem tudom, adtak volna-e? Gondolom igen. Szóval megint nincs fotó róluk. Csak a fejemben, de oda bekarcolódott, úgy érzem. A lényeg, hogy leválàsra utaló jelet az orvos nem látott, igy utunkra bocsàtott. Vissza kellett menni az ambulanciara és egy harmadik orvossal tanácskozni. Kint ültem, vártam, és kijött a délelőtti nővér, aki odajött és mondta, hogy ne üljek itt a panaszaimmal, menjek be, keres egy orvost és haza mehetek.
A harmadik orvos is nagyon kedves volt, mindent el magyarázott. A lényeg, hogy fel kéne venniük bentfekvésre, de nem latja indokoltnak, mert az Utron es a pihenésen kívül, nincs hatalmuk a dolgok felett. Ezt úgy hívják, hogy fenyegető vetélés, de ne ijedjünk meg a kifejezéstől, ezt használják a verzes-görcsös kombóra. Egyelőre minden rendben, otthon feküdjek, emeljem meg a Mg adagomat és használjam az Utrot. Ha erősödne a verzes, sipirc van vissza.
Most itthon fekszem, és remelem, hogy nem fog erősödni a verzes. Délután vendégeket várunk, nincs kitakarítva, de most szerintem sz@rok bele...azért persze bosszant.
Nagyon lefarasztott a sok izgalom, aggódás, szerintem most alszom egy órát, aztán azért össze dobok egy túró gombócot.
Drága, kis babàim! Maradjatok velünk, ne ijesztgessétek aggódó anyàtokat! <3
Bevettem egy c vitamint és le feküdtem aludni. Vagyis csak próbáltam volna, de ugye a vihar es a kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni. Húsz percenként ellenőriztem egy papirzsepivel, hogy mi a helyzet. Változatlan. A hasam is beindult, nagyon fajt, szurkàlt, nyilallt. Szint egész éjjel ez ment, persze legalább háromszor voltam kint pisilni. Nem tudom, hogy az izgalom miatt vagy miért? Reggelre a hasfájás jobb lett, de a barnàs verzes ugyanúgy szivàrgott tovabb. Nem akartam egesz hétvégén ezen izgulni, inkább mondtam D-nak, hogy vigyen be a klinikàra és nézzük meg, mi van.
Szakadó esőben álltunk a dugóban, alig lehetett látni valamit. Nem voltam még a várandós ambulancian, eloszor fogalmam sem volt, milyen számokat írnak ki. Eloszor azt hittem, születési dátumok, de olyan is volt, hogy 5445, ennek meg semmi értelme. Kérdeztem egy csajtól mellettem, de ő sem tudta. Beadtam a kis könyvemet, és vártunk. Kb háromnegyed Óra múlva behívtak, mint kiderült a személyi számom alapján. Meg jo, hogy tudtam fejből. Egy nagyon kedves fiatal orvos vizsgált meg, dr K. Bekukkantott egy reflektoros mikroszkóp szerű szerkezettel. Azt mondta, friss vért nem làt, de a méhszàjnàl valami ki van fordulva egy kicsit. Na Ezt nem tudtam megjegyezni, hogy mi, azt mondta, ez gyakori és okozhat vérzést, de azért jobbnak latja, ha egy kollégája megvizsgál Ultrahanggal. Menjek ki, csüccs le, majd szólnak. Öt perc múlva jött egy nagyon kedves nővér, aki elmondta, hogy lent az alagsorban várnak uh-ra, de legyünk türelemmel, mert nagyon sokan vannak. Igy is volt. Kb egy óra várakozás utan hívtak be. Dr V. Vizsgált meg, eleg alaposan. Eloszor is azt mondta, hogy mindkét embrio él. :) hatalmas kő esett le a szívemről. Egyik pötyi 26 mm, a màsik 28 mm, koruknak megfelelő méretek ezek. Lambda jel látható, ami elvileg azt jelenti, hogy külön burok és méhlepény van. Most en nem lattam szívverést, de gondolom az orvos igen. Olyan kis picikék még, és mégis màr sokkal nagyobbak mint legutóbb. Legszívesebben órákig csak néztem volna őket. D. Azt hitte, hogy màr emberszabàsúbbak lesznek. ( jaj, de szép szó).
Persze fotót elfelejtettem kérni, tiszta zizi vagyok, nem tudom, adtak volna-e? Gondolom igen. Szóval megint nincs fotó róluk. Csak a fejemben, de oda bekarcolódott, úgy érzem. A lényeg, hogy leválàsra utaló jelet az orvos nem látott, igy utunkra bocsàtott. Vissza kellett menni az ambulanciara és egy harmadik orvossal tanácskozni. Kint ültem, vártam, és kijött a délelőtti nővér, aki odajött és mondta, hogy ne üljek itt a panaszaimmal, menjek be, keres egy orvost és haza mehetek.
A harmadik orvos is nagyon kedves volt, mindent el magyarázott. A lényeg, hogy fel kéne venniük bentfekvésre, de nem latja indokoltnak, mert az Utron es a pihenésen kívül, nincs hatalmuk a dolgok felett. Ezt úgy hívják, hogy fenyegető vetélés, de ne ijedjünk meg a kifejezéstől, ezt használják a verzes-görcsös kombóra. Egyelőre minden rendben, otthon feküdjek, emeljem meg a Mg adagomat és használjam az Utrot. Ha erősödne a verzes, sipirc van vissza.
Most itthon fekszem, és remelem, hogy nem fog erősödni a verzes. Délután vendégeket várunk, nincs kitakarítva, de most szerintem sz@rok bele...azért persze bosszant.
Nagyon lefarasztott a sok izgalom, aggódás, szerintem most alszom egy órát, aztán azért össze dobok egy túró gombócot.
Drága, kis babàim! Maradjatok velünk, ne ijesztgessétek aggódó anyàtokat! <3
2014. szeptember 11., csütörtök
Hogyan tovább?
Tegnap felhívtam a védőnőt, aki nagyon pozitiv benyomást keltett telefonon keresztül, kedves volt, érdeklődő. Szeptember 23- ra kaptam hozzà időpontot, kiváncsi vagyok, milyen lesz. Akkor leszek a 11. Héten, ha jól számolok. Tudomásom szerint ő küld majd vérvételre, vizelet vizsgálatra.
És akkor itt a masik dolog, a kombinált teszt. Hovà és mikor?
Egy kedves kolléganőm nemrég szült, ő a Praxis Rendelőben volt, ott dolgozik a nagybátyja, aki szonografus, és akiről nagyon jókat hallottam màsoktol is. Ma felhívtam őket, és érdeklődtem. Csütörtökönként végeznek kombinált tesztet, reggel egy uh majd egy vérvétel, 10 nap múlva, e-mailen küldik az eredményt. Bejelentkeztem október 2.-ra, aznap leszek éppen 12 hetes. A hölgy tájékoztatása szerint 20 eFt-ba kerül. Ikrek nem dupla ár. Ezen csodálkoztam.
Olvasataim szerint ezt a vizsgálatot a 11.-13. Hèt kôzött kell elvégezni, elvileg akkor a 12 hét 0 nap az tökéletes.
A masik hely, ami utàn olvastam az az Istenhegyi Gendiagnosztika. Itt 30eFt a kombinalt teszt, és elvileg azt írjak, hogy másfél óra múlva eredmény is van. Nyilván nem ezen a 10000 Ft-on fog múlni.
Szerintem őket is felhívom és érdeklődök, aztán kérek egy időpontot, és ha tudnak korábbra adni, mondjuk a 12. Hétre, tehát 11 hét x naposra, akkor inkább oda fogok menni. Na és persze hétfőn megkérdezem az orvosom is, ő melyiket javasolja.
Jo lenne nem izgulni tíz napig, ha van rà lehetőség. Szóval az én voksom emiatt az IG-ra hajlik.
Tegnap és ma nagyon rossz hangulatom volt, màr-màr szégyellem magam miatta...:( de ràfogom az időjárásra, remelem hamar visszatér még a napsütés.
Most két napig eléggé fajdogalt a hasam, màra azonban jobb lett, de azért folyamatosan erzem. Fejfájás is eleg gyakori még mindig. Kilóim szàma vàltozatlan, hála istennek. Kopp kopp kopp.
Most màr tényleg nagyon varom a hétfőt, màr csak négyet kell aludni.
Lelkileg most kicsit nehéz, néha ràm telepszik a felelősség. Hogyan fogok én két gyereket ellàtni? Képes vagyok rà? Ilyen gondolatok is foglalkoztatnak mostanában. D. mondta, hogy hàt a romàk is nevelnek 6-8 gyereket, ha ők képesek rà, akkor én is elbànok kettovel. Valahogy nem nyugtatott meg...:)
És akkor itt a masik dolog, a kombinált teszt. Hovà és mikor?
Egy kedves kolléganőm nemrég szült, ő a Praxis Rendelőben volt, ott dolgozik a nagybátyja, aki szonografus, és akiről nagyon jókat hallottam màsoktol is. Ma felhívtam őket, és érdeklődtem. Csütörtökönként végeznek kombinált tesztet, reggel egy uh majd egy vérvétel, 10 nap múlva, e-mailen küldik az eredményt. Bejelentkeztem október 2.-ra, aznap leszek éppen 12 hetes. A hölgy tájékoztatása szerint 20 eFt-ba kerül. Ikrek nem dupla ár. Ezen csodálkoztam.
Olvasataim szerint ezt a vizsgálatot a 11.-13. Hèt kôzött kell elvégezni, elvileg akkor a 12 hét 0 nap az tökéletes.
A masik hely, ami utàn olvastam az az Istenhegyi Gendiagnosztika. Itt 30eFt a kombinalt teszt, és elvileg azt írjak, hogy másfél óra múlva eredmény is van. Nyilván nem ezen a 10000 Ft-on fog múlni.
Szerintem őket is felhívom és érdeklődök, aztán kérek egy időpontot, és ha tudnak korábbra adni, mondjuk a 12. Hétre, tehát 11 hét x naposra, akkor inkább oda fogok menni. Na és persze hétfőn megkérdezem az orvosom is, ő melyiket javasolja.
Jo lenne nem izgulni tíz napig, ha van rà lehetőség. Szóval az én voksom emiatt az IG-ra hajlik.
Tegnap és ma nagyon rossz hangulatom volt, màr-màr szégyellem magam miatta...:( de ràfogom az időjárásra, remelem hamar visszatér még a napsütés.
Most két napig eléggé fajdogalt a hasam, màra azonban jobb lett, de azért folyamatosan erzem. Fejfájás is eleg gyakori még mindig. Kilóim szàma vàltozatlan, hála istennek. Kopp kopp kopp.
Most màr tényleg nagyon varom a hétfőt, màr csak négyet kell aludni.
Lelkileg most kicsit nehéz, néha ràm telepszik a felelősség. Hogyan fogok én két gyereket ellàtni? Képes vagyok rà? Ilyen gondolatok is foglalkoztatnak mostanában. D. mondta, hogy hàt a romàk is nevelnek 6-8 gyereket, ha ők képesek rà, akkor én is elbànok kettovel. Valahogy nem nyugtatott meg...:)
2014. szeptember 9., kedd
Hömpölygés
Telik az idő és kicsit úgy erzem magam, mint egy kis szösz, amit ide oda fúj a szél. Hol lent vagyok, hol kicsit feljebb, de nagyon fent csak ritkán. Én mèg nem merek nagyon fent lenni. Nem nézegetek kis ruhákat, kis ágyakat, kis cipőket...nem megy. Azt sem tudom, hogy melyik intézetbe megyek majd kombinált tesztre, és nem tudom, akarok e köldökzsinór vért levetetni. Óvatos vagyok, kivàrok.
Pedig talán a képzelet elvinne néha olyan helyekre, ahol egyébként még nem jártam.
Gondolkodtam azon is, hogy a heten elmenjek e valami magànklinikàra ultrahangra, de úgy döntöttem, fölösleges. Próbálok hinni magamban, a tuneteimben és a bennem fészkelő két kis pötyiben. Sokat pihenek, nem stresszelek, kapom az Utrot, igyekszem változatosan étkezni, szedem a vitaminokat, és eltekintve a fàradtsàgtól és a hànyingertől, egyébként jól vagyok! Éppen ezert hiszem, hogy ők is jól vannak. Ennyiből màr kiderülhetett, hogy én amúgy sem vagyok az a túlbuzgó típus. Most kicsit hömpölygős az életem, ringatózom egy kellemes tengeren.
Hihetetlen, hogy ez màr a 9. Hèt, két nap és itt a 10. Nagyon varom az orvosommal való találkozást, a jövő het sűrű lesz. Ma még a védőnőhöz is kérnem kell időpontot.
Most is kínoz a hànyinger, és az örök dilemma: egyek vagy ne egyek? :) pedig jo lenne, ha délutánra jobban lennék, mert be kellene vásárolnom és a kereszt gyerekeknek vett ruhàkat kisebbre cserélni, mert csak egy hétig lehet.
Pedig talán a képzelet elvinne néha olyan helyekre, ahol egyébként még nem jártam.
Gondolkodtam azon is, hogy a heten elmenjek e valami magànklinikàra ultrahangra, de úgy döntöttem, fölösleges. Próbálok hinni magamban, a tuneteimben és a bennem fészkelő két kis pötyiben. Sokat pihenek, nem stresszelek, kapom az Utrot, igyekszem változatosan étkezni, szedem a vitaminokat, és eltekintve a fàradtsàgtól és a hànyingertől, egyébként jól vagyok! Éppen ezert hiszem, hogy ők is jól vannak. Ennyiből màr kiderülhetett, hogy én amúgy sem vagyok az a túlbuzgó típus. Most kicsit hömpölygős az életem, ringatózom egy kellemes tengeren.
Hihetetlen, hogy ez màr a 9. Hèt, két nap és itt a 10. Nagyon varom az orvosommal való találkozást, a jövő het sűrű lesz. Ma még a védőnőhöz is kérnem kell időpontot.
Most is kínoz a hànyinger, és az örök dilemma: egyek vagy ne egyek? :) pedig jo lenne, ha délutánra jobban lennék, mert be kellene vásárolnom és a kereszt gyerekeknek vett ruhàkat kisebbre cserélni, mert csak egy hétig lehet.
2014. szeptember 7., vasárnap
2014. szeptember 4., csütörtök
Telnek a napok
Ma vagyok 8w0d.
Telnek a napok, eleg egyhangúan, amit egyelőre egyáltalán nem bánok. El tudom magam itthon foglalni, nem unatkozom. A napi teendők ellátása egyelőre lefoglal. Büszke vagyok magamra, mert meg tudom állni, hogy nem olvasgatok össze vissza mindenfélét. A társ blogokat mindig követem és minden nap gondolok a többiekre, aggódàsom, drukkolàsom, izgulàsom szinte folyamatos!
Izgalomból nekem is kijárt tegnapelőtt...történt ugyanis, hogy hanytam. Nem új keletű a dolog, visszatért a róka. Kicsit undi leszek, de részletekbe kell bocsàtkoznom az érthetőség kedvéért. Reggelire megettem három túró fankot, majd később egy kics lecsót. Nem igazán kívántam, de nem akartam màr kidobni, így megettem. Persze vissza köszönt délután az egesz, sűrű formában. Nagyon nehéz művelet volt, maradjunk ennyiben. Két alkalommal az utolsó résznél pirosas, véres nyàkot lattam. Először nem tudtam, hogy ez a meggy lekvár - lecsó keverék, vagy esetleg vér? De jobban szemügyre vettem es egyértelműen vér volt. Nagyon megijedtem, szinte remegett a lábam, hogy most akkor mi van?!
Felhívtam az orvosom, aki szerencsére megnyugtatott, hogy ilyen előfordul, ne egyek egyszerre sokat, es az a lényeg, hogy igyak. Akkor hívjam, ha sokkal több hányás van és nem tudok inni. Szerencsére azóta ez nem fordult elő, es nagyon remelem, hogy nem is fog! Nem kérek az effajta izgalmakból...nagyon fajt a nyelőcsövem, szerintem az lehetett felsértve.
Tegnap szinte egesz nap hanyinger, ma egesz kellemes. Pici hasfájás, de csak néha.
Időnként jönnek a "vajon minden rendben van odabent" tipusú gondolatok, próbálom elhessegetni, több kevesebb sikerrel. Még másfél hét az ultrahangig.
Annak akarok ma utána nézni, hogy mikor kell először védőnőhöz menni. Én még korainak tartom, úgy gondoltam, kell mèg egy megerősítés az orvosomtól. Kicsit úgy erzem magam, mint aki szabadjàra van engedve ezzel az egésszel. Kisebbfajta kutatómunkàt igényel néha a megfelelő tàjékozottsàg.
Kedves blogtàrsunk, Heniii jàr ma egyfolytában az eszemben. És persze az, hogy velünk minden rendben lesz e? Ezek a gondolatok kavarognak bennem. <3
Telnek a napok, eleg egyhangúan, amit egyelőre egyáltalán nem bánok. El tudom magam itthon foglalni, nem unatkozom. A napi teendők ellátása egyelőre lefoglal. Büszke vagyok magamra, mert meg tudom állni, hogy nem olvasgatok össze vissza mindenfélét. A társ blogokat mindig követem és minden nap gondolok a többiekre, aggódàsom, drukkolàsom, izgulàsom szinte folyamatos!
Izgalomból nekem is kijárt tegnapelőtt...történt ugyanis, hogy hanytam. Nem új keletű a dolog, visszatért a róka. Kicsit undi leszek, de részletekbe kell bocsàtkoznom az érthetőség kedvéért. Reggelire megettem három túró fankot, majd később egy kics lecsót. Nem igazán kívántam, de nem akartam màr kidobni, így megettem. Persze vissza köszönt délután az egesz, sűrű formában. Nagyon nehéz művelet volt, maradjunk ennyiben. Két alkalommal az utolsó résznél pirosas, véres nyàkot lattam. Először nem tudtam, hogy ez a meggy lekvár - lecsó keverék, vagy esetleg vér? De jobban szemügyre vettem es egyértelműen vér volt. Nagyon megijedtem, szinte remegett a lábam, hogy most akkor mi van?!
Felhívtam az orvosom, aki szerencsére megnyugtatott, hogy ilyen előfordul, ne egyek egyszerre sokat, es az a lényeg, hogy igyak. Akkor hívjam, ha sokkal több hányás van és nem tudok inni. Szerencsére azóta ez nem fordult elő, es nagyon remelem, hogy nem is fog! Nem kérek az effajta izgalmakból...nagyon fajt a nyelőcsövem, szerintem az lehetett felsértve.
Tegnap szinte egesz nap hanyinger, ma egesz kellemes. Pici hasfájás, de csak néha.
Időnként jönnek a "vajon minden rendben van odabent" tipusú gondolatok, próbálom elhessegetni, több kevesebb sikerrel. Még másfél hét az ultrahangig.
Annak akarok ma utána nézni, hogy mikor kell először védőnőhöz menni. Én még korainak tartom, úgy gondoltam, kell mèg egy megerősítés az orvosomtól. Kicsit úgy erzem magam, mint aki szabadjàra van engedve ezzel az egésszel. Kisebbfajta kutatómunkàt igényel néha a megfelelő tàjékozottsàg.
Kedves blogtàrsunk, Heniii jàr ma egyfolytában az eszemben. És persze az, hogy velünk minden rendben lesz e? Ezek a gondolatok kavarognak bennem. <3
2014. szeptember 1., hétfő
Itt van az ősz, itt van újra...
Régen nagyon szerettem az iskolakezdést, a sok színes tollat, az új könyvek illatát, a sok pletyizést a folyosón, hogy kivel, mi történt a nyáron. Ezeken már sajnos túl vagyok, soha nem lesznek olyan felhőtlen-boldog napjaim mint gimnáziumban. Ma egy kicsit nosztalgiáztam, nagyon jó volt! :)
Az ősz a kedvenc évszakom, na persze nem ez a mai esős, ködös, borongós változata. Hanem amikor olyan finom süt a nap, hogy be sem akarok menni a lakásba, csak bámulni a sok színes falevelet, és az ősz ezernyi árnyalatát. Anyukám mindig mondja: ma olyan idő van, amit te szeretsz :)
Szóval most nagyon szépen kérem a szeptembert, hogy hozzon nekem simogató napsütést és színeket!
Ma nagyon nyűgös vagyok egyébként, a mellettünk levő lakást felújítják már egy hete, fúrnak, kalapálnak, tologatnak és ezt felváltva. Erre ébredtem, emiatt nem tudtam délután sem pihenni. Aki ismer, az tudja, hogy egy sima délutáni alvás után is képes vagyok nagyon nyűgösen ébredni, hát ma ez hatványozottan volt igaz! Fortyogok magamban, de tudom, hogy semmi értelme bekopogni, hogy ugyan mikor fejezik már be, mert úgyis tart, ameddig tart. De azért képzeletben ma egy jó párszor leordítottam szegény munkások fejét, mintha ők tehetnének bármiről is. ..
Ma a fejem is fáj egész nap és a hasam is többet mint szokott, remélem nincs baj, csak rendeződnek át a dolgok. A picik tologatják ideiglenes bútoraikat a hasamban. :)
Kimondhatatlanul várom az UH időpontját, de addig még két hét...nem is tudom, hogy bírom ki. Mindig próbálom biztatni magam, hogy minden rendben van, ha valami baj lennék azt érezném. A cicik továbbra is be vannak durranva, beindult a pisi menet, és nem kívánok enni! Én, aki egyébként nagyon szeretem az ételt. Sokszor csak forgatom a számban és küszködők, hogy ezt bizony le is kell nyelni. Hányingerem kb. három napja nincsen, emiatt nem kicsit paráztam, de húgom megnyugtatott, hogy neki is így volt és örüljek, hogy van egy szusszanásnyi időm. Érvelését elfogadtam, és beletörődtem, hogy lehet nem fogom végig hányni a három hónapot.
A Facebookon van ez a "oszd meg a kedvenc magyar versed" kezdeményezés, ami engem is utolért. Ma reggel elővettem a kedvenc verseim és nagyon jó volt újra olvasni őket. Előjöttek régi érzések, emberek, helyzetek.
Szóval ilyen nosztalgiázós, esős, fúrós-faragós eddig ez a szeptember.
Az ősz a kedvenc évszakom, na persze nem ez a mai esős, ködös, borongós változata. Hanem amikor olyan finom süt a nap, hogy be sem akarok menni a lakásba, csak bámulni a sok színes falevelet, és az ősz ezernyi árnyalatát. Anyukám mindig mondja: ma olyan idő van, amit te szeretsz :)
Szóval most nagyon szépen kérem a szeptembert, hogy hozzon nekem simogató napsütést és színeket!
Ma nagyon nyűgös vagyok egyébként, a mellettünk levő lakást felújítják már egy hete, fúrnak, kalapálnak, tologatnak és ezt felváltva. Erre ébredtem, emiatt nem tudtam délután sem pihenni. Aki ismer, az tudja, hogy egy sima délutáni alvás után is képes vagyok nagyon nyűgösen ébredni, hát ma ez hatványozottan volt igaz! Fortyogok magamban, de tudom, hogy semmi értelme bekopogni, hogy ugyan mikor fejezik már be, mert úgyis tart, ameddig tart. De azért képzeletben ma egy jó párszor leordítottam szegény munkások fejét, mintha ők tehetnének bármiről is. ..
Ma a fejem is fáj egész nap és a hasam is többet mint szokott, remélem nincs baj, csak rendeződnek át a dolgok. A picik tologatják ideiglenes bútoraikat a hasamban. :)
Kimondhatatlanul várom az UH időpontját, de addig még két hét...nem is tudom, hogy bírom ki. Mindig próbálom biztatni magam, hogy minden rendben van, ha valami baj lennék azt érezném. A cicik továbbra is be vannak durranva, beindult a pisi menet, és nem kívánok enni! Én, aki egyébként nagyon szeretem az ételt. Sokszor csak forgatom a számban és küszködők, hogy ezt bizony le is kell nyelni. Hányingerem kb. három napja nincsen, emiatt nem kicsit paráztam, de húgom megnyugtatott, hogy neki is így volt és örüljek, hogy van egy szusszanásnyi időm. Érvelését elfogadtam, és beletörődtem, hogy lehet nem fogom végig hányni a három hónapot.
A Facebookon van ez a "oszd meg a kedvenc magyar versed" kezdeményezés, ami engem is utolért. Ma reggel elővettem a kedvenc verseim és nagyon jó volt újra olvasni őket. Előjöttek régi érzések, emberek, helyzetek.
Szóval ilyen nosztalgiázós, esős, fúrós-faragós eddig ez a szeptember.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)