Múlt, jelen, jövő

Ma már kicsit jobban voltam, talán csak kétszer sírtam el magam, akkor is azért mert beszéltem róla. Egészen ma estig rettenetesen véreztem, óránként elhasználtam egy éjszakai betétet.
Holnap elsö vérvétel. Vegyes érzelmekkel megyek oda ismét. Tudom, hogy eszembe jut majd a sok ott töltött óra, a félelem, a bizakodás, de muszáj lesz gondolnom a jövöre is. Arra is gondolni fogok, hogy 3 hónap és ugyanitt folytatjuk.
Ha csökken a vérzésem,akkor a héten visszamegyek dolgozni. Nem jó már itthon.
Alig várom, hogy elkezdjem a futást. A diétától futkos a hideg a hátamon, de muszâj lesz azt is tartani.
A nagy dilemmám most a hogyan tovább. Mármint fogamzásgátló vagy próba szerencse?
Nagyon nem akarok egy ùjabb gyógyszert szedni. Arra gondoltam, hogy ha tartanám a makrobiotikát, sportolnék, bevenném a leszarom tablettát, kenném a progi krémet és mondjuk havonta elmennék dr B-hez kontrollra, akkor jó eséllyel megùsznám az ùjabb endometriózist. Vagy nem. Ha szedem a gyógyszert, akkor nem lenne ennyi motivációm.
Azt érzem, hogy meg akarom ezt próbálni. Kicsit bìzni magamban. És hinni, hogy jó dolgok törtênnek majd velem.

Vérzés, Klinika

A tegnap reggeli  semmi vérzést délután piros vérzés váltotta föl. Próbáltam hívni a klinikát, de nem vette föl senki. Estére már rendes, menstruációs vérzésnek tűnt a dolog. D.-vel beszélgettünk és noszogatott, hogy csak hívjak fel egy orvost. Persze senki nem vette fel ismét, már majdnem feladtam, amikor szerintem a portás bácsi bejelentkezett. Kértem egy ügyeletes orvost, ő átkapcsolt a szülészetre. Egy szülésznő vette fel a telefont, aki azt mondta, hogy ha így áll a helyzet, menjünk be rögtön és megvizsgálnak. Nem igazán értettem, mit tudnak vizsgálni rajtam, de természetesen azonnal kocsiba ültünk és 20 perc alatt ott is voltunk. Egy fiatal nő orvos vizsgált meg, ez volt az első alkalom, hogy nő vizsgált meg. Na mindegy.

Azt mondta, hogy két lehetőség van: ez a vérzés van gyengülni fog és akkor még van egy nagyon kicsi esélyünk, hogy valamelyik baba megmarad, vagy erősödni fog és átvált menstruációba. A kúpot nyugodtan használjam, ha a vér nem mossa ki. Ultrahang készítését nem látta indokoltnak, tekintettel arra, hogy ha van is ott valami, úgysem látszódna. Nem biztatott semmivel, azt mondta, jó eséllyel ez most nem sikerült. :( Sejtettük ezt már, mielőtt elindultunk, de azért izgatottak voltunk mind a ketten, hátha van valami csodagyógyszer, ami segítene a kis babáinknak. De nem. Nem volt mit tenni. 

Igazából én már csütörtökön este éreztem ezt, amikor megláttam az első piros foltot. akkor nagyon sokat sírtam. Tegnap már sokkal jobban voltam lelkileg. 

Ma megint nehezebb, hullámokban tör rám a sírás. 

Egyrészt nagyon optimista vagyok, ha a tényeket nézem. 30 éves vagyok, jó hormonleletekkel, könnyen stimulálható, D-nek is szuper kis katonái vannak. Minden esélyünk megvan egy sikeres lombikra.

De ott van a másik oldal, a lelki oldal. Hihetetlen, hogy egy kis gombostű hegynyi kis sejtecskékhez mennyire kötődtem. És D. is. Az a legnehezebb, hogy ilyen rövid ideig tartott. Hogy miért csak eddig voltam képes benntartani őket? Miért kezdtem el a 22. napon vérezni?? Nem hibáztatom magam, de valahol mégis csak velem történt testileg ez az egész. 

Nem tudom, hogyan tovább. Kedden vérvétel, és pénteken hivatalos eredményhirdetés. Kíváncsi vagyok, mit fog dr M. mondani. Választ tudom, hogy nem fogok kapni. Nem tudom, beleférünk-e még  a nyári szünet előtt egy újabb procedúrába. Remélem igen. 

Próbálok nem nagyon belegondolni abba, hogy mi történik ilyenkor. Abba, hogy kijönnek a véremmel együtt és...mi lesz velük. 

Tudom, hogy összeszedem magam, csak nem volt elég időm semmire. Úgy érzem nem kaptam elég időt és ez fáj a legjobban. 

Képzavar

Este,miután a rózsaszìnü wc papir egy alkalommal egyértelmü pirosas jeleket mutatott, nagyon összetörtem. Odahìvtam D-t és megmutattam neki, láttam,hogy nagyon szomorù. Bögtem, majd letusoltam és felraktam a progi kùpot. D. Lefeküdt aludni már fél kilenckor, anélkül, hogy egy szót szólt volna...ez elég rosszul esett töle. Azzal töltöttem az est további részét, hogy U2 blogját olvastam elejétöl a végéig. Valahogy megnyugtatott.
Lefekvés elött rettegve mentem pisilni, de semmi nem volt, nem igazán értettem. Ma reggel megint semmi. Kùp be és írom a blogot. Egyâltalán nem érzek semmit, se hasfájáz, se cicifájás, semmi. Viszont bánatomat zabálásba folytom. Nem szép szó: zabálni, de amit pl. Tegnap is véghezvittem, arra tökéletesen illik! Leírom, mit fogyasztottam tegnap: ( ne kövezzetek meg, kérlek :)
reggelire egy zsömle saját keszítésű körözöttel
zöldbableves, 2 adag
kb 2 db híján egy csomag vaníliás karika
fél csomag szotyi
1 túró rudi
1 körte
1 cs pisztácia
1 adag sült édesburgonya
1,5 szelet zsíros kenyér zöldségekkel
kb negyed cserpes joghurt
És nem jut eszembe, hogy mit ettem még délután ,miközben a Nászajánlatot néztem. Imádom azt a filmet! Szóval saccperkábé ennyi mindent összezabáltam. Megmértem magam reggel, de nem hízok egyelőre...mondjuk én mást látok a fejemen.
szóval most itt fekszem a kanapén és mindenem csuriban van, hogy ahogy jött ez a vérzés, úgy távozzon is, nem érdekel, hogy hová.

Nem tudom

Tegnap észrevettem,hogy barnás színü a wc papir. Ma már mondhatni rózsaszín kezd lenni. Néha. Mert néha meg nincs semmi. És megörülök ettöl!! Azt hittem, tovább tart majd, hogy minden rendben lesz. Annyira fáj a szìvem. Nézem a képüket és egyfolytában arra gondolok, hogy akarjanak még velem maradni. Hogy adjanak még idöt nekem. Még csak péntek óta vannak velem, és ma még csak csütörtök van. A hasam tegnap óta nagyon szurkál, emiatt tegnap ki sem mozdultam a lakàsból, próbaltam többet feküdni. Dr M. Azt mondta, éljek ugy mint máskor, ehhez képest én többet pihentem, nem dolgozom.
Dühös vagyok, mert nem akarom elengedni öket és mégis nagyon szomorù vagyok most.

4. Nap

Gyönyörű reggel van, állítólag az év eddigi legmelegebb napja. Letelt a 3-4 nap, amit fekvésre, pihenésre szántunk, ma már lehetne mocorogni. Kedvem lenne elmenni turiba, bevásárolni, autókázni, sétálgatni. Annyi mindenhez lenne kedvem. És annyi mindent nem tehetek meg. Még ez a fórum sem alkalmas arra, hogy írjak a pánikbetegségemről. Azt hittem, ez majd erre hej de milyen jó lesz. De nem. Valahogy azt érzem, hogy még csak írni sem akarok róla, még csak bele sem akarok igazán gondolni. Hess-hess-hess!

Ma reggel láttam Béres Alexandrát a tévében, a második lombik babáját várja! Annyira boldog volt! Mindig is nagyon szimpatikus volt nekem. Az első babájuk és most a második is a második lombik kezelésre sikerült. Azt mondta, kicsit olyan érzése van, hogy az első alkalommal az orvosával úgymond kikísérletezik, hogy mi jó a szervezetének, és talán ezért sikerül másodjára, mert addigra már flottul megy minden.
De nekem most is flottul ment minden..mindig, minden hormonszintem, eredményem tökéletes lett. Tudom, hogy nem ezen múlik..senki nem tudja megmondani, hogy mitől függ, velem maradnak-e a babák. Gondoltam arra, hogy elkezdem ezt a reggeli hőmérőzést, aztán rájöttem, hogy én annyira laikus vagyok még ehhez is, azt sem tudom, hogy kell ezt szakszerűen. Kikeltem az ágyból kb 20 perccel az ébredés után, tettem vettem, eltelt vagy 10 perc és akkor mértem meg a hőmet, 36,5 :/ aztán utánanéztem és elvileg úgy kell mérni, hogy ébredés után, azonos időpontban, még ágyban fekve. De hogyan, betakarózva? vagy nem? még ennek ma utána kell néznem.
Azt sem tudom, hogy az ET 4. napján kellene-e már emelkednie a hőnek?
Tegnap iszonyatosan fájt a mellem, a hasam néha szurkál. Tipikus mensi tünetek, vagy nem..?ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Tegnap történt valami.
Anyósom itt volt, segített ebben-abban. Kértem, hogy adjon nekem energiát. Ez valami reiki dolog, én se nagyon tudom, de végülis hiszek benne. Annyi az egész, hogy lefekszem az ölébe és ő ráteszi a kezét a felső mellkasomra, fejemre és csöndben vagyunk, egyenletesen lélegzem. Kb. 10 perc volt az egész és esküszöm nagyon jól esett! Általában forróságot érzek a keze helyén. Amikor már majdnem végeztünk, megszólalt a telefonomon az emlékeztető, pontban egy órakor. Anyós kérdezte, mi ez? mondtam, a telefonom. Majd hagytuk, had zenéljen, nem szakítottuk meg az energiaáramlást. Amikor kb 3 perc után végeztünk, anyósom megkérdezte, hogy mennyi esély van rá, hogy ő ezt tudta, hogy meg fog szólalni a telefon? Mondtam, szinte semmi, miért? Elmondta, hogy amikor elkezdte a kezelést, azt kérte a babáktól, hogy jelezzenek, ha jól vannak és jól esik nekik az energia, szólaljon meg 1 óráig a telefon. És megszólalt.
Tudom, hogy soha nem találna ki magától ilyet. Annál sokkal jobban hisze ezekben a dolgokban és egyébként sem az a típus. Nagyon jó érzés volt, le se tudom írni, milyen jó. Hogy az én babáim jól vannak.

Visszaszámlálás megkezdődött

Boldog vagyok.
Pénteken minden rendben ment, 9 órára kellett érkeznünk, de csak 10 óra körül került rám sor. Dr. M. behívott az irodájába és elmondta, hogy nagyon jó minőségű, 8-9 sejtes embrióink vannak, a két legszebbet beültetik, a többi öt alkalmas a fagyasztásra. A fagyasztásról tudni kell, hogy -196 C fokon megőrzik nekünk díjmentesen 10 évig. Természetesen hozzájárultunk. Ezt követően mehettünk is a műtőbe, D. is bejöhetett és végig ott csücsült a fejemnél. Ez nagyon sokat jelentett. Volt egy ezer éves Flatron monitor, amire végig ki voltak a kis babáink vetítve. Az 1. és a 2. számú. Szépséges, egészséges kis sejtecskék. Fotót nem kaptunk, de megengedték, hogy lefényképezzük őket. D. úgy is készített fotót, hogy ő, én és a két kis sejtecske is látszódik, az első közös családi fotónk :) Maga a beavatkozás nem volt fájdalmas, inkább csak kellemetlen, de 8-10 perc alatt végeztünk is. Feküdnöm kellett még kb. 20 percig és még kint fél órát pihenni.
Ezután hazajöhettünk. Próbáltunk olyan utakon menni, ami nincs tele villamossínekkel és kátyúkkal. Többnyire sikerült, és sima útunk volt hazáig. Péntek óta gyakorlatilag nem sokmindent csináltam, pihenek, fekszem, néha felkelek 20 percre teszek-veszek, de csak nagyon finoman és keveset. D. nem is nagyon engedné. Ma van a választás, amire én nagyon szeretnék elmenni, az orvos szerint sincs semmi akadálya, mégis D. szerint nem kellene elmennem. Sőt, még azt találta mondani, hogy ha elmegyek, ő nem szavaz! Ezt a viselkedést nem igazán értem..
Anyósék nagyon rendesek, mindent elkövetnek, hogy segítsenek nekem, ma például a fehérjebevitel miatt lesz apósom túrós csuszája, amire várunk már egy ideje :) Amikor pénteken jöttünk haza, beugrottunk hozzájuk, és nagyon meg voltak hatódva, apósom még meg is könnyezte a dolgot. Tudom, hogy annyira jó lenne, ha sikerülne, azért is, mert nagyon jót tenne a családnak, kicsit összehozná az embereket úgy gondolom... Mindenki annyira pozitív és annyira meg van győződve arról, hogy nincs is más esély mint hogy sikerülnie kell! engem ez nagyon frusztrál, talán jobban frusztrál mint erősít. Mert nyomást érzek magamon, pedig tudom, hogy hülyeség. Persze azt nem tudhatom, hogy legbelül , igazán ki mit gondol. Talán egyedül unokatesóm mondta azt, hogy persze, nagyon szorítunk, de azért legyek erős, mert tudnom kell, hogy elsőre nagyon ritkán sikerül. Én ezen nem sértődtem meg, tudom, hogy igaza van.
Nagyon félek az elkövetkezendő két héttől, nem tudom, mit kezdjek magammal. Sajnos nem kertes házban lakunk, még erkélyünk sincs :( Naponta elmegyünk majd D-vel sétálni, ezt már megbeszéltük. De napközben egyedül leszek itthon. Sajnos mostanában nem köt le az olvasás sem, egyszerűen előveszek egy könyvet és nem tudok odafigyelni :( De azt hiszem, muszáj lesz újra nekiveselkednem! A téli ruháimat akarom elpakolni és elővenni a nyáriakat, emiatt mosni is kell és csomót vasalni. De egy napnál többet nem hiszem, hogy ezzel is el tudnék tölteni. Tesómék, szüleim, unokatesóim mind vidéken élnek, így nem az van, hogy átsétálok anyáékhoz pár órára.
A tüneteimről annyit, hogy napok óta rettenetesen puffadok, vettem be tegnap 2 szem Espumisant, de nem igazán segített. Mensi szerű fájdalmaim voltak tegnap. Ma enyhébbek a tünetek. Igyekszem nem figyelni a testem jelzéseit, de elkerülhetetlen, úgy gondolom..Nyomatom a tejet, joghurtot, túrót, cottage cheeset, főtt tojást. Már most a fülemen jönnek ki ezek a dolgok :)

Nagyon szeretném, hogy sikerüljön. Várom a babákat tiszta szívemmel. <3

A kedvenc számunk a hetes

Itt vagyok, ragyogok!
Tegnap megvolt a leszívás és 10 kicsi petesejtet sikerült produkálnom, ami dr. M. szerint nagyon jó :) mi is nagyon örültünk neki. Eléggé izgultam reggel, de amikor a műtőben voltam, már éreztem, hogy jó dolog fog velem történni. Az altatóorvosról, nővérekről is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, mindenki igyekezett nyugtatni, bíztatni és segíteni. Nagyon jól esik ez ilyen kiszolgáltatott és feszült helyzetben.
A leszívás után tök kóma voltam, azt se tudom, hogy az Anna hogyan adogatta rám a ruhákat :) Az embriológus közölte a jó hírt, hogy 10et sikerült leszívni, ezt később az orvos is megerősítette. Ma telefonált a férjem, és azt mondták, hogy hétnek sikerült megtermékenyülni!!!! Beültetés időpontja: péntek reggel 9 óra. 
Dr. M. teljesen elbizonytalanított, hogy most akkor mennyire is kell pihenni-mozogni. Szerinte mindent! csináljak ugyanúgy mint előtte és isten őrizz, hogy végig feküdjem az egészet! Azt azért én sem terveztem, hogy meresztem a seggem két hétig, de azért két-három napot szerintem feküdni fogok és utána pedig minden nap elmegyek sétálni, elvégzem a házimunkát, de kihagyom a cipekedést, porszívózást és olyasmit, amit azért megterhelőnek tartok. Dolgozni nem megyek, ezt már eldöntöttem. Nem akarom stresszelni magam, meg akkor mindenki minden nap csak kérdezgetné, hogy naaa, hogy vagy, hogy érzed magad..stb. Ami persze aranyos tőlük, de ettől frászt kapnék, az tuti!
Ez annyira megható érzés, hogy hét kicsi embrió ott csücsül valahol, és hogy ők a mieink, bárhogyan is alakul, a kettőnk közös kis sejtecskéi. Megkönnyezem, ha erre gondolok.

Ma még mindig szúrkál a bal petefészkem és valahogyan nem komfortos az egész, remélem holnapra már jobb lesz. A progeszteron kúpot tegnap este kezdtem el használni, persze elbizonytalanodtam, hogy akkor most ezt hova is kell dugni? csak mert azt olvastam róla, hogy végbélbe és hüvelybe is lehet helyezni, de a betegnapló, amit kaptam, egyértelműen olyan kérdéseket tesz fel, ami arra utal, hogy ez bizony hüvelybe való, így végül oda került. Nem annyira vészes a cucc, nem az a nagyon folyós, csöpögős. Azt hiszem a neve Cyclogest 400.
Sokat olvasgatok arról, hogy mivel lehetne segíteni az embriók megtapadását a progeszteron kúpon és a Cink-Mg-E vitamin-C vitamin-D vitamin kombón kívül. Azt olvastam, hogy például az édes burgonyában van progeszteron (tudom, hogy nem így helyes a kifejezés) és a szója készítményekben. Szóját biztosan nem fogok fogyasztani, ha lehet, semmilyen formában, de ezt az édesburgonya dolgot szerintem kipróbálom.