Szögezzük le, hogy imádom a gyerekeimet és tényleg értük bármit, satöbbi, szerintem ezt nem is kell ragozni.
De:
- hiányzik a ferjem, ugy ahogy régen voltunk együtt
- hiányoznak az olyan "üresjáratok", amikor csak nézek ki a fejemből, és bambulok
- hiányzik, hogy néha úgy istenigazából unatkozzak
- hiányzik az olvasás
- hiányzik a nyugodt evés, a normalis főzés, hogy ne csak mindig összedobjak valami gyors kaját, éppen abból, ami van itthon
- hiányzik a régi alakom
- hiányzik az elégedettség érzés, vagy az, amikor ugy éreztem, ma megtettem, amit kellett, es jól csináltam, befejeztem valamit és elkönyvelhettem sikerként
- hianyzik, hogy néha egyedül legyek
- hianyzik, hogy normalis ruhába öltözzek
- hianyzik a rend a lakásban
Most ez úgy kikívánkozott.
teljesen normális érzések, annak ellenére, imádok terhes lenni, már most terhesen is néha vannak olyan vágyaim, amiket régen csináltam, mert feltöltöttek, sőt, zömmel ezek jelentették a privát időtöltést. pl. futás, golf, fesztiválok, nyaralás, hegyi túrák - ezek jó ideig nem lesznek. ettől még über boldog vagyok, hogy nemsokára megszületnek a gyerekeink, hisz' rájuk vártunk oly régen, és így leszünk teljesek, emellett biztos idődeficites lesz a miéletünk is, de ettől még az én-időre igenis szüksége van apának, anyának egyaránt. remélhetőleg ha picit nagyobbak lesznek a gyerekek, egyre több én-időt tudsz te is becsepegtetni az életedbe :)
VálaszTörlésCsak azért nem írtam (még) hasonló témájú posztot mert ígyis állandóan rinyálok a sok gyereksírás miatt. Imádom az őszinteségedet Cic, nemsokára én is megírom kb ezt a magam szájaíze szerint.
VálaszTörlésSzuper Anyuka vagy!! (Mindannyian azok vagyunk). És szuper lányaink vannak. (No meg fiaink, akinek)...
Szerintem ezek olyan normális érzések, őszintén szólva nekem az a fura, ha valakinek nincsenek ilyen érzései, vágyai a gyerek után. Biztos van olyan is, hiszen különbözőek vagyunk, de az én környezetemben mondjuk nem ez a jellemző:) Nekem például egyik legjobb barátnőm nagy társasági lény, és ők pl úgy oldják meg, hogy hetente egyszer a férj is lelép arra amerre akar, meg a barátnőm is egyszer. Nekem ez a rendszer például tök tetszik. Mondjuk gondolom ezt már nagyobb gyerekkel lehet jobban megcsinálni (kb 1 éves körül lehetett a kisfia, és már nem szopizott, mikor már rendszeresen "eljárt" vagy magával foglalkozott), meg gondolom az is más ha 2 gyerek van...Nekem még nincsen gyerekem, de biztos vagyok benne, hogy fogok ilyesmit érezni én is.
VálaszTörlésDe remélem, hogy hamarosan tudsz majd több időt magadra szánni, meg lesz olyan segítséged, hogy együtt is tudjatok lenni a férjeddel (mármint kettesben).
Minden szavával egyetértek,nekem is hiámyzik Önmagam. (egy 15hetes kislány boldog anyukája)
VálaszTörlésÉn néha attól ijedek meg, hogy már annyira beleszoktam ebbe az egészbe (közel 11 éve folyamatosan kisgyerek van itthon), hogy egy csomó mindenre már nem is gondolok, hogy hiányzik. Egyedül talán az evés. Akkor enni, amikor éhes vagyok és elejétől végig megenni egy kaját.
VálaszTörlésA főzés hamar menni fog újra, a lányok is esznek majd szilárd kajákat, és akkor az ember újra neki áll rendes ételeket készíteni.
Az elmenéssel meg úgy vagyok, hogy nekem nincs kedvem már este 8 után sehová se menni, főleg nem egyedül menni.
Nagyon jól megfogalmaztad! :) Nekem ez az érzés fokozottan kb. Pupák egy éves koráig volt, most meg ugye nemsokára hatványozodni fog. :) Egy idő után jobb lesz. Tényleg.
VálaszTörlésEz egyébként tényleg így van, az elején nehéz ebbe beleszokni, de utána valahogy természetessé válik az egész. Ami mondom, nem tudom jó-e, hogy ennyire bezártan, elzártan élünk a gyerekekkel. De tény, hogy már nem okozott gondot.
Törlés