2015. szeptember 30., szerda

Tv

Érdekelne, kinek mi a véleménye a tévé használatáról a családban, ha már gyerek is van a háznál?
En kizárom azt a magam részéről, hogy egyáltalán ne legyen soha bekapcsolva. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, néha csak azert kapcsoltam be, hogy másnak is hallják a hangját, esetleg ha megyunk sétálni, vásárolni, ne ijedjenek meg a hirtelen jött hangoktól, ingerektől. Ekkor még nagy dilemma nem volt, ugyanis eszük ágában sem volt nézni és idom se nagyon volt nekem sem rá. Most azert már más a helyzet. Én is igénylem néha, hogy a csend helyett valami " menjen", tévé vagy rádió. A csendet persze nem ugy kell érteni, hogy a gyerekek egesz nap csendben vannak. Haha :) napersze.
Most már mágnesként vonzza oket minden ami színes, mozog, zenél, stb. Ez van. Bevallom, én néha bekapcsolom nekik a duck tv-t. Ilyenkor ki tudok teregetni, tudok ebédelni vagy ha mar mondjuk ordítanak én meg keverem a tápszert, akkor kicsit elviselhetőbb a történet. 
Hibát követek e el? Tudom, tudom, rengeteg tanulmány vizsgálta és vizsgálja a tévé káros hatásait a gyerekekre, no de a " mai világban" lehet e tévé nélkül lenni, vagy inkabb ugy hangzik a kérdes, hogy kell e? Nem tudom. Talan en a mértékletességben hiszek, és ez alapján fogom hasznalni a tévét. A tévé ellen nem vagyok, en is nézem, szeretem, ez van. Vannak, akiknek nincs is otthon, vagy be sem kapcsolják és azt sem tudják, mi az a sztárban sztár. Ez is egy vélemény, kinek kinek igénye szerint. 
De azert érdekelne, kinek mi a meglátása a dologról, ki hogyan csinálja esetleg hogyan tervezi csinálni?

43 megjegyzés:

  1. Nálunk ugye már nagyobbak a gyerekek. Amikor "észlelő" korba jutottak, akkor mi, felnőttek megszüntettük a napközbeni tévé nézést. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta se nézzük. Néha bekapcsolom, körbe kapcsolgatok, megállapítom, hogy nincs semmi nézhető és ki is kapcsolom. Szóval nincs felnőtt műsorok nézegetése napközben. A gyerekek olyan 3 éves koruk óta nézhetnek mesét, ezek csak általunk választott DVD-k voltak, mióta bejött az m2, azóta onnan is nézhetnek. Kicsi korukban csak velünk együtt nézték, hogy tudjanak kérdezni. Ma már egyedül is nézhetnek. Napi 30 perc mesenézés van engedélyezve, vacsora előtt. Ezt pontosan tudják, ismerik az órát, már maguk tudják mikor kapcsolhatják be, soha nem jutott eszükbe előbb bekapcsolni. A kikapcsoláson néha van egy kis vita, de alapvetően az is működik.
    Szünetekben reggel is nézhetnek 30 percet.
    A kicsi most 2,5 jobbára nem nézi, mert kint vagyok még vele az udvaron, vagy játszunk, olvasunk a másik szobában. Néha eszébe jut, akkor kicsit oda megy, de inkább azért, mert a tesókkal akar együtt lenni. Egyszerűen nincs még erre szüksége, és nem is igazán élvezhető neki.

    Most már a három nagy iskolás, azóta rendezünk családi mozidélutánt is, amikor közösen megnézünk egy-egy hosszabb filmet, amikor a kicsi alszik délután. De ilyenkor értelem szerűen nincsen este már mese nézés.

    Én jóval nagyobb problémának látom amúgy a számítógépezést, nem a kicsiknek, hanem a nagyobbaknak, sokkal nehezebben karbantartható, jóval szigorúbbnak kell lennem. A lányomnál mondjuk nem, őt nem izgatja annyira, neki már van mobilja is (egyedül jár haza tömegközlekedéssel), de az is kikapcsolva van egész nap. A fiúk viszont borzalmasan rá bírnak kattanni. Szóval ott is limitek vannak, és nem ülhetnek elé minden nap.

    Nem érezzük a TV hiányát, és eddig nem látták ennek "kárát" a gyerekeim sem, nincsenek e miatt kiközösítve, hogy nem tudják mi az a Barátok közt, vagy X faktor.

    A lányomnál volt egy idő, olyan 4-6 éves kora között, amikor teljesen le kellett állítani vele még ezt a napi 30 perces mese nézést is, mert minden éjjel sírt meg rosszakat álmodott, teljesen ártalmatlan rajzfilmektől is (kockás fülű nyúl, meg ilyenek). Ebből sem volt gond.

    VálaszTörlés
  2. Rádiót szoktam hallgatni amíg otthon voltam, de amint játszani akartak, olvasni, énekelni, akkor kikapcsoltam. Aztán azt is abbahagytam egy idő után, mert zavaró nekik a háttérzaj, nagyon rontja pl. a beszédtanulást, Most már nagyobbak újra be lehet kapcsolnom. Már ha van erre igényem, én már nagyon tudom értékelni ha végre csend van. Mióta ilyen sokan vannak már zenét se hallgatok, annyira élvezem este, hogy csönd van.

    VálaszTörlés
  3. Én sem vagyok tv néző típus. Évekig laktam úgy (még egyedül) hogy bár volt tévém nem volt szerződésem szolgáltatóval.
    A Férjem meg az a fajta hogy bekapcsolja, nézi 5 percet majd kimegy. Én kikapcsolom és kiabál hogy ő hallgatja.
    Mikor Zselyke megszületett neki se jutott eszébe hetekig bekapcsolni. MEg úgyse hallottuk volna az üvöltés miatt. Egyszer Anyukám volt itt vele és ő kínjában bekapcsolta neki hogy hátha leköti, de mikor látta hogy odavonzza a tekintetét kikapcsolta. Én egy időben, augusztusban csináltam azt hogy arra a 10 percre amíg a fürdést előkészítettem direkt bekapcsoltam neki bár tudom hogy ártalmas de olyankor már annyira üvöltött (és egyedül kellett hagynom) hogy komoly öngyilkossági gondolataim voltak. Volt hogy másodpercekre odavonzotta a tekintetét és addig abbahagyta az üvöltést.
    Állítólag létezik olyan "műsor" ami babáknak is jó, csak színek és lassú mozgások vannak meg zene. De nem tudom nem maga a képernyő vibrálása-e ami kárt okoz, így a laptopon se merek neki ilyesmit mutatni, pedig szeretnék mert most amióta újra fogzik pont ott vagyunk mint kiskorában, azaz a nap 70%-a sírás (csak mostmár nem üvölt hanem nyávog ami még rosszabb).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja nagyobb gyerekekre meg. A Húgom gyerekei akik rossz evők voltak csak akkor voltak hajlandóak enni ha tévézhettek közben. De náluk a Húgom az ereit is hajlandó lett volna felvágni csak már egyenek (volt olyan hogy hetekig csak napi 1 túró rudi volt a betevő falatjuk) szóval a tévé volt a legkevesebb.

      Törlés
    2. Egyebkent ez a duck tv ilyen, mármint kellemes zene, lassú képmozgás, semmi vibrálás. " for absolute begginers" azt hiszem ezt mondják ott. :)
      Én számítógépről zenét be szoktam kapcsolni nekik, kep nélkül. Gallina pintadita a neve, a youtubon, na hát azokat a zenéket imádják.

      Törlés
    3. Ja igen. Nem birok egesz nap énekelni...

      Törlés
  4. Én mondjuk még nem láttam olyan gyereket, aki a felkínált kaják sokasága ellenére éhen halt volna. Szóval én nem csinálok ebből ügyet, aki nem eszik, az nem eszik és kész. A gyerekek nagyon-nagyon jól tudnak a kajálással zsarolni. Nem futkozunk a gyerek után kajával sem. A tesómék is azzal indokolták, hogy te hát alig eszik. Valóban, de közben meg egész nap ilyen tömény gyümölcsleveket ivott.

    TV-vel nem csak az a gond, hogy vibrál, hanem, hogy zombikat csinál belőlük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen a kaja esetén nem csecsemőkről van szó. 2 éves, vagy annál nagyobb gyerekre gondolok.

      Törlés
  5. Nálunk van tv a nappaliban ahol a Lelle van. Én most kezdtem ismét ráfeküdni az angolra, úgyhogy van amikor angol megy ráadásul. Lellét nem igazán érdekli. Szóval én ilyenekkel egy percig nem foglalkozom... :) Amúgy, nézte már a youtoube-n a gyerekdalokat mert annyira üvöltött délután 5-kor én meg aznap még nem ettem semmit. Ebből se ügyezek. :) Sőt, Anyukámat szoktuk hívni facebookon videótelefonon. Lerakom a hasaló Lelle elé a telefont, Anyu beszélneki, Ő pedig hót boldog. :)

    VálaszTörlés
  6. Paramami beindul: rettegek az Angi-TV kapcsolattol es mit nem adnek, ha ugy lenne majd nalunk is, mint kicsinap otthonaban. En abszolut nem engedem, mert nalunk nagyon sokat megy a teve este (Ferj tv-fuggo). Viszont napkozben en egyaltalan nem kapcsolom be, de en Angi miatt nem. Amig terhes voltam, de mar nem dolgoztam, nonstop ment a tv. Probalom minimalizalni, amennyire csak lehet,ugyis hamar raerez az izere. En leginkabb nem is a tudomanyosan alatamasztott karos hatasoktol felek, hanem attol, hogy majd fara maszas helyett ot a tv fogja kizarolag lekotni. Szamitogeppel detto ez a bajom. Az en jelenlegi elmeletem a sok-sok-sok meseolvasas (majd), addig meg marad az enekles, meg a folyamatos dumalas Anginak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ez a bajom nekem is, hogy elvonja az időt az igazán "hasznos" szabad játéktól, meg a kint töltött időtől. Ezért MUSZÁJ korlátozni a számítógépezést is. A nyári szünetben amúgy éppen ezért nem vacsora előtt nézhettek mesét, hanem inkább ebéd után, amikor a kicsi már aludt, de még nagyon-nagyon meleg volt, így este amikor már kibírható volt az idő, akkor voltunk kint.
      Olyan probléma amúgy nálunk nincsen, hogy tévé nélkül nem tudják feltalálni magukat, mert a lányom nagyon sokat olvas, a két nagyfiú meg együtt nagyon tuti dolgokat tud kitalálni. Viszont nyáron a szüleimnél voltak 5 napot, és ott minden nap számítógépezhettek és többet, mint itthon és utána itthon elég nehezen álltak vissza, jött az "unatkozom" duma.

      Szerintem a gyerekek enélkül is ki tudják tölteni az idejüket, el tudják foglalni magukat, legalábbis az én 2,5 évesem sem hiányolja. Nem kell őket egész nap szórakoztatni, ahogy nőttek egyre több időt tudtak egyedül eljátszani, és persze részt vettek minden itthoni munkában, amihez kell némi idegzet, de megéri, és a gyerekem a mai napig a házimunkáktól jön extázisba.:-) Az első mondat, amit kimondott az volt, hogy "ott a porszi (porszívó)". (Bezzeg a kamaszt már két lóval se lehet odavontatni, hogy csináljon bármit is...)

      Törlés
  7. Azt nem tudom, hogy ez nem két külön dolog-e amiről beszélünk (illetve érdekelne a véleményetek). Én most azzal kűzdök hogy 5-10 percekre lekössem a gyereket mikor muszáj valamit elintéznem és épp nem bírja magát mással elfoglalni. Ehhez a híradó nem jó, ez a Cic által említett duck.tv meg valószínű jó.
    Kérdés: ettől már ilyen kicsi korban elkezdődhet a hozzászokás?
    Mert amúgy nagyobb korra szerintem sok jó mese van (Süsü, Frakk, stb.) amiket ma meg lehet venni dvd-n és nem úgy van mint az én gyerekkoromban hogy valami mesét ad a tv aztán az van.
    Viszont a Húgom gyerekein én is látom már a függőséget, de ez is inkább alkati dolog. Az egyik fiú örökmozgó, ő jön-megy ugrál tornászik és közben "nézi" a tévét. A másik iszonyat lusta és egész nap a tabletjét vagy a tévét bújja. De ez nem babakorban kezdődött el náluk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak egyéni, temperamentumbeli eltérések nyilván, én is írtam, hogy a lányomat hidegen hagyja a számítógépezés, kb. egy héten egyszer ül oda, akkor is a könyvtári katalógusokat nézi, meg könyvajánlókat olvasgat. A fiúk viszont borzalmasan rá tudnak kattanni, rémesen.
      De ez a rákattanást teljesen el lehetett volna kerülni, ha egyáltalán nem engedjük a számítógépezést. Sajnos a férjem engedte neki, meg eleinte ő keresgetett játékokat, én úgy gondolom, hogy bőven ráértek volna még vele. Szóval olyan összefüggés van, hogy amíg a gyerek elé nincs odarakva a lehetőség, addig nem is tudja mire lehetne rákattanni.
      A kicsiket amúgy sem lehet a tévé elé ültetni teljesen felügyelet nélkül, nem lehet villanypásztornak használni, mert sokat kérdeznek, nem értik, megijednek, (mondom a lányom még a kockásfülű nyúltól is, a Kisvakondtól egyenesen rettegett), kell a felnőtt személy melléjük.
      Szerintem teljesen téves elképzelés az, hogy ezzel kellene lekötni a gyereket.

      Mert mit csinál, amikor "nem bírja magát lefoglalni"? Ne haragudj, de nem bírom elképzelni, hogy milyen olyan helyzet van, hogy a 4 hónapos gyereket a tévé elé kell ültetni. Egy ilyen kicsitől még nem várható el, hogy hosszú időkre lekösse magát, ez teljesen természetes. Eleinte 5 percekre voltak el egyedül, fokozatosan nőtt az időt.

      Törlés
    2. Azért nem a tévéről írtam, mert azt nálunk sokkal, de sokkal jobban lehet kordában tartani, mint a számítógépezést. Ott nem érzek ekkora rákattanást. Mondjuk eleve az enyémek 3 éves koruk előtt nem tévéztek.

      Törlés
    3. kicsinap, Zselyke olyan, hogy például:
      ha feljövünk vásárlásból, őt felhozom levetkőztetem leteszem nekem vissza kell mennem a kocsihoz felhozni a cuccokat nekem is átöltöznöm és elpakolnom. Ez 10-15 perc. Nem egyszerre, több etapban csinálom. Vagy 2-3 percre valami megragadja a tekintetét és "játszik" vele, vagy üvölt mint akit nyúznak (és az affektiv apnoe miatt nem hagyhatom üvölteni). Ezekről a pár percekről van szó. És ez most van hogy már "nagy" és egyébként mikor ott vagyok vele és együtt játszunk a nyuszival, stb. énekelünk mondókázunk az leköti. Mert az első 3 hónapban akkor is üvöltött ha ott voltam vele és ölben ringattam.
      Szóval én ilyen helyzettel állok szemben.

      Törlés
    4. És ha ilyenkor viszed magaddal és közben beszélsz hozzá? Nekem mondjuk ennyi idősen már nem voltak üvöltősek, de előtte hordozóban vittem magammal őket, és folyamatosan magyaráztam mit csinálok, és akkor jobbára nem sírtak. Ha meg mégis kicsit, akkor így jártak, azt is meg kell tanulniuk, hogy néha meg kell csinálni dolgokat, és akkor előbb-utóbb el kell tudni foglalni magukat (vagy később részt vehetnek benne, nekem mindenben részt vettek, nyilván amikor már tudtak járni.:-). Ez is egy fontos tanulási folyamat, ahogy megtanulják az önmegnyugtatást meg az elalvást is, szépen, lassan fokozatosan.
      Távol áll tőlem bárkit is megbántani, meg hát nem is vagyok se a te, se Cic helyében, de én nem használnám gyerekmegőrzésre a tévét. Még a megengedő kutatások, tanulmányok is 1 éves kor alatt egyáltalán nem javasolják, hoyg tévét nézzen a gyerek.

      Törlés
    5. Angi figyel a nevére, ez már teljesen egyértelmű! Ha szólítjuk, odafordítja a fejét még a legnagyobb játék hevében is. Nos, egyik este a tv-t bekapcsolta a Férj, gyerek a habtapin háttal a tévének, persze a fura hangokra egyből felfigyelt és megtalálta azt a szöget, amiből a tévé is jól látható. Na, hát! Egyből a frász jött rám. A Férj békésen a kanapéról elkezdte "inteni" a lányt, a nevén szólítgatta, vagy ötször, tízszer, százszor mindenféle hangsúllyal. Csak azért nem avatkoztam be, mert baromi kíváncsi voltam a végeredményre. A gyerek nem figyelt! Nem nézett ránk, még csak a testével sem mozdult, hiába némítottuk le a tévét és hiába igyekeztünk mindenféle általunk kibocsátott hangeffekttel befolyással lenni a gyerek figyelmére. Nem ment, pedig egy erősebb tapsolásra legalább összerezzenni szokott. Most még azt sem, mintha kikapcsolták volna. Itt volt az a pont, ami teljesen megerősített abban, hogy nem! Még háttal sem, még a hangját se hallja! Picik ők még ehhez szerintem, nagyon!

      Törlés
    6. Igen, pontosan ezt tapasztalom én is, még a már iskolás gyerekeimnél is. Kérdezem tőlük mit esznek vacsorára és egyik se válaszol. Totális kiütés.

      Törlés
  8. Fella! Amit irok, Az teljesen az en szubjektív véleményem. 5-10 percekre nyugodtan kapcsold be neki a duck tévét, szerintem semmi baja nem lesz attól a gyereknek. Nem értek egyet kicsi nappal, hogy teljesen tiltsuk,mert szerintem meg éppen akkor nagyobb a rákattanás veszélye. Sokkal jobban fogja érdekelni, ha soha nem kapja meg, soha nem látja. A válogatott tartalom viszont szerintem is elengedhetetlen. Az en gyerekeim, ha bekapcsolom, nézik egy darabig, ( 5-10 perc) aztán elkezdenek forgolódni és játszanak együtt vagy kulon. Én talan azt szeretnem elérni a tévével, hogy termeszetes legyen, hogy van, ismerje, hallja, ne kuriózumként élje meg, ha láthatja. Ez korántsem azt jelenti, hogy akkor nézze és azt, amit akar! Most ugy gondolom, ha néha megy, akkor attól még nem lesz függő. Nyilván nem volt még gyerekem, és kicsinap, neked meg igen, sőt, több is, és elfogadom, hgy több saját tapasztalatod van a témában.
    Fella, egyebkent a zene kép nélkül is nagyon jó. Nem kell ahhoz feltétlenül téve, hogy lekösse egy kis ideig a gyereket. Ezt már korabban is irtam neked, hogy én azt látom a gyerekeken, hogy az ismerős zenék mosolyt csalnak az arcukra. Van nehány dal, amit minden nap berakok nekik és az teljesen leköti őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem azt mondtam, hogy teljesen tiltsuk, az én gyerekeim is néznek tévét, na de nem csecsemő kortól! Arra semmi szükségük, és nem is tesz nekik jót (nem mintha nagyobbaknak jót tenne, de rajtuk már nem rombol akkorát a napi 30 perc). 3 éves kor alatt én nem tenném. Ahogy nem adsz a gyereknek cukros szarokat sem, meg kólát, sőt, csokival sem kínálod a 6 hónapost, hogy ne kattanjon majd rá felnőtt korában.

      Törlés
    2. Természetesen ez is szubjektív vélemény.:-)

      Törlés
  9. Paramami ismét jelentkezik :D
    Én úgy gondolom, hogy nem egyedüli szempont a gyerek "rászokása" a tévére. Gond a szülők rászokása is, mármint ami a gyerek lekötését illeti. A környezetemben azt látom, hogy sokan "csak leteszik egy kis időre a tévé elé, amíg elmosogatnak" és ebből hamar lesz az, hogy nem csak a gyerek csüng a tévén, de anyukának is könnyebbé válik ezáltal az élete és kvázi bátorítani fogja a gyerekét a tévézésre.

    Kéretik nem magatokra venni, ebbe a hibába én is bármikor beleeshetek!!!

    Szóval én nem elsősorban Angit próbálom védeni, vagy kontrollálni, hanem inkább saját magamat. Nem akarom, hogy alternatíva legyen a tévé a "figyelemelterelésre". Kétség kívül elkerülhetetlen, hogy a gyerek tévézzen, úgy gondolom, a mai világban elég abszurd elvárás is lenne, hogy ne tegye, de amíg befolyással lehetek rá, addig szeretnék. Nagyon.

    Biztosan túlzásokba is esek egy kicsit, de egyelőre ez a meggyőződésem. Garancia meg nyilván nincs arra, hogy mi a jó módszer, szerintem nincs is jó módszer.

    Az a szimpla és lecsupaszított kérdés, miszerint a gyereknek árt-e 5-10 perc tévézés ebben a korban, szerintem nem megválaszolható egyértelműen, én úgy gondolom, hogy nem, de ezt alátámasztani semmivel sem tudom.

    VálaszTörlés
  10. De szukseguk valoban nincs ra!

    VálaszTörlés
  11. Fella, igen, a hozzászokás már ilyen kicsi korban elkezdődik - és ennek nincs köze a ducktv-hez vagy babytv-hez vagy más bugyutasághoz, sőt minőséginek kikiáltott rajzfilmekhez sem. Nyilván nem ötévesről beszélek, de három éves kor alatt a tévé ártalmas, attól függetlenül, hogy nyugis képekre bambul a gyerek, esetleg okosítóként beállított szösszeneteket néz. (Amúgy még később is inkább csak akkor jó, ha felnőttel nézi, és közben megbeszélik, elemzik, kérdéseket tud feltenni, tehát interaktív a dolog.) A tévézés hipnózishoz hasonló állapotba hozza az agyat, "zombít", és nagyon hamar függővé tesz, és azon túl, hogy a piciknél a villogás és hangosság káros az agy fejlődésére, a nagyobbaknál gyilkolja a kreativitást, mert előregyártott sablonokat ültet el, hiszen a sztori semmilyen módon nem befolyásolható a néző által. Ennél már egy számítógépes játék is jobb (persze nem mindegy, hogy mi, természetesen nem agyatlanul lövöldözős), mert ott legalább használnia kell az eszét, fantáziáját.
    Ez pont olyan amúgy, mint a sírnihagyás, hogy a kutatások egyértelműek, de ha az ember sírni akarja hagyni, nyilván tud magyarázatot találni mindenre és mindnenek ellenkezőjére is, hogy megnyugtassa magát... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem mondjuk nagyon meg tud rémíteni az, ahogy a számítógépezés mennyire beszippantja a fiaimat. Azért azt a tévével ellentétben nem engedem minden nap. A legnagyobb meg teljesen ki tud akadni, amikor nem sikerül valami, vagy nem jön rá hogyan kell játszani, utána tök hosszú idő kell, hogy lehiggadjon. Most próbálom valami értelmesebb felé terelni, mint a logiscool, vagy van nálunk lego robot programozási szakkör. Ha számítógép, akkor már inkább ez. De nagyon nehéz. A tévé miatt nem nyafognak, de a gépért nagyon, pedig az sem megy amikor ők itthon és ébren vannak, tehát nem azt látják, hogy egész nap nyomkodjuk.
      A lányomat viszont ahogy írtam nem különösebben érdekli, mondjuk ő tévézést is sokszor kihagyja inkább az olvasás kedvéért.

      Nálunk amúgy még bejött bonyolításként az is, hogy volt időszak, hogy összevesztek, hogy mit nézzenek.:-) Szóval még arra is be kellett vezetni szabályokat (felváltva választhatnak).

      Törlés
    2. Hát igen. Ha ott kell mellette ülni akkor konkrétan értelmét veszti a dolog mert a szülőnek is sokkal könnyebb fejből vagy meséskönyvből mesélni mint azt elmagyarázni hogy miért történt valami úgy a rajzfilmben.
      Akkor még a Férjemet kellene a politikai műsorok nézéséről leszoktatnom mert nálunk hétvégén állandóan ez megy. Hétközben "szerencsére" nincs itthon, én csak az időjárást szoktam megnézni.Szintén "szerencsére" amíg nem voltunk itthon valami tök alap csomagba kerültünk a szolgáltatónál így nálunk csak ezek az alap állami és kereskedelmi magyar csatornák vannak, pedig már tervezgettem hogy utánanézek és valami értelmes BBC-t és CNN-t visszavezetek az életembe mert engem baromira zavar hogy butulok, hogy január óta nem kell angolul beszélnem (meg mégiscsak jó lenne a világ híreiről értesülni). De akkor ez sem mehetne még háttérzajként sem. Vagy a tévé hangja nem ártalmas csak a képek?

      Törlés
    3. Nem úgy ártalmas, hogy maga a hang, csak ahol megy a tévé, ott mérhetően kevesebbet beszélnek, kommunikálnak a gyerekkel és egymással is. Egyszer olvastam valami kutatást, pontos számokra nem emlékszem, de összemérték a nem tévéző családok és a tévézők gyerekinek szókincsét és 800-1000 szóval kevesebb volt a tévéző kicsi gyerekek szókincse!
      A híradó az főleg tiltott, hát még felnőttek is totál rosszul lesznek tőle, a gyerekek számára teljesen feldolgozhatatlan dolgok vannak benne.

      Az a nagy igazság, hogy ezek a dolgok akkorra maradnak, amikor alszik a gyerek. Vagy hétvégére, ha férj vigyáz rá. Én pl. esténként angolul nézek sorozatokat, szórakoztat is, meg karban is tart. Meg angolul olvasok. Sajnos elkerülhetetlen némi visszaesés, de jó hír az, hogy elég hamar aktívvá lehet újra tenni a dolgot, ha aztán megint tényleg használni kell. El lehet járni valahová (ha valaki vigyáz a kicsikre).

      Törlés
    4. Kicsinap mindent elmond kb., amit mondanék. Én is olvastam ezt a dolgot, hogy a tévé hangja (meg a folyamatos háttérrádiózás is) azért nem tesz jót, mert csökkenti a kommunikációt - sőt csomó kísérlet támasztja alá, hogy a nem élő személytől hallott dolgoknak sokkal kevesebb részét érti és tanulja meg egy gyerek, még 3-4 éves korban is, nem hogy piciként. Például ha ugyanazt a mesét egy élő ember mondja el, vagy leülteted egy képernyő elé, és ott adja elő valaki, sokkal jobban odafigyel az elsőre, sokkat több mindent megjegyez és vissza tud adni belőle, és már pár hónaposan is meg tudja különböztetni, hogy melyik az "igazi" változat. Valószínűleg valamiféle evolúciós igény ez az interakcióra, arra hogy a partner mimikája tényleges reakció legyen a jelenlétedre, ne csak eldarált blabla.

      Törlés
    5. De a lényeg nem is ez igazából, hanem az, hogy akár a sírnihagyás, konkrétan az agy struktúráját befolyásolja a gyerekkori tévézés, és ez elég ijesztő.
      Itt egy random cikk erről: http://www.scpr.org/blogs/education/2014/01/16/15611/new-brain-research-suggesting-tv-watching-produces/

      Törlés
  12. Nálunk az lesz nehéz, hogy a ferjem munkája teljes egészében számítógép elott zajlik, es sajnos ( meg szerencsére) itthon is dolgozik. A számítógép a nappaliban van, ahogy a tévé is. Gyerekek játszó szònyege is itt van. En attól tartok nagyon, hogy azt fogják látni, hgy az apjuk allandoan a gep elott ül...
    Fella, kérdezted ezt a téve hangja is ártalmas e? Azert az mar nagyon durva lenne, ha az is ártalmas lenne! Errol tud valaki valamit? Nyilván nem akció filmeket akarok nézni, de akar egy egy híradó engem nagyon is érdekelne...itt jön be a képbe, amit a Piros irt, hogy ha hallja, akkor oda néz és bambul, ezt mar én is megfigyeltem. Síppal, dobbal se tudtam elterelni a képről a figyelmét. Képletesen persze.
    Nálunk kicsi koruktól hallanak tévét a lányok. Amíg nem tudtak forogni, nem volt para, mert a kanapén voltak, esélyük nem volt látni. Én direkt nem akartam őket Csendhez szokatni, hogy kvázi " zajban" is el tudjanak aludni, ne ijedjenek meg majd a világtól, ha elkezdünk mászkálni. Természetesen nem egesz nap ment a téve, de olykor olykor igen. Most kezdett el foglalkoztatni a dolog, hogy látom, mekkora sikere lenne, és ahogy Piros írta, azert engem is kicsit megijeszt a dolog, és kérdéseket vet föl bennem. Azert nem vagyok olyan paramami mint Piros, kicsit talan máshogy látom a dolgot, de Koránt sem vagyok meggyőzve arról, hgy jol csinálom...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát kb mindannyiunk munkája gép előtt zajlik. És a tanulás is. És biztos vagyok benne hogy a szemnek pl baromi ártalmas a képernyő. De még mindig azt mondom két dologról beszélünk. Az hogy egy néhány hónapos gyereknek az idegrendszerére és a szemére ártalmas a képernyő én is ettől félek. De akkor az nem tv specifikus, tehát gondolom akkor a laptopot sem kapcsoljátok be. Én mivel vezetek egy csomó adatot Zselykével kapcsolatban ezeket be-beírom és ilyenkor el is olvasok egy-egy posztot, válaszolok, rákeresek valamire. Neki háttal van a monitor de majd ha mászni fog ide fog mászni tehát onnantól annak is vége, úgyhogy aki otthonról dolgozik nem tudom hogy oldja meg hogy a gyerek meg ne lássa?

      A másik a buta filmek és számítógépes játékok. Én mondjuk filmet sok éve nem láttam se moziban se tévében mert nincs rá időm, számítógépes játékot meg utoljára a 90-es években játszottam amikor még ez "sláger" volt a munkahelyen hogy a haveroknak a rendgazdi felrakta a klotski-t vagy az amőbát.
      De látom a Hugom nagy fián (11 éves) hogy csak a tabletja érdekli és eszébe nem jutna elolvasni egy indiános könyvet, vagy egy Verne regényt, de sajna a Pál utcai fiúk és az Emil és a detektívek is kimaradt az életéből.
      Viszont: én aki sokat olvastam, aki felnőttként találkoztam először számítógéppel, akinek a gyerekkorában csak este volt műsor (és hétfőn nem ha még emlékeztek - a hozzám hasonló vének) és aztán heti 1 fil volt engedélyezve (vagy a Linda vagy a Derrick el kellett dönteni) és helyette olvastam meg szabadon játszottam és mi lett belőlem? Különösen értékes ember? Nem. Feltaláló? Nem. Beszélek 5 nyelvet? Nem. Van 8 diplomám? Nincs. Van szükségem bármelyik Verne vagy Jókai könyv szókincsére? Nincs. A fantáziámra? Nincs. Na megyek kihasználom az értékes alvásidőt egy kis házimunkára mert azt én nem csinálom ha a gyerek ébren van csak ha valami halaszthatatlan.

      Törlés
    2. De megérted, amit olvasol, van olyan szókincsed, amivel képes vagy kommunikálni akár a munkahelyeden is, meg tudsz írni egy hivatalos levelet (a mai kamaszok jó része nem tud egyáltalán pl. magázódni), tudsz felmérni ok-okozati összefüggéseket, értesz alapvető természeti jelenségeket, össze tudsz adni három jegyű számokat fejben, van testképzeted, egyensúlyérzéked, kontextusba vagy képes helyezni dolgokat stb. Nem arról van szó, hogy mekkora tudós leszel (amúgy minek is 8 diploma...), hanem a hétköznapi életben sokkal jobban tudsz boldogulni.

      Törlés
    3. Értem hogy mire gondolsz mégsem értek egyet. Kedvenc témám amúgy ez a generációs dolog, csak levelezve nehéz ezt megbeszélni. Mivel az utóbbi időben volt több egészen fiatal beosztottam, majd Kanadában (mivel erőteljesen vissza kellett lépnem) egy egészen fiatal huszonéves főnököm, pont hogy úgy látom, hogy logikára, értelmes következtetésekre, döntéshozatali képességre, értelmes érvelésre nem sok szükség van. Nagy arcra, na arra igen. Meg hogy jó sok munkával, jó bonyolultan kiszámold egy pénzügyi modellben azt ami tök evidens már szinte ránézésre is. De ez lehet szakmaspecifikus.

      Törlés
  13. A ferjem mindig azt mondja, hogy nem igaz az, hogy a mai fiatalok kevesebbet olvasnak. Ott van például ő, aki a kezébe nem vesz egy könyvet ( horribile dictu) es megis nagyon sokat olvas mindenféle cikket , de számítógépen...én, meg aki a hagyományos könyv híve vagyok, sokszor sokkal kevésbé vagyok tájékozott mint ő. Abba mar végképp ne menjünk bele, hgy ki mennyire akar belefolyni például az aktuális politikai, de akar tudományos, szakma specifikus dolgokba. Ez aztán tényleg teljesen egyen függő. Es valoban, lehet, hogy én tudom elemezni mondjuk Jókai aranyemberét, ő meg tudja, ki kapott Nobel díjat es miert, miert alakult ki a mostani menekült válság és sorolhatnám.
    Mindig nagyon kardoskodok vele ez ügyben, de sokszor nem tudok elég ellen érvet felhozni a számitógépes olvasás ellen.
    Kicsit eltértem az eredeti témától. Bocsi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cic!
      Persze olvasnak, de mit és mennyit? Elolvasnak egy 10 soros hírt felületesen? Vagy, lehet, hogy egy oldal is megvan? Vagy a facebookon egy 5 soros posztot? De egy 200 oldalas regényt már nem tud elolvasni meg követni. (Most nem a férjedről van szó.:-)).

      Törlés
    2. Nagyon szomorú, de ahogy mondod kb...papir alapon egyszerűen " nem tud" olvasni. Ha regényt olvas ( nagy ritkán ) azt is telefonon...ez szerintem is durva. Mondjuk ő nem csak harom soros híreket olvas Interneten, Facebook posztot meg végképp nem :)
      Ja, es a ferjem mondta, hogy ( talan) a finnek kiveszik a kotelezo tantárgyak közül a folyóírást, helyette gepírás lesz. Na ezen teljesen felháborodtam. Erre D. Kérdezi, hogy miert, mire használom én a folyóírást? Sajnos tényleg nem sokmindent tudtam felsorolni. Nyilván a munkám során jegyzeteltem noteszba, de minden egyebet számítógépen irtam, számoltam, stb. Azert ez elkeserít engem. Erre ő felhozta, hogy a korral haladni kell, mi sem lúd tollal írunk már.

      Törlés
    3. A folyóírást veszik ki, de attól még írnak kézzel, csak nyomtatott betűkkel. Nem tanulják meg kötni a betűket. Az írás kézzel nagyon fejlesztően hat az agyra, erről is nagyon sok kutatás van. Mond meg a férjednek.:-)

      Én a mai napig jobban szeretek kézzel jegyzeteket készíteni, sőt, papírra kinyomtatni a cikkeket (a munkához való cikkeket) jobban átlátom úgy. Amúgy erre is voltak felmérések, hogy a diákok egyik fele gépen "jegyzetelt" egy előadás során, a másik kézzel, utána csináltak tesztet, és akik kézzel jegyzeteltek sokkal több dologra emlékeztek.

      Törlés
  14. bocs, belekotyogok én is :)
    a férjem bölcsészetet tanult az egyetemen, de kiskamasz kora óta programozik, azaz ő nemcsak játszott anno a gépén, hanem el is kezdte érdekelni, hogy mitől megy az a játék, majd maga írt programokat, kamaszként már egy számítógépes boltban rakta össze a gépeket nyári munkában, ma pedig programozóként dolgozik, holott iskolai keretek között sose tanulta, mindent autodidaktaként sajátított el, mint amúgy sok más programozó is egyébként. ha őt tiltották volna a géptől gyerekkorában, nem lenne az, aki. de nem csak számítógépezett gyerekként, rengeteget sportolt, olvasott, játszott, de a kedvence akkor is programozás volt. most egy ilyen érdeklődésű gyereket jó, ha eltiltanak a számítógéptől?

    szóval szerintem valahogy meg kell találni az egyensúlyt, mint ahogy az életben mindenhol. a teljes tiltás szerintem nem életszerű - mi sem élünk gépek nélkül, miért várnám el egy gyerektől, hogy teljesen nélkülük nőjön fel? a mi gyerekkorunkban is volt tévé, mégsem gondolom magamat egy fantáziátlan vagy műveletlen embernek. persze ez nem jelenti azt, hogy zombiként beültetem a gyereket a tévé/gép elé és rá se nézek, mit csinál/néz.

    nálunk csak este megy a tévé, (én is így nőttem fel, napközben sosem tévéztünk) a híradó idején, akkor van egy félórás átfedés, mikor a fürdés, lefekvés előtt a kisfiúnk is látja a képernyőt, de azt gondolom, hogy ettől semmi baja nem lesz. mint ahogy azt gondolom, attól se lesz baja, hogy néha bekapcsolom neki a gyerekdalokat, amit nézhet is vagy beteszem a ringató cédét. de háttértévézés/rádióhallgatás nálunk nincs, főleg azért, mert én sem igénylem, ideges leszek tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez 100-ból egy gyerek. A tesóm is informatikus lett. De a gyerekek többsége ész nélkül játszik a gépen, és ennyi. A szülők meg el vannak ájulva, hogy mit tud a gyerek. Mi is tévéztünk, de azért akkor hétfőnként nem volt adás, meg reggel sem, színes tévénk meg akkor lett mikor már egészen nagy gyerek voltam. És nem volt annyi csatorna, lehetőség, video is soká lett, szóval az teljesen más volt.

      Törlés
  15. Szivbol ajanlom a Mesepszichologia c koteteket, ott gyakorlatilag minden megvan a fantazia es a kepzeloero fontossagarol, amit a teve rombol, szo szerint. Nem most fontos, hogy bele tudd elni magad a csodakba, hanem a fyerekbek fontos, mert o ebbol taplalkozik egeszen addig, amig fel nem no es nem ragadja magaval a felnottek altal elt, nehez, olykir komor, tul racionalis vilaga. A teve mellozese ill kordaban tartasa epp abvan fogja ot segiteni, hogy az legyen (a fantaziaja altal), ami felnottkent nem lehet majd. Nem a nyolc diplomarol van szo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fyerekbek = gyereknek
      :-)

      Törlés
    2. Mondjuk tény, Anyu mondja mindig hogy az unokaöcsémnek mennyire nincs fantáziája, ő még ilyen gyereket nem látott. De a kicsi pont annyi tévét nézett (sőt a nagy miatt már 0 éves korától) és ő meg olyan mint egy "normális" gyerek, azaz fantáziajátékokat játszik (nyáron volt alkalmam többször megfigyelni). Olvasni még nem tudom fog-e mert 7 éves, de ezek után kiváncsi vagyok.

      Törlés