SZÜNET

Sajnálatomra nem tudom úgy és annyit szerkeszteni ezt a blogot, ahogyan szeretném. 

Egyelőre elbúcsúzom. 

Csak azert irtam ezt le, hogy akik gyakran követnek, tudják, nincs baj, jól vagyunk, csak nekem nincs időm erre. :( biztosan jövök majd valamikor. 

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok! 

Sziasztok! 

Kívánság

Valaki mondja meg, hogyan lehet kivenni szabadsàgot?? Csak egy napot.

Katyvasz

Az alapszitu az, hogy pisilnem kell. Elindulok a wc felé, de eszembe jut, hogy előbb inkabb gyorsan berakom a ruhákat a mosogepbe. Igen ám, de útközben meglátom, hogy nagyon poros az egyik polc, amit elérnek a gyerekek. Oké, gyorsan letörlöm, aztán jöhet majd a mosógép, ruhák, pisi. A törlés végeztével kimosom a rongyot, és meglátom, hogy ott vannak a tegnapi kajás előkék a szennyes tartón, bele fog száradni, ezert csak gyorsan kiöblítem, aztán jöhet a mosógép ruhák, Ja és pisilnem is nagyon kell. Kiteregetem az előkéket, ahogy jövök be, eszembe jut, hogy basszus, mar vagy fél órája hallottam, hogy kakil a gyerek. De melyik is? Gyors bekukkantás, igen, mindehol kaka van. Oke' ezt még ki szedem, milyen anya vagyok már, hogy rendszerint hagyom ücsörögni a gyereket a kakiban, mert elfelejtem, hogy kakilt. Hm. 

Kaka kiszedve, közben korog a gyomrom, errol eszembe jut, hogy tízórai ido van, le kell reszelni az almàt. Majdcsak eszek én is utána. Oké, ez is megvan, gyerekek megetetve, kiviszem a tálkajukat, útközben meglátom, hogy a ledobott pelus ok a gyerekszoba közepén vannak. Na jó, amíg azokat kidobom, lerakom a tálkákat a cipősszekreny tetejére. Kidobom a pelusokat, és végre elmegyek pisilni. 

Hát valahogy îgy.

A valóság

A valóság az, hogy hiába vettem hetvegen egy csini sapkát meg sálat, ha nincs mihez felvenni. Hova is mozdulok ki napközben? Hát a gyerekekkel sétálni, ami ugy nez ki, hogy Juj már indulni kellene, mert most álmosak, mert egy óra múlva éhesek lesznek. Gyorsan kirakok az overált, plédet, tisztába teszem, fel öltöztetem, jaj, pont most kakilt az egyik, es persze a masik is. Még egyszer Pelenkázás. Basszus, meg sem fésülködtem, a farmerem leettem, a cipőm koszos. Sír a gyerek, sír a masik is. Gyorsan gyorsan, csak ezek a szavak zakatolnak a fejemben. Jol van, nem kell fésülködni, majd a sapka eltakarja, farmert azert átveszem, hoppá, nyitva maradt közben a bejárati ajtó, nehogy a szomszéd most jöjjön erre. Na de melyik kabát? Szövet kabátban nem megyek sétálni, koszos a cipőm, meg ez nem az a táska...akkor marad valami sportos kabát, na de ahhoz meg hogy megy ez a sál?! Sehogy. Sál marad, sapka velünk jön, mert fésûlködni már nem volt idő!!!

Mérges vagyok

Nem elég, hogy szülés utan megnőtt a lábam, Csikos es nagy a hasam, hullik a hajam, fáj a talpam, egesz hónapban vérezgetek, pattanásos vagyok, vastagabbak az ujjaim, nem tudom a karikagyűrűmet hordani, a mellem is valtozott ( nem jó irányba), még a hátam is szörnyen fáj! Én nem tudom, de lehet, hogy a sok fekvés és hatalmas súly kombináció cseszte igy szét a hátam es a derekam. Nem mulik el nap fajdalom nélkül. Brühühü.

Visszatértem. 

Minden elmúlik egyszer

Nyolc hónaposak a kislányaim. Nem hittem, hogy ezt fogom gondolni,  de nem akarom, hogy vége legyen a babakornak. Annyira édesek, hogy manapság könnyet csalnak a szemembe, pedig szülés óta   Nem igazan sirtam. Sokszor csak nézem ahogy játszanak és túlcsordul a szívem. 

Ha belegondolok, hogy nem lesznek még egyszer ilyen kicsik, ilyen okos-tudatlanok, védtelenek, ilyen óriási cukkermukker kisbabák, akkor kicsit elszomorodom. 

Ülnek, kézfogva állnak, Cs. már fel is húzza magát például a rácsba kapaszkodva álló pozícióba. 

Az elmúlt harom hét alatt rohamos fejlődésen mentek keresztül. Minden nap szájtátva bámultam, hogy jé, ezt tegnap még nem tudta, ma meg már csinálja! A mamát és a babát hajtogatják sokat, ha olyanjuk van, szinte egesz nap dumálnak. Aztán vannak csendes napok is, amikor sokkal kevesebbet " beszélnek". 

Cs. már két foggal büszkélkedő nagylány, Szerencere különösebb nyűgösködés nélkül jött ki. Kopp kopp. Igazából ugy vettem csak észre, hogy kopogott rajta a kanál. Az alsó, elso két kis fogról van szó.

Annyira szeretem, hogy ikreim vannak! Annyi plusz élménnyel gazdagodtam az elmúlt időszakban, igazan boldoggá tesznek, azt hiszem. Mindenkinek járna legalább egy nehány nap ikrekkel, hogy megtapasztalja, mennyi jópofa, szívmelengető dolog van abban, ahogyan a két baba egymáshoz viszonyul. Minden nap hatalmas vigyorral köszöntik egymást, amit jo hosszú játék követ, persze mindig  egy sarokba koncentrálódva, nagyon közel egymáshoz, néha vonat pozícióban. Adják veszik a játékokat egymás között, de soha nincs belőle hiszti. Viszont egymás nélkül is elvannak, és en ennek kifejezetten orulok. Apa esti hazajövetele a nap egyik fénypontja. Mostanában egyre később jár haza, tegnap is negyed nyolc volt, mire hazaért, na azert akkorra már azt sem tudom, hol a fejem, nap végére mindig nehéz. Nálunk is bekövetkezett ez az anyásosság, ahogy Piros fogalmazott. Tegnap is azt játszották délután, hogy ha csak kiléptem a nappalibol, azonnal sírtak. Ha bent voltam, akkor minden oke volt. Nem kellett feltétlenül velük foglalkoznom, de legyek ott. 

Ugy latszik, most egy jo pillanatomban kapott el a blog írás. Nahát. :) 

Spirál

Kis bonyodalmak során ugyan, de ezen is túl vagyok. Tegnap került felheyezésre a jaydess nevű spirál, amely harom évig nyújt védettséget a teherbeeséstől, utana cserélni kell. ( na nem mintha egyetlen, elzáródott petevezetékkel erre egyebkent olyan baromi nagy esélyem lenne) Ez egy hormon tartalmú spirál, tehát mindamellett, hogy fizikálisan is akadálya a megtermékenyülésnek, kis adag hormont is adagol. Nekem elsősorban az endometriozis újbóli kialakulása miatt volt szükséges, ugyanis ez nem engedi annyira megvastagodni a méhnyálkahártyát, ahogy utana olvastam csökkeni fog a verzes és a vérzéses napok száma is. Azert is jó, mert helyileg hat, azaz nem terheli a májat, ami nekem szintén nagy előny. 

A doboz mérete láttán eloszor dobtam egy hátast, hogy na ne szórakozzunk, kérem szepen. Biztosan volt 25-30 centi hosszú. Mindenesetre nem mertem kibontani, hogy miert is akkora amekkora. 

Aztán kicsit megnyugodtam, mert lattam az orvosnál, hgy maga a spirál az egy két harom centis dolog,  ami a helyet foglalta, az egy ilyen jelzőpálcika szerű valami. Felpattantam a székbe, majd szólt az orvos, hogy fertotleniteni fog, ne ijedj ek meg. Kis babrálás utan megállapította, hogy nagyon szűk a méhnyak, igy ezt nem lehet betenni. Ultrahanggal megnézett, majd mondta, hogy mindjárt jön. Na itt kezdtem nem kicsit szarul lenni, ilyen mindjárt elájulok érzésem volt. Aztán csinált valamit, azt mondta, most csípést fogok érezni, na ebből volt vagy harom. Konkrétan olyan érzés volt, mintha kiszakított volna belőlem egy kis darabot, nagyon kellemetlen volt. Gondolom tágitotta a méhszájat. (?) aztán pár másodperc múlva készen is voltunk. Végülis abszolút kibírható volt a dolog, főleg, ha ez a szűköcske dolog nem lett volna. Hagytam magam mögött egy kisebb vértócsát, de inkabb annak köszönhetően, hogy a mennyiség java inkabb a fertőtlenítő folyadék volt. Majd megnézte uh-val, hogy jo helyen van e. Minden oké volt. Endometriozis továbbra sincs, kopp kopp. 

Egy hónap múlva kontroll, hogy megnezzûk, nem mozdult e el a helyéről, mert allitolag ha elmozdul, akkor az az esetek többségében az elso hónapon belül történik. Védettséget csak a következő ciklus utan nyújt. Felhívták a figyelmem, hogy számíthatok alhasi görcsökre, de szerencsére eddig nem volt. Akkor erzem, ha több ideig cipelem a gyerekeket. Akkor fájdogál, de nem görcsösen és abszolút elviselhető en. Igaz, ejjel nehezebben aludtam el emiatt. 

Nem orulok, hogy bennem van, hogy kell, de felfogtam, hogy 4-es endó után nem maradhatok valamilyen gyogyszer nélkül. Sajnos. :/ 

Az igények csökkenő tendenciája

A minap jót mosolyogtam azon, hogy amikor rokon gyerekektől kapott ruhákat válogattam még terhesen, simán félre tettem az olyat, amin esetleg volt egy kis pötty vagy icipici foltocska. Igy a hozzatáplálás során ez vicces dolog ám! Leetted a nadrágod egy kis barackkal, kislányom? Hát, igy jártál, megtöröljük, és hacsak nem nedves nagyon, jó lesz az még! 

Eleinte ha a cumi csak érintette a parkettát, csempét, azonnal mostuk meg, ma már az ugyan, hagyd már, jó lesz az anélkül is kategória. Nyáron séta közben találkoztunk egy párral, akik az akkor 11 honapos gyerekükkel voltak. Kislánynak cumija leesett a betonra, anyuka felvette, lenyalta, majd adta vissza a gyerek szájába. Akkor ez szentségtörés volt a szememben! Ma felteszem a kérdést, a következő állomás nálunk is ez lesz? ( egyebkent valószínű, nem, mert én undorodom az ilyen gumis dolgok szájba vételétől.)

Vagy ott van a Cumisüveg sterilizálás, eleinte harom étkezésenként csináltuk, majd olyan egy honapos koruk utan naponta, nyáron mondjuk két naponta, most orulok, ha egy heten egyszer maximum kétszer megcsinálom. 

Lehetne még sorolni. 

Ikrek

Még nyáron találkoztunk séta közben az egyik szomszéddal, aki a házban lakik, neki kétszer is ikrei voltak, vannak. Érdekes, mert azt mesélte, hogy az ikrek nem annyira kötődtek a szülőkhöz, egymáshoz viszont annál inkabb. Mostanában, amikor látom, milyen jol elvannak, eszembe jut ez a mondat. Vajon nálunk is igy lesz? 

A szoros testvéri kötelék szuper dolog, szerintem a legjobb kapcsolat a világon. 

Élmény

Cs. ül, és mindketten pát intenek. Egesz hétvégén ezt " gyakoroltuk a tükör elott állva. A fene sem gondolta, hogy csinálni fogják. És megis! No nem mindig, de nagyon sokszor, következetesen. Ma is felébredt L. az alvásból, ilyenkor mindig a tükörhöz megyunk, hogy köszönjünk a babának. Nem is mondtam, hogy pá es megis integetett magának a tükörben, miközben szégyenlősen mosolygott. 

Cs. ül, napról napra jobban, ma már annyira, hogy a kezével sem támasztja magát, igaz, igy még sokszor csak par másodpercig képes megtartani magát, majd rendszerint orra vagy oldalra borul. Elég vicces. :) olyan mint egy kis keljfeljancsi. 

Most olyan büszke es boldog vagyok, hogy ezt le kellett írnom...

Vettünk hétvégén babakarámot, hát ez valami szuper dolog. Igy nem kell azon aggódom, hogy míg kiterregetek a gangon, addig valamelyik gyerek a hosszabbítót nyalogatja. Ugyan elfoglalja a nappali felét, nesze neked uj szőnyeg, de majdcsak hozzá szokunk. 

Kétségbe vagyok esve!

Én nem tudom, hogy fog az menni, hogy reggel összerakom a két gyereket, ovi, majd munkahely, egesz nap leterhelt vagyok bent, majd rohanás a gyerekekért, esetleg valami sport vagy szakkör. Bevásárlás, főzés, lecke kikérdezés, kis játék, esti rituálék. Megis ezt hogyan lehet bírni? Hogyan fér minden bele egy napba anélkül, hogy belerokkanna az ember? 

Ilyenkor jon a bébiszitter, kajarendelés és takarítónő? Ezek nélkül is mennie kéne, nem? Jó, nálunk nem volt szitter meg takarítónő gyerekkoromban, kicsit idegenkedek tőle, de semmiképpen nem zàrkózom el. Kicsinap négy gyerkőcöt nevel, most gondoltam bele, hogy mivel is jár ez?? 

Azert irom most ezt, mert mintha kicsit túlvállaltam volna magam mostanság...fő a húsleves, készül a brokkoli főzelék es rakott sajtos csirke, gyerekek ellátva, közben mese, ének, mondókák. Mosás be rakva, kiteregetve, gyerekeknek brokkoli főzelék elkészítve..ket napja porszívóztam, de mintha nem tettem volna. Fürdőszoba romokban. Megis ugy erzem, hogy egesz nap csak súrolok, pakolok, rámolok és mégsem latszik semmi! 

Azt hiszem, ha továbbra is mindent kézben akarok tartani, akkor erősödnöm kell, vagy nem tudom.

Nem akarok én szupermami lenni, csak azt gondoltam ket gyerekkel és egy háztartással azert elbír az ember. Es megjegyzem, anyósom egy heten kétszer átjön délután segíteni, es főz valamit. 

Hiába alszom ejjel, ki vagyok purcanva. 

Altalaban egyebkent ezek az érzések, fáradtság ilyen rohamokban jön megy, marad egy darabig, majd fel szívom magam es jol vagyok, megy minden tovább. 

 Mellesleg szarul nézek ki, semmi időm magamra. Szoláriumra és muszempillára vágyom! ( D. megjegyezte, hogy ilyen sekélyes vagyok? ) azt hiszem, igen..

Gyerekek

Ígértem , hogy irok egy kicsit a babákról.

Most megtorpantam, mert azt sem tudom, hol kezdjem, és hol fejezzem be? Természetesen nekem ők a leglegleg babák. Akárhány gyerekekre ránézek, látom, hogy igen, cuki, aranyos, szép, na de az enyémek...! Azt hiszem ez az érzés mindenkinél megvan. Olyan szeretettel tudom őket szemlélni, amin magam is meglepődök. Na de nem nyálazok tovább, nem stílusom. De ezt azert le akartam írni.

Imádom őket. 

Az elmúlt ket hét volt talan eddig fejlődés szempontból a legmozgalmasabb, csak kapkodom a fejem, hogy jé, mar ezt is tudja, jé már odáig is eljut. 

Cs. 

Teper, szinte száguld, szökken, ugrik, ahogy tolja magát előre. Minden érdekli, amit nem lenne szabad. Az apja ma megállapította, hogy ez a gyerek műszaki beállítottságú, miután leginkabb a hosszabbítók, zsinórok, iPad, telefonok érdeklik. Jelszava lehetne: mindent összenyálazok! Persze fogacska még sehol. Imádja, ha csiklandozzuk, puszilgatjuk, hangosan visítva nevet kis cérna hangon. Nagyon vicces. Emellé ha nagyon élvezi göndör kacagás is párosul. 

Ő mindent szeret megszemlélni, megfigyelni. Sokszor képes hosszú percekig csak azt nézni, ahogyan a testvére jatszik. Esküszöm, sokszor kifejezetten értelem van a szemében. 

Nagyon szeret bújni, keresni a társaságot, a kapcsolatot, kéri az érintést. 

Sokszor csapkod a kezével, lábával, ezt néha nem is tudom, mire vélni. A legtöbb Pelenkázás alkalmával szétrugdossa a hasamat. Ja, és szeretete jeléül ( mi másért?) imádja tépni az egyebkent is fogyatkozó hajamat. Ahogy odahajolok hozza, az az elso, hogy jo erősen megmarkolja mind a két kis kezével és alig akarja ereszteni. Nagyon tud fájni. 

Ő legtöbbször még mindig ölben alszik el, szerencsére viszonylag hamar, nem kell tul sokáig cipelni. 

L. 

A huncut. A kis naiva. 

Ő tényleg olyan reklámba illően babás, hófehér bőrrel, fodros combokkal, ártatlan, naiv babanézéssel. 

Mindene a játék, nagyon szeret játszani. Képes akár tíz- húsz percig egy játékot forgatni, nézegetni, minden oldalról megrágni és nem unja meg. Egesz nap lehetne vele hülyéskedni, szerintem végig nevetné az egészet. 

Tolatva közlekedik, nagyon vicces. Mondom neki, hogy gyere ide kincsem, és nagy boldogan elindul hátrafelé. Előre még nem igazan megy, de pörög forog minden irányba már nagyon régóta. 

Igazan szerencsém van vele, mert ő egyedül alszik el, vagyis a nyuszijával. Azzal simogatja az arcát, szemét, homlokát. Leteszem a kiságyba, odaadom neki a nyuszit, kijövök és ő szepen elalszik. Mindig. Ezert nem tudok elég hálás lenni neki.

Imád hason dobolni a parkettán a lábával, minél hangosabb, annál jobb! Nem tudom, hogy nem fáj neki?

A hajtépés itt is megvan, ugy latszik, ez minden baba kedvenc időtöltése. 

Mindkettő nagy cumis, adják veszik, cserélgetik, elalváshoz mindenképpen kell. Nagyon szeretnek egyutt játszani, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar tök jól ellesznek ketten. Persze néha van az, hogy ha nem figyelek, rugdossák egymás fejét, lábát, ami éppen útba esik. Nyilván nem direkt, de figyelni kell. Az éjszakát nagyon régóta mindketten átalusszák, szinte kivétel nélkül, olyan van,,hogy cumit kérnek néhányszor, de utana alvás van. Zeneimádó mindkettő, sokat hallgatnak spanyol gyerekdalokat. 

Ezeket eszik: alma, barack, sárgarépa, tök, sütőtök, meggy, cekla, saláta, krumpli, édesburgonya, babakeksz, tejpépek, tapszer. Azt hiszem, ennyi. 

Most ennyire jutott idom. Igy visszaolvasva tündérmesébe illő bejegyzés ez. És tényleg igy van ez a része. A nehézségekről, a nem tudom hol áll a fejem?-ről majd legközelebb irok. 

Önmegvalósítás

Ezer dologról szeretnék írni, de mikor? Most, hgy elkezdtek kúszni a gyerekek, szinte egy percre sem tudom oket a játszó szőnyegen hagyni, mert pillanatok alatt a számítógép zsinórjai felé veszik az irányt. Az egyik tolat a masik előre szökdell, mászik, kúszik. Viccesek. Olyan ügyesek már! Na majd errol is irok valamikor. ( megjegyzem, bevallom, bekapcsoltam nekik most a duck tv-t, hogy tudjak írni nehány sort. Juj' de rossz vagyok. Kicsi lelkifurka azert van.  Na de haladjunk)

Szóval önmegvalósítás. Manapság milyen divatos lett önmegvalósítani. Mindenki ki akarja találni, mi az az út, amin vegig gyalogol az élete folyamán. Hogyan lehetne maximálisan kiteljesedni mint nő és mint anya? Engem is elkezdett ez mostanában foglalkoztatni. Érdekel e egyáltalán a munkám, amit kis túlzással kilenc éve csinálok? Miert nem fejeztem be az adótanácsadói képzést? Miert nem szereztem másod diplomát? Vagy miert nem lettem kozmetikus, ahogy egykor akartam? Kell e nekem majd továbbra is a jogszabályok es határidők gyűrűjében elveszni minden nap? Mit is akarok valójában??

Neha' munkából hazafelé jövet irigyen pillantottam be egy szoláriumba és elfogott a sóvárgás, hogy akár én is fújhatnám a fertőtlenítő folyadékot vagy tehetném ki az ajandek cukorkát. Mert valahogy az én munkám felől nézve ez olyan egyszerűnek tűnt. 

Olyan szinten elveszettnek érzem magam most...ki kell találnom, mit akarok majd kezdeni az életemmel. Tudom, hülyeség, de esténként nézek most egy sorozatot, Satisfaction a címe, és abban van, hogy van egy család, apa anya egy tizenéves lány. Jómódban élnek, apa befektetési tanácsadó, anya eddig gyereket nevelt, egyebkent lakberendezest, tervezést tanult az egyetemen es most közel negyven évesen bele akar vágni az álmai valósításába. A férje meg besokkal, folyamatosan felteszi magának a kérdést, hogy ki is ő valójában, mit is akar az eletétől. Érzi, hogy nem jo úton halad es változtatni akar. ( mellesleg Escort fiu lesz belőle, azaz gazdag hölgyek fizetnek neki a szexért..khm..khm.., no, nem ilyesfajta önmegvalósításra gondoltam én. ) lényeg a lényeg, hogy szar volt látni, hogy a látszólag tökéletes házasság, elet mögött semmi nincsen, csak a kérdések. 

És akkor hol vagyok én a tökéletes élettől? Írhatnék a mostanában döcögősen működő házasságomról, a kapcsolati hiányokról, elhanyagoltságról és sok mindenről. 

Olyan jo itthon most a gyerekekkel, de tegnap voltak hét! hónaposak es este eszembe jutott, hogy hova tűnt ez a hét hónap? Mikor múlt el? Az elkövetkezendő is ilyen gyorsan fog telni? Azon fogom észrevenni magam, hogy lépni kell. 

Szóval a sok kusza dolog most felszínre tört és jonnek a kérdések. 

( érdekes, hgy Fella blogján is hasonlót olvastam, ugy latszik, többünket is hasonló dolgok foglalkoztatnak) 

Ennyi fért most bele. A többi száz gondolat meg elvész. Aztán jövök majd, ha lesz Lehetőségem. 

:*

Nooooormááliiiis?

Az milyen már, hogy egyedül a tus alatt is a gyerekeknek szóló dalokat éneklem??  Rojtosra éneklem altalaban a szám estére, es ma is azon kaptam magam, hogy a hétpettyes katocabogarat éneklem. No comment.

Errol eszembe jutott, amikor korhazban voltam, aki olvas, az tudja, hogy nagyon rosszul bírtam, utáltam, akkor meg többször előfordult, hogy a " ragyog a szívem mint a nap, sohasem voltam boldogabb" Mohamed Fatima ' slágert dúdoltam. Pff.

Nosztalgia

Érdekeset álmodtam. Egy kamaszkori nagy szerelmemmel. 

Teljesen oda voltam érte meg vissza a gimis éveim alatt. Mindig is megvolt közöttünk a kémia, jókat nevettünk, beszelgettunk egyutt. Közös baráti körünk volt, sokat buliztunk egyutt. Ezen bulik alkalmával  sokszor " egymás mellé keveredtünk". Ő a világ masik vegen tanult hozzam képest, igy elég ritkán találkoztunk. Sokáig nem vett komolyan, azt hiszem, pedig mindig kedves voltam a szívének, ezt tudom. Majd amikor ő lett szerelmes belém, ez mar a főiskola elso éve alatt volt, valahogy engem elragadott a nagyvárosi elet, es a távolság sem hasznalt a kapcsolatunknak. En szakítottam vele, végleg. Nagyon sokáig direkt treníroztam az agyam, azaz sokszor ujra es ujra átgondoltam, előidéztem szituációkat, beszélgetéseket, érzéseket, mert nem akartam elfelejteni. Egy jo ideje azonban mar nem is gondoltam ezekre, ahogyan rá sem. És meg is van az eredménye: nem tudom, sírt e, amikor végleg szakítottunk, most igy emlékszem, igen, de mar nem tudom felidézni azt a találkozást, igaz, eltelt azota 12 év. 

Több emberrel, számomra kedves, vagy nehéz, de megis szép emlékkel vagyok igy, hogy nem tudom mar felidézni, pedig ugy szeretném. Nem edzettem vele az agyam, és tessék, ez lett belőle. 

Valahol sajnálom, hogy egykor, számomra fontos emberekről ma már szinte semmit nem tudok, és lehet, hogy csupán egy egyszerű hellóval elmennénk egymás mellett. Ez azert szomorú. :(

Repertoár

Gondoltam ossze szedem, mik azok a kis versikék, mondókák, énekek, népdalok, amikkel a gyerekeket szórakoztatom egesz nap: ( hátha valaki kedvet kap)

- boci, boci, tarka

- cifra palota

- cirmos cica haj

- hová mész te kis nyulacska?

- cickom, cickom

- én elmentem a vásárba...

- ég a gyertya ég

- egyszer egy hétpettyes..

- lóg a lába..

- érik a szőlő

- hej Dunáról fúj a szel 

- lenn a délibábos Hortobágyon 

- a part alatt..

- a börtön ablakába..

- tavaszi szél..

- ha én rózsa volnék

- sárga rózsa 

- ecc, pecc ki mehetsz...

- egy, megérett a meggy

- mókuska, mókuska

- csiga biga gyere ki

- hőc, hőc katona

- tekeredik a kígyó 

- cini, cini muzsika

- Pál Kata Péter

- elvesztettem zsebkendőmet

 

Természetesen a teljesség igénye nélkül. Szerintem ugyanennyit fel tudnék még sorolni, de most hirtelen ezek jutottak eszembe. 

Védőnő

Ma csörgött a telefon es a védőnő volt az. Jaj, már előre rosszul voltam. Anyuka, meg kellene már csinálni a hat hós státuszt...rá ér a héten? Igen, rá, csutortokon. Ok, jön majd késő délelőtt. 

Eloszor is: anyuka. Rosszul vagyok tőle. Miert nem bír a rendes nevemen szólítani?! Biztosan latja a papíron, vagy számítógépben vagy noteszben, hogy hogy hívnak. Igen, anyuka vagyok, van két gyerekem, de muszaj akkor most már vadidegeneknek igy szólítani? Engem ez az elejétől fogva nagyon zavar. Az is, amikor anyósom azt mondja, amióta megvannak a gyerekek, hogy : anya, nézz csak ide, ez jó lesz igy? ( például) brrrrrrrrrr. Pedig kedvesen mondja. 

Már megint jelezte a védőnő a telefonban, hogy jaj olyan régen beszéltünk, anyuka, minden rendben van? Mondom neki, hogy igen, problémamentesek vagyunk. 

Basszus, miert kéne folyton hivogatnom?? Vagy valaki ezt teszi? Ezt kellene, ha minden rendben van? Nem ertem én ezt. Igaz, egy jo ideje már nem találkoztunk, több mint két hónapja. De ha egyszer nincs hozza kérdésem, akkor minek hivogassam? Egyebkent sem a szívem csücske. Az a fajta, aki kívülről jaj hű de kedves, csupa mosoly, közben meg finoman be be szólogat. Azt mondja a múltkor: van még kérdes? Habár, eddig se nagyon volt...pffff.

Na szóval előre rettegek a csütörtöktől. Azt sem értem, ha elmegyünk a gyerek orvoshoz, leméri a gyerekeket, megvizsgálja, akkor minek ezt a hajcihőt a védőnőnek is vegig csinálni? Jó, tudom, most kicsit lehet sarkos vagyok, mert még friss az élmény, es biztosan van,, akinek sokat segit. Visszaveszek, na. 

De akkor is. 

Nagyon fáradt

Eddig minden nap arra törekedtem, hogy a lakásban rend legyen, ruhák kimosva, edények elmosogatva, ágy megigazítva, gyerekek maximálisan ellátva, délután sétáltatva, satöbbi. Most kicsit kipurcantam. Hétvégén egy vidéki városban voltunk esküvőn, a gyerekekkel együtt. Az utazás oda majdnem harom óra, etetni, át öltöztetetni, pelenkazni, nekünk átöltözni, szoba emeleti volt, le föl cipelni a hordozo val a gyerekeket, mert lift nem volt. Majd a szertartás, onnan vissza, megint kaja és az előzőek. Onnan este nyolckor indulás a szüleimhez, ami meg majd egy óra út volt. Másnap ezer dolog bepakolása az autóba ( szülők ugye mindig igy engednek el) , irány egy masik város a húgomékhoz baba látogatóba, persze másfél oras kêséssel, majd onnan este hatkor indulás. Eddig szuper ül bírták a gyerekek, itt purcantak ki. Másfél óra üvöltés az autópályán, ugye nem kell részleteznem? Majd csak elaludtak es a hatra levő egx órát vegig aludták. Este tíz volt, mire ágyba dugtuk őket. Most a lakás romokban, kosz van és kupi. Millió szennyes...én meg hulla vagyok, pedig aludtam egesz ejjel. Faj mindenem, dagad a lábam. 

Most nézek ki a fejemből, gyerekek a játszó szőnyegen birkóznak. 

Kicsit sok volt most ez a hétvége. 

Csak egy mondat

Mostanra tudom leírni tiszta szívből, őszintén, hogy szeretek ikres anya lenni. <3

Tv

Érdekelne, kinek mi a véleménye a tévé használatáról a családban, ha már gyerek is van a háznál?

En kizárom azt a magam részéről, hogy egyáltalán ne legyen soha bekapcsolva. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, néha csak azert kapcsoltam be, hogy másnak is hallják a hangját, esetleg ha megyunk sétálni, vásárolni, ne ijedjenek meg a hirtelen jött hangoktól, ingerektől. Ekkor még nagy dilemma nem volt, ugyanis eszük ágában sem volt nézni és idom se nagyon volt nekem sem rá. Most azert már más a helyzet. Én is igénylem néha, hogy a csend helyett valami " menjen", tévé vagy rádió. A csendet persze nem ugy kell érteni, hogy a gyerekek egesz nap csendben vannak. Haha :) napersze.

Most már mágnesként vonzza oket minden ami színes, mozog, zenél, stb. Ez van. Bevallom, én néha bekapcsolom nekik a duck tv-t. Ilyenkor ki tudok teregetni, tudok ebédelni vagy ha mar mondjuk ordítanak én meg keverem a tápszert, akkor kicsit elviselhetőbb a történet. 

Hibát követek e el? Tudom, tudom, rengeteg tanulmány vizsgálta és vizsgálja a tévé káros hatásait a gyerekekre, no de a " mai világban" lehet e tévé nélkül lenni, vagy inkabb ugy hangzik a kérdes, hogy kell e? Nem tudom. Talan en a mértékletességben hiszek, és ez alapján fogom hasznalni a tévét. A tévé ellen nem vagyok, en is nézem, szeretem, ez van. Vannak, akiknek nincs is otthon, vagy be sem kapcsolják és azt sem tudják, mi az a sztárban sztár. Ez is egy vélemény, kinek kinek igénye szerint. 

De azert érdekelne, kinek mi a meglátása a dologról, ki hogyan csinálja esetleg hogyan tervezi csinálni?

Nagy baj nincsen

Tegnap voltunk a nőgyógyászomnál. Említettem neki a múltkori rettenetes fájdalmat, majd az azt követő petefészek szurkálást, igaz, az csak egy este tartott. Tapintásra semmit nem érzett, ez nagyon jó. Ultrahanggal sem látott endometriózist, szóval nagy baj biztos, hogy nincsen. Ugyanakkor elmondta, hogy ettől függetlenül lehetnek pici csomók a hashártyán, de sajnos a mai állás szerint nincs az a képalkotó eljárás, ami ezt ebben a stádiumban kimutatná. Viszont négyes endó utan nem maradhatok gyogyszer nélkül, szóval vagy fogamzásgátló vagy spirál muszaj. En a spiralt választottam, mivel az kevésbé hat a vérnyomásra. A következő mensi elso napján hívom az orvost és felteszi. Jaydess a neve, ezt ajánlotta. Valamiféle fogamzásgátlás egyebkent is sürgető volt, tekintettel ugye arra, hogy nem szeretnék egy meg nem tervezett terhességet. ( jelen állás szerint egyebet sem). 

A méhem allitolag gyonyoru, na ez is valami. 

A jobb petefészekben viszont ismét ott virítottak a jol ismert pcos cisztáim. Valahogy volt egy ilyen sejtésem, hogy ez igy lesz. Na de ez a kisebbik baj, panaszt nem okoz, a ciklusom egyelőre szép 28 napos. A bal oldali petefészekben egy tüszőt látott. Tegnap voltam a ciklus 15. Napján. Merckformin egyelőre nem kell. 

Sport es diéta, ismét hangsúlyozta, igaza van. 

Más. 

A ferjem ma kezdett az uj munkahelyén, ugyanis sikerült állást találnia. Szerencsére a szakmájában, jobb feltételekkel mint az előző helyen. Ugyan messzebb van, kb egy órát kell utaznia, míg a masik kb negyed órára volt. Ez hátrány. Viszont itt sokat tud tanulni, fejlődni, ami náluk elengedhetetlen.

Most egyedül vagyok a csajokkal, kiderül, mit bírok. Vagy hogy ők mit bírnak. :) 

Majd mesélek. 

Kicsi kincseim

Cs.

L.

Hatalmas love. <3

Férfiak

A környezetemben mindenhol azt tapasztalom, hogy a férfiak igencsak kiveszik a részüket a gyereknevelesből. Pelenkát cserélnek, etetnek, altatnak, büfiztetnek, mindezt a legtermészetesebb módon. 

Most látom, hogy D. Szinte allandoan itthon van, mennyi mindent ra lehet bízni, mennyi mindent el tud intézni egyedül is. Ugyanakkor azt is látom, hogy azert ez a gyerekellátósdi hosszú tavon nem férfi embernek való. Valahogy a nők genetikailag arra vannak programozva, hogy maximális tudásuk szerint lássák el a gyereket, és teszik ezt ugy, hogy ez a " termeszetes", ezt kell csinálni és kész. Néha azert látom a ferjem en, akármennyire is remekel a babák terén, hogy azert kicsit sok ez neki. ( nekem is, de nekem ez a dolgom). 

Kicsit menjünk vissza az időben. A nagymamám idejében mi sem volt természetesebb mint gyermeket szülni, és akkoriban nem ritka, hogy 12-en voltak testvérek, mint például a nagypapámék, igaz, a felnott kort csak heten élték meg. A nők maradtak otthon a gyerekekkel, a férfiak mentek a gyárakba, földekre dolgozni. De a férfi nem cserélt pelenkát, nem büfiztetett, stb. Még a saját anyám is azt meséli mindig, hogy apám egyszer sem cserélt pelenkát, és talan egyszer volt olyan, hogy anyám elment a fodrászhoz és apa vigyázott ránk. Megkérdeztem, hogy és miert nem??? Erre az volt a vàlasz, hogy eszébe sem jutott megkérni, mert valahogy akkor ez nem volt " általános". Persze kivitte apa a fürdő vizet es a büdi pelenkákat és büfiztetett is, de kábé ennyi. A terhességről és szülésről meg már ne is beszéljünk! Anyukam elkezdett vajúdni, bement a kórházba, felhívta apámat, aki dolgozott, és nem az volt, hogy rohant a szülő szobára, hanem majd másnap ment, amikor letelt a munkaidő. Es nem azert mert haj de nem érdekelte a dolog, nagyon is jo apa, csak akkor valahogy máshogy mentek ezek a dolgok. 

Ma a férfi a terhesseg, szûletes és gyereknevelés minden egyes mozzanatánál aktívan jelen van, részt vesz. 

Nincs idom többet írni, es persze biztosan vannak kivételek, nem akarok en feltétlenül általánosítani. 

Lényeg a lényeg: le a kalappal a mai férfiak előtt! 

Agyalás

Egyre inkább az a sanda gyanúm, hogy tényleg az endometriozis környékezett meg ismét. De ên ezt annyira nem és nem akarom! Megint orvoshoz járkálni, műtéti időpontot egyeztetni, colonoscopiára menni (!), izgulni, diétázni, távol lenni itthonról, más segítségére szorulni, távol lenni a gyerekektől (!!!)' hetekig legyengült állapotban lenni..és sorolhatnám! Ráadásul, most valami viszketős nyavalya is elkapott, hát fantasztikus, mondhatom, és tegnap egesz este szurkált a bal petefészkem. Es még az is eszembe jutott, hogy mi van most a PCO-mal? Tudni illik, második lombik elott abbahagytam a merckformint, mert olyan szepen eltűntek a kis policiszták a petefészkeimből, és csak az Inofolicot ittam helyette. És akkor ez most, igy szülés utan vajon hogy is van? D. Vetette fel a kérdést, hogy ugye nekem már nincsen jobb oldali petevezetékem, akkor a jobb oldali petefészekben érő petesejtekkel mi történik? Azok hgy tudnak onnan kiszabadulni? Nagyjából gondolom sehogy, és vagy felszívódnak, vagy szepen majd becisztásodnak ott nekem. Remelem, nem irok hülyeséget, de én valahogy ezt igy tudom elképzelni. Már nagyon unom ezt a nőgyógyászosdit pedig! 22- en megyek az orvosomhoz, addig kattog hatok ezen is.

Görcs

Ma a csepeli Tescóban vásárlás közben egyszer csak belenyillalt egészen alul a hasamba. Majd par másodperc múlva megint, és ez igy ismétlődött rovid időközönként. Piszkosul fajt, annyira, hogy hirtelen melegség öntött el, azt hittem elájulok. Meg is ijedtem kicsit. Csak nem akart múlni, ezert mondtam a férjemnek, hogy én nem állom vegig a kassza sort, hanem kimegyek a gyerekekkel a kocsihoz. Egy padig jutottam, ott le kellett ülni, nadrágot ki gombolni, mert magyon szorított. A kocsiban be vettem egy algoflex m tablettát, es vártam. Nem is segítettem D- nak kipakolni, a gyerekek is sírtak már a babakocsiban, de képtelen voltam kiszállni es segíteni. Szerencsére mire haza értünk, nagyjából elmúlt a fajdalom es azota sem jött vissza. Utolsó mensim augusztus 10-én volt, es eléggé elhúzódott, majd a peteérés környékén - sorry- nehány napon át barnás nyák távozott belőlem több alkalommal. A nyák ugye ilyenkor oké, na de hogy barna legyen? Ez eddig nem volt nekem. 

Most eléggé beszartam, hogy az endometriozis támad újult erővel. Holnap kérek időpontot a dokimtól. Nem akarok újabb műtétet, kálváriát....

Szülőnek lenni

A minap akartam Írni egy bejegyzést, persze abba kellett hagynom, nem lett el mentve. Kár. 

Napők óta foglalkoztatott egy gondolat, ami Pinkman egyik írása kapcsán fogalmazódott meg bennem.  El sem tudom képzelni, milyen lehet éveken át próbálkozni, túl lenni annyi mindenen és ki tudja mennyi minden elott állni még. Az én esetem sem volt ugyan egyszerű, de a masodik lombikból két egészséges kislány született. Ez, akárhogyan nézzük is, gyakorlatilag "semmi", sokakhoz képest. Persze az én utam is rögös volt, tekintve ugye a PCO-t, na meg az endometriózist, műtétet, a hosszú korhazi tartózkodást, tele nyavalyákkal, es a preeclampsiát és annak utóhatásait. Az én gyerekeim sem voltak ingyen. 

De amikor olvastam Pinkman írását, annyira össze szorult a szívem és megis szó szerint ezt gondoltam: gyerekkel sem könnyű. Kicsit - bevallom- , el is szégyelltem magam. Kifejtem. 

Nem is tudom, mit gondoltam az anyaságról rêgen. Nagyon semmit. Igazan soha nem gondolkoztam ezen, talan ugy voltam vele, hogy aha, majd lesz gyerek, és kész. De hogy mennyire fog megváltozni az életem, abba igy nem gondoltam bele. Nem tudom, más megteszi e? 

Főleg nem két gyerekkel egyszerre! Félre ne értsetek, ez nem egy panasz bejegyzés ( mar megint), csak próbálom a kusza, és olykor fáradt gondolataimat leírni. 

Amikor még a korhazban voltam, a ferjem mindig azt mondta, ok, akkor most képzeld el, milyen lesz egy napod otthon a gyerekekkel. Próbáltam én, de azert ezt nem nagyon tudja az ember előre elképzelni. Eleinte szinte páni felelem fogott el, ha egyedül kellett lennem a gyerekekkel. Szó szerint bepánikoltam. Alig vártam, hogy D. Haza érjen. Csak a túlélésre játszottam, semmit nem élveztem azokból az órákból. A fizikai gyengeség nagyon sokat hozza tett ehhez az érzéshez. Magamban nem voltam és nem vagyok biztos még most sem. Nem azt gondolom, hogy a gyerekkel fog valami történni, hanem hogy én nem vagyok képes megfelelően ellátni őket. Eleinte abszolút igy gondoltam, most már azert enyhült ez az érzés. Szerencsére már egyre többet vagyok hármasban a lányokkal és nem pánikolom vegig minden percét. A ferjem még nem talált - állandó- munkát, ezert nagy segítségemre van itthon. De azert természetesen adódnak helyzetek, amit nekem kell egyedül megoldani. Altalaban azt gondolom, hogy egy gyerekkel játszva és kacagva elbánnék. Meg ne sértődjön senki sem, szerintem minden ikres anyuka fejeben megfordult ez a gondolat...

Szerintem ido kell, mire az ember agya átprogramozódik és elfogadni képes, hogy már nem én vagyok az elso, hanem ez a két tündéri csöppség, és gyakorlatilag minden róluk szól. Bármennyire is imádom a gyerekeimet, ezt azert emészteni kell. Megy ez szépen lassan, mert azert ki van ez találva. Egyszerűen annyira edes a gyerek, hogy nem tudod nem szeretni, nem tudod nem felvenni, nem tudod sírni hagyni ( sokáig), nem tudod nem szórakoztatni, nem tudsz nem énekelni neki és folytathatnám a sort. Szerintem a babák szuper jó kiképzést kapnak valahol, valakitől, hogy hogyan is kell a szülőket szepen lassan az ujjaik köre csavarni. 

Reggel, amikor hallom a gagyogást a masik szobában, az elso gondolatom, hogy nem, nem jol hallom, biztosan mindjárt abba hagyja. Nem, nem hagyja abba. Hány óra van? Basszus, fél kilenc! És még mindig nem ettek ma semmit...fel kell kelnem és nekem kell enni adni nekik. Nem megy, almos vagyok. De, muszaj. Felülök az ágyban, alig látok, de sietek a masik szobába, ahol már égnek álló tappancsok jelzik: itt bizony már buli van! Mosolyok és huncut vigyorok közepette felhúzom a redőnyt és akkor, ott boldog vagyok. 

Vissza kanyarodva a bejegyzés elejéhez és lényegéhez, gyerekkel sem könnyű. Sem eggyel sem kettővel. Nagy átalakuláson megy keresztül minden újdonsült szülő és a tapasztalatom szerint ez nem könnyű. Szép, de rögös út. Mindenki ezt gondolja a várandósság alatt szerintem, de érezni igazan csak ilyenkor lehet, amikor benne vagyunk. De nyakig. 

Boldog vagyok, hogy anya lehetek, hogy van két szuper kislányom, egy csodabogár és egy cukkermukker, de sokszor nehéz magamat feladni. De megadom magam az érzésnek, ami minden nap egyre erősebb: szeretem, szeretem, szeretem a gyerekeimet! <3

Füstbe ment terv

Nehány hete ugye ígértem, hogy elkezdek futni. Beszereztem szép uj futó cipőt, nadrágot, pólót,,ahogyan azt kell. A reggeli etetés utan indultam, séta futás, séta futás, igy indítottam. Nagyon élveztem, még akkor is, ha lógott a nyelvem és azt éreztem, hogy nem birom ebben a tempóban vinni a súlyomat. Három alkalomig jutottam, amikor is nagyon megfájdult a térdem! De annyira, hogy esélytelen volt, hogy én ezt tovább folytassam. Fàsli kellett és kb ket hét mire helyre jött. Most mar jó, de nem tudom, neki merjek e vágni ujra. Volt már ugyanis, hogy majdnem egy évig fajt a térdem ( nem futás miatt), és jaj, az rettenetes volt! 

Es igen, lehet hülye voltam, mert nem melegítettem be előtte es nem nyújtottam utana, de ki gondolta,,hogy fél óra kis séta futástól ilyen pórul járok majd?! 

Egyértelmű, hogy előbb fogyni kell, hogy bírja a térdem a súlyomat. 

Akkor mégiscsak marad a fogyókúra? :/ szívás. 

Ugye?

Ugye, még az is, aki mindig is ugy gondolta, hogy a gyereknevelés élete értelme, es ebben teljesedik ki, és aki szerint ez a legcsodálatosabb dolog a világon, ugye még az is gondolja úgy néha, hogy kivenne nehány nap szabadságot? Netalántán elgondolkodik rajta, hogy Hm....mit is csináltam mondjuk egy másfél éve...?

Szögezzük le, hogy imádom a gyerekeimet és tényleg értük bármit, satöbbi, szerintem ezt nem is kell ragozni. 

De:

- hiányzik a ferjem, ugy ahogy régen voltunk együtt

- hiányoznak az olyan "üresjáratok", amikor csak nézek ki a fejemből, és bambulok

- hiányzik, hogy néha úgy istenigazából unatkozzak

- hiányzik az olvasás

- hiányzik a nyugodt evés, a normalis főzés, hogy ne csak mindig összedobjak valami gyors kaját, éppen abból, ami van itthon

- hiányzik a régi alakom

- hiányzik az elégedettség érzés, vagy az, amikor ugy éreztem, ma megtettem, amit kellett, es jól csináltam, befejeztem valamit és elkönyvelhettem sikerként

- hianyzik, hogy néha egyedül legyek

- hianyzik, hogy normalis ruhába öltözzek

- hianyzik a rend a lakásban

Most ez úgy kikívánkozott.

Cuki 1 és Cuki 2

         

L-Cs

Hogyan is állunk?

A gyerekekről egy kis helyzetjelentés.

Cs.

Ugye ő az A baba, ami abszolút meglátszik. Domináns, aktív, akaratos. Ha kell neki valami, vagy valami nem klappol, nem röstell szólni érte, olykor siras formájában. Ő olyan kis kiharcolom magamnak, ha akarok valamit tipus lesz. Életrevaló az biztos. Én ennek bevallom, örülök. Mégiscsak éppen a kos jegy határán született, na. 

Gyonyoru szemei vannak, tele szájjal mosolyog, mint akinek mindjárt kiesik az össze foga. ( ha lenne neki persze :)

A keze allandoan a szájában, cumi helyett is bátran használja. Kettőjük közül ő fordult eloszor hasra, július 9-én. Nagyon örültünk neki, de ő is, olyannyira, hogy aznap este többször próbálgatta. Ha megtetszik neki egy uj gyakorlat, képes hosszú ideig gyakorolni, aztán van, hogy napokig semmi. 24-én fordult vissza hasról hátra önállóan. Ügyes kislány! Ejjel már magátol hasra fordul, es sokszor ugy alszik, aminek kifejezetten örülök. Szeret a pihenoszekben ülni, és fogdosni a játékait, mindent, ami színes. Boldogan ébred, mosolyogva, jókedvűen. Szereti cipeltetni magát, olyankor bámészkodik, többször be kell járni vele a lakást. Altalaban ölben alszik el. Sokat gagyorászik, nagyon edes magas hangja van. Kedvenc hobbi a tévénézés anya ölében. Okos kislány. Amolyan felfedező, megérteni akaró fajta. 

L.

Ha egy jelzőt kellene mondani rá, rögtön azt mondanám: cuki. Ahogyan néz, amiket csinál és Ahogyan azt csinálja. Olyan pofikat tud vágni, hogy mosolyra készteti az embert. Nyugodt, türelmes baba és nagyon érzékeny, ijedős. Amikor megijed valamitől, lefittyen a szája mindkét oldalon, amit imádunk az apjával,persze sajnáljuk ilyenkor, de olyan cuki, hogy meg kell zabálni!

Allandoan jár keze lába, soha nem ott ébred, ahova letettem. Nagyon szereti a dalokat, énekeket, a zenét. Egyből kivirul  az arca, mosolyog. Hangosan gagyorászik, mélyebb hangja van. Szereti a rongyikáját, pelenkáját gyűrögetni, igy elaludni, hogy valami van a kezében, mostanában az arcát takarja a pelenkával. Könnyű vele megtalálni a közös hangot. A cumijait imádja, csak azzal alszik el. Ő nem igazan ismeri az ölben alvás fogalmàt, altalaban apa simogatja álomba. A têvénézés itt is nagy sláger, mindegy mi, csak ugy forduljak, hogy lássa a képernyőt. 

Sokat fordul oldalra, ugyan hasra még nem, de ha hasra teszem, onnan már vissza fordul a hàtára. Szeret csörgőzni, altalaban felhúzza a kis karjára es ugy lóbálja. 

Huncut. 

Számadás

A minap elgondolkodtam azon, hogy valamit nagyon nem jol csinálunk itt a Földön. Jo esetben jut 70 év, amit igy vagy ugy, de eltöltünk. Stresszelünk, rohanunk, számlákat fizetünk be, magyarázkodunk, jópofizunk, aggódunk, ês néha azert kimozdulunk ês pihenünk egy kicsit. Aztán néha - legalabbis nálam -, vannak tiszta, megvilágosodott pillanatok, amikor is ujra es ujra rácsodálkozom, mennyi mindent másként tehettem volna, egyáltalán mennyi mindent tehettem volna. Mert igenis belefért volna,  meg lehetett volna oldani. Es közben eltelt 31 év. Haragszom magamra, mert sokszor lusta voltam és nem vagyok sajnos kitartó sem. Hajlamos vagyok belekezdeni valamibe és a közepe táján jól otthagyni a francba az egészet. Na szép, mondhatom. És ezeknek a dolgoknak az abbahagyása nem az éppen aktuális jelenben tűnik olyan nagy problémának, hanem ilyenkor, amikor számadást végzek. 

A futás kapcsán jutott eszembe ez a nagy röptű gondolatmenet. Ugyanis, az én kis fejemben kezd lassan összeállni egy olyan napirend, ahol a reggeli etetés utan anya, azaz én futni indul. Mert az jó és mert kell neki.

 Kövér vagyok. Ezt még igy soha nem irtam le, de sajnos most muszaj, mert más az énképem mint amit a tükörben látok. Nem vagyok azert ekkora súlyhoz és ilyen látvány hoz szokva. És nem feltétlenül a striákra gondolok. Azokkal lassan megbarátkozom, de csak azert, mert látom, hogy szepen halványodnak. Neha, amikor mondjuk egy üzletben elmegyek egy olyan baromi nagy fényes, jol megvilágított tükör előtt, elcsodálkozom. Ki ez a lány? Ez en vagyok? Sajnos igen, mindig rájövök. 

Lényeg a lényeg: fogynom kell. Csak azért vallok színt itt a blogon, mert hátha ez is ad egy icipici pluszt a kezdésben és a folytatásban. 

És kerem szepen, kíméljetek az olyan hozzászólásoktól, hogy igen én is kövér vagyok, jaj van egy kis felesleg a hasamon, és Juj elértem a 60! Kilót. Itt nagyobb számokról beszélünk. Tényleges túlsúlyról.

Amivel valamit kezdenem kell még, az a fene nagy étvágyam, ami mostanában van. Allandoan és mindent ennék. Nem, nem a szoptatas miatt, mert azt most hagytuk abba múlt heten es az a kevéske mennyiség, amit sajnos produkálni tudtam, nem indokolja a napi plusz kalóriák igénylését. 

Még egy pár napig ízlelgetem az új életforma ízét a számban, aztán neki kezdek. Itt nyoma lesz a blogon, hogy leírtam, szóval tessék csak néha rákérdezni, hogyan is állok az életmód váltással? Legalább szégyelljem el magam, ha nem csinálom, nemigaz?

Nagy szerencse

Nagy szerencse, hogy két babát kaptam a jó Istentől, mert ugy gondolom, én nem leszek többet terhes. 

Mindenki mondogatja, hogy dehogynem, majd meg gondolod magad! Basszus, miert kéne meggondolnom magam?! Van ket gyonyoru, egészséges kislányom, miert nem elég ez? Főleg olyanok szájából, akinek szinten ketto van, esetleg csak egy...azert mert én egyszerre "le tudtam", attól még ez két kulon gyerek. Akiket fel kell nevelni, etetni, iskoláztatni kell. És szeretni, foglalkozni velük. 

És igen, baromira tartok egy esetleges következő terhességtől is. Majd aki végig csinálja azt, amit én, esetleg az nyilatkozhat a témában. 

Fella legutóbbi írása kapcsán elgondolkodtam azon, hogy hogyan is szeretem en ezt a két gyereket. Valahogy ugy, hogy alig férnek már bele a szívembe. Szó szerint minden nap jobban szeretem oket. Soha nem hiszem, hogy lehetséges lesz holnap ennél jobban szeretni, es megis mindig igy történik. 

Amikor a kezemben van az egyik gyerek, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy úr isten, ő a leggyönyörűbb kislány a világon, aztán jon a masik gyerek, kézbe veszem és ugyanazt erzem mint az előzőnél. Szóval van két leggyönyörűbb kislányom. Mindkettőben mást szeretek, mindkettővel máshogyan találom meg a közös hangot. De igy van ez rendjén.

Csak úgy elvagyunk

Mostanában van az, talan amióta D. Itthon van, hogy csak ugy elvagyunk es ez tök jó.  Csak ugy telnek a napok, nyugiban, bonyodalmak nélkül. Pihenünk, filmezunk, főzögetek, bevásárolunk, sétálgatunk és mindeközben folyamatosan babázunk. Nagyjából most jutottunk el oda, hogy majdnem mindenre van vagy lenne időm, kis túlzással persze. Elmehetnék kozmetikus hoz, vagy massziroztatni. Persze még nem voltam, de tervben van. 

A csajok nagyon jó alvók lettek. Este letesszük oket olyan 9-10 körül ( inkabb10) es alszanak kb reggel 5-ig, hatig. Akkor esznek, es rögtön alszanak vissza kb 9-10 ig. Megint esznek es megint alszanak vissza, kb fel óra óra fent lét utan. Alszanak kb délig. Utana van egy kis játék ido. Ekkor még teljesen nyugisak, nem kell cipelni oket. Délután 6 körül kezdődik a nyűgösködés, ami sok esetben kitart lefekvés ig. Ekkor mar igénylik az ölben cipelést. Eközben pl filmezünk, állva, egyik làbról a másikra, néha sétálgatva. Majd fürdés kaja es alvás. 

Esténként megyünk még sétálni, kb egy másfél órát szoktunk. Ezt altalaban nagyon szeretik. 

Mostanában kezdenek figyelni egymásra, egyáltalán észre venni, hogy van itt egy masik baba is. Es mostanában van az, hogy már simán le lehet tenni oket egy helyiségben, egy időben egymás mellé. Eddig sok jo nem sült ki belőle. Csak nyàvogtatták egymást. 

Szeretem a mostani napokat, most ugy jol erzem magam. 

Láv <3

Soha nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek majd a gyerekek. De tényleg ugy van, hogy a saját gyerek a legleg...legszebb, legcukibb, legaranyosabb és sorolhatnám. 

Figyelni, ahogy nyílik ki az értelmük, àtélni a mosolyokat, azt, hogy meg nyugszanak a kezemben, ezek mind mind fantasztikus élmények! Szabadidőben is az ő fotóikat nézegetni, és reggel várni, hogy felebredjenek, mert mar szinte hiányoztak a par óràs alvás utàn. 

Nehezebb napokon ezt a nehány sort fogom olvasgatni. :)

Rossz kedv

Azert, mert tegnap ismer sikerült egy 200-as vernyomast produkálnom. Különösebb tünet nélkül természetesen. Szerencsére volt itthon olyan gyógyszerem, amit nyelv alatt kell gyorsan elszopogatni. Es amiből a múltkor ketto sem használt. Most szerencsére hamar levitte 110-re. De nem is értem. Ez még mindig a preeclampsia?! Pedig mar kezdtem elfelejteni az egészet, erre tessék! Annyira elegem van! És akkor legyek nyugodt, ne legyek ideges! Nem is tudtam hirtelen, hogy ha nem megy le, akkor hova menjek? Meg mindig a klinikára? Szules utan lassan három hónappal? De basszus, ez akkor is szules utáni szövődmény, nem? Orvosom hoz majd július 14-én megyek, azert nem hamarabb mert szabadságon lesz. Egyebkent tuti valami köze volt az időjáráshoz, mert ahogy jött ez a nagy eső, éreztem, hogy szédelgek, nem százas a fejem. 

Ma rettegek. Nem akartam ezt ujra àtélni. Halálfélelmem volt tegnap. 

A gyerekekről egy kicsit. 

Nekem vannak a világon a legjobb kislányaim, az tuti. Most is édesen alszanak a kiságyban, mindenféle altatási rituálé nélkül. És este is ez van. Max kis homlok simi, vagy csak a puszta jelenlétünk elég altalaban. Ejjel egyszer kelnek enni, olyan 4 óra körül, majd azonnal,alszanak vissza. 

Az esték nehezebbek, olyankor màr nyűgösködnek és ölbe vágynak. Ez van mondjuk 6-től 9-ig. Na de ezt meg ki lehet bírni. Most apa is itthon van ugye, igy meg végképp. 

Reggel mosolyogva fogadnak, tele szájjal vigyorognak. :)

Imádom oket, egyszerűen túlcsordul a szívem ilyenkor. 

Oltás, miegymás

En naiv, azt gondolom, hogy na most lesz idom megírni egx tíz perces blog bejegyzést. Haha. Kiváncsi vagyok, mi lesz belőle. Akkor vágjunk is bele.

Apa most ment el dolgozni, én meg őrködöm a ket csajszi felett. Próbálnak elaludni. Csak ugye mire az egyik fél kóma, tuti akkor nyekkem egyet a masik. Vica versa. Persze ha kiesik a cumi, azonnal ébrednek, na ekkor kellek én, aki vetődik hangtalanul, hogy a másodperc töredéke alatt vissza varázsolja a cumit ahova való, a baba szájába. 

Tegnap megvolt a ket hónapos oltás. Múlt heten vittem már oket, 19-én, de mivel csak 20-án születtek, a nagyon okos számítógép nem engedte beadatni. Szuper. Mivel hétvégén haza utaztunk, jobbnak láttam, csak ezen a heten vinni oket, tartottam ugyanis a belázasodástól. És milyen jol tettem. Cs. Ugyanis ejjel belázasodott, 38,2-mértünk, kapott fél kúpot a kis fenekébe. Reggelre 37,7. Szerintem nem úsztuk meg ennyivel, de majd ma kiderül. Tegnap nagyon nyugos volt, konkrétan 6-tol 9-ig ordított szinte mind a ketto gyerek. Kicsit kiborultam. Estére azert mar sok volt, mert Cs. Reggel óta szinte csak ölben bírt megmaradni, es nem aludt csak kb háromszor husz percet. Sajnáltam. Megis  ideges voltam már este. Természetesen nem szakadt el a cérna, de elvékonyodott. Vannak ilyen napok, estek. Aztán azert reggelre ujra normalizàlódik a tűrőképességem határa. 

4190 és 4100 g es 56-57 cm a paraméterek. 10 centit nőttek két hónap alatt! Nagyon meg lettek dicserve. :)

Bizony sorra növik ki a ruhákat. 

Hétvégén mint említettem nagy út várt ránk. 320 km-t utaztunk. Hála es köszönet Martinának, amiért felrakta azt a képet, ahol Lelle babát tükörből lehet szemmel tartani az autóban. Meg aznap be szereztünk ketto ilyet, és bizony nagy hasznát vettük az úton. Ad1 tudtam elől ülni, különben hátul kellett volna, közöttük, ugy, hogy a csípő csontomba mélyed mindkét bébi hordozó. Elég fájdalmas. 

Ad2 egx cumi lánccal kombinálva remekül tudtam a kiesett cumikat vissza helyezni. Minden leendő ikres kismamának javasolni tudom a beszerzését!

Az én tündér leányaim szinte vegig aludták az utat, vagy nézegetek ki az ablakon és rácsodálkoztak a világra. Nagyon érdeklődők voltak. A vissza út is hasonlóan kellemesen telt, leszámítva egy balesetet az autópályán. Mivel az autó megállt, L. Felébredt, éhes is volt màr. Az volt a szerencsénk, hogy egy benzinkút kb 500 méterre volt tőlünk, igy odáig elaraszoltunk kb husz perc alatt. Ott megetettuk oket, a két elso ülésen, ölbe véve. Igazi kis látványosság voltunk ott a kavalkádban. Gyors büfi, tankolás, es indultunk tovább. Szerencsére addigra eltakaritották a történteket. 

A ferjem felmondott a munkahelyén. Nem volt könnyű döntés, de meg kellett hozni. A cég, ahol dolgozik, fogalmazzunk lájtosan úgy, hogy nem éppen emberbarát. Nem voltak megfelelőek a feltételek, sem tul szabályosak. Nem ragozom. Kedden dolgozik utoljára, utana itthon lesz velünk és munkát keres. Ha ott marad, esélye nincsen masik állást keresni, mert nincsen ra ideje. Ha meg haazér, muszaj nekem segíteni a gyerekek körül. Azt várom ettől a nyártól, hogy kicsit kovácsoljon össze minket ismét, hogy sokat legyünk a jo levegőn, és sokat találkozzak a családommal. Bizakodó vagyok. 

Telik az ido

A lányok már ket hónaposak, nagyon gyorsan telik az ido. Szepen fejlődnek, majdnem fej fej mellett, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy egyik szebb mint a masik. :)

Holnap utazunk vidékre a szüleimhez, 300 km-t. 8 hónapja nem voltam otthon, nagyon varom már! Kicsit tartok a hosszú úttól, nem tudom, hogy fogjak a babák bírni. Autókázni szertnek, altalaban alszanak, de ez azert hosszú út lesz,,és a végére biztosan meg fognak éhezni. Remelem nem lesz az autópályán semmi fennakadás. 

Az élet velük nagyon pörgős és monoton egyben. Ugyanaz a pár dolog ismétlődik nehány óránként. Pisi, kaka, pelenka, szoptatas, tapszer, kis játék majd altatás. Közben gyorsan elindítani egy mosast, vasalást, főzést, bevásárlást. A napi felüdülés most mar a séta, amit mindenki nagyon élvez, szülők és gyerekek egyaránt. A babakocsink szuper jó választás volt, nagyon könnyű irányítani. Egyedül a ki és összecsukàs megy nehezen, mert bizony erő kell hozzá. Nem is kevés. Nem tudom, más típusnál is igy van e ez.

Újabb vérvételen vagyok túl és az eredmények nem igazan javulnak. :( ennek nagyon nem orulok, mert igy nem tudom elengedni ezt az egészet. Időnként mindig ott jár a fejemben. Megkérdeztem anyukámtól, meddig lehet ilyen szar májértékekkel élni. Ugyan mar, mondta ő, a máj gyorsan regenerálódik. Csak làtnám már én is. Jövő heten újabb ismétlő vervetel. Nőgyògyászhoz is be kell megint jelentkeznem, mert szerencsére már nem verzek. A hat hetes kontrollon még igencsak jött belőlem, dokim szerint normalis, főleg amíg a vernyomas nem rendeződik. A vernxomas pedig nem igazan rendeződik, napi 2 cordaflex retardot szedek meg mindig. Felhívtam a klinikai kardiológust, aki egx tündér, és ugyan ő azt mondja, szedhetem nyugodtan ezt a tablettát, mert ez nem májkarosító. Az a dopegyt, de azt mar nehány hete sikerült szepen leépítenem. De azert nyilván a végső cél az, hogy ne kelljen tabletta. Szóval nogyogyasz. Kell ugyanis egy rákszűrés. Ha s vernxomas rendeződik akkor kapok valamilyen tablettát fogamzásgàtlas gyanánt, ha nem, akkor nem kockáztatunk, hanem jön a spirál. No majd kiderül ez is. 

SOk boldogság és nagy szerelem a gyerekek, ezzel együtt rengeteg lemondás és áldozat. Megváltoztak a prioritások. De tényleg ugy van, hogy ha vannak is nehezebb napok, pillanatok, az ember képes egy mosolyuktól mindent elfelejteni és menni tovább. Szeretem őket. <3

Napjaink

A napok telnek egymás utan, néha azt sem tudm, szerda van e vagy csütörtök. De tényleg. 

Egyelőre gyakorlatilag állandó segítségem van, anyósom és anyukam személyében, hetente felváltva. Hétvégén pedig a férjemmel látjuk el a babákat. Egyrészt nagyon zavaró, hogy allandoan van nálunk valaki, másrészt meg nagyon hálás vagyok nekik, hogy segítenek, mert egyedül nem tudom mire mennék két pici gyerekkel. 

A napi menetrend már nagyjából kialakult. Reggel a férjemmel megetetünk, majd o elmegy dolgozni kilenc körül. Nemsokára jon anyósom, elmosogat, ilyesmi, a lányok alszanak ilyenkor altalaban. Próbálok en is velük együtt pihenni, de aludni altalaban nem tudok. Tétlennek érzem magam. Tudom, hülye vagyok. 11 körül ébrednek a csajok, esznek megint, majd beindul az a vagy a B verzió. A verzió, amikor nyugodtak, kialudták magukat, ilyenkor elnézegetnek. Szo szerint. Lerakom őket és van, hogy meredten néznek egy plüss figurát egx órán keresztül. B verzió, amikor nyűgösek, no akkor ki nem akarnak szállni a kezünkből, de sokszor még ott sem jo. Ma ugy tűnik az a verzió van, mert Cs. Meg szinte csak enni kelt fel,azt is félig csukott szemmel. Tündérke. 

L. Hasfájós, ő sokat tekergeti magát emiatt,,és nem olyan nyugodt baba mint Cs. 

Mióta mehetnek  a levegőre, elvisszük oket délutánonként sétálni. Hát mondhatom ezt igazan élvezik! Mire elérünk a lifthez, már alszik mind a ketto. Előre látom, a nyarat a közeli parkban fogom tölteni. Főleg egy olyan napon mint tegnap, amikor szinte sírtak egesz nap. 

Aztán este jon apa, anyós megy haza, és nem sok időnk marad. Szegény apjuk altalaban már nyugos babàkat kap ölbe, mert ha jo napjuk is van, estére elfáradnak és nyűgösködnek. Sajnálom sokszor s ferjem, mert hazajön es kezébe nyomok egx sírós gyereket. De muszaj, mert en sem birom, hogy egesz nap csak rázzam a feneküket. De altalaban nekem is jut egy gyerek estére is. Az esti Fürdetès kilenc óra körül van, utana vacsi és irány az àgy. Lekopogom, tök jol alszanak, eddig egyszer sem ébredtünk gyerek sirasra ejjel. Nagyon jófejekba csajok. Ha éhesek màr, akkor csak nyöszörögnek, de siras nincs. Már nem ébresztjük oket. Hanem esznek, amikor megéheznek ejjel. Cs. A kis bélpoklos, L. Szerintem reggelig is bírnà, de mivel Cs. 3-4 óra körül ébred, így L. Is kap vele együtt enni. Azert nem tiltakozik. Ilyenkor über cukik, ahogy csukott szemmel belapátoljàk a kaját. Utana már alszanak is. 

Napközben orulok, ha elintézem a mosást, zuhanyozást, eszek valamit, néha elmegyek bevásárolni, de kb ennyi. Ez bizony egesz komoly mókuskerék, kerem szépen. Imádom a lányokat, szerelmes vagyok beléjük, de nem fogom azt írni, hogy minden percét élvezem. Bevallom, néha, tök jó érzés, amikor csak mondjuk elmegyek autóval a közeli pelenka diszkontba, es nem otthon vagyok. Meg lehet érte kövezni.

A csajok egyebkent imádnivalóak, okosak, figyelmesek, mar amennyire egy hét hetes csecsemő lehet. Es természetesen gyonyoru szépek. :)

Ahogy Martina is írta, nézem oket néha, es nem hiszem el, nem fogom fel, hogy ők az en gyerekeim. 

Ma voltam a haziorvosnál az ismételt vérvételen es kicsit beszelgettunk. Momdtam nekik hogy nehéz dolog ez a szülőség. Azt mondta, hogy ha jót akarok a gyerekeimnek és mindent el is követek, akkor jo anya vagyok. Mással meg ne foglalkozzak. Én egyelőre tényleg életben tartani igyekszem oket. 

Egyebkent meg rettegek, hogy valami bajuk lesz. Emiatt sokszor ideges, feszült vagyok, nem tudom élvezni a pillanatot. Gondolom idővel, ez csitulni fog.

Olyan aprónak tűnő kis napi döntések kaptak jelentőséget, mint hogy ha az egyik alszik a masik meg mar tök éhes, akkor ébresszem e az alvó lurkót, vagy hagyjam, hogy majd egyen ha ébredt. De akkor teljesen eltolódnak egymástól és akkor hogy hozzam össze oket az esti fürdetésre, satöbbi. Es ezen képes vagyok egészen hosszan tipródni, és lelki furdalást erezni. 

Mint irtam korabban, nem leszek egy baba blogger, ezek csak nehány gondolatok. 

A férjemmel semmi időnk nincs egymásra, es szerintem ezt kicsit megsínyli a kapcsolatunk. Sokszor vagyok feszült es fáradt, és lecseszem hülyeségek miatt. Ne igy fogd a gyereket, maradj csöndben, igyekezz màr, ilyenek. Hiányoznak a kettesben eltöltött idők,,de remelem, idővel ezeket is sikerül vissza csempészni a mindennapokba. Viszont nem vagyok hajlandó szar anyának titulálni magam, mert érzek ilyeneket is, ezt màr megbeszélgettem magammal. Attól még szerethetem a gyerekeimet, hogy vágyom a ferjem társaságàra. 

De amikor beleszippantok egyet reggel a nyakukba, akkor elszáll minden fáradtsàg és kétség és csak az van,,hogy úr isten, de Imádlak, az enyém vagy, és azt akarom, hogy soha ne legyen semmi bajod. És ezt el is mondom nekik minden nap. 

A hogyan tovább

Annyi mindenről kellene írnom, nem is tudom, hol kezdjem. Egyik gyerek most is a kezemben, próbál elaludni, en meg gèpelni. 

Kis huncut, a szeme csukva van, de ràm sandít, ha abba hagyom az arcocskája simogatàsàt. 

Gondolodom, hogy mi legyen a bloggal. Babanaplót nem akarok vezetni, nem vagyok az a tipus, èrzem, nem menne. Lehet, hogy ebben a formàban itt befejezem a blogom. Talan nyitok egy màsikat, màs tèmàval. Vagy egyszerűen most kiszàllok az éterből. 

Holnap vérvétel, meglàtjuk, javultam e...nőgyógyászom szerint nem olyan vészes az előző sem, és ne várjam, hogy percre pontosan hat hét alatt rendbe jöjjek, mert ez több időt igényel. Jo lenne a beteg tudatot magam mögött hagyni. 

Az anyaság nem könnyű feladat, naponta beletörik a bicskàm. 

Még mindig nem jó

Itt most rólam van szó, vagyis a véreredményemről. A zárójelentés en ugyanis az az instrukcio szerepelt, hogy haziorvosnál jelentkezzen kiterjesztett labor vizsgalat céljából. Nos, ez megtörtént. 

Idézem az orvosom: a lelet szar. Vagyis a màjfunkciok még mindig. Már jobb mint amikor haza jöttem a klinkáról, de még rossz. Tele van csillaggal a vérkepem. :( nagyon elkeseredtem emiatt. Mikor lesz már ennek vége?! A vizeletemben is sok meg a feherje. Konkrétan kb 600 Mg. Tudom, hgy minden javul, de jó lenne, ha egészséges lennék! Amikor a preeclampsia miatt bekerültem majdnem 2g! Volt, mikor hazajöttem 1 g, most 600 Mg. Igen, jobb,,de igencsak a referencia tartomány fölött van. 150-ig jó. Hm...

Három het múlva ismétlés. Kiváncsi leszek. 

Csutortokon hat hetes kontroll a nőgyógyàsznál, vajon ő mond erre valamit?

Ébreszteni vagy sem?

Na most akkor segítsetek, véleményeket kérek, hogy most akkor kell e ébresztetni a gyerekeket éjjel etetés miatt? Mi allandoan ébresztgetjük őket, na nem három, hanem mondjuk 4 óránként, hgy egyenek. Védőnő szerint még csináljuk egy darabig. Szerintem hülyeség. De esküszöm lelkifurdalasom van, ha elelszom és mondjuk mar 5 órája nem ettek ejjel. Nappal ilyen szóba sem jöhet, akkor 3-4 óránként esznek. De a szívem szakad meg amikor édesen alszanak mind a ketten és még csukva a szemük amikor a szájukba tömöm a Cumis üveget. Arról még már ne is beszéljünk, hgy az egyik gyereknek gyors az emésztésem, hamar megéhezik, míg a masik nem igényelne olyan gyakori táplálkozást. De ha meg elcsúsztatom őket, akkor végképp csak etetek egesz nap. Bevallom, most kezdek meg zuhanni picit. 

Gyermekágy folytatàssal

Ígértem egy bejegyzést a szülést követő időszakról, az úgynevezett gyermekágyról. Miután ugye levànszorogtam az intenzívről, egy négyágyas kórteremben helyeztek el egx masik elso babás anyukával. Ketten voltunk egy szobában. Alapvetően aranyos, segítőkész volt a csaj, de nehány dolga halálra idegesített. Az ő babája alapvetően nyugodt volt, evett, aludt, ennyi, soha nem sírt. Masodik ejjel sirdogált a gyerek és a csaj totál kész volt, mar majdnem sírt, hogy úr isten, mi baja van a gyereknek?! Mondtam neki, hogy ugye nem hitte,Mcsak azert mert elso, szuletes utáni éjszaka nem sírt a lánya, akkor most már nem is fog? Azt is próbáltam mondani neki, hogy semmi baja a gyereknek, csak normalis baba! Sírni is fog. Mi a baj? Ezt a mondatot ismételgette ezerszer azon az éjjelen. Meg most is  hallom.

En a gyerekeimet olyan dél körül,kaptam meg, onnantól teljesen ràm voltak bízva. Megmutatták hogyan kell pelenkázni és a köldök csonkot kezelni. Bevallom, utóbbitól tartottam picit, mert számomra kicsit undi dolog ez a köldök téma, de szerencsére egyáltalán nem volt gàz, eszembe sem jutott, hogy korabban paráztam tőle. Na es akkor jött, a hogyan szoptassunk óra. A nővér kedves volt, mutatott nehány pozíciót, lehetőséget. Természetesen az en gyerekeim azt sem tudták milyen rendezvényen vannak. Esküszöm, ugy néztek a mellemre, mintha a világ legundorítóbb dolgát akarnám a szájukba gyömöszölni. Magyarán, nem ment a dolog. 

A magam állapotáról annyit, hogy alig éltem, von szóltam magam nagy fájdalmak közepette. A nővér felajánlotta, hogy ejjelre elviszi a babákat, tudjak még pihenni. Bevallom, hálás voltam neki ezért. Igen, volt lelkifurdalasom, hogy milyen anya vagyok màr,,de éreztem, hogy képtelen vagyok abban az állapotban ellàtni ket gyereket. Másnap hajnali ötkor hozták vissza oket. Onnantól kezdve nálam voltak. Ez volt vasárnap, es pénteken szultem délután ötkor. 

A vasárnap ugy telt, hogy próbáltam a szoptatást, nem ment. Délután mondták,,hogy nem lehetnek a gyerekek cukros vízen, eltelt ket nap, javasolják, pótoljunk tapszerrel. Bele egyeztem, de közben könnyes volt a szemem. Folytatom csak lemerül az iPad, nem akarom, hogy kitörölje, ezert eddig ezt közzé teszem.

Azt mondták, három óránként enni kell a babáknak, ejjel is ebresztgetni kell oket. Nekem kellett mindig kisetalni a nővérekhez tapszerért. Minden egyes méter megtétele komoly fizikai fájdalommal járt, de menni kellett, a babáknak enni kell. Ahogy cipeltem  a gyereket, majd' leszakadt a hátam. Utólag igy gondolom, az Epiduralis érzéstelenítés miatt volt, mert szerencsére azota elmúlt. Vagy csak erősödöm. Mindegy. Tudom, hogy nagyon panaszosan hangzik, ma mit irok, de ezeket éltem ât. A fajdalom küszöböm ugy gondolom nem alacsony, tehát nem arról van szó, hogy egy tűszúràstól elbőgöm magam. Semmit nem pihentem természetesen aznap ejjel. Vagyis de, konkrétan hajnalban husz percet, erre határozottan emlékszem. Másnap hétfő volt es haza mehettem. Vagyis kellett. Senki nem értette, hogy egy pénteken délután műtött kismamát miert dobnak ki hétfőn reggel a kórházból? Természetesen alig vártam, hogy végre otthon legyek, vágytam haza. No meg azert is, mert tudtam, képtelen vagyok igy ellàtni a ket gyereket, kell a ferjem segítsége.
Hétfőn délelőtt jött egy masik nővér es látta, hogy nem megy a szoptatas. Próbált "segíteni", de bàr ne tette volna. Olyan durva volt, vagyis utólag tudom, hogy nem volt durva, csak bunkó. Én ott akkor ezt nagyon rosszul éltem meg. Konkrétan sirtam. Nem ment a dolog. No meg azert is, mert Csenget " lebénikézte".  Bénike. Az en über cuki pihe puha három napos gyerekem bénike volt, mert nem ment neki a szopi. Zokogtam,,de mégsem voltam képes kifejezni a nem tetszésemet, tul gyenge es érzékeny voltam. Par napig még bennem volt ez a negatív élmény.
Vernyomasom ekkor 130-140 körül volt.
Folytatom majd.

A hasam

A hasam undorító. Sejtettem, hogy lesz valami nyoma a hatalmas méret miatt megnyúlt, kitágult bőrömön, de erre nem számítottam. Nyugodtan mondhatja bárki, hogy rinyàlok, de 31 èvesen nehéz ezt elfogadni. Egyelőre nem is tudom. Van az a fogalom, hogy kötèny has. Eddig nem is hallottam róla, hàt most ilyenem van. A csaszar Miatti vágás fölött a megnyúlt bőr ràlóg a vàgàs vonalàra. Nagyanyàmon làttam ilyet, most jut eszembe. 

A terhessegi csíkjaim pirosak ès telis tele van vele a hasam. 

Tudom, a hasam kisebb lesz ès a csíkok is halványodni fognak. Talan. Egyszer. Valamennyire.

Ha magamra nézek a tükörben inkabb nem is akarok oda nézni. :( 

Nőként nehéz ezt megélni. 

Igen, tudom, van ket szép,egészséges gyerekem, amire ugy vágytam, tisztában vagyok vele. De attól még nem fogom szeretni a testem a jelenlegi állapotában. 

Szívesen fogadok tippeket, Krémeket, kenceficéket.

Idő, ami nincs

Annyira es annyi mindent szeretnék írni és egyszerűen nincs időm. Miközben ezt a nehány sort írom, ezer màs gondolat és teendő jàr az agyamban.

Nem tudok kikapcsolni, nem nagyon tudok aludni. Hulla fáradt és nyúzott vagyok. Elkapott a mókuskerék és pörget azota is. 

Ma reggel hajat mostam, de csak egyszer, mert a másodikra màr nem volt idő. 

Jövök majd, valamikor, talan...

Fotó a szépséges lányaimról: 

A szülés

Itthon vagyunk, együtt vagyunk, négyen vagyunk! 

Annyi mindent szeretnék írni, de par napot meg várok vele, amíg bátrabban ki merem jelenteni, hogy jol vagyunk. Tudm, hogy ez butaság...de igy erzem. 

Röviden: a lányok szépek, cukik, egészségesek, és nagyon jó babák. Eszünk, alszunk, mosolygunk. 

En is jobban vagyok, napról napra erősebben. 

A szülésről merek írni:

Péntek reggel ugyanúgy indult, mint a többi, azonban a nővérek mar pedzegették, nem hiszik, hogy meg kellne várni a kitűzött 37 hetet. Ebéd elott ctg-re tettek, ahol mindket gyerek totál inaktív volt. Még Csenge is, pedig o altalaban szép görbêket produkált. Oda hívták az osztályos orvost, aki azt javasolta,  meg aznap vegyék ki a lányokat, a Vernxomasom időnként mar 140/100, Laura ctgje napok óta csak többedszerre sikerül. Véleménye szerint ilyenkor nagyon hamar el tud fajulni a dolog. Aznap éppen az en orvosom volt ügyeletes, igy az osztályos elment vele megbeszélni. Dr B. Egyet értett. Fel egy körül jött a nővér, hogy pakoljak, irány a szülő szoba. Hirtelen azt sem tudtam, mit érezzek, mit gondoljak. Félni nem féltem, inkabb izgultam az ismeretlen szituáció és a hogyan tovább miatt. Kissé sokkos állapotban pakoltam össze a holmimat abban a szobában, ahol több mint két hónapot töltöttem. D-t felhívtam, hgy induljon, itt ma gyerekek lesznek. A szülő szobán folyamatos ctg, vernyomasom persze tankönyvi volt, es meg Laura is mocorgott picit. Várni kellett, mert voltak előttem a "sorban", addig D-vel beszelgettunk, telefonalgattunk. Magamhoz képest teljesen nyugodt voltam, még én nyugtatgattam  a férjem, pedig ez fordítva szokott lenni. Be öntés nem volt, amit nem is igazan értettem. Indok: ha most beöntenek, annak nagyrésze a műtős asztalon távozna belőlem. Még ma sem igazan értem. Bevallom, hiányoltam, többek között az aznapi brokkoli főzelék és frankfurti leves miatt. Elmehettem wcre, persze sikertelen volt es ez ott, akkor nagyon zavart. Jött az orvosom, ês közölte, hogy mivel Laura ismét nem együttpműködő, mi következünk. Borotvalas megvolt, hogy milyen lett, inkabb hagyjuk...ilyeneken már nem akadtam fenn. Jött a műtős fiú, es itt kezdtem el félni. 

A műtő. Nem is igazan értettem, hogy jo helyen járunk e, olyan bizarr volt az a hely. Mint egy raktár, ezer éves, agyon fakult, kopott linóleummal. Hát, jo helyen jártunk. Az anesztesek nem igazan voltak kedvesek, csak a legszükségesebbeket közölték mindig velem. Azon kaptam magam, hogy egy nogyogyaszati agyon ülök oldalt, és màr szúrja a pasi a hátamba a tűt. Kérdeztem, nem kellene domboritani? Nagyon jol csinálom, ez volt a válasz. Nem tudtam, hogy éppen csinálok valamit, ráadásul jol. Hogy fajt e? Nem tudom. Erre annyira nem emlékszem, de nagyon nem hatott meg a dolog. Inkabb attól paráztam, hogy le ne zuhanjak onnan,mert senki meg nem fogott, még akkor sem, amikor màr totál Zsibbadt a lábam. Aztán persze csak ott volt a kedves műtős fiu mire kellett, és át rakott széttett lábakkal a megfelelő pozícióba. Nagyon gyorsan hat ez az epi. Orvosomtol kérdezgettem, hogy ugye nem fogom erezni? Megnyugtatott, hogy éles fájdalmat biztosan nem, maximum azt, higy valamit csinál. Igy is volt. Letakarták egy zöld lepedovel az arcom elott a történéseket. Át láttam rajta valamennyire, azt pontosan láttam, hogy jobbra balra húzzák vonjàk a hatalmas hasamat és küzd vele az orvosom. Szinte azonnal elkezdtem remegni az epi miatt, ijesztő volt. De annyira, hogy a fogam is vacogott folyamatosan, alig tudtam beszélni. Nem tudtam arra koncentrálni, higy per perc és látom a gyerekeket, csak a remeges volt. A ferjem csak a születés elott pár perccel jöhetett be, kameràval a kezében. Addigra már szörnyen éreztem magam, mint aki totál nem ura a testének. 

Eloszor Csenge érkezett meg közénk, szépen sírdogalva, körülbelül másfél perccel később Laura,  a kis huncut, ahogy nevezték. D. Kiment velük, amíg engem vatrogattak. Hogy ez az egesz mennyi ido volt, fogalmam sincs, nem emlékszem. Én csak egy pillanatra láttam a két kis mocorgót, és aznap màr nem is többet. Ezután vittek az intenzívre, ahova D. Még be jöhetett nehány percre beszámolni a paraméterekről és kicsit osszegezni a dolgokat. Megállapítottuk, hogy egyikünknek sem volt euforikus érzés ez a csaszar. Akkor, ott hàlàs voltam neki ezert, hogy ő is igy érez, mert nagyon bántott a dolog, hogy nem ugy éltem meg, mint egy fantasztikus dolgot. Inkabb olyan volt, hogy tul vagyunk végre rajta, és mindenki jol van. A műtét alatt vegig azt éreztem, hogy legyen màr vége. A remeges még az intenzíven is tartott kb egy órán keresztül. Pakolgattak ezt azt a hasamra, mondtàk, aludjak. Nem igazan sikerült. D. Még aznap este be mehetett az újszülött intenzívre egy órára a babákhoz, igy hozott nekem videót, ami enyhítette kicsit az érzést, mikor láthatom màr oket??

Elmondta, hogy csak melegitik oket, teljesen jol vannak. Megnyugodtam. Próbáltam pihenni, de a sok történés agyi aktivitásra késztetett. Pörögtek a gondolatok, az érzések. Anya vagyok. 

Hat óra elteltével kíméletlenül felàllitottak, és el kellett sétálni a mosdóig mosakodni. Ordítani tudtam volna, annyira fajt. Mondtàk, ennél rosszabb mar nem lesz. Mellettem a csaj szinte futott hozzam képest, aztán kiderült, egy gyereket szult, 1200 grammal. Ja, az azert más. 

Másnap reggel még rosszabb volt, de ismét fel kellett állni, nem hagytak békét. Màr akkor gyanús volt, hogy a többiek is szenvednek ugyan, de valahogy megis jobban mozognak mint en. Mindenki azt mondta, ez egx nagy hasi műtét és az bizony erős fájdalmakkal jár. Kertem plusz fájdalomcsillapítót, es kaptam egy szem algopirint. Mi vaaan?! Algopirin? De hiszen én szétszakadok, megpusztulok! Semmit nem használt, persze ugy néztek rám mint egy kívül álló ra, hogy gyógyszert kertem...nem is értettem. Es ez vegig igy volt, a gyermek ágyas osztályon is. Mintha valami drogot kértem volna tőlük. Ez nagyon bántott. Dél körül bizony saját lábon le kellett menni a gyermekágyas osztályra, kiraktak az intenzívről. Majdnem elàjultam, mire leértünk, de ez senkit nem érdekelt, menni kellett. Jött egy műtős fiu, toló kocsival, kértem, hadd üljek bele, de azt mondták, az a cuccoknak van! Itt mar elsirtam magam. A szabály az, hgy az mehet le osztályra, aki a saját lábán le tud menni. Patt helyzet, mert ha nem bírsz, az se számított, menni kellett. Hàt lementünk.

Az eufória érzés itt érkezett meg először Laura személyében. Amikor a kezembe adtàk, na az az érzés felülmúlhatatlan. Kiszakadt  belőlem a sírás, az elmúlt hetek, órák fájdalma. Gyonyoru volt, és egészséges. Nemsokára jött Csenge is és egx újabb érzelmi hullám. Kicsit túlcsordultam, igen. 

Szerelem elso látásra. 

A gyermekágyas pár napról majd legközelebb irok. 

A kocka el van vetve

Valahol talan màr régen elrendeltetett, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk. Es talan hiába a sok ima, a sok pozitív gondolat, erő, támogatás? A miértek csak gyűlnek, a válaszok egyelőre vàratnak magukra. 

Egyedül vagyok, egymagam, annak ellenére, hogy rengetegen mellettem vannak. Végtére az ember mindig egyedül van. Hogy mit érez, mit gondol azt senki nem veszi el tőle. Most azert ugy ezt a fájdalmat àtadnàm valakinek. Az agyam tudja, hogy pàr nap még, de belül félelem munkàlkodik, és sokasodnak a mi van, ha...kezdetű gondolatok. 

Kicsit olyan, mintha csak àlmodtam volna a szules óta történt dolgokat. Mintha a két kis manó is csak àlom lenne. Vajon azert, mert nem volt elég időnk egymásra? Vagy mert az agyam igy akar megvédeni a fájdalomtól?

Tudom, hogy ezen is túl leszünk, és tudom, hogy fájni fog. Fáj. 

Preeclampsia

Hétfőn gyonyoru napsütéses időben haza vittük a lànyokat pontosan igy, ahogyan a hosszú hetek alatt álmodoztam róla. A picik édesek, egészségesek, jó babàk. Puhàk, finomak, cukik és a világ összes leg-leg jelzőjét fel tudnàm sorolni, ha róluk van szó. 

Màr a műtét utan éreztem, hogy nekem rohadtul faj a hasam es higy ez nem normalis. Mindenki azt mondta, ez egx nagy hasi műtét, fájdalmakkal jár. Otthon is nehezen tudtam a lànyokat emlegetni, meg egyáltalán mozgni. Szerdán a vernyomasom 200-ra ugrott fel, sürgősségi nyelv alá való gyogyszer, ketto, és igy sem mozdult semmit. Halálfélelmem volt. Háziorvos es az ügyelet is mondta, hogy irány a klinika, ahol szultem. Egyebkent is varratszedesre kellett mennem. Az orvosom volt az ugyeletes. Vérkep, ultrahang, vizelet, gyogyszer. A vérkep szar, màjértékek az egekben. Lehet, hogy preklamsziàm ( terhessegi mérgezés) Van. Uh kimutatta, hogy szövet darab van a méhemben, és az még tul nagy, nem húzódott vissza. Fel az intenzívre, 24 oras vizelet gyűjtés, fel óránként vernxomas mérés. Másnap hajnalban méhöblitest végeztek altatásban, mert sok véralvadek volt bennem, ami a zárt mehszaj miatt nem tudott távozni. Azota sokkal jobb a hasam. 

Itt fekszem ujra,  az egy hetes kislányaim otthon az apukàjukkal és anyósom mal. Megszakad a szívem, nem tudok már honnan erőt meríteni!!!!!!!

A ferjem mindenben helyt áll, maximálisan, fantasztikusabban nem is csinàlhatnà. Azert most mar látom rajta, hogy kezd o is hàt hogy is mondjam, megtörni kicsit. 

Aggódik, értem. 

Az osztályos orvos ma reggel közölte, hogy nem valószínű, hogy haza mehetek, mert a preklamszia egy nagyon veszélyes betegség, súlyosan károsítja a szerveket, bele is hallhatok nagyon hamar, ha nem vigyáznak ràm. À, nem ijedtem meg..

Hálát adok a jo istennek, hogy a lányok màr kint voltak, amikor ez történt. 

De kerem is a jo istent, hogy gyógyítson meg hamar, hogy haza mehessek a kislányaimhoz és a férjemhez...es erőt is kérek, hogy el tudjam viselni, ami még ràm vàr. 

Megszülettek!

Megszülettek tegnap a lányok! :)

Csenge 2600 g, Laura 2790 g. Gyönyörűek, igaz, még csak fotón, videón láttam oket. Tényleg nagyon cukik!

Minden rendben van velük. Velem is. ( igaz, olyan mintha hasba lőttek volna...)

Később jövök részletekkel. 

Március 26.

Ha minden igaz március 26-àn fognak megszületni az en bogàrkàim. Ha addig anyuka és a babàk is jol vannak, és nem akarnak esetleg kibújni hamarabb. Az en értékeim alapvetően jók, igaz, hogy a vernyomas kicsit emelkedik, azaz többször van 140/90 körül. Es jobban vízesedek, konkrétan olyan ujjaim vannak, hogy pfffff....emiatt nagyon zsibbad s jobb kezem, folyamatosan faj, alig tudok fogni vele. Az arcom is mintha megint dagadt volna. És egyre rondabb, ezt se felejtsük el. 

Hat nap, te jo ég! Izgatott vagyok. Szerelmes vagyok. Félek. Aggódom. Türelmetlen vagyok. Boldog leszek. Es minden rendben lesz. 

Hihetetlen felfogni, hogy tényleg kisbabàk, igazi hus vér kisbabàk vannak a hasamban, akik mar teljesen készen vannak az életre. 

Utalok várakozni, tudni kell rólam. Én az az: ott vagyunk màr?! Tipusú ember vagyok. 

Hat nap. 

Össze vissza

Olyan össze vissza vagyok mostanság. Hol jobban, hol Kevèsbé. Rájöttem, hogy igenis erős vagyok és igenis kitartó vagyok és nem adom fel. Hogy van akaraterőm. A lànyokért, csakis értük. Mert annyira szeretem oket màr most. 

Történt ugyanis, hogy nehány botrányos ctg utan lelüldtek a szülőszobara, hogy ott ismételjék meg, ott ráadásul van ikres ctg, azaz ketyeghet egyszerre a ketto. ( osztályon nincs, ne kérdezzetek miert, holott  kb 5-en vagyunk ikresek). Az egyik szobában, ahol több, függönnyel elválasztott àgy van, kaptam helyet. Mellettem volt egy újszülött, akit megnézhettem közelről. Gyonyoru gyerek volt, nem volt se piros, se lila, es olyan formás volt, hogy azonnal elpityeredtem. Mondta a szülésznő, hogy ne sírjon, nemsokára önnek is lesz ketto! Egy darabig még ott nyöszörgött mellettem a kis gyönyörűség. Hihetetlen érzés fogott el, ilyet még nem éreztem. Arra gondoltam, hogy úr isten, ha egy idegen gyerek láttán igy tul csordulok, mi lesz a sajàtjaimnàl? D. Szerint: szerelem. <3

Màr nem is annyira az foglalkoztat, hogy két hónapja itt vagyok, lassan elveszítve a realitást a külvilággal, hanem a szülès körè összpontosul a figyelmem. Meg hogy miylen kevés van hatra. Maximum 13 nap. Kimondani is ijesztő es fantasztikus egyben! Hogy vége a korhazi létnek, hogy láthatom a kislànyainkat, hogy együtt lehetek a férjemmel, hogy elkezdhetek szép lassan erősödni, mind fizikailag mind mentálisan. Órákig tudnàm ezt a gondolatot folytatni. 

Szeretnèk most màr csak ugy rendben lenni. 

Sok mindenről tudnèk írni, hogy mi történt velem ezalatt a két hónap alatt. Talan fogok is majd. Most éppen ujra hárman vagyunk, de egyik lány sem az en világom. A horkolos hála istennek megszült csutortokon, hallelujah!!! Borzalmas másfél hèt volt vele ès a fuldugo val...nem baj, ezen is tul vagyunk. 

De ezek lassan részletkérdések lesznek, egyáltalán nem fontos dolgok. Próbálok lassan igy hozzáállni, több kevesebb sikerrel. 

Megtörtem és erősödtem is a sok sok hét alatt. A félelmeket azonban csak nem sikerül el kergetni. Ez is egy következő nagy feladat. 

Es akkor nehány szó a fajdalmaimról, merthogy azok vannak. Néha sírni tudnék, annyira faj a derekam. Nem tudok megfordulni egyik oldalamról a másikra, csak igen összpontosítva és felkészülve, hogy igen, ez most fájni fog. Rettenetes izomlázam van hüvely-combtő környéken. Mint aki naphosszat fut és guggol, holott legtöbbet fekszem. Kínkeserves felkelni az ágyból, főleg ejjel és estére. Kulon szervezést igénylő feladat. A zuhanyzás is érdekes, főleg egy bugyi felvétel vagy làbtörlés. Ugye itt nincs D. , akit megkérjek, hogy ugyan segíts màr, életem! Akkora a hasam, hogy egyszerűen nem férek magamhoz. Nem is tudom, hogy hogyan lesz ez a borotválás dolog. Esélytelen, hogy en ezt megcsináljam, egyszerűen nem megy. De ezeken a dolgokon lassan tul vagyok, és lesz ami lesz, ugy vagyok vele. Majd a nővér megcsinálja. Lesz@rom. Nem vagyok se trendi se fitt se kiegyensúlyozott se szőrtelen. Na bumm. 

Igen, ez az en blogom es fogok mèg panaszkodni. 

De a lényeg a végére. Keddi adat: Csenge 2400 g, Laura 2350 g. Tökéletes számok ezek nekem! 

Lehet ezt még fokozni

Igen, lehet. Az élet tud még egyet mindig csavarni a történeten. Most éppen azzal, hogy kaptam egy olyan szobatarsat, aki marad szulesig, neki is három het van hatra és HORKOL. De nem àm ugy mint egy nő, nem àm ugy mint egy férfi, hanem mint hat férfi kànonban. Nem túlzok, komolyan. Három napja nem aludtam emiatt. Őrült hangerővel tolja, tegnap màr rádiót hallgattam hajnalban, fejemen ket réteg paplan és igy is simán hallom. Ma reggel màr sirtam. Ha nekem ezt három hétig el kell viselnem....na azt màr nem! Tudom, hogy nem tehet Róla, de basszus, had ne sajnáljam, míg ő alszik, en nem. Meg sem tudom előzni az elelvasban, mert 9 körül màr ordítva horkol. Ha el is szundítok nagy nehezen, ugye ébredek pisilni, aztán ujra kezdhetem a visszaalvàst.

Én meg ilyet nem hallottam. 

Lehetőségeim? Totális megőrülés. Nemsokra vagyok tőle egyebkent is.

Nem fogok emiatt hat ágyas kórterembe menni. Pont.

Van egy egyágyas fizetős szoba, állítólag 7000 Ft/ éj. Három hétig? Az azert durva, de ha csak ez a megoldás lesz, leszarom, kifizetem, es alszom rendesen. Egyik nővér szerint beszéljek az orvosommal, mert mintha ő igényelhetné. Na erre kiváncsi leszek. Csak valahogy az ember nem ezt tervezi a nőgyógyászàval megbeszélni. 

Egyebkent hogy vagyunK? Egyebkent jol vagyunk. Igaz, hogy a ctgt is majdnem minden nap ismételni kell, eddig Lauràmnak 4 a rekordja. Ez is kikészít, hogy szerencsétlen kis babàknak időre kell mozogni. Ki hallott màr ilyet?

Arról màr nem is beszélek, hogy jon egy szobatars, par nap míg meg szokom, esetleg megkedveltem, beszélgetünk, kicsit közelebb kerülünk, majd megy haza. Én meg maradok és jon egy uj ember. Es akkor legyek nyitott, igaz? De màr 16. Jàra is? À. 

Mindenki mondja, hogy milyen egy hős vagyok. Hàt tényleg az vagyok, csak kàr, hogy én nem akartam hős lenni. 

A picikéim jol vannak, ők örvendeztetnek meg legalább minden nap. Laura megint fordult, most farfekvéses. Csenge változatlanul fejvégű.
Ma 34+0

Kicsi kincseim

Az en egyetlen kicsi Csengém a mai biometria alapján 2236 g, a hugicskàja, Laura pedig 1800 g. Csodaszép gyerekek! <3

Ma 32+5

Minden faj

Kerem szépen, màr minden fàj. Az ejszakàk, a nappalok lassan nem különböznek. Vagy aludni nem tudok, vagy nem hagynak. Minden nap van ctg, ami Kiborító. Altalaban  mondjuk kétszer ismételni kell, mert az en gyerekeim éppen akkor aludni szeretnének és ezt itt nem tolerálja a rendszer. Ez mindennapi izgalom, stressz. Ha nem jo, elso körben mehetek cukros! Infúzióra s szülőszobara. Szerencsére ez még nem fordult elő. A hasam nagyon sokat faj, most is, alig tudok egyik oldalamról fordulni a másikra. Néha kőkemény lesz, de brutál. Megmutattam a nővéreknek, idézem: ez tök puha. Hát akkor nem tudom, milyen az igazi kemény ezek szerint. De elvileg ez akkor nem az a fàjàs, ami indíthatja a szülést. TÀgul a mèhem, meg mindenem, azt mondjak itt az okosok. En akkor sem hiszem, hogy ez a fajdalom normalis lenne. Tényleg nagyon faj, főleg mozgásra. Néha erzem, hogy Csenge furakodna a hüvelyem felé, erzem, hogy ezerrel feszíti szét. Laura továbbra is keresztben fekszik, ugy latszik o igy jol érzi magát. En kevésbé, néha szoktam neki mondani, hogy könyörüljön es kicsit mozduljon arrébb, mert menten eltörli valamimet. Pl ma ebèdnèl. Konkrétan nem tudtam lehajolni kanalazni a levest, mert ugy éreztem, hogy a kis làbacskája szétfeszíti a mell,alatti jobb oldalon lévő csontjaimat. Ejjel nem tudok egy huzamban kèt órànàl többet aludni, pisilni kell. A visszaalvás nehezen megy. Pörög az agyam, mit, hogyan kell mèg intèzni, megvenni, szervezni. Szegény D. Egyedül tartja a frontot. Neki sem lehet könnyű, mindamellett, hogy Minden nap estig dolgozik. Nagyon sajnálom ezt a kisesett időt, amit mar nem tudtunk/ tudunk mèg igy a gyerekek elott kettesben tölteni. Mert valahol csak lezàrul egy korszak, egy  fejezet az èletünkben. Ez minden nap bànt és hiányzik. 

Orvosom vizsgált ket napja, mèhszàj még zárt, ezert ha addig minden ok, haza mehetek hétvégére. Persze ehhez majd szombaton reggel produkálni kell egy jo ctg-t. 

Ma 32+0, azaz mèg maximum 5 hét. Vannak napok, amikor ugy erzem, kibírom, és van, amikor felhatalmazom a lànyokat, hogy két három hét múlva nyugodtan kibújhatnak. Tüdőérlelőt hèt elejen megkaptam. Ez is pipa. Orvosom szerint nyugi, a 32 és 37 hét között igazából màr olyan nagy fejlettségi különbség nincsen. En is ebben bízom. 

 A hasam óriási, nem túlzok. Majd otthon lefotozom és hozok kèpet. Szerencsére nem reped mèg, nem is értem. 

Levegő kevés van, gyomor sav annál több. A rennie jo barátom.

A kórházi ágy katasztrófa, ezert D. Vett nekem egy matracot az ikeaban. Kb 5 centi vastag. No, ez még rosszabb, ha lehet ilyet mondani.,egy napja alszom rajta, de màr ahol a hasam van, teljesen ki van feküdve..konkrétan belesüppedek és alig birok kikecmeregni...mondjuk nem csodálom, ekkora suly alatt...egyebkent kb 12 kilót hiztam eddig, amivel abszolút meg vagyok elégedve. Pedig zabalom a csokit ezerrel. Kis kompenzálás? Hm. Lehet. 

Igen, irigylem azokat a kismamàkat, akik otthon lehetnek, problámanentesen, mert talan nem is tudják, mekkora kincset kaptak. Errol majd még fogok írni.

Tudtam, hogy nem lesz sétagalopp, de erre talan nem számítottam. Egyik gyereket se adnám oda semmiért, mert mar most imádom oket, félre ne értsetek. Csak megtört kicsit ez a kórházi lét, a sok izgalom, magány. Varom, hogy vége legyen és visszataláljak végre az életembe, az életünkbe. Mert ez most itt valami teljesen màs állapot, és nem a szép értelemben. Itt nem lehet kismamasàgot megélni, nekem ezt senki ne mondja. 

Szar anya vagyok, mert ezeket leírtam. (?)

Grammok

Csenge 1712 gr, Laura 1542 gr. Vagyis ezek voltak csutortokon. A kis hízó bajnokok azota már biztosan szedtek magukra mèg. Mit ne mondjak, nem könnyű màr cipelni oket. 

Még korhazban, ráadásul latogatasi tilalom van, haza se mentem Hétvégén. Mit ne mondjak, piszkosul nehéz...ezerszer elképzelem azt a napot, amikor visszük haza oket. Amikor végre kilépünk, immár négyen a korhaz ajtaján...ez éltet. 

Telik az ido

Gondoltam, valami optimista címet adok a bejegyzésnek.

Három hete bent vagyok, es még a legjobb esetben hatra van bő hat hét. Nem is tudom, hogyan viszonyulok ehhez. Nyilván szeretném, ha a lányok minél tovább bent lennének, mert tudom, hogy ott vannak egyelőre még a legjobb helyen. Másrészt meg menekülnék innen haza, minden pillanatban. Ha a lányok hamarabb is jonnek, akkor sem lehet ugye haza menni, mert kell egy bizonyos súly, ido. Szóval végeredményben jol vagyok itt, ahol vagyok még. (Persze utalom)

Pénteken saját orvos megvizsgált, méhszaj nem romlott, vizelet, vér rendben, ezert haza engedett hétvégére! Ottalvósra! Ez olyan kiváltság, ami nem adatik meg ám mindenkinek. Osztályos orvos persze megint nyomatta hogy jaj ha reped a burok, itt 3 percre van a műtő, és a természet nem ismeri a hétvége fogalmat...tököm tele van a riogatàssal! Én a saját dokimban bízom, ha ő enged, rá hallgatok. Nem lehet itt mindenki véleményére adni..persze szigorú fekvés, semmi más, a lelkemre kötötte ismét. No meg egy pohár bor.

Szombaton reggel már nylckor kapun kívül voltam, drága imadott ferjem ott vàrt az autóval, be ültem ès mindjárt otthon is éreztem magam. Érdekes, hogy az autó màr otthon érzetet ad. Amikor munkába jártam, sokszor a metró ig kocsival mentem, mert hazafelè ott màr ugy éreztem, hogy otthon vagyok. 

Otthon kisebb káosz fogadott, de anyukám màr útban volt, hogy rendet tegyen. D. Megvette a bútorokat, vasárnap két komódot össze is rakott. Anya a babaruhàkat mosta vasalta nagyüzemben. Én ppersze csak meresztettem a s.ggem. A tapétázàs gyonyoru lett, imàdom, olyan, amilyennek elképzeltem.

Annyira jo volt szombat este D. Mellett aludni, hogy arról kulon szentimentális, csöpögős bejegyzést tudnèk írni, de meg kímélek mindenkit. (A szex azert rohadtul hiányzik, na! ) persze most sem lehetett.

Múlt heten jol megfàztam itt, 37,6 hőm volt, de ez annyira leteritett, hogy fajt mindenem. Most màr sokkal jobb, de a levegő azert mèg luxus. :/ D. Vett tengervizes orrsprayt, mert csak azt lehet hasznalni. 

Dióhéjban ennyi történt bő egy hét alatt. Ja igen, volt uh aramlas rendben, biometria megint nem volt. Mondván, minden ok, nem indokolt. Most csutortokon biztosan lesz. 

Minden este nèznek szivhangot, es ma este szar lehetett az a hülye mobil gèp, mert kis Lauràmnak nem talàltàk a szivhangjàt. Persze zokogtam, iszonyú érzés volt. Aztán kimentünk a ctg géphez, és ott azonnal megvolt, de Nem kívánom senkinek ezt a pánikot. 

Érdekes, hogy totál màs a kèt làny,mint ahogyan mi azt kigondoltuk. Csengèt hittük a kis szerényebbnek, lauràt a vaganyabbnak, ehhez képest pont fordítva. Csenge roppant kommunikatív, izgága, míg Laura a nyugodtabb, lassúbb. Ő csak nagyon ritkân kontaktol, viszont rengetegszer oda feszíti magàt valamimhez, ami roppantul tud fájni. 

Egyre kíváncsibb vagyok rajuk es ezzel együtt egyre jobban felek a feladattól. Nincsenek szigorú tervek, elhatározás ok. Egyelőre a ma van, amiért mindig hàlàs vagyok. 

Ma 30+4.