Most látom, hogy D. Szinte allandoan itthon van, mennyi mindent ra lehet bízni, mennyi mindent el tud intézni egyedül is. Ugyanakkor azt is látom, hogy azert ez a gyerekellátósdi hosszú tavon nem férfi embernek való. Valahogy a nők genetikailag arra vannak programozva, hogy maximális tudásuk szerint lássák el a gyereket, és teszik ezt ugy, hogy ez a " termeszetes", ezt kell csinálni és kész. Néha azert látom a ferjem en, akármennyire is remekel a babák terén, hogy azert kicsit sok ez neki. ( nekem is, de nekem ez a dolgom).
Kicsit menjünk vissza az időben. A nagymamám idejében mi sem volt természetesebb mint gyermeket szülni, és akkoriban nem ritka, hogy 12-en voltak testvérek, mint például a nagypapámék, igaz, a felnott kort csak heten élték meg. A nők maradtak otthon a gyerekekkel, a férfiak mentek a gyárakba, földekre dolgozni. De a férfi nem cserélt pelenkát, nem büfiztetett, stb. Még a saját anyám is azt meséli mindig, hogy apám egyszer sem cserélt pelenkát, és talan egyszer volt olyan, hogy anyám elment a fodrászhoz és apa vigyázott ránk. Megkérdeztem, hogy és miert nem??? Erre az volt a vàlasz, hogy eszébe sem jutott megkérni, mert valahogy akkor ez nem volt " általános". Persze kivitte apa a fürdő vizet es a büdi pelenkákat és büfiztetett is, de kábé ennyi. A terhességről és szülésről meg már ne is beszéljünk! Anyukam elkezdett vajúdni, bement a kórházba, felhívta apámat, aki dolgozott, és nem az volt, hogy rohant a szülő szobára, hanem majd másnap ment, amikor letelt a munkaidő. Es nem azert mert haj de nem érdekelte a dolog, nagyon is jo apa, csak akkor valahogy máshogy mentek ezek a dolgok.
Ma a férfi a terhesseg, szûletes és gyereknevelés minden egyes mozzanatánál aktívan jelen van, részt vesz.
Nincs idom többet írni, es persze biztosan vannak kivételek, nem akarok en feltétlenül általánosítani.
Lényeg a lényeg: le a kalappal a mai férfiak előtt!
Igen, én is úgy látom a környezetünkben, hogy manapság a férfiak már sokkal inkább kiveszik a részüket a picik körüli teendőkből. Bár T. a férjem, pont az ellenpélda volt erre (mondjuk az apósom is azt a nézetet vallja, hogy "a gyerek az anyja gondja"), igazából nem nagyon mentek neki ezek a dolgok (pl. a pelenkázást meg sem merte próbálni). Olvastam róla, hogy szerencsére ez nem befolyásolja azt, hogy később milyen lesz az apa-gyermek kapcsolat (és így is lehet, mert Prücsi odavan az apjáért).
VálaszTörlésSzuper, hogy D. ennyire ügyes és talpraesett! :) Azért valljuk be, nagy könnyebbség nekünk, ha besegítenek a gyerek ellátásába (még akkor is, ha ez nekünk zsigerből megy ;) ).
Emellett mi nők pedig teljes munkaidős, sokszor túlórázós állást vagyunk kénytelenek vállalni (amit nagymamáinknak még nem kellett), de tény, hogy felnézhetünk a Férfiainkra mindezért, amit írsz. Én azt érzem, hogy amúgy sok férfi - ha nagyon fárasztó is - szívesen vesz részt a gyereknevelésben, és aki nem tud a munkája miatt, nagyon szomorú, hogy lemarad pl. első szóról, az első hajvágásról stb, és csak azt látja, hirtelen nőnek meg a gyerekei. Van kb 14 évünk, hogy aktívan részt vehessünk a gyerekeink életében, utána továbbra is izgulunk értük, de örülhetünk, ha akarnak időt tölteni velünk :)
VálaszTörlésÓ, a nőkről oldalán keresztül tudnám taglalni a gondolataimat! :)
TörlésOldalakon keresztül, na.
TörlésIgen az első szóról ha lemarad szomorú. De az első ügyeletre rohanásról nagyon szívesen lemarad a legtöbb. :-((
TörlésHogy finoman fogalmazzak, ez egy nagy általánosítás.
VálaszTörlésTe nem igy tapasztaltad? Persze, ez lehetséges, hiszen annyi féle ember létezik, többféle régióból,,társadalmi helyzetből, csaladi szokásokkal, neveléssel ésatöbbi.
TörlésÉn azt irtam le, amit a saját környezetemben tapasztaltam. Csak eltűnődtem ezen a minap, hogy vajon miert alakult ez igy.
Részben értek csak egyet. Igazából a dolog akkor derül ki mikor az anya visszamegy dolgozni. Ha a Férj utána is csak "besegít" az gáz. Márpedig a legtöbb helyen így van. Tény, ma társadalmi elvárás hogy az apák is részt vegyenek a nevelésben, másrészről pedig ha egy apa mondjuk elkérőzik a munkahelyéről a gyerek miatt simán rákérdeznek hogy "miért, nincs neki anyja?"
VálaszTörlésMásik: szerintem ezek a dolgok mint pelenkázás, etetés, büfiztetés, később hányás feltörlése, vagy bármi ilyen fizikai jellegű tevékenység, inkább csak meló. Sokat segíthet persze pl az időbeosztásban, vagy ha valakinek ordítós, türelmetlen gyereke van akkor már az is hatalmas segítség ha az apa ölbe veszi és cipeli mikor otthon van.
De a valódi segítség szerintem nem ez volna. Hanem hogy az egészben úgy vesz részt mint te magad. Ő is tudja mikor mennyit kell a gyereknek ennie, mi ez a kiütés, mi a gyerekorvos telefonszáma, ez most aggodalomra okot adó tünet vagy sem, és sorolhatnám (én se tudok még szinte semmit 3,5 hónap után). De ilyen esetekben az apa eltűnik, legfeljebb bepánikol. "Te tudod". Na ezt utálom: mégis honnan a toszból tudnám? Én ezt a fajta segítséget hiányolom. És ilyen dolgokban apám sem vett részt anno, tény hogy - mint te is írod - ő sem a szülésben nem támogatta anyukámat, sem a mi gondozásunkban nem vett részt, ehhez képest ég és föld a mostani helyzet, de azt gondolom ebbe a férfiak bele vannak kényszerítve.
Plusz talán nálunk meddőknél az is hozzáadódik, hogy az összes kezelésre, vizsgálatra velünk kell járjanak, kénytelenek megtanulni az egész folyamatot, hányszor kell nekik is tisztasági betéten látott "foltokat" meg hasfájástípusokat elemezniük, stb. stb. Ezek után a szülésnél való részvétel és a gyerek gondozásának fizikai oldala szerintem már szinte természetes, hiszen az legfeljebb "undorító", de a lelki oldalát a nő viseli az egésznek.
Nàlunk tök menő a férjem, ő marad itthon velük ha betegek (mert ő simàn megteheti szerencsére) viszi őket orvoshoz, meg bàrhovà egyedül, kàbé mindenben segít, csak főzni nem tud. àllati màzlista vagyok szerintem.
TörlésÉn már magát a segít szót sem szeretem.:-) Nem segít, kegyből, jófejségből, hanem részt vesz a család életében, mert ő is pont ugyanúgy szülő, mint én, és semmilyen genetikai, vagy biológiai oka nincsen annak, hogy mindig a nő intézzen mindent a gyerekek körül.:-)
TörlésAz én férjem is vitte őket orvoshoz tekintve, hogy én csak 5 éve kezdtem el vezetni (hiába volt előtte is jogsim), viszont itthon nem maradt, mert a táppénz szabályok miatt az nagyon szarul érintene minket.
Viszont rendszeres az, hogy mondja, hogy kiviszi a gyerekeket sétálni, játszani, amíg én főzök, de öltöztessem fel a kicsit. Néha azt érzem, hogy kicsit itthon is a melóhelyen van, kiadja az utasításokat, kiosztja a feladatot, és ő csak a végső fázist csinálja.
Szerintem nevelni kell a férfiakat: amikor azt mondja vmire, hogy nem tudja, akkor én szépen el szoktam magyaràzni hogy kell, meg azt is, hogy szerintem miért muszàj megtanulni. Azt hiszem viszont, hogy mi nők nagyon is ludasak vagyunk abban, hogy a férfiak csak "segítenek", ennek biztosan szocializàciós oka (is) van.
TörlésEgyet értek Molly. Sokszor azon veszem észre magam, hogy mérges vagyok valami miatt a ferjem re, mert nem csinálja meg, de az elmúlt száz alkalommal én csináltam meg, és talan még momdtam is, hogy hagyd, majd en megcsinálom....
TörlésAz enyém nagyon kiakad attól, ha "nevelem", mindig mondja, hogy "nem vagy az anyám".:-) Csak ami még elment 1-2 gyereknél, az már ennyinél nem megy el, mert nagyon-nagyon nincsen időnk. Korábban legyintettem arra, ha úgy porszívózott ki, hogy minden pókháló a helyén maradt, meg a földön lévő cuccokat csak arrébb lökte a porszívó fejével, most már szeretném, ha valamit csinál, akkor az meg is lenne csinálva.
TörlésIgazából ő képes arra, amire én nem, hogy magát helyezze előtérbe, tehát ha ő éhes, akkor leül vacsorázni, és simán elnézi, hogy én egyedül futkozok és szolgálom ki az összes gyereket. Ő simán mondja a gyereknek, hogy most nincs kedvem olvasni, mert pihenek, én erre is képtelen vagyok.
És igen, a szocializáció nagyon sokat számít, én ezért is szóltam a férjemnek, amikor olyanokat mondott a lányunknak, hogy "lány létedre milyen rendetlen vagy". Nincs olyan gén, hogy a lányok rendesebbek, a fiúk meg rendetlenek. Vannak rendetlen és rendszereű lányok is, hát a miénk pont elég rendetlen.:-)
Vegigmosolyogtam a posztot :-) Draga Ferj meg ma is megkerdezi, hogy "azt hol talalom?", ha pl megkerem, hozzon le egy body-t :-) A pelenkazas kesz harc volt, kb mostanra jutottunk oda, hogy mar a kakis pelenkat is csereli, eddig, ha lehetosege volt, inkabb passzolta. A kajanal orok kerdes, hogy mennyit keszitsen, hiaba eszi hetek ota ugyanazt a mennyiseget es bar mindig mondja, hogy o is hordozni akar, eddig meg csak egyszer volt rajta Angi es akkor is en kotottem :-) Ezeket nem tartom olyan borzalmas hianyossagnak, sot, van hogy jot mosolygok. Viszont ha nagyon faradt vagyok es jelet sem adja, hogy furdetne, elgurul a gyogyszer, szoval valtozo, hogyan reagalok az egyes helyzetekre :-) Az viszont felbecsulhetetlen, amikor egyutt mokaznak, meg nevetgelnek, es ahogy mondani tudja, hogy "Kislanyom", ujra es ujra beleszeretek :-)
VálaszTörlésÉn nem értek egyet. Ez alap lenne, ezért semmilyen tisztelet nem jár. Engem tisztel bárki is, mert egész nap velük vagyok? A társadalom hozzáállása is kettős. A férjem nyáron egy délelőtt elvitte a 4 gyereket valahová, az egész szomszédság áradozott, hogy milyen rendes apa. De az, hogy én egész nyáron tök egyedül voltam a 4 gyerekkel, közben minden napra főztem ennyi emberre, mostam, takarítottam, befőztem, az teljesen evidens, és magától értetődő.
VálaszTörlésSemmiféle genetika nincs, ami indokolná, hogy több türelmünk legyen, pl. a férjem simán tud órákat pepecselni papír modellekkel, amitől én kb. 2 perc után kiakadnék. Csak nekünk nincs már kire tolni, nekünk muszáj csinálni, muszáj felkelni, pelenkázni, nem tudom hány undorító dolgot eltakarítani stb. Az én férjem spec. már fel sem ébred arra, ha sír a gyerek, nekem ugye muszáj. Ahogy hétköznap is fél órával később kel, mint én, hétvégén meg sok órával. Ebben sincs semmi genetika, amíg nem voltak gyerekeink addig én is 9-10-ig aludtam hétvégente, csak most mit csináljak, 5 és 6 között kelnek, ez van.
Még hosszú út áll a férfiak és a nők előtt, hogy a segítségtől az egyenlő részvételig eljussunk.
Megértem, hogy négy gyerekkel a legtöbb feladat nőként rád hárul, és szerintem ezt senki nem vitatja. En csak azt próbáltam leírni, hogy nehány évtizeddel ezelőtt es ma szerintem ( hangsúlyozom), igencsak van különbség a férfiak gyerekekhez való hozzáallásában.
TörlésTermészetesen egyet értek mindenkivel, aki azt írta, hogy nőként mennyi mindent kell csinálnunk a gyerekek terén, munkahely mellett is.
Ebben nyilván igazad van, csak nem vigasztal, hogy régebben még szarabb volt a nők sorsa.:-)
TörlésSzerintem az volna az ideális, ha MAGÁTÓL észrevenne dolgokat és besegítene egy apa, legalább hétvégén, vagy amikor nem dolgozik. Vagy ha nem veszi észre a teendőket, akkor kérésre megcsinálná. Nálunk a "Neked ez jobban megy" a sláger.
VálaszTörlésJaj, ne mar! :-D Anya erdemrendet meg senki nem kapott :-) Igen, sok a feladat, igen, en is kiborultam mar nem egyszer es nem, az en ferjem szamara sem evidens egy feladat sem. Es abban is igazuk van, hogy nekunk sokkal-sokkal jobban megy. Mikor kene megtanulni pelenkazni? Napi nyolc oraban a munkahelyen? :-) Nalunk is zajlanak a mai napig harcok emiatt, de elfogadom azt is, hogy benazik, meg bizonytalan. En azert vagyok itthon a gyerekkel, hogy ellassam maradektalanul es ezert en igenis jobban csinalom. Ha o lenne gyeden, es en dolgoznek, o csinalna jobban, ez nem kerdes.
VálaszTörlésA gondok akkor csúcsosodnak ki, amikor apa és anya és 8 órában dolgozik, és valahogy mégis anyán marad a házimunka meg a gyerek. Anya az, akinek muszáj elmennie a gyerekért, mert bezár az ovi, bölcsi, suli (nálunk pl. suli csak 4-ig van, ovi meg 4.30-ig). Ő marad otthon, ha beteg a gyerek, az ő gondja a szülői, a fogadó óra, hogy legyen tízórai, meg torna cucc, meg gyümölcsnapi gyümölcs. Most nyilván sarkítok, de millió családban így van. Pl. ő is mehetne GYED-re és GYESre is, mégis minimális azoknak a férfiaknak a száma, akik megteszik. Én pl. ajánlgattam a férjemnek, és nemet mondott, hogy én nem tudok annyit keresni, ami igaz is, de az is igaz, hogy mielőtt az első gyerekünk született pont annyit kerestem, mint ő, csak éppen 5 gyerekkel több, mint 9 évet voltam itthon. Ha már az elsőnél is marad ő is, akkor nem lenne ekkora különbség.
Törlés