Szóval önmegvalósítás. Manapság milyen divatos lett önmegvalósítani. Mindenki ki akarja találni, mi az az út, amin vegig gyalogol az élete folyamán. Hogyan lehetne maximálisan kiteljesedni mint nő és mint anya? Engem is elkezdett ez mostanában foglalkoztatni. Érdekel e egyáltalán a munkám, amit kis túlzással kilenc éve csinálok? Miert nem fejeztem be az adótanácsadói képzést? Miert nem szereztem másod diplomát? Vagy miert nem lettem kozmetikus, ahogy egykor akartam? Kell e nekem majd továbbra is a jogszabályok es határidők gyűrűjében elveszni minden nap? Mit is akarok valójában??
Neha' munkából hazafelé jövet irigyen pillantottam be egy szoláriumba és elfogott a sóvárgás, hogy akár én is fújhatnám a fertőtlenítő folyadékot vagy tehetném ki az ajandek cukorkát. Mert valahogy az én munkám felől nézve ez olyan egyszerűnek tűnt.
Olyan szinten elveszettnek érzem magam most...ki kell találnom, mit akarok majd kezdeni az életemmel. Tudom, hülyeség, de esténként nézek most egy sorozatot, Satisfaction a címe, és abban van, hogy van egy család, apa anya egy tizenéves lány. Jómódban élnek, apa befektetési tanácsadó, anya eddig gyereket nevelt, egyebkent lakberendezest, tervezést tanult az egyetemen es most közel negyven évesen bele akar vágni az álmai valósításába. A férje meg besokkal, folyamatosan felteszi magának a kérdést, hogy ki is ő valójában, mit is akar az eletétől. Érzi, hogy nem jo úton halad es változtatni akar. ( mellesleg Escort fiu lesz belőle, azaz gazdag hölgyek fizetnek neki a szexért..khm..khm.., no, nem ilyesfajta önmegvalósításra gondoltam én. ) lényeg a lényeg, hogy szar volt látni, hogy a látszólag tökéletes házasság, elet mögött semmi nincsen, csak a kérdések.
És akkor hol vagyok én a tökéletes élettől? Írhatnék a mostanában döcögősen működő házasságomról, a kapcsolati hiányokról, elhanyagoltságról és sok mindenről.
Olyan jo itthon most a gyerekekkel, de tegnap voltak hét! hónaposak es este eszembe jutott, hogy hova tűnt ez a hét hónap? Mikor múlt el? Az elkövetkezendő is ilyen gyorsan fog telni? Azon fogom észrevenni magam, hogy lépni kell.
Szóval a sok kusza dolog most felszínre tört és jonnek a kérdések.
( érdekes, hgy Fella blogján is hasonlót olvastam, ugy latszik, többünket is hasonló dolgok foglalkoztatnak)
Ennyi fért most bele. A többi száz gondolat meg elvész. Aztán jövök majd, ha lesz Lehetőségem.
:*
Nem nevezném önmegvalósításnak, csak szeretnék haladni előbbre. :) Angolozok Lellealváskor. Sokszor akkor is ha ébren van és eljátszik :) Nagy tervek nincsenek, mire ovis lesz akkor futnék neki a nyelvvizsgának.
VálaszTörlésEz is jó, ügyes vagy, hogy van erre energiád es igényed. ( no meg Lelle ügyes, hgy hagy téged kiteljesedni:)
TörlésÖrülnék, ha gyakrabban írnál, mi van veletek! Tessék írni!!!
Szerintem sokunk szamara (szamomra is) feledesbe merul, hogy a gyerekvallalas pont az onmegvalositasunk resze. Sikerult es halad a dolog, hiszen ugyesek, egeszsegesek, okosak ... Demagognak hangzik, de anyanak lenni is egyfajta szerep, onmagunk egy resze es jo, hogy a reszunkke valhatott. Ugyanakkor ott van a "gyerektol fuggetlen" onmegvalositas (ami valljuk be, soha nem lesz elvonatkoztathato a gyerektol). Termeszezesek ezek a kerdesek, de valoszinuleg a csajszik nelkul is felmerultek volna benned egyszer, csak mas elethelyzetben.
VálaszTörlésBennem is ezer kerdes dolgozik, de gyakorlatilag naprol napra valtozik a velemenyem a sajat onmegvalositasommal kapcsolatban :-D
Persze, a gyerekek egy nagyon fontos állomása az életemnek. Imádok velük lenni, imádom ezt az 5-7 hónapos kort, irtó cukik es fantasztikus látni, hogy napról napra mennyit fejlődnek.
TörlésSajnos vagy nem sajnos az ember altalaban nincs a jelenben, hanem a jövő izgatja, foglalkoztatja. A ferjem sokat van a " mostban" , irigylem is érte. Szerintem nagy ajandek,
Igen Cic érdekes hogy hasonló témán gondolkoztunk pont egyszerre. Nekem az 5 hónap tűnik úgy hogy jó ég hogy eltelt pedig szinte egy pillanat volt.
VálaszTörlésAmit meg Piros te írsz azzal az a "gond" hogy valójában nincs igazán értékelve, megbecsülve az hogy valaki anya és legjobb tudása, képességei szerint neveli fel a gyerekét/gyerekeit, hiszen egy férfi azt mondja hog "ugyan, gyereknevelés, nagy szám". Egy nő meg azt mondja "ugyan gyereknevelés én is csináltam, csinálom".
Szóval ez olyasmi mint a meddőség téma (vagy akiknek bármi más miatt nehezen sikerült, pl. vetélések).
Attól hogy évekig kűzdöttél a terhességért még lehet pont ugyanolyan szar a terhességed és ugyanolyan nehéz a babával az első időszak.
Attól hogy gyereket nevelsz még pont ugyanannyi időt, energiát, tudást, önfeláldozást vár el tőled a munkahely mint a férfi vagy gyerektelen nő kollégáktól.
Én valahogy erre most döbbentem rá.
Szerintem ezt kar osszemosni,foleg, hogy amit irsz,az csupan masok velemenye rolad/rolunk. Most mondhatnam, hogy utcat sperni sem olyan nagy elismeres, megis van,aki csinalja, mert barki, barmit mond, ugy tunik, szukseg van ra. Az, hogy te anya vagy, sajat dontes volt meg akkor is, ha hatalmas kuzdelem van mogotte, az anyasag meg valahol szivas lemondas, aldozat, rengeteg kompromisszm. De megbanta barmelyikuknk? Szerintem nem. Vegso soron meg ugyis a gyerkunktol kapjuk a visszaigazolast, nem a kolleginktol. Szoval szerintm az anyai onmagam ilyen tekintetben nem hasonlithato a tobbi onmagamhoz, viszont ugyanugy a reszem, akartam, kellett nekem, megkaptam es most csinalom (egy eleten at). De felreertes ne essek, nem akarom felaldozni magam az anyasag szent oltaran, mint egy martir, viszont nem akarom megengedni magamnak, hogy barmilyen kulso nyomas,vagy elvaras, vagy barmi azt sugallja szamomra, hogy barmit is rosszul dontottem, vagy nem igy kellett volna, vagy ennyit, meg annyit kellett volna otthon lennem a gyerekkel stb. Szerintem az anyasag az egyik legjobb terulet, ahol azan igazan ki tudsz allni magadert (ha akarsz).
TörlésA munkaeropiac meg yerekes nokkel szemben mindig diszkriminativ volt, de szerintem vajmi keves olyan ember el a Foldon, aki a munkaeropiaci problemak miatt monott volna le egy eletre a gyermekvallalasrol...
TörlésIgen ez így van, és tudod mostanában gondolkodom rajta hogy miért is diszkriminatív a mmunkaerőpiac az anyákkal szemben? A Földön élő emberek 51%-a nő, a nők 80-90 (nem tudom) %-ának van gyereke.
TörlésMiért szivatjuk még egymást is? Miért nem lehet KÖTELEZŐ X darab kisgye rekes anyát foglalkoztatni minden munkakörben? És nem 100-ból 2-őt ahogy általában van.
Nekem volt egy kollégám (férfi) aki (mivel maga is nagyon családcentrikus volt) kizárólag kisgyerekes anyukákat foglalkoztatott a csoportjában, többjüket részmunkaidőben. Tény, a lányok elemzők voltak tehát "csak" a munkát kellett megcsinálni nem kellett ügyfélhez menni, utazni, állandóan tárgyalni, stb. Ha valamelyiknek beteg volt a gyereke dolgozhatott otthonról is, de dolgozott is, tehát nem volt csúszás csak legfeljebb emailen küldte meg a dolgokat és telefonon beszéltük át.
Fennállásom alatt ez volt az egyetlen ahol ez működött.
Pedig nagyon sok területen a vezetők maguk is anyukák, de csakazértsem vesznek fel a csoportjukba más anyukákat hanem fiúkat vagy fiatal lányokat.
Na ez miért van?
Mert az allami szerepvallalas visszaszoritasa oltari nagy divat lett nyugaton es igy itthon is. Ez csorbitja a szocialis ellatorendszer jelentoseget, sot, degradalja, mert manapsag a szocialis haloban lenni egyet jelent a segelyen elessel. Holott pont nem (igy lenne, ha vegre a helyere kerulnenek a dolgok). Amint lesz az allmnak erdekeltsege abban, hogy az anyakat visszaallitsa a munkaba (pl a fogyasztas novekedese erdekeben), ugy lesz szigoritas a cegek berkeiben is munkaltatoi szempontbol. De ez egy hosszu folymat, a gyeden levo anyukakat meg mindig otthon tengodo, lablogatonak tartjak, meg ha csak tudat alatt is (az egyik kolleganom teljesen el volt ajulva azon, hogy en vagyom vissza dolgozni. Azt mondta, hogy o mit nem adna egy kis otthonletert - nincs gyereke - tok ugy jott le, hogy o melozik es faradt, en meg otthon vagyok, hahj, de jo. Persze nem vitatkoztam). Viszont ezek azok a kulso ingerek, amik jelentektelenek, legalabbis szamomra, mert a vetelesekkel, a szulessel, a virrasztasokkal, nehezsegekkel, szepsegekkel egyutt azt hiszem, egy tok mas ember fog visszamenni, mint aki pocakkal elment. En ezert gondolom, hogy az onmegvalositasom resze ez is, hiszem, hogy anyakent fejlodtem, tanultam. Hogy kinek mi a megitelese az anyasagomrol, foleg, akinek gyereke sincs... nos, kicsit sem erdekel.
TörlésVisszaallitsa a munkaba = ugy ertem, biztositsa azokat a korulmenyeket, amit Te is irtal (alommunkahely lenne, ahol elony a csalados let) mondjuk "kijaro" szocialis juttatasokkal egyutt (a gyed extra mondjuk ilyesmirol szol, de ahhoz kell egy csaladbarat, rugalmas munkaltato, ami meg eleg keves...)
TörlésHát igen, ez egy nagyon szép dolog volt attól a kollégádtól és hát valljuk be ez a hozzáállás tényleg ritka manapság itthon. Én mondjuk azt látom, hogy ez sokszor nem konkrétan a vezetők "hibája", mert hát lehethogy egy vezető családanya is, de a cégnél nem abban a szerepben van, hanem egy vezető, akinek hoznia kell a számokat, és ha az ő felettesét meg annak a felettesét meg annak a felettesét meg a tulajdonost nem érdekli, hogy adott héten azért nem jött a szám, mert az osztályon éppen 3 anyukának is beteg lett a babája az influenzaszenzonban és táppénzen volt, az senkit nem érdekel ugye odafönt. Ismerek olyan vezetőt, aki eleinte hiába volt családcentrikus, sok problémája adódott a munkaszervezéssel ilyenkor (helyettesítő kollégák/kolléganők egy idő után háborogtak is, hogy mindig ők ingyen túlóráznak etc.). Ráadásul az otthon dolgozáshoz is kell egy hozzáállás (ha egyáltalán megoldható, mert nem minden munkakör olyan, hogy lehet), mert nekem pl egyszer volt egy anyuka kolléganőm, aki 1 hónapot volt otthon, mert úgy jött ki a gyerekek betegsége, mikoris a főnököm felajánlotta neki, hogy esetleg vihet haza ilyenkor laptopot, hogy ne maradjon el a munkával annyira, ő meg kijelentette, hogy esze ágában sincs otthonról dolgozni. Szóval szerintem sokszor ilyen helyzetekben csalódnak a vezetők és nem fogják fel, hogy nem minden anya ilyen és sajnos általánosítanak vagy nem tudom...Meg azt sem, hogy mikor változik meg ez a hozzáállás, mert ez így nagyon nehéz és nagyon rossz kilátás egy gyerekes anyukára nézve. Egyébként a kötelezővé tétel nem hangzik rossz ötletnek:) De amíg ez megvalósul addig én inkább próbálom kigondolni, hogy majd gyerekkel, milyen valamilyen jól jövedelmező, de rugalmas állásom legyen, mert sajnos az én kollégáim sem éppen túl toleránsak, ha helyettesíteni kell (pedig vannak köztük gyerekesek)... Persze még nem jutottam semmire, mondjuk úgy tűnik, nekem van még egy kis időm ezt kifundálni :D
TörlésJa még Cic a duck.tv témához:
VálaszTörlésBizony van olyan ember aki nagyon kiakad azon hogy valaki tévét nézet a babájával de közben nyugodtan tartja rezgő pihenőszékben a picit. Holott az ütemes rezegtetés káros.
Amúgy szerintem ez az önmegvalósítás ilyen korral kapcsolatos dolog. Mármint úgy értem, hogy nem kell hozzá anyának lenni, bizonyos időközönként ez rájön az emberre. Én is sokat hezitálok manapság azon, hogy biztosan jó (karrier)úton haladok-e, és sokszor gondolkodom azon, hogy valami teljesen mást kellene csinálnom. Míg 20 -23 éves koromban az egyetemen és azután mindenképpen egy multinál akartam ülni és sokat dolgozni, pörögni, problémákat megoldani, szervezni, addig mostmár, 34 évesen, sokat dolgozva multinál, úgy vagyok vele, hogy azt sem bánnám, ha egy saját kis vállalkozásban valamit a kezemmel csinálhatnék, de még nem találtam ki semmit:)
VálaszTörlésAnnyit még elárulok, hogy én közigazgatásban dolgozom, ahol azert más egy kicsit a helyzet mint a multiknál. Ugyan csak a kolléganőim által láttam, de igy vissza gondolva nem egyszer előfordult, hogy gyerek miatt mentek táppénzre es senki nem nézett rajuk rossz szemmel, valahogy nálunk ez elfogadott volt, hogy fél négykor leléptek, mert mentek a gyerekért az oviba, cserébe bejöttek dolgozni mondjuk 7-re, fél nyolcra, míg én csak 9-re jártam. Multis szemmel ez nagyon kenyelmes dolog. Na de valljuk be, a fizetés sem ugyanaz...
VálaszTörlésNapi szinten vagyok multikkal, multinál dolgozó emberekkel kapcsolatban és a home office sok helyen működik már. Kifejezetten gyerekes, de karriert megtartani/ építeni kívánó nőket sokat láttam igy dolgozni. Heti egy nap home office teljesen elfogadott. Tárgyaltam az egyik pénzügyessel, közben a gyereke beteg volt, be rakott egy mosást, stb,,de online kapcsolatban voltunk szinte folyamatosan.
Biztosan nem ez a nagy átlag, de van ilyen hely is. Tény, hogy az elvárás ott sem volt kevesebb, ahogy a munka sem. Mindenki nyúzott volt es fáradt, megis pörögtek ezerrel.
Nagyon ritka ez, bár nem tudom statisztikailag mi a helyzet.
TörlésA durva az hogy én voltam vezető a huszas éveim végén harmincas elején és én is csak fiúkat és fiatal lányokat vettem fel. És mikor egy kolléganő szülés után vissza akart jönni kerek-perec megmondtam neki hogy tudom hogy nem fog bentmaradni este 9-ig rendszeresen, ezért nem tudom visszavenni.
De én mindig is "front ofiice" voltam, azaz közvetlenül az ügyfelekkel dolgoztam.
Ezért mondom hogy ha kötelező volna meg lehetne oldani.
Persze a munkaszervezés, a helyettesítések ez nehéz, de ha muszáj meg lehet csinálni. Még ügyfeles területen is.
A legutolsó munkahelyemen már 2008-tól nem voltak embereim csak egy asszisztensem (válság miatt baromira csökkentettük a létszámot). És az idő 60%-át irodán kívül töltöttem, utaztam rengeteget a régióban és sokszor Londonba Párizsba. És közben telefonon, emailen irányítottam a dolgokat, és nem volt fennakadás. Sőt, volt olyan hogy influenzás voltam, reggel beszóltam hogy ma nem megyek be, otthonról dolgozom és valóban otthonról dolgoztam mert engem senki nem helyettesített.
Nyilván ehhez hozzáállás kell, az otthonról dolgozónak meg kell annyira becsülnie a helyzetét hogy valóban dolgozik.
Tudom hogy ezt nagyon nehéz lenne megoldani, kirúgni sem lehet pikk-pakk valakit aki "megígérte" hogy otthonról fog dolgozni majd végül ezt nem tette.
Meg persze az otthoni elérés, tűzfalak stb. ez nem egyszerű.
DE: ha nincs motiválva egy munkáltató arra hogy ezt megoldja, akkor nem is fog lépéseket tenni ezügyben.
Minden cég kénytelen kelletlen elfogadja a sok "hülye" szabályt és úgy élnek tovább.
Vegyünk egy példát: egy közbeszerzési eljárás akkora adminisztrációs terheket ró a résztvevőkre, és a fele nagy baromság és fölösleges. Mégis mindenki "örömmel" megcsinálja az ezer oldalas dokumentációt mert csak így indulhat azon a bizonyos tenderen.
Ha ugyanúgy kötelező lenne X darab kismamát rugalmas munkakörben foglalkoztatni, mindenki berzenkedne de megoldanák. Szerintem.
Ebben az az elgondolkodtató, hogy te is csak most döbbentél rá, most foglalkozol ezzel igazan, amikor gyereked született...biztosan máshogyan latod most egy kismama helyzetét, mint amikor a gépezet vitt magával és vezeto voltál, hozni kellett a mutató számokat, teljesíteni kellett.
TörlésSzia Cicmorgó! Szerintem mi egy helyen dolgoztunk. Valamennyire könnyebb helyzetben vagyunk, mint akik a magánszférába akarnak visszamenni. Nekem ez jövő szeptemberben lesz esedékes, kíváncsi leszek, bár őszintén szólva nagyon nem várom.
TörlésNagyon szépek a gyerkőcök :)
Szia, köszi. :)
TörlésKonkrétan gondolod, hogy ki vagyok? Ajjaj.
Hát, igen, én sem vágyom vissza egyelőre, nem tudom, fog e ez egy két ev múlva változni.
Ne aggódj, nem tudom konkrétan, hogy ki vagy, csak a munkád leírása volt ismerős, meg van egy olyan érzésem, hogy nem laktok messze tőlünk :)
Törlés