Gyerekek

Ígértem , hogy irok egy kicsit a babákról.

Most megtorpantam, mert azt sem tudom, hol kezdjem, és hol fejezzem be? Természetesen nekem ők a leglegleg babák. Akárhány gyerekekre ránézek, látom, hogy igen, cuki, aranyos, szép, na de az enyémek...! Azt hiszem ez az érzés mindenkinél megvan. Olyan szeretettel tudom őket szemlélni, amin magam is meglepődök. Na de nem nyálazok tovább, nem stílusom. De ezt azert le akartam írni.

Imádom őket. 

Az elmúlt ket hét volt talan eddig fejlődés szempontból a legmozgalmasabb, csak kapkodom a fejem, hogy jé, mar ezt is tudja, jé már odáig is eljut. 

Cs. 

Teper, szinte száguld, szökken, ugrik, ahogy tolja magát előre. Minden érdekli, amit nem lenne szabad. Az apja ma megállapította, hogy ez a gyerek műszaki beállítottságú, miután leginkabb a hosszabbítók, zsinórok, iPad, telefonok érdeklik. Jelszava lehetne: mindent összenyálazok! Persze fogacska még sehol. Imádja, ha csiklandozzuk, puszilgatjuk, hangosan visítva nevet kis cérna hangon. Nagyon vicces. Emellé ha nagyon élvezi göndör kacagás is párosul. 

Ő mindent szeret megszemlélni, megfigyelni. Sokszor képes hosszú percekig csak azt nézni, ahogyan a testvére jatszik. Esküszöm, sokszor kifejezetten értelem van a szemében. 

Nagyon szeret bújni, keresni a társaságot, a kapcsolatot, kéri az érintést. 

Sokszor csapkod a kezével, lábával, ezt néha nem is tudom, mire vélni. A legtöbb Pelenkázás alkalmával szétrugdossa a hasamat. Ja, és szeretete jeléül ( mi másért?) imádja tépni az egyebkent is fogyatkozó hajamat. Ahogy odahajolok hozza, az az elso, hogy jo erősen megmarkolja mind a két kis kezével és alig akarja ereszteni. Nagyon tud fájni. 

Ő legtöbbször még mindig ölben alszik el, szerencsére viszonylag hamar, nem kell tul sokáig cipelni. 

L. 

A huncut. A kis naiva. 

Ő tényleg olyan reklámba illően babás, hófehér bőrrel, fodros combokkal, ártatlan, naiv babanézéssel. 

Mindene a játék, nagyon szeret játszani. Képes akár tíz- húsz percig egy játékot forgatni, nézegetni, minden oldalról megrágni és nem unja meg. Egesz nap lehetne vele hülyéskedni, szerintem végig nevetné az egészet. 

Tolatva közlekedik, nagyon vicces. Mondom neki, hogy gyere ide kincsem, és nagy boldogan elindul hátrafelé. Előre még nem igazan megy, de pörög forog minden irányba már nagyon régóta. 

Igazan szerencsém van vele, mert ő egyedül alszik el, vagyis a nyuszijával. Azzal simogatja az arcát, szemét, homlokát. Leteszem a kiságyba, odaadom neki a nyuszit, kijövök és ő szepen elalszik. Mindig. Ezert nem tudok elég hálás lenni neki.

Imád hason dobolni a parkettán a lábával, minél hangosabb, annál jobb! Nem tudom, hogy nem fáj neki?

A hajtépés itt is megvan, ugy latszik, ez minden baba kedvenc időtöltése. 

Mindkettő nagy cumis, adják veszik, cserélgetik, elalváshoz mindenképpen kell. Nagyon szeretnek egyutt játszani, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar tök jól ellesznek ketten. Persze néha van az, hogy ha nem figyelek, rugdossák egymás fejét, lábát, ami éppen útba esik. Nyilván nem direkt, de figyelni kell. Az éjszakát nagyon régóta mindketten átalusszák, szinte kivétel nélkül, olyan van,,hogy cumit kérnek néhányszor, de utana alvás van. Zeneimádó mindkettő, sokat hallgatnak spanyol gyerekdalokat. 

Ezeket eszik: alma, barack, sárgarépa, tök, sütőtök, meggy, cekla, saláta, krumpli, édesburgonya, babakeksz, tejpépek, tapszer. Azt hiszem, ennyi. 

Most ennyire jutott idom. Igy visszaolvasva tündérmesébe illő bejegyzés ez. És tényleg igy van ez a része. A nehézségekről, a nem tudom hol áll a fejem?-ről majd legközelebb irok.