Én pont azt mondtam egy volt kolléganőmnek hogy régen a munkahelyem fizetett nekem hogy szabadságon legyek most meg fizetnék én a főnöknek de úgysem mehetek el. És az a baj hogy ez kb 10 év. Hogy egyszer aludhassunk délig, hogy egyszer 20 percet álljunk a zuhany alatt, hogy ... á nem is tudom. 51 éves leszek akkor már élni sem érdemes... És ha azt mondják hogy "Dehát erre vágytál!" én mindenkit felvilágosítok hogy nem, nem erre. Andi nem tudom neked milyen férjed van de ha ez működik nálatok, becsüld meg. :-)
Megbecsülöm. :) Szerencsére a férjem 2 napot home-office-ban dolgozik, így én elég sokszor el tudok menni itthonról. Nem szoktam azért 2-3 óránál többet kimaradni, mert hiányzik a Kismanóm. Mi szeretünk hármasban menni mindenhová, persze azt a részét már nehezen viseljük, hogy futkosni kell a gyerek után. Moziban csak egyszer voltunk amióta megszületett és ezzel ki is lőttük a kettesben töltött pillanatokat. Ja, bocs, a lombik punkciókra járunk még kettesben, de a beültetésre már egyedül mentem. Nagyon nehéz időnként, habár Balázs már nagy és szerintem egyre könnyebb az életünk, mégis arra vágyom, hogy újra terhes legyek, szüljek és éjszakázzak. :)
Én most a szüleimnél vagyok, így 2 nap után érzem minimálisan embernek magam, de tudom, ez a jó világ már csak pár nap, megint jön a kapkodás, zömmel egyedül napközben. Igen, én is belegondoltam, 50 felett leszek bőven, amíg ezt ki kell bírni? Egy teljes nap babysitterre gondoltam már a minap, de ugye az nem túl olcsó...
dehát ne csináljátok már, nem kell egyfolytában a gyerekekkel lenni tíz éves korukig! az én gyerekeim öt évesek, oviba járnak immár két éve, hétvégén úgy nyolcig azért alszanak, elég gyakran szoktam főzni, hajat mosni, blogot is írok, néha elmegyek moziba, nagy ritkán a nagymama is hajlandó velük lenni max három napot (erre inkább nem mondok semmit), szóval azért na, nem mindig lesz minden olyan, mint csecsemőkorukban. a gyerekek felnőnek, lám-lám, én is lassan 41 éves vagyok;)
Ma 28 hónaposak az ikrek eddig már vagy háromszor-négyszer volt teljes estés kimenőnk a férjemmel :-) Pont tegnap, ugyanis színházbérletünk van. A gyerekek meg tegnap délutántól anyukáméknál, ott is alszanak minden probléma nélkül. Ez nyár óta, kb két éves koruk óta van így, addig nem nagyon merték anyuék bevállalni őket. Mondjuk én nem panaszkodom, az első egy év volt így visszatekintve ilyen, amit a férjemmel és a családi összefogással, segítséggel átvészeltünk, azóta meg minden napról napra jobb. Kitartás!
Kérd meg a férjed, h vegyen ki egy nap szabit te meg menj el csavarogni.☺ Kitartást!
VálaszTörlésÉn pont azt mondtam egy volt kolléganőmnek hogy régen a munkahelyem fizetett nekem hogy szabadságon legyek most meg fizetnék én a főnöknek de úgysem mehetek el.
VálaszTörlésÉs az a baj hogy ez kb 10 év. Hogy egyszer aludhassunk délig, hogy egyszer 20 percet álljunk a zuhany alatt, hogy ... á nem is tudom. 51 éves leszek akkor már élni sem érdemes...
És ha azt mondják hogy "Dehát erre vágytál!" én mindenkit felvilágosítok hogy nem, nem erre.
Andi nem tudom neked milyen férjed van de ha ez működik nálatok, becsüld meg. :-)
Megbecsülöm. :) Szerencsére a férjem 2 napot home-office-ban dolgozik, így én elég sokszor el tudok menni itthonról. Nem szoktam azért 2-3 óránál többet kimaradni, mert hiányzik a Kismanóm. Mi szeretünk hármasban menni mindenhová, persze azt a részét már nehezen viseljük, hogy futkosni kell a gyerek után. Moziban csak egyszer voltunk amióta megszületett és ezzel ki is lőttük a kettesben töltött pillanatokat. Ja, bocs, a lombik punkciókra járunk még kettesben, de a beültetésre már egyedül mentem. Nagyon nehéz időnként, habár Balázs már nagy és szerintem egyre könnyebb az életünk, mégis arra vágyom, hogy újra terhes legyek, szüljek és éjszakázzak. :)
TörlésÉn most a szüleimnél vagyok, így 2 nap után érzem minimálisan embernek magam, de tudom, ez a jó világ már csak pár nap, megint jön a kapkodás, zömmel egyedül napközben. Igen, én is belegondoltam, 50 felett leszek bőven, amíg ezt ki kell bírni? Egy teljes nap babysitterre gondoltam már a minap, de ugye az nem túl olcsó...
VálaszTörlésdehát ne csináljátok már, nem kell egyfolytában a gyerekekkel lenni tíz éves korukig! az én gyerekeim öt évesek, oviba járnak immár két éve, hétvégén úgy nyolcig azért alszanak, elég gyakran szoktam főzni, hajat mosni, blogot is írok, néha elmegyek moziba, nagy ritkán a nagymama is hajlandó velük lenni max három napot (erre inkább nem mondok semmit), szóval azért na, nem mindig lesz minden olyan, mint csecsemőkorukban. a gyerekek felnőnek, lám-lám, én is lassan 41 éves vagyok;)
TörlésMa 28 hónaposak az ikrek eddig már vagy háromszor-négyszer volt teljes estés kimenőnk a férjemmel :-) Pont tegnap, ugyanis színházbérletünk van. A gyerekek meg tegnap délutántól anyukáméknál, ott is alszanak minden probléma nélkül. Ez nyár óta, kb két éves koruk óta van így, addig nem nagyon merték anyuék bevállalni őket. Mondjuk én nem panaszkodom, az első egy év volt így visszatekintve ilyen, amit a férjemmel és a családi összefogással, segítséggel átvészeltünk, azóta meg minden napról napra jobb. Kitartás!
VálaszTörlésnekem nem volt segítségem, de azért valahogy életben tartottam eddig a gyerekeimet, kisebb-nagyobb megzakkanásokkal.
Törlés