Most éppen a március 20-át várom nagyon, amikor is megmondja dr M., hogy hogyan tovább. Kicsit elbizonytalanodtam Gonapeptyl ügyben, hogy biztosan kell e végig szúrnom csütörtökig, akkor is, ha addig megjön a menstruációm. Azért gondolom, hogy igen, mert menzeszről egy szót sem beszéltünk az orvossal.
A szurik nagyon jól mennek, magam sem gondoltam volna. Kikapom a hűtőből, fertőtlenítem a bőröm, kinyomom a levegőt és már bent is van. Meg se nyikkanok. Ez a legkevesebb amit tehetek.
Eddig - lekopogom - nem sok mellékhatást tapasztaltam, sőt, ha lehet így mondani, úgy érzem magam mint egy vonat, amit hosszú idő után végre sínre tettek és csak halad a kijelölt pályán, nem félve attól, hogy valami is eltérítheti. Megyek előre, teszem, amit kell.
D. pár napja azt álmodta, hogy van egy kisfiúnk. Érdekes, mert én is fiúról álmodtam, ráadásul kettőről! :) D. inkább lányt/lányokat szeretne, mindig hangot is ad ennek. Mondtam neki, hogy nem szabad ezt mondogatnia, mert mi van, ha fiú lesz? Nekem annyira mindegy, nem is tudnám eldönteni, hogy melyik legyen. Ami estemben nem meglepő, ha bemegyünk egy éttrerembe és csak kétféle kaja van, akkor tuti, hogy hezitálok percekig, hogy melyiket rendeljem? Persze tuti, hogy a rosszabbik mellett döntök. És ha több a választék, ez csak halmozódik. Szóval, én örülök, hogy eme szép választás, minjt a gyermekeink neme a jóistenre van bízva! :)
A mai nap elég eredményes volt, már délre kitakarítottunk, főztem borsófőzeléket, és vettem egy cipőt a Deichmannban. Nem sok fantázia van benne, fekete, telitalpú, de most ilyen kell. Majdnem vettem egy táskát is, de nem volt kívül semmilyen cipzáros rész, ahova pl. a bérletemet be tudom tenni, így otthagytam.
A cipő kb ilyen, nekem bejön:
A héten kellett volna mennem a pszichológushoz, ami sajnos önhibámból elmaradt. Pedig már ott voltam az utcában, de egyszerűen olyan pánik fogott el, hogy képtelen lettem volna egy métert is tovább menni. Nem is részletezem...De nem bánom, hogy eljöttem, mert ott és akkor ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Néha több mozgásterem van, néha kevesebb. Örülök, hogy ma sikerült vennem egy cipőt, sikerült kb. 20 percet eltöltenem egy üzletben anélkül, hogy ki kellett volna rohannom. Nézőpont kérdése.
Régebben írtam. És elég jól ment, azt hiszem. Azt érzem, hogy most nem megy. Csak kis szösszenetek voltak, de szerettem magamnak azt a részét. Érdekes, hogy mindig csak akkor tudtam írni, amikor nagyon bántott valami vagy nagyon szomorú voltam. Talán azért nem megy most, mert bizakodó vagyok...
Hiszek magamban, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése