Finish

Haragszom magamra.
Itt vagyok a célegyenesben és most kezdek el leblokkolni. Holnap lesz a leszívás, majd pár nap múlva a beültetés és én éppen most kezdem elveszíteni a hitemet, a jókedvemet, a pozitív hozzáállásomat. Valahogy úgy érzem magam mintha lefutottam volna egy maratont és már majdnem átszakítom a célszalagot, de félek, hogy mi lesz azután? Félek a kudarctól. Eddig minden szuri, minden vitamin, minden konzultáció, minden ultrahang közelebb vitt a sikerhez, és most, mikor eljutottam a lényeghez, akkor megijedtem. Megijedtem, hogy elveszíthetem a reményt. Félek, hogy mi lesz, ha nem sikerül, mit tesz majd velem a kudarc?

Egyedül vagyok itthon, D. barátokkal találkozik, éppen ma este..:/ Na jó, nem haragszom rá, mert a legjobb barátja most van itthon Londonból és állítólag augusztusig nem is jön haza.

Air Supply-t hallgatok, ettől mindig olyan érzelgős hangulatba keveredem.



Már most játszom le negyedjére. Ha rákattanok egy számra, képes vagyok, akár tizenötször is meghallgatni egymás után. D. ettől frászt kap :)
Tudni kell, hogy 8 éve vagyunk együtt és a zenei ízlésünk mint Makó Jeruzsálemtől. Ő Zenész, nekem annyi zenei érzékem sincs mint általában az embereknek. Amit én tinédzserkorszakomban hallgattam, na az neki valahogy abszolút kimaradt. Persze ismer egy két számot, de nincsenek olyan élményei, hogy hűű mekkorát buliztam erre! Summa summarum, általában, amikor egyedül maradok itthon, mert éppen sokáig dolgozik, vagy barátokkal sörözik, akkor előveszem a 90es évek kedvenc zenéit, és jön a Szerelemdoktor, a Napolaj vagy éppen a Quit playing games with my heart! :)

A mai nap szar volt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, még főzni sem volt kedvem. Csak dőltem jobbról balra, olvasgattam, tévézgettem, pakolásztam, aminek persze estére semmi látszatja. Nagyon rosszat álmodtam éjjel, pedig nem szoktam. Még leírni is annyira szörnyű..:( Álmomban megvolt a petesejtleszívás, és amikor felébredtem az altatásból, kint már sötét volt, és akkor tudtam, hogy valami nem volt rendben, mivel ez alapból egy 20 perces beavatkozás, és elkezdték reggel 9 kor, szóval itt csak valami baj lehet. Egy nagyon bizarr kórteremben voltam, persze sehol egy orvos vagy nővér. Nagy nehezen valahogy kiderítettem, hogy egy petesejtet sem lehet megtermékenyíteni, mert mindegyikből beteg baba születne. Ja, és hogy D.-vel összeférhetetlenek vagyunk, nekünk soha nem lehet közös gyerekünk. :/ Az egész álmomat végigbömböltem, szörnyű volt!!!!
Mekkora hülye vagyok, ilyeneket álmodni!

Már említettem, hogy régebben írogattam. Megtaláltam ezt az írást, érdekes:

Novemberi eső kopogtat csöndben ablakomon, arcom rátapasztom az üvegre, leheletem forró gőzként távozik testemből. Két kezem az üveget markolja, eggyé akarok válni a mindent elmosó vízzel.

Eső akarok lenni, fut át agyamon hirtelen. Jönni valahonnan a semmiből, olyan robajjal, hogy felfigyeljen üzenetemre a világ. Bekopogtatni minden ablakon, beszökni minden fázó ember ruhája alá, belemélyedni a föld legmélyebbi és legsötétebb zugaiba. Nem törődni a pusztulással, amit magam után hagyok, és nem törődni magam elmúlásával sem. Csak hullani, zuhogni, szakadni, tombolni. Nekiverődni a földnek, had érzezzek minden egyes elhullást magam fájdalmának, had mondjam el végre, hogy fájni akarok.