Már itthon vagyok HSK után, és az a legeslegjobb, hogy azt mondta az orvosom, dr B., hogy nagyon szép méhem van! Hát lehet egy nőnek ennél szebbet mondani? ;)
Most is megállapítottam a SOTE I.-ről, hogy nagyon jó kórház vagyis Klinika. Most 4 ágyas kórterembe kerültem, nagyon aranyos 2 szobatárssal. Mind a kettejük még elég tapasztalatlan volt laparoscopos műtétet illetően, mindent tőlem kérdezgettek, így persze hamar elment az este, beszélgettünk. És még az is szuper volt, hogy igazán szociális voltam és nem visszahúzódó, félénk. :) nekem ezek nagy dolgok.
A vérnyomásom persze mindig magas volt, 150-170 között ingadozott, óránként méregették, ami csak pluszban idegesített. Hiába mondtam, hogy nekem még orvos nem mért normális vérnyomást és, hogy otthon tényleg 120/80. Na mindegy. Mondta a nővér, hogy vegyem be a Frontint plusz még egy vérnyomáscsökkentőt és hogy ne izguljak, ettől nem fog elmaradni a HSK. Így kicsit megnyugodtam.
A műtőben is szuper aranyos volt mindenki, persze én nagyon izgultam, de szerencsére hamar jött a jól ismert szédelgés majd képszakadás. Tegnap kicsit görcsölt a hasam, de ma már nem, már csak vérezgetek. Holnap szerintem megyek dolgozni.
És a legjobb hír a jó hírek között, hogy felvittem a zárójelentést az ARO-ra, ahol mondta az asszisztens, hogy ha ma van a 13. napom, akkor a 20. napon mehetek Murber doktorhoz megbeszélésre, aki majd felírja a szurikat. Találkoztam az orvossal is, de csak egy fél percre. Mondta, hogy kedden délben menjek. Ami viszont butaság volt hogy elfelejtettem rákérdezni a magas prolaktinra, amit ugye pénteken kilestem a kórlapomból. Azért lett volna jó, mert akkor már esetleg felírta volna a Bromociptrint. Na majd kedden, gondolom.
Ezután hívtam egy taxit és hazajöttem. Anyukám még itt van, süt-főz, vasal, mint egy kis robotgép, olyan :) nem lehet leállítani.
Várom haza a férjem, hiányzik, hogy egy kicsit megpuszilgassam. Jaj, azt úgy szeretem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése