Már nagy az izgalom!

Hétvégén megvolt a temetés, nagyon szép volt, ha lehet ilyet mondani. Rengeteg rokonnal találkoztunk, köztük egy fiatal házaspár, akik lassan másfél éve hiába próbálkoznak babügyben. Nemsokára mennek a BMC-be. A lánynak progeszteronhiánya van, azt nem tudják még, hogy a sráccal van-e valamilyen probléma. Láttam rajtuk, hogy nagyon érdekli őket a mi kis lombikunk, ezért kértem is a lányt, hogy jelöljön be facebook-on és ha bármilyen kérdése van, nyugodtan tegye fel. Nem gondoltam, hogy a tágabb családban is lesz valaki, aki hasonló cipőben jár...
A temetésen ismét megfázhattam, és most már köhögök is, jeleztem dr M.-nek, aki azt mondta, hogy nem kell antibiotikum. Elmentem háziorvoshoz, kiírt táppénzre, és szerencsére csak Naturlandos köptetőt kaptam, ami 160 Ft volt, végre valami támogatott cucc :)
Szombaton reggel iszonyatosan elkezdett görcsölni a hasam, majdnem elájultam, és eközben hánytam..el lehet képzelni! szörnyű volt! Nagyon megijedtünk, hiszen a tünetek túlstimulációra utaltak. Gyorsan felhívtuk a klinikát, hogy most akkor mi legyen, 300 km-re vagyunk és be kéne adni újabb 2 adag Fostimont. Az orvos azt mondta, akkor van túlstimu, ha ezek a tünetek nem múlnak el, és adjam be nyugodtan a szurit, has baj van, menjünk ügyeletre. Úgy döntöttünk, nem bízunk engem egy vidéki kis kórház ügyeletére, inkább temetés után visszajöttünk gyorsan Pestre. Szerencsére azóta semmi bajom. Csak ez a hülye székrekedés ne lenne! :( most már mindig ez lesz, mert ugye a Bromot nem hagyhatom abba?! emiatt totál el vagyok keseredve. :(
Tegnap voltam reggel vérvételen majd ultrahangon. Dr M. azt mondta meg van elégedve, jó a véreredmény és szépen nőnek a tüszők. Napi 2 Fostimont kell szúrni, gondolom ez azt jelenti, hogy könnyen stimulálható vagyok. Legalábbis én így könyvelem el magamban. Ha nem így van, nem akarom tudni :)
Reggel találkoztam azzal a lánnyal vérvételen, akivel a tavalyi műtétemen egy kórteremben voltunk. Mesélte, hogy június óta -kapaszkodjatok - 4 műtéte volt már, minden műtét után kb. két héttel újabb cisztái vannak! A legdurvább 17 centis volt! 2 lombikon van túl, most jön a harmadik. Nagyon megsajnáltam, nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni. Elkezdte egy hónapja a makrobiotikát, remélem használni fog neki.
Tegnap nem tértem magamhoz a további 4 műtét miatt, elképesztő!
Ehhez képest én sine morbo vagyok..
Azon is elgondolkodtam, hogy mit üzenhet a szervezetünk a cisztákkal? Mi nem működik jól?

Van egy lombikos fórum, amin aktív tag vagyok, és ahol most nagyon negatív hullám van, ugyanis sorra jönnek a lányok a hírekkel, hogy ne sikerült. Szerintem, akik még hátra vagyunk, mind úgy gondoljuk, hogy na majd én..! Az egyik lány írta, hogy a prof. azt mondta, hogy nagyon ritka, hogy valakinek elsőre sikerül, ne keseredjen el. Ez azért eléggé lelomboz, még akkor is, ha tudom, hogy így van.

Levágattam a hajam, kellett egy kis tavaszi megújulás :) és imádom, sokkal jobban érzem most így magam.