Azt hittem, könnyebb lesz...

Azt hittem, könnyebb lesz az első sorokat virtuális papírra önteni, de ülök egy ideje a számítógép előtt és nézek ki a fejemből.
Hol kezdjem?
Talán ott, hogy mi célból született ez a blog.
Hitből, reményből és vágyakozásból. Félelmek elűzésére, kibeszélésére, terápiás célzattal, kíváncsiságból és még azt hiszem, szórakoztatásból is. Merthogy ezek az érzelmek vannak most bennem, amiket készülök kiírni magamból.
Nem tudom, lesz-e olvasóm, nem tudom, lesz-e kitartásom hozzá, vagy segít-e egyáltalán.

Az alapfelállás maholnap 30 év, egy férj (D.), egy lakás, egy állás, mondhatni normális élet. Babát szeretnénk, ami egy IV. stádiumú endometriózis miatt lombik programmal javasolt, amit el is kezdtünk néhány hete a SOTE I. sz. Női Klinikán. Túl vagyok jónéhány vérvételen, rákszűrésen, megbeszélésen, márcsak egy méhtükrözés (HSK) hiányzik, amit holnap ejtenek meg a Klinikán. Ma 4 órára kell bemennem és bent tölteni az éjszakát, hogy holnap talán negyediknek elaltassanak és megvizsgálják a méhem felszínét, állapotát. Anyukám most jön vidékről, D. kiment elé a vonathoz. Miért kell anya jelenléte? Nem is tudom. D. nem tud ott lenni holnap és ha valóban 4. leszek, az azt jelenti, hogy csak valamikor délután került rám a sor, és anya legalább eltereli a figyelmem. No meg említsük meg a pánikbetegségem is, ami nem elhanyagolható az esetemben. Csúnya, szemét kis dög, ami nem kicsit megkeseríti, megnehezíti az életem. Párosul mellé egy kis szociális fóbia is, azaz ember-iszony, vagy hogy is mondjam. Szóval kicsit tartok egy 4 ágyas kórteremben tölteni az éjszakát, vadidegen emberekkel. Míg más úgy fogja fel, hogy beszélget, eszmét cserél, addig én kb. rettegek sokszor, ha idegenekkel kell beszélnem. Vagy ismerősökkel..néha az még rosszabb.
Vannak jobb és rosszabb napok. De úgy vagyok ezzel, hogy nem lehet az, hogy a pánikbetegség meggátoljon abban, hogy kisbabánk legyen, nekünk ugyanúgy jár mint másnak. Ugye?
Viszem a kórházba a pozitív gondolkodás könyvemet meg jónéhány Két pasi meg egy kicsi részt a tabletemen (Henrí), hátha elűzik az aggodalmaskodásomat. Habár D. azt hajtogatja napok óta, hogy ez csak egy vizsgálat, nem kell pánikolni.

Most befejezem, mert rotyog a húsleves és a húson kívül még nem került bele semmi. Ja és még pakolnom kell, fazonborotválnom, hajat mosni, ilyesmi.