Visszaszámlálás megkezdődött

Boldog vagyok.
Pénteken minden rendben ment, 9 órára kellett érkeznünk, de csak 10 óra körül került rám sor. Dr. M. behívott az irodájába és elmondta, hogy nagyon jó minőségű, 8-9 sejtes embrióink vannak, a két legszebbet beültetik, a többi öt alkalmas a fagyasztásra. A fagyasztásról tudni kell, hogy -196 C fokon megőrzik nekünk díjmentesen 10 évig. Természetesen hozzájárultunk. Ezt követően mehettünk is a műtőbe, D. is bejöhetett és végig ott csücsült a fejemnél. Ez nagyon sokat jelentett. Volt egy ezer éves Flatron monitor, amire végig ki voltak a kis babáink vetítve. Az 1. és a 2. számú. Szépséges, egészséges kis sejtecskék. Fotót nem kaptunk, de megengedték, hogy lefényképezzük őket. D. úgy is készített fotót, hogy ő, én és a két kis sejtecske is látszódik, az első közös családi fotónk :) Maga a beavatkozás nem volt fájdalmas, inkább csak kellemetlen, de 8-10 perc alatt végeztünk is. Feküdnöm kellett még kb. 20 percig és még kint fél órát pihenni.
Ezután hazajöhettünk. Próbáltunk olyan utakon menni, ami nincs tele villamossínekkel és kátyúkkal. Többnyire sikerült, és sima útunk volt hazáig. Péntek óta gyakorlatilag nem sokmindent csináltam, pihenek, fekszem, néha felkelek 20 percre teszek-veszek, de csak nagyon finoman és keveset. D. nem is nagyon engedné. Ma van a választás, amire én nagyon szeretnék elmenni, az orvos szerint sincs semmi akadálya, mégis D. szerint nem kellene elmennem. Sőt, még azt találta mondani, hogy ha elmegyek, ő nem szavaz! Ezt a viselkedést nem igazán értem..
Anyósék nagyon rendesek, mindent elkövetnek, hogy segítsenek nekem, ma például a fehérjebevitel miatt lesz apósom túrós csuszája, amire várunk már egy ideje :) Amikor pénteken jöttünk haza, beugrottunk hozzájuk, és nagyon meg voltak hatódva, apósom még meg is könnyezte a dolgot. Tudom, hogy annyira jó lenne, ha sikerülne, azért is, mert nagyon jót tenne a családnak, kicsit összehozná az embereket úgy gondolom... Mindenki annyira pozitív és annyira meg van győződve arról, hogy nincs is más esély mint hogy sikerülnie kell! engem ez nagyon frusztrál, talán jobban frusztrál mint erősít. Mert nyomást érzek magamon, pedig tudom, hogy hülyeség. Persze azt nem tudhatom, hogy legbelül , igazán ki mit gondol. Talán egyedül unokatesóm mondta azt, hogy persze, nagyon szorítunk, de azért legyek erős, mert tudnom kell, hogy elsőre nagyon ritkán sikerül. Én ezen nem sértődtem meg, tudom, hogy igaza van.
Nagyon félek az elkövetkezendő két héttől, nem tudom, mit kezdjek magammal. Sajnos nem kertes házban lakunk, még erkélyünk sincs :( Naponta elmegyünk majd D-vel sétálni, ezt már megbeszéltük. De napközben egyedül leszek itthon. Sajnos mostanában nem köt le az olvasás sem, egyszerűen előveszek egy könyvet és nem tudok odafigyelni :( De azt hiszem, muszáj lesz újra nekiveselkednem! A téli ruháimat akarom elpakolni és elővenni a nyáriakat, emiatt mosni is kell és csomót vasalni. De egy napnál többet nem hiszem, hogy ezzel is el tudnék tölteni. Tesómék, szüleim, unokatesóim mind vidéken élnek, így nem az van, hogy átsétálok anyáékhoz pár órára.
A tüneteimről annyit, hogy napok óta rettenetesen puffadok, vettem be tegnap 2 szem Espumisant, de nem igazán segített. Mensi szerű fájdalmaim voltak tegnap. Ma enyhébbek a tünetek. Igyekszem nem figyelni a testem jelzéseit, de elkerülhetetlen, úgy gondolom..Nyomatom a tejet, joghurtot, túrót, cottage cheeset, főtt tojást. Már most a fülemen jönnek ki ezek a dolgok :)

Nagyon szeretném, hogy sikerüljön. Várom a babákat tiszta szívemmel. <3