Vérzés, Klinika

A tegnap reggeli  semmi vérzést délután piros vérzés váltotta föl. Próbáltam hívni a klinikát, de nem vette föl senki. Estére már rendes, menstruációs vérzésnek tűnt a dolog. D.-vel beszélgettünk és noszogatott, hogy csak hívjak fel egy orvost. Persze senki nem vette fel ismét, már majdnem feladtam, amikor szerintem a portás bácsi bejelentkezett. Kértem egy ügyeletes orvost, ő átkapcsolt a szülészetre. Egy szülésznő vette fel a telefont, aki azt mondta, hogy ha így áll a helyzet, menjünk be rögtön és megvizsgálnak. Nem igazán értettem, mit tudnak vizsgálni rajtam, de természetesen azonnal kocsiba ültünk és 20 perc alatt ott is voltunk. Egy fiatal nő orvos vizsgált meg, ez volt az első alkalom, hogy nő vizsgált meg. Na mindegy.

Azt mondta, hogy két lehetőség van: ez a vérzés van gyengülni fog és akkor még van egy nagyon kicsi esélyünk, hogy valamelyik baba megmarad, vagy erősödni fog és átvált menstruációba. A kúpot nyugodtan használjam, ha a vér nem mossa ki. Ultrahang készítését nem látta indokoltnak, tekintettel arra, hogy ha van is ott valami, úgysem látszódna. Nem biztatott semmivel, azt mondta, jó eséllyel ez most nem sikerült. :( Sejtettük ezt már, mielőtt elindultunk, de azért izgatottak voltunk mind a ketten, hátha van valami csodagyógyszer, ami segítene a kis babáinknak. De nem. Nem volt mit tenni. 

Igazából én már csütörtökön este éreztem ezt, amikor megláttam az első piros foltot. akkor nagyon sokat sírtam. Tegnap már sokkal jobban voltam lelkileg. 

Ma megint nehezebb, hullámokban tör rám a sírás. 

Egyrészt nagyon optimista vagyok, ha a tényeket nézem. 30 éves vagyok, jó hormonleletekkel, könnyen stimulálható, D-nek is szuper kis katonái vannak. Minden esélyünk megvan egy sikeres lombikra.

De ott van a másik oldal, a lelki oldal. Hihetetlen, hogy egy kis gombostű hegynyi kis sejtecskékhez mennyire kötődtem. És D. is. Az a legnehezebb, hogy ilyen rövid ideig tartott. Hogy miért csak eddig voltam képes benntartani őket? Miért kezdtem el a 22. napon vérezni?? Nem hibáztatom magam, de valahol mégis csak velem történt testileg ez az egész. 

Nem tudom, hogyan tovább. Kedden vérvétel, és pénteken hivatalos eredményhirdetés. Kíváncsi vagyok, mit fog dr M. mondani. Választ tudom, hogy nem fogok kapni. Nem tudom, beleférünk-e még  a nyári szünet előtt egy újabb procedúrába. Remélem igen. 

Próbálok nem nagyon belegondolni abba, hogy mi történik ilyenkor. Abba, hogy kijönnek a véremmel együtt és...mi lesz velük. 

Tudom, hogy összeszedem magam, csak nem volt elég időm semmire. Úgy érzem nem kaptam elég időt és ez fáj a legjobban.