Reuma,cukor

Kezdem azzal, hogy nagyon jo itthon lenni. :) 

Az ünnepek szép lassan elteltek, különösebb izgalom és történés nélkül. Hàt nem ez volt életem karácsonya, de ennél csak jobbak lesznek, ebben biztos vagyok. Nagyon jo volt végre apàt és a tesómékat látni. 

A napjaim mondhatnàm hogy unalmasak, de valahogy mégsem. Korhaz utan meg javában zajlott a komyhaszekrény beépítés, jöttek mentek itt az emberek. Utaltam, de szerencsére vége. Es az eredmény nagyon szép lett, igaz, nem sokat használtam még. Màr csak a babaszoba van hàtra, most még tele lommal, de szép lassan kiürül az is a tapétázásra és helyére kerülnek a bútorok. Babakocsit megrendeltuk, január közepén érkezik. Babaàgyak matracokkal màr itt vannak, mert az üzlet korábban tudta szàllitani. Annyira jo érzés volt,mikor D. hazahozta a két kis matracot. <3

Szóval ahogy telik az ido, mi is alakulunk szépen. 

A derék-fenék fajdalmammal tegnap voltam reumatologusnal. Előtte olvasgattam a neten és mindenhol azt írtàk, hogy terhesen egy ilyen jellegű panasszal nem igazán tudnak mit kezdeni. Nem is számítottam sokra az orvostól, inkabb csak a magam megnyugtatására mentem el. Igy is volt. Izom gyulladás a diagnózis. Meg tekergette a nyakamat, lábamat, de szerencsere egyéb elváltozás nincsen. Algopirin, perskindol kenőcs, és milgamma. A milgammàban nem vagyok biztos, ezert írtam a nőgyógyàsznak, hogy lehet e, de még nem válaszolt. Egyebkent mintha egy kicsit jobb lenne, talan könnyebben mozgok. Viszont a másik oldalt is elkezdett fájni, néha ott is erzem. Gondolom azért mert ugye automatikusan most azt terhelem jobban. Jó, nem?:)

Ma reggel elintéztük a terheleses cukor vizsgálatot. Jó, mert az ájulósok miatt volt ott két àgy és az egyikre lefekhettem, nem kellett a fém padon ücsörögni 120 percet. Azert elég sok az a 75 g glukóz amit bele kell tenni 2 dl vízbe! Mondjuk citrom mal abszolút iható volt. Ezzel nem volt gondom. 

Tartok azt eredménytől. Màr csak azért is mert ami gebasz lehet ugy látszik az nekem van. No majd hétfőn kiderül. 

Életem drágái folyamatosan mocorognak, továbbra is élvezem ezt. D. kérdezte ma reggel,hogy nem unom e néha a ficànkolásf? :) mondtam, hogy ezt nem lehet unni, inkabb csak olyan van néha, hogy na jó, most át fordulunk a másik oldalra hátha akkor nyugi lesz odabent. :) 

Olvastam hogy egy magzat, 18-20 óràt is alszik egy nap. Hât az enyéim tuti nem, vagy álmukban kapaloznak ilyen sokat, nem tudom. 

Hat kb igy állunk igy a 2014-es ev végen. 

Hogy mit szeretnék a következő évre? Két egészséges kisbabàt!

Karácsony

Békés, boldog ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak! :)

Nekem most nem jelent sokat ez a karácsony. Készülni sem tudtam,sem testileg sem lelkileg. Valahogy most semmi nem olyan mint lenni szokott. No majd jövőre a ket kislanyunkkal...mennyire más lesz akkor. 

A családom majd 28-àn jön, talan akkor lesz egy kis karácsonyi hangulatom. 

Annyira letaglóz ez a csípő fajdalom...azt hiszem, el kellene gondolodnom azon, hogy miert történnek velem ezek a dolgok? Vajon van valami oka? Vagy csak véletlen minden?

C:3000

Kezdem a lényeggel: a Méhszájam tökéletes, azt mondta az orvos, ennél nem is lehetne jobb. :) ennek annyira örülök,hogy gondolatban ket lépéssel a föld felett vagyok még most is. Azért csak gondolatban, mert gyakorlatilag alig birok menni. A jobb oldalon annyira faj a fenekemben valami, hogy sírni tudnék minden egyes lépésnél. Vonszolom magam. Az orvosom azt mondta, sos kellene hogy làsson ortopéd orvos. Holnapra elvileg szerez nekem egyet. Volt nekem 2007 ben egx pilonidalis ciszta műtétem, ez a fajta ciszta a gerinc oszlop legvégén helyezkedik el. Akkor ez totál be volt gyulladva, ezert fel vágtàk, kitisztitottàk. Azota egy évben kétszer haromszor előjön annyira, hogy erzem betokosodni, de bekenem tetran krémmel és par nap alatt rendbe jon. Most is éreztem ezt a tipusú fájdalmat kb egy hónapja. Nem lett durva a helyzet, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Majd elmúlt. Mikor haza jöttem a kórházból, ismét előjött. Bekentem tetrannal kétszer, es jobb is lett. Erős a gyanúm, hogy ennek a ciszta maradványnak köze van a mostani fájdalmamhoz. Nem hiszem el, hogy mindig kell valaminek történnie! Nem lehetne végre egy kis nyugi?! Es most mi lesz? Megint felvàgják? Ambulánsan? :( ma vettünk naturland sportkrémet és bekentük. Hàt kb annyit ér, hogy pàr percre kicsit elzsibbad. Persze mit vârok egy gyógynövényes cucctól?

 Na mindegy.

Visszatérve a méhszáj kerdéshez. Amikor megkérdeztem, hogy nem nyílt tovább? Azt felelte az orvos, hogy nem, sőt. Most akkor mi van? A kórházban szűk egy ujjnyi volt. Ez létezik? Ezek szerint igen...

Köszönhető ennek és a fegyelmezettségemnek, engedélyezett az orvos délelőtt egy óra fentlétet,,sétàt! Szuper! Az elet fintora, hogy most technikai akadálya van ennek, ugyanis nem tudok járni a fájdalomtól.  Néha mar nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek? Sírtam eleget a kórházban, így most inkabb nevetek. Pillanatnyilag. 

A felújításáról, karácsony ról majd hozok egy kulon posztot, mert az is megér egy misét. 

De a lényeg, hogy itthon vagyok, a csajok mocorognak, aranyosak. Igyekszem erre koncentràlni!

Nagy dolgok

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy zárttà tegyem e a blogomat, ugyanis olyan dolgok történnek/történtek velem, ami aztán tényleg nem tartozik mindenkire. Másrészt meg valahol az egy blog lényege, vagy legalábbis en ugy gondoltam az elejen, hogy másnak segítsen, esetleg információt, támogatást adjon. De ami most jönne, az már nagyon személyes. Emiatt nem is írtam az elmúlt napokban. 

Olyan félelmeket rakott belém ez a ket hét kórház, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Kívánom hogy senki ne élje át azt amit en, ne tapasztalja ezt meg. 

Itthon fekszem mint egy kis angyal, semmit nem csinálok. Gyakorlatilag màr három hete. Emiatt ugy legyengültem, hogy egy szimpla zuhanyozas lefáraszt. :( de nem merek ficeregni, kockáztatni, hétfőn sajàt orvos és meglátjuk, valtozott e a méhszaj helyzet.,remelem nem, es akkor beiktathatnék egy kis főzést, sétàt. 

Home

Csak egy nagyon gyors bejegyzés,mert tudom, hogy sokan olvastok, aggódtok. 

Pénteken reggel haza johettunk. A saját orvosom beszélt az osztályos orvossal es ez a döntés született. Az eredményeim alapvetően jók, bébik is rendben vannak. Vernyomasom stabilizálódott.

Uh során megallapitottàk, hogy a belső méhszaj teljesen zárt, cervix hossz 37 mm. Vizeletemben nagyon minimális a fehérje, azt mondtàk, ez annyit tesz csak, hogy érdemes rà figyelni. 

Itthon vagyunk, de kell meg idő, amíg le tudok nyugodni. Napról napra jobb màr, de a feszültség csak lassan távozik belőlem. 22-én kontroll, addig àgynyugalom, magnézium, vas, dopegit es betaloc.

A vérnyomàsról annyit, hogy szerintem nem is kellene nekem szednem a vernyomas csokkentot, mert mértem itthon és 100-115 között van, amitől egesz nap kóvàlygok, szédülök,,fàj a fejem. Nyilván a kórházban mértek magasabbat, de hiába magyaráztam, hogy azt csak a hely szelleme teszi, nem nagyon érdekelte őket. Most az lesz, hogy írom minden nap, és meglátjuk, mi lesz 22-ig. Nekem egy 102/67-es vernyomas nagyon alacsony. Nem vízesedek egyebkent. 

Megígérem, hogy jövök majd hosszabb beszàmolóval is, most csak jelentkezni akartam. Köszönöm. A sok aggódó , biztató tanácsot, hozzászólást! 

Mehszaj helyzet

Tegnap szerencsére meglátogatott a saját orvosom, és végre ő vizsgált meg! Azt mondta, nem nyíltan tovább és nem olyan vészes a helyzet. Kérdezte, mennyire tudok itt pihenni, mondtam, hogy semennyire, borzasztó! Ő abszolút azon az állásponton van, hogy nekem innen haza kell mennem és otthon, nyugodt körülmények között pihenni, nem szorongani, mint itt...nem örült a vernyomas problémaimnak. Elvileg hét elején, ha nem nyílok tovább és minden egyéb eredményem jó lesz, azt mondja, haza engednek. Hàt nem tudom, mivel az itteni osztályos orvosnàl kerek perec rákérdeztem, es azt mondta, nem mehetek haza. Indokolta azzal, hogy ikrek, nyitott méhszáj és ha reped a burok, otthon semmit nem tudunk tenni. Hozzátette, itt se sokat...nem tudom, hogyan fogjàk lemeccselni. Egyelőre nem éltem bele magam semmibe. Tegnap este a nővér megnézte a kór lapom és szűk egy ujjnyit írtak, meg rövidült méhnyakkal. Ennyit tudok. 

Edes kis bogyókáim jól vannak,sokat mozognak, mindig jeleznek, hogy hé anya, egyre kevesebb a helyünk! 

Magamról annyit, hogy vegetalok. Még nem sikerült összeszedni magam, szégyellhetem is magam. 

Rájöttem,mi a legrosszabb itt. Az, hogy soha nem lehet egyedül lenni. Hiányzik a magány. Hiányzik, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, es azt mondjam, viszlát holnap! Mindig nyüzsi van, pletyi van, zene van..stb. Nekem ez sok. 

A férjem annyira hiányzik, hogy írni sem tudok róla. A lányok legutóbbi uh fotójàt kétszer tudtam eddig megnézni. 

Vajon mit hoz a holnap?

Szívügyek

Csak nagyon rövid leszek. Babàkkal minden a legnagyobb rendben, mindkét kis szív tökéletesen működik, a megfelelő módon és paraméterekkel. 

Véreredményem, vizelet is rendben, vernyomas hol magas hol normalis, idegÁllapot függő...

Az aggasztó a mehszaj. Hallottam itt egy ket rémtörténetet. H. Júlia is a lelkemre kötötte, hogy csak fekvés és szerinte ne is akarjak haza menni a klinikàról. 

Remelem, holnap tudok beszélni a saját orvosommal és ő is megvizsgálja a méhszajat. 

Vajon...?

Miért...?

Meddig...?

Hogyan...?

Írok majd még. 

Köszönöm mindenkinek a sok kedves, biztató hozzászólást. Tényleg. 

Egyelőre rosszul

Tudom, hogy meg kell lélekben erősödnöm, de nagyon nehezen megy. Az a baj, hogy nem tudok beszélni az érzelmeimről senkinek sem, még magamnak sem nagyon. Anyukàmék messze vannak, nem akarom nagyon idegesíteni, és ha csak bele kezdenék a mondandòmba, az azonnal síràsba fullad. Itt senki nem sír. Itt mindenki erős, pedig kis gyerekeik vannak otthon. Nem is értem, hogyan lehetek en ilyen rohadt gyenge?! Mondjuk, senki nem ilyen "korai" terhes mint en vagyok, lehet, hogy a 30. hét fölött màr en se bànnék sokmindent...de így...

Az edes drága kis gyermekeim nagyon sokat mocorognak, remelem, jol vannak. 

Bele se merek gondolni, hány es hány kimenetele lehet ennek a dolognak. Nem kis pàncél van most körülöttem, miközben belül meg szétesek. 

Holnap este magzati szivultrahang, amire elvileg kiengednek, ha nem lesz addig probléma. Abban bízom, ha majd látom őket, akkor kicsit megnyugszom. 

Vànszorognak a percek. 

Összetörve

Tegnap délután, miután a derekfajasom megint kiújult, az orvosom javaslatára bejöttünk a kórházba. Ugy indultam el, hogy tuti nincs baj, csak azért megyek be, hogy azt mondjàk, minden rendben. Azért egy alap alap kórházi cuccot oda pakoltam. Sajnos szükség lett ra. Külső mehszaj nyitva, a belső zárt. Azonnal vettek vért, vizeletet és kaptam izomlazító infúziót, meg még más milyet is. Konkrétan a szülő szobára fektettek be, azt hittem megőrülök. Miután lecsöpögött a két infúzió, megjött a vér vizelet eredmeny, szerencsére rendben volt, így àtengedtek osztályra. Semicilint kapok, 4x2-t, nem nagyon tudom, miért. Egyelőre semmi többet nem tudok. Rettegek, sírok, de csak csöndesen, mert öt másik ember mellett nem tudom elengedni magam. 

Aki azt gondolja, csak a babàig nehéz eljutni, hàt téved. Kemény helyzetek vannak errefelé is. 

Nem tudok most többet írni, mert ettől elbőgöm magam. 

Mi, így hárman

Édes, boldog masodik trimeszter....haha

Derekfajas. Egyszer màr elkapott a múlt heten, egy teljes nap erejéig, nem eresztett, szinte àgyhoz láncolt. Másnapra mintha mi se történt volna, elmúlt. No nem mondom, hogy fürge kis bakkecskeként éltem mindennapjaimat, de nem szenvedtem ugy mint most. Tegnap kora délután megint kezdtem erezni, hogy bizony nekem van derekam és szinte percről percre erősödött a fájdalom. Napi teendők éppen csak elvégezve, feküdtem is le pihenni. Este D. picit megnyomkodta, majd elaludtam. Ma reggel ugy ébredtem, hogy ugyan erzem, hogy van, de nem fáj. Eltelt egy óra és megint majdnem ugyanott tartok mint tegnap. Pedig nem mondanàm, hogy az eddigi teendőim indokolnàk a derékfàjàst. Reggeliztem, beraktam egy mosàst, fel söpörtem a folyosón. Ennyi. Most megint fekszem, és várok. :/ kedden jön a burkoló, hétvégén viszik el a régi konyha szekrényt, ki kell pakolni belőle, meg úgy àn blokk mindenhonnan, fel kell készülni a temérdek mennyiségű porra, törmelékre. 

Ha ez a derekfajas így folytatódik, hàt nem tudom...normalis ez egyáltalán? Remelem, nem marad ez így mostmàr, azért lesznek kihagyós napok. 

A másik, a kilók, màr megint. Pénteken vagy szombaton még mindig 3,5 kg gyarapodàst mértem, ma reggel viszont elértem az 5 kilót. Hm. 20 hetes vagyok. Nem tudom, mi történt hétvége óta, hogy így megszaladt? Bele se merek gondolni, hogy a gyarapodás, fáradtság most jön csak igazán. A hasam nő növekszik, szerintem sokan szülni mennek ekkora pocakkal, ebben biztos vagyok! 

Írom,,ami eszembe jut, össze vissza :)

Szedem a maltofert vérszegénység re, az van írva a dobozàra, hogy lehetőség szerint szèt kell rágni. Igen, de ki szereti a csokis vér ízét? Marad az, hogy ketté töröm, és örülök, ha a nyelvemre jutó íztől nem kezdek el öklendezni. 

Mindezekért csupàn édes kis magzataim minden napos kapirgàszàsai kárpótolnak. Én nem hittem, hogy ez ilyen érzés lesz. Megmosolyogtató, nevetésre késztető, aranyos, es még sorolhatnám. Egy szóval fantasztikus! Eddig a legjobb dolog eben az egész terhessegben. Érdekes, hogy amióta így minden nap kontaktolunk, nem igazán kerul elő a szivhang Figyelő. Sejtettem, hogy így lesz, de azért örülök neki, hogy nem csapok le rà màniàkusan minden nap, mert megnyugtat a tudat, hogy gyermekeim igenis jól vannak odabent. 

Van még egy jo dolog, ma hozzák a kanapém, hat het után! Ugrandoznék, ha birnék, de maradok a se..emen! :)

Az első igazi :)

Megvolt az első igazi baba-rúgásunk!!! :) Eddig ugye csak arról számolhattam be, hogy ugyan minden nap érzem őket, többször is, de olyan kis huppanás szerű érzettel. Na most ez teljesen más volt! konkrétan jól belerúgott az egyik gyerek az alhasamba! A pozíció a következő volt: ültem a számítógépes széken és a jobb lábam feltettem az asztal szélére. Na ez volt az a helyzet, ami ezek szerint igen erős jelzésre késztette az egyik babát és jól hasba rúgta anyáját! Kétszer is!
Juj, most nagyon boldog vagyok!!!! :)  <3

Genetikai uh

Ezen is túl vagyunk. Ma voltunk először az Istenhegyiben, dr Zsirainàl, aki nagyon kedves, szimpatikus, fiatal orvos. Alaposan àtnézte a lányokat - nálunk nincs változás a nemet illetően - és mindent hangosan kommentâlt, magyarázott. Szeretem az ilyen hozzààllást. Mivel az orvos is kijelentette, ezért mondhatom, hogy a tündérkéim épek és egészségesek. Még az ujjperceiket is megszàmoltuk. :) B baba aranyos volt, mert baromira ficànkolt, alig lehetett számolni az ujjait, majd mondtuk neki, hogy egy kicsit lassuljon le azzal a kalimpàlàssal, doktor bácsi had nézze meg az ujjacskàit. A gyerek keze megállt, mind az ot ujjàt kinyújtotta, majd egy L betűt mutatott a hüvelyk és mutató ujjàval. :) D. hangosan megjegyezte, hogy "lúzert" mutat a baba. ;) nem mertem az orvosra nézni. :) vicces volt!

Előtte persze ettem egy fél Kinder buenot és ittam mondjuk egy deci kólát, készültem, hogy legyenek ébren. Na ezek nemhogy ébren voltak, de nagy bandàzast tartottak. Még egy homlokpuszit is elcsíptünk kettejük között, nagyon aranyos volt! Persze köztük van a burok, de az ugye olyan vékony, hogy gyakorlatilag nyúzhatjàk egymást. És mint kiderült, két méhlepény van, van egy a hátsó falon is. Ennek én nagyon örülök, elárulom. Most màr biztos, hogy kètpeteju ikrek. 

Azt mondta az orvos, hogy javasolja a szivultrahangot, de nem azért mert bármi rendellenesst is làt, csak azért mert ikrek. Ok megfontoljuk. 

Nagyon jo érzés volt ez a vizsgálat is, élveztem az egészet! Kivéve , hogy a hideg légkondicionálót nyomattàk a csupasz derekamra. :/  szóltam, és lekapcsoltàk. 

Most is erzem mocorogni őket. <3

Érdekes, hogy elkezdtem beszélni hozzájuk. No nem azt kell elképzelni, hogy állandóan és mindent kommentàlok, de mar előfordul, hogy egy egy megjegyzést teszek nekik. Fura, mert féltem ettől, hogy hogyan fogok én majd direktben kommunikàlni a csöppökkel, de ugy tűnik, az élet, a természet ezt is megoldja. 

Szorongás

Nem tartom magam hisztis kismamának, hangulatingadozàsaim ugyan vannak, de azokat is inkabb egy egy helyzet szüli és nem csak úgy a semmiből jönnek. 

Teljesen ki készít az a felujitas, nem gondoltam, hogy ilyen nehezen fogom viselni. Es igazából még csak a tervezgetés,,árajànlat begyűjtés szakaszban vagyunk. Nem megyek bele részletekbe, de semmi nem egyszerű, mindenben van egy kis csavar, ami éppen elég most nekem, hogy kibillentsen a lelki világomból. A feldúlt, piszkos fészek gondolata teljesen elkedvetlenít, lelomboz. Mert ezen sajnos àt kell esni, nem megy csak úgy pikk pakk. A dolgok oroszlán részét nekem kell intézni, legalábbis nagyobb részben kell belefolynom, mint szerettem volna, ugyanis D. Több munkát kapott. Ami ugyan magasabb fizetéssel jàr, viszont túlóràkkal is. Szerencsétlen kifacsarva jön haza fél kilenckor és meg akkor is itthon folytatja a munkahelyi tervezgetést. Napközben állítása szerint egy telefonra sincs ideje, nem hogy a kis magán dolgainkat esetleg intézze. Tudom,hogy amikor meg hazajön, jó lenne, ha nem azzal fogadnàm, hogy na akkor melyik burkolót válasszuk, életem? De muszaj haladni, mert nem bírom ezt a bizonytalanságot. A hülye kanapém sem jött még meg, ebben a relax fotelben ülök màr egy hónapja, alig bírok kikecmeregni belőle, minden egyes felàllàs egy tortúra. Estig tudnék most rinyálni, esküszöm és baromira jól esne! De inkabb veszek egy nagy levegőt és kifújom. Nyugi. 

Anyukàm meg minden nap azzal idegesít, hogy jaj kislányom, nem hiányzik most neked ez a stressz. Hât tényleg nem, de meg kell csinálni és kész. És sajnos nem tudok mindent félvàllról venni, vagy nem görcsölni, agyalni rajta. 

Szorongásom legújabb tárgya a kora szülés. Tegnap megnéztem a lifenetwork Hadas Kriszta műsoràból ket részt. Az egyiken úgy bőgtem, mint aki egy komplett családot elvesztett, a màsik meg csak elültette a bogarat a fülemben. Az elso csaj természetes úton szült, egy babàt, ott maga a szülés volt ràm oyan hatással, mintha én éltem volna àt az egészet. Emocionálisan olyan szinten bele helyezkedtem a szituba, hogy rengeteg érzelem kiszakadt belőlem. Amikor egy utolsó hatalmas nyomàs utàn a csaj hasára tették az újszülöttet, na az eufórikus volt még nekem is. Nyilván elképzeltem az én kis csöppjeimet. 

A másik sztori na az abszolút mi vagyunk, ikrek, csaszar a Sotén. A leànyzó olyan lazán vette az egész terhességet és szülést, hogy nem is tudtam, hogy irigyeljem vagy elküldjem magamban melegebb éghajlatra. 34. Héten fajt a dereka, bement a klinikára, ahonnan màr nem engedték haza, megindult a szülés. Igyekeztem mindent jól megfigyelni, hogy majd akkor hogy is lesz ez nálunk? Apuka szigorúan  a fejénél ült és a tejfakasztóról viccelődtek...gyorsan kikaptàk az elso babàt, kb egy másodpercre megmutattàk a szülőknek, aztán egy kisebb seregnyi ember kezdett el körülötte szorgoskodni. Ugyanez B babàbal is. Azért azt jó volt látni, hogy mennyire sokan és gyorsan intézték ott a picik körüli teendőket. A kisebb bébinek volt egy kis légzési nehézsége, de a neonatológus szerint, koruknak megfelelő állapotban vannak. Persze azonnal vitték őket az intenzívre, ahol még egy két hetet eltöltött ek. Anyuka az őrzőben remeg a csàszàr utàn, no nem az izgalomtól, csak az epi mellékhatása miatt. Délután felmehetett megnézni a piciket, de érinteni őket, azt tilos. Szoptatni sem tudta őket. Szívfacsaró volt látni, hogy az édes kis újszülött babàit meg sem ölelheti, nem érintheti. Nyilván mindenki felfogja, megérti, hogy miért szükséges ez, és nem is akadékoskodik, de összeszorult a labilis kis szívem a történet làttàn. 

Ennek hatásra éjjel az én kis lànyaimmal álmodtam. Megszülettek rendben, édes kis picurkàk! Az egyik folyton mosolygott. Persze utópisztikus àlom volt, a gyerekek szinte sosem sírtak, csak ettek meg aludtak. Időm mint a tenger. :) haha!

Majd jött az ébredés és bekapcsolt a para gomb. Úr isten! Mennyire lesznek koraszülöttek? Mennyire leszek én higgadt szülés közben? Vajon jól lesznek e? Nekik is kell majd inkubàtor és én is àtélem majd, hogy nem érintehetem őket? Úr isten! Mindjárt itt van  a szülés és még semmi nincsen kész! Az ember ilyenkor a heteket képes szinte napoknak érzékelni..Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kínoztak hajnali ötig, amikor is sikerült álomba szenderülnöm. 

Próbálkozom azzal nyugtatni magam, hogy ezek az érzések előbb utobb mindenkit elvisznek egy kicsit ilyen olyan irányba. Aztán meg eszembe jut amit mindehol olvasni lehet, hogy a második trimeszter a felhőtlen boldogság ideje. Na menjenek a pi...ba! :) 

Egyébként életem kis kiràlylànyai most màr minden nap szépen jeleznek, hogy ők igenis ott vannak a hasamban és nem feltétlenül tetszik nekik, ha előre hajolva ülök vagy felhúzott làbbal tévézek. Az érzés leginkabb aranyos, kis huppanàsok még Mindig, de màr biztosan tudom, hogy ők azok. Nem, ez még nem az az igazi rúgàs érzés, úgy látszik nekünk ez majd csak kicsit később jön el. De nem baj, ezt is élvezem! 

Genetikai uh-t àt kellett tenni most péntekre múlt hét helyett, mert az orvosom azt kérte, hogy töltsem be a 19 hetet és akkor menjek inkabb. Emiatt nem paràzok ( annyira), inkabb vàrom. A babàkban való hit, bizalom továbbra is töretlen, magammal vannak a problémàk. 

Annyi minden írnék még, de annyira Zsibbadnak az ujjaim, ahogy tartom az iPadet, hogy most be kell fejeznem. 

Ui: nyugtassatok meg, hogy màsnàl is elmennek néha otthonról...

18 hét, megannyi érzelem

Ha visszagondolok az elmúlt 18 hét történéseire, azt kell, hogy mondjam, szeretek terhes lenni. 

Igazából sose gondoltam a terhesség re úgy, hogy majd milyen lesz. Nem voltam sosem tulcsordulva anyai érzelmekkel, nem képzeltem el baba illatot és rózsaszín ruhákat, cipőket. Mindig tudtam, hogy akarok gyereket, lehetőleg hàrmat, de úgy képzeltem, hogy az a bizonyos kilenc hónap arra van kitalálva, hogy testileg és érzelmileg fel készüljön egy nő az anyaságra, a megváltozott helyzetre, kihívásokra. Azt gondolom, nem tévedtem. Ahogy telik az idő,,úgy érkeznek meg olyan apró érzelmek, gondolatok, amik ezelőtt nem voltak vagy nem voltak igaziak. Most sem vagyok az az elragadtatós típus, igyekszem mindig csak azt megélni, ami van és nem nagyon előre szaladni. Az óvatossàg még nem távozott. Itt van, velem van, és már nem utálom. Elfogadtam, hogy én ilyen vagyok, nekem ez a fékem, a gravitációm. Nem túlzott óvatosságra kell gondolni, csak éppen annyira, ami a földön tart. 

Érdekes viszont, hogy a rengeteg félelem ellenére sokkal kevesebb van bennem, mint azt gondoltam. 

Kicsit megtanított ez a terhesseg bízni és hinni. Nem feltétlenül magamban, inkabb a babákban. Magamban még mindig sokkal nehezebb...ezen kell sokat dolgoznom még. 

Nedria írása kapcsán eszembe jutott, hogy amikor beültetés utan nehány nappal vérezni kezdtem, csakúgy mint az elso lombik soràn, hatalmas csalódottságot, remenyvesztettséget éreztem. Itt volt akkor anyukám, és ő azt mondta, hogy ez meg nem jelent semmit, ne adjam fel, reméljek. Azt kérte, hogy öleljem meg és imádkozzak egyet vele együtt. Akkor, ott, nagyon giccses egy nehány perc volt, de  kiszakadt belőlem a sírás és megtettem. Hiszek egy Istenben...így kezdődött. Elmondtuk lassan, együtt és egy darabig még öleltük egymást. Tényleg megkönnyebbültem. 

Ez egy elég személyes része az életemnek, és nem azért írtam le, hogy a hitről vagy a vallàsról kezdjek értekezni, egyszerűen ÉN hiszek abban, hogy NEKEM ott ez a jelenet olyan erőt adott, hogy képes voltam gondolatban nem összeomlani. Bevallom, nagyon meglepődtem. 

Amikor pozitív volt a teszt, minden este elmondtam ezt az imát, nagyon sokáig. Viszont tudni kell rólam, hogy nem szeretek babona szinten ragaszkodni egy dologhoz, vagy bármi fontosat is egy fix dologtól függővé tenni. Szépen lassan ezt leépítettem, màst mondogattam magamban esténként. Hol egy imàt, hol saját gondolatot, hol semmit, ha véletlenül gyorsan elnyomott az álom. :) nem akartam megengedni magamnak, hogy ettől függjön bármi is. Szerencsére ezt ügyesen meg beszélgettem magammal. 

Nem akartam ezt leírni, de valahogy kijött. 

Jó dolog hinni valamiben. A legjobb lenne hinni magamban. 

Súly

Hiába tudom, hogy egy terhességet nem lehet hízás nélkül abszolválni, valahogy nehéz emésztem a feljött kilókat. Ma reggel mértem magam és 3,5 kg-mal mutat többet a mérleg, mint beültetéskor. Olyan szám ez a mérlegen, amit nem láttam majdnem ket éve. Az eszemmel tudom, hogy lesz ez még sokkal,több is, de nehezen fogadom most el. Lehet, hogy sok ez a hízás 17-18 het alatt? Majd hétfőn saját orvos megmondja, ilyen téren mindig kíméletlen. A kilók nagy része a hasamon van, de egy picit erzem a combomon is, amikor veszem föl a nadrágot. 

Tegnap éjjel elég sokáig beszélgettünk a férjemmel, és tettük egy halvány kis fogadalmat, hogy visszaveszünk az édességből. A napi egy túró Rudi bőven elég, nem kell még mellé mondjuk három kocka csoki vagy pék sütemény. Igyekezni fogok betartani! 

Nyilván az sem mindegy, milyen súlyról indul az ember...en alapból nem vagyok nàdszàl kisasszony. :/ most màr hiába kesergek azon, hogy a második lombik során feljött négy kiló! Igen, jo lett volna anélkül kezdeni. A jó lett volna ha...kezdetű mondatokat el kell felejteni és a köszönöm, nemkérem azt a csokit....mondatokat kell előtérbe helyezni. Azon leszek. 

Integralt teszt

MMegjött a vàrva várt eredmény, és szerencsére NEGATÍV :)

Down, Edwards kockázat 1:50000

Egészen tegnapig egyáltalán nem izgultam ezen, nem agyatlan rajta. Úgy voltam vele, hogy persze, hogy negatív lesz. Aztán tegnap eszembe jutott, hogy màra ígérték az emailt...beköltözött a kisördög a fejembe és olyan rosszul aludtam,és azt álmodtam, hogy 1:17 az arány, borzalmas volt! Ja és azt álmodtam, hogy fiúk...Egész éjjel fajt a hasam jobb oldalt, ez is rátett egy lapàttal. Pedig mostanában már nem nagyon szokott fájni. Ma is faj, de elég hektikus, elviselhető kategória, csak nem tudom, mi van ott jobb oldalt, ami faj. Majd hétfőn megemlítem az orvosnak. A hasfájáshoz hányinger és gyomoreges is társult. 

Nehány napja, estére annyira feszül a bőr a köldököm körül, hogy azt erzem, mindjárt szétreped. Gondolom a tágulás, nyúlàs miatt van ez. Természetesen minden nap szorgosan kenem. 

A mai délelőttöm nagyon nyűgösen telt, de most kezdek magamhoz térni, hogy megjött a negatív eredmeny. :)

Hétfőn saját orvos, kedden genetikai ultrahang. 

Elkezdődött a babakocsi mizéria, ugyanis ha nekem december közepétől fekudnom kell, nem fogok tudni megnézni egyet sem, muszáj ezt most megtenni. Egyébként korainak tartom a vásárlást még mindig, de a helyzet most úgy kívánja, hogy elkezdjünk próbálgatni. De szerintem még nem vesszük meg, majd csak december vége felé. 

Ma még egy kellemes meglepetés ért. A nemrég beköltözött szomszédom nekünk adta az Angel Care bébiőrzőjét! Irtó jófej, bevallom nagyon örülök neki! Pedig még alig ismerem..azt mondta, nem is kell visszaadni, neki màr nem kell. Majd viszek neki valamit a kedvességéért. 

A héten folytattam a selejtezést. Az agyamat àtállítottam radikális üzemmódra, azaz mindent kidobok, ami nem kell. Kapaszkodjatok! 2006-os Elle magazinok sorakoznak még a fiókomban..és így tovább. Vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy ki mindennel, amit nem használunk. Így jött össze egy hatalmas kék ikea zsák ruha, meg még majdnem ugyanennyi. Jövő héten következnek a cipők, kabátok. Apránként szeretném ezt is december elejére befejezni. 

Talan jövő heten jön az asztalos, akinek elfogadtuk a konyha ajánlatát, méricskél, aztán gondoltam, be dobom nála a nagy pocakom, hogy jaj mester úr, nagyon siessen, mert nekünk ugyan sürgős a dolog! :) Nagyon fázom a konyha felújítástól, de nem lehet megúszni. A babaszoba majd januárban következik. Úgy gondoltam, hogy január végére legyen meg minden, mert ugyan jol hangzik ez a 37. Heti program csaszar, de ki tudja a csajok majd hogyan gondolják. Remelem, azért maradnak sokáig. 

Mocorgast továbbra sem érzek, de valami hullámszerű időnként végigfut a hasamon és vannak élet jelek odabentről. 

Nagy a szerelem továbbra is. <3

Egyre inkabb

Egyre inkabb örülök annak, hogy két kisbabank van. 

Bevallom, amikor először kiderült, nagyon boldog voltam,majd nemsokra rá, ahogy az ember elkezd olvasgatni, jöttek a komplikációk, kiemelt veszélyek. A minden dupla dologról meg ne is beszéljünk. A félelmek a szoptatás kivitelezésétől, a helyhiány, az anyagi vonzat, az "egyszerre csak két kezem van" gondolatok. Egy két blogtárssm is kifejtette rövid véleményét az ikrek ről, illetve az attól való félelemtől. 

De ahogy telik az idő és nézem a tegnapelőtti videót és fotókat a lányokról, nem tudok mar arra gondolni, hogy nekem nem ez a természetes. Van az a kislány, aki elől van, két kis kezet az arca mellett tartja, kicsit szégyenlősen, félszegen. A testvére szorosan mögötte, kis fejével szinte érinti a másik fenekét, határozottabb vonások, édes kis csont kollekció. :) 

Napról napra jobban szeretem őket és boldog vagyok, hogy itt vannak velünk. Ketten, szorosan egymás mellett. <3

Most akkor egy vagy kétpetéjűek?

Két egészséges, gyönyörű kislányunk van! :) a szívem túlcsordult ma egy kicsit azt hiszem, és az érzés meg most is tart. 

A reggel hányással indult, nem mondom, hogy élveztem. Megérkeztünk és szinte azonnal mehettünk is ultrahangra. Ahogy ràmtette a szonográfus a vizsgàlofejet, rögtön láttam az egyik babàt. Kezdtem ellazulni és elhatároztam, hogy most igenis élvezni fogom a vizsgálatot! És szerencsére így is volt, mert a szonografus folyton dícsérte a kisbabákat. Ilyeneket mondott, hogy: ez a baba nagyon egészséges, ez a baba nagyon aranyos,  tökéletesen fejlődnek. Kezdetleges anyai szívemet melengették ezek a mondatok. 150%-ra mondta, hogy lányok. 

A ferjem arcán nagy mosoly jelent meg, ő ugyanis mindig kislányokat szeretett volna. Apa megkapta, amit akart! :) a neveink mar most megvannak, sőt, màr két éve trenírozza rà az agyam D., hogy még csak gondolni se tudjak màs névre. Ha eszembe jutnak, akkor mar ez a két név villan be. Az egyik név olyan, ami közös elhatározás, a másik az ő kedvence és én engedtem neki. Nem bánom, ha ezzel boldoggá tehetem. Ilyen téren nem vagyok kardoskodó. A neveket még nem írom le, majd annak is eljön az ideje. 

"A" baba CRL: 10,49 cm, "B" baba CRL: 10,32 cm, a súlyuk is szinte grammra azonos. Mocorognak, ficànkolnak, látszólag jól érzik magukat. Szív, vese, gyomor rendben. Placenta a mellső falon tapad. Azt olvastam erről, hogy ez jó, annyi, hogy ilyenkor általában később éreznek a kismamák magzatmozgást. 

Egy méhlepény van, de két külön burokban vannak a lányok. Elvileg ez jelenthet egy és kétpetéjű ikreket is. Bár ahàny oldal, annyi féle információ. Azt olvastam, hogy ilyen esetben majd szülés után, vérvétellel állapítják meg. Eddig valahogy ez nem is volt a fejemben. Mindig is különbözőeknek képzeltem el őket. Lehet, hogy lassan erre is fel kell készülnöm? 

Utána megvolt a második vérvétel. Most a nő egyből eltalálta a vénámat, hallelujah! Kérdeztem tőle, hogy most akkor hogy is van ez ikreknél. Mert azt hallottam, hogy ezek a tesztek nem túl megbízhatók két baba esetében. Azt mondta, hogy ez nem így van, ez màr nagyon modern, fejlett vizsgálat, es hogy igenis megbizható. Azért mondja ezt, mert ugye ugyanaz az anyai vér, viszont a két babának különböző uh méretei vannak,ezert kulon vetik össze azokat a vérrel. Vagy valami ilyesmit mondott. Nem vettem készpénznek, kiváncsi vagyok az eredményre. Aggódni nem aggódom annyira (annyira), nagyon bízom benne, hogy rendben vannak a lányok. Eredmeny kb jövő hét péntektől. 

Következő lépés november 10. Saját nőgyógyász, majd eldönteni, hová menjünk a nagy genetikai ultrahangra. A H. Júliához biztosan elmegyünk majd a 20. Hét utan szívultrahangra, ezt már megbeszéltük. 

Most álmos boldog vagyok, kicsit még elmélázgató, hogy akkor mit is jelent ez? Két kislány. <3 

Csatolok egy fotót a lányok ideiglenes ágyikójàról: 

Ma vagyok 16+0 és boldog vagyok. 

A holnap markában

Bizony, holnap, ha minden jol megy, megtudjuk a kisbabàink nemét! Vajon fiúk vagy lányok, vagy mindkettő? Màr nagyon izgi! 

Még szerencse, hogy korán megyünk reggel, így nem kell sokat vàrni. A lényeg, hogy lássam őket mocorogni, lássam, hogyan töltik napjaikat anya hasában. Legyen egy újabb videó, amiből lehet időnként töltődni! Négy hete lesz holnap,hogy nem làttuk őket, biztosan rengeteget nőttek, fejlődtek! A szív hangjuk laikus szemmel tökéletes, mint két kis lovacska. <3

A hasam megint nőtt szerintem. Mar kb másfél hete nem fotóztam, de ma reggel igen, és összehasonlítottam a kettőt és bizony van különbség! Néha elképzelem magam óriás hassal, mert nincsenek tévképzeteim, tudom hogy óriási pocakom lesz. Bár szerintem a képzelőerőm nem tud annyira szárnyalni, ami majd fedi a valóságot...D. megjegyezte mar kétszer is, hogy milyen csini kismama vagyok. Na ez irtó jól esett! :)

Hízàs:3 kg. Nem tudom, ez jó e vagy rossz? De jó lenne, ha emberi formàm maradna a végére is! 

A hasam minden nap kenem, egy dm-es olajjal, amit imádok.,nagyon jól beszívódik, hallgatózàshoz is tökéletes és nem utolsó sorban nagyon kellemes az illata. Csatolok egy fotót, hàtha valakit érdekel:

Ma vagyok,15+6. 

Alvási nehézségek

Napok óta nem alszom jol. Azt ugye mar írtam, hogy az egyre növekvő pocak miatt a hason alvás kizárt, eddig maradt az, hogy félig hason, félig oldalt. Most màr az sem igazán kényelmes. Anyósom varrt nekem egy terhes-szopis párnàt, tegnap lett kész, nagyon ügyes! Mivel amúgy is meg akartuk szüntetni a nappalibol a babzsàk fotelt, így az abban lévő kis gyöngyökkel töltöttük fel a párnàt. Éjjel màr azzal aludtam és egész jó, hogy körül tudom ölelni, àt tudom rakni rajta keresztbe a lábam, és kvázi pàrnaként is funkcionál, tekintettel a méretes hosszúsàgàra. Annyi javitani való lesz rajta, hogy szedni kell ki belőle töltő anyagot, mert így tul magas lett és nem kenyelmes a làbamnak. 

Az oldalt alvàstól mindenem elzsibbad, arra ébredek éjjelente, hogy semmi vér nincs a karomban. Lefekvés utan tarkítja a történetet, hogy legalább kétszer ki kell mennem pisilni kb másfél óràn belül. Utána màr tudok aludni mondjuk 4-5 óràt egyhuzamban, Majd újabb pisi. Aztán reggel mindig arra gondolok, hogy te jo ég, mi lesz még, hiszen ez még csak a 16. Hét! Végül arra lyukadok ki, hogy egyéb dolgom sincsen, mint elviselni ezeket a nüansznyi dolgokat, hiszen két picuri kis legény vagy kisleany novekszik bennem és inkabb erre koncentrálok. Mit nekem alvás! :)

Szeretem ezt a két kölyköt, màr most. Annyiszor elképzelem őket, hogy mekkoràk, mit csinálnak, hogyan fejlődnek. És hogy én vagyok most nekik minden. Nincs még apa meg nagymama meg barátok. Anya van és kész. A testin tul a lelki köldökzsinór is egyre erősebb. 

Rengeteg felelem van bennem, de ezek inkabb funkcionális félelmek. Inkabb logisztika, napi rutin és ezer màs jövőbeni teendő iránti felelem. Hogy szeretni fogom őket, az biztos. Hogy az apjuk szeretni fogja őket, az is biztos. Hogy a legjobbat akarom nekik, az is biztos. De hogy jo anyjuk leszek e, az majd elválik. Ki a jo anya, igaz? Óràkig lehetne taglalni a témát. Nem teszem. 

Valamelyik este D. Behozott a szobàba egy kb 8-10'centis kismacit, amit oda tettünk a hasamra és elképzeltük, hogy bizony, ebből van odabent kettő. Hihetetlen. Hol férnek el? Hogyhogy nem érzem még minden mozdulatukat? Igazából szinte semmit nem érzek. Egy-két talan kaparaszàs talan nagyon ritkán. De az sem biztos. 

Hàt ilyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában. A konyha és egyéb felújítások mellett. Na az is megérne egy misét, de talan majd legközelebb. 

A lényeg, hogy jol vagyunk. Mi így hárman. 

Vérkép

Tegnap megkaptam a vérképet, végre. Hàt, van benne nehány csillag, de erre számítottam is. A háziorvos elrendezte annyival, hogy anémiás. Nem is tudtam hirtelen, hogy mit jelent, de sejtettem, hogy vérszegénységet. Hazajottem, megnéztem és valóban. De! A normál tartomány 120-160 g/l között van, nekem 113 lett ez az érték. Kicsit utána olvastam a témànak és több helyen is azt írtak, hogy kezelést akkor igényel, ha 110 alá megy. Tegnap magànrendelt az orvosom este tízig, ezert csak smst írtam neki, hogy ez alapján szedjek e vasat, van e teendő? Ma reggelt azt írta vissza, hogy "nincs teendő." Igen, erre számítottam. D. Szerint nyugodtan szedjem be a Béres vitál vasat, amit megvettem, mert azért egy pici vérszegénység van. Még nem döntöttem, hogy partizànkodok e. 

Ja igen, a fehérvérsejt szàmom is magas lett,,de az orvosom ugye nem írta, hogy lenne ezzel valami teendő. Tudom, hogy ez valami gyulladàsra utal,,de nem vagyok beteg, nem tudom, hol lehet ennek a forrása. Mondjuk, ha visszagondolok korábbi vérvételekre, nekem alapból mintha kicsit mindig magasabb lett volna. Mondjuk azért most 9 helyett 16, hàt nem tudom. Fogorvosnàl is voltam, nincs se gyulladás, se lyukas fog és ugye a fogkőleszedésen kívül egyéb kezelés nem volt, ami esetleg indokolnà a magasabb értéket. Olvastam, hogy terhesseg alatt a fehérje szàm is lehet magasabb, mert a szervezet a bébiket érzékeli kvázi idegen testként, mintha valami gyulladás lenne...ez milyen màr?

Na de csak megmaradok. Remelem,ebből drágáim semmit nem észlelnek.

Van viszont egy újabb tünetem, a gyomorégés. Nekem életemben kb ötször ha égett a gyomrom, de nagyon utálom ezt az érzést! Kb öt napja éreztem először, étkezés utan, de viszonylag hamar elmúlik. Ma reggel viszont az orvos smse mellet, az ébresztett, hogy mindjárt kilyukad a gyomrom! Fogalmam sincs, hogyan lehet ezt terhesseg alatt kezelni, majd utána olvasok ennek is. Tippeket szívesen fogadok! 

A hànyàs nemhogy még ritkàbb lett volna, most mintha ujra, megújult erővel csapna le ràm. Tegnap egész nap taccsra tett, és ma is így indult a napom. Anyukám szerint van, aki végig émelyeg, ő is így volt velem. 

Kilóim szàma kettővel nőtt, vérnyomás továbbra is alacsony, este 104/63-at mértem, 90-es pulzussal. 

Lassanként bekúszik az agyamba a cukor mint ádàz ellenség gondolata...nem tudom pontosan mikor,,de tudom, hogy lesz terheléses vizsgálat, na azért attól tartok. Töredelmesen bevallom, hogy az orvos szigorú intelmét, miszerint  no zsír, no cukor, hàt nem igazán tartom be. Azért mondjuk naponta lecsúszik egy túró Rudi vagy pàr kocka csoki. Úgy egyébként cukrot nem eszem, xilitet használok, azt is csak teàba, mondjuk egy literbe egy evőkanàlnyit. Szerintem ez még belefér. 

Summa summarum, lassan komolyabban kell vennem a no cukor tiltást, és hátha megúszom majd a CH szàmolgatós diétát. 

Picúrok remelem jol vannak, néha mintha éreznék egy kis ezt azt odalent, de ezek még annyira halovány érzetek, hogy még nem számolok be róla részletesebben. 

Következő izgulnivalo dátum az október 30., amikor is talán megtudjuk, hogy milyen a csapat összetétele. :) 

Dilemma

Van egy ikres szülőknek szóló tanfolyam, egy alkalom, 4 óra. Nem tudom, hogy elmenjünk e rà. Érdekel is, meg vannak is olyan témàk, amiket fölöslegesnek tartok, annyira nem érdekel. Például a szoptatási technikàk biztosan hasznos,,de hogy egyforma vagy különböző ruhàkba öltöztessük e a gyerekeket, az nem mozgat annyira. Eleinte a szülők szerintem a maguk tetszésére öltöztetik a gyerekeket, később meg, ha kialakul nàluk egyfajta identitàs tudat kis akarattal fűszerezve, akkor majd eldönti, hogy Thomas a mozdony vagy Batman lesz a nyerő. 

Igen, nekem tetszik az, ha egy ikerpàr egyforma ruhàba van öltöztetve. No nem mondom, hogy minden alkalommal, de olyan cukik! :) 

Egyre jobban várom, hogy meg szülessenek. Elképzelem, hogy ott fognak rajtam pihegni és totál elérzékenyûlök...<3 mostanában már meg engedem magamnak az effajta képzelgést. Két édes kis pofi. 

Vajon milyenek lesznek? Az apjuk szőke, ugyan rövidre nyírt, de alalpból hullámos hajú, kék szemű. Én sötétbarna, egyenes hajú, sötétbarna szemű. Ebből aztán akármit gyúrhat a jó isten. ;) 

Holnap megkapom a véreredményt, vajon mi lesz benne? 

Akartam többet írni, de egyszer màr kidobott, miközben írtam, ezert nincs kedvem ujra kezdeni. Majd talán holnap. 

Lustasàg, àlomkór, vervetel

Alapvetően jobban vagyok, így a második trimeszterben, megszűnt a mindennapos hànyàs. Viszont amint korán kelek, mint pl ma, akkor nem kímél. Csak annyit szerettem volna, hogy fogmosás utan megtisztítom a nyelvem, hât azonnal róka lett belőle. Majd indultam is a háziorvoshoz, hogy a nővér arcába toljam a hiányos vèrképem. Erre ő: jaj, hàt nem tudom, a labor miért pont ezt hagyta ki, mi biztos, hogy kértünk mindent! ( na persze..) mindegy, levette a vért. Persze tömeg volt, várni kellett, előtte nem bírtam, ki kellett rohannom a mosdóba, ahonnan éppen egy közmunkás zöld mellényes hölgy távozott, irtó kellemes szagot hagyva maga utan. Hàt ott is kidobtam. Jövök ki, hogy kezet mossak és a mosdokagylónàl egy nő épp a vizeletét töltögeti àt kémcsőbe! A mosdokagylónàl! Eszem megáll...ki rohantam. 

Hétfőn lesz eredmény, mert holnap csak délelőttösek. Azért vettem a gyogyszertàrban Béres vitál vasat, addig inkabb szedem, baj nem lehet belőle. És igyekszem vasban gazdag ételeket fogyasztani. Szerintem tuti vas hiányom lehet mostanában, mert pàr napja olyan álmos, és lusta vagyok. 

A hasam tegnap is nagyon fajt, de màr lassan le sem írom többet, mert úgy látszik,ez àllandósulni làtszik. 

30-àn megyünk ultrahangra, aznap leszek éppen 16+0, remelem a picúrok megmutatjàk magukat. Rájöttem, hogy nem is azt várom igazán, hogy fiúk vagy lányok, hanem, hogy làssam őket mocorogni! Egyre nagyobb a kötődés, érzem. 

Azóta magzat mozgást nem éreztem, szóval ki tudja, az is Mi volt?

Amióta tudom, hogy akàr napi egy panadolt is be szabad venni, azóta nem fàjt a fejem. Jatszik velem a természet! Nagyon vicces..:) 

A hétvégi kiborulàsért óta kicsit lenyugodtam, nem tudom màr ki, de valaki írta, hogy a babàknak nem helyre van szükségük, hanem ràm, az apjukra és szeretetre. Azóta sokat gondolkodtam ezen és tényleg így van. A külcsíny meg igazán magunk miatt van. Köszönöm a jó tanácsokat, tényleg! <3

Hajnali jelentés

Fel öt van es nem tudok vissza aludni. Szokásos 3 óra körüli pisi utan csak jár az agyam,ezert inkabb kijottem a nappaliba es írok egy keveset. A hasam is nagyon faj, feszül, folyamatosan erzem. Kb egy hete van az, hogy nem bírok màr hason aludni. Úgy kezdem, de max húsz perc utan oldalra kell fordulni, mert nyom, es valahogy nem komfortos az egész. 

Ma este megvolt a havi kontroll a saját orvosnál. Egy órás csúszásban volt a rendelése, aminek nem igazán örültünk,,de kis sétàval, beszélgetéssel elütöttük az időt. A jó hír az, hogy a méhszàj c3000, azaz tökéletesen zárt, azt mondta doktor bácsi, ez szuper. Kérdeztem a hasfájást, es azt mondta, ez teljesen normalis, gondoljak belel, hogy milyen xtra ütemben kell a méhemnek tàgulnia a két baba miatt.  Mar most a mehem teteje fent van a koldokomnél. Ez a terhesseg egy szimpla terhesség kb 20. Hetének felelne meg. En is hasonló választ vártam az orvostól, sejtettem, hogy ez lehet a hasfájás oka. 

Ami viszont felháborító, hogy a vérkepem tanulmányozása során megállapította, hogy ez nem teljes vérkep, nincs rajta pl a legfontosabb, a haemoglobin..se trombocita, se fehérvérsejt. Azt hittem, eldobom az agyam. A háziorvos asszisztense, aki leveszi nálunk a vért, volt szíves elcseszni a beutalot a labornak, más ötletem nincsen. En rá pillantottam, mikor megkaptam, de nem vagyok vér szakértő, meg se fordult a fejemben, hogy hiányos. Ráadásul a háziorvosom is megnézte, es neki sem tűnt fel. Kicsit ki akadtam,hogy basszus,azért ez egy terhesseg! Ket baba a pocakban! Nem vagyok egy veszekedős fajta es tudom, hogy mindenki hibázhat, de a hBsAg kálvária utan ez mar kicsit sok. A nogyogyasz szerint váltsak háziorvost. Hàt kösz. Úgy döntöttem, hogy csütörtökön kora reggel megyek a háziorvoshoz, aznap veszik le a vért, és szépen elmagyarázom, mi is az a teljes vérkép. Igen, en is jobban figyeltettem volna, de nem nézegettem, gondoltam, orvos megnézte, rendben, egy csillag van benne, szuper. Hàt nem az. 

Egyébként a fejfájásra panadolt nyugodtan be lehet venni, napi egyet. Házasélet mehet, torna is. Ennek nagyon örülök, mert hátha jó lenne a gyakori fejfájásra. Màrmint a torna. ( vagy a Házasélet is:) idézem az orvosom a Házasélet kérdésre: abszolút. 

Érdekes, a hajfestésre azt mondta, hogy nem szabad. Nem gond, kibírom, csak mindehol terjesztik, hogy a mai festékek màr mennyire hiperszuper àrtalmatlanok. 

Ahhoz képest, hogy rövid akartam lenni, mar megint írtam egy csomót. Ma vagyok 13+5. 

Hogyan oldjam meg?

Mostanaban nagyon érzékeny és elveszett vagyok. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a költözéssel. 

Nagyon röviden, nincs rá elég pénzünk. Az a bizonyos forrás, amire nagyon  számítottunk, Nem akar összejönni. Enélkül pedig nem igazán tudunk lépni. Marad az 56 nm, és útban a ket gyerek. Az a szoba, ahovà őket akarjuk tenni, nem egészen 7nm! A nagyobb szoba a haloszobànk, ahol hatalmas franciaágy és gardrob szekrény van, amire igencsak szükségünk van. Nem tudom azt  megtenni, hogy átrakom a bútorokat a kisebb szobába, mert nem fér be. Eladni meg most nem szeretnénk. Marad a kis szoba a gyerekeknek. De hogyan rendezzek be egy ekkora helyiséget ket gyereknek? Egyelőre sakkozunk, nem lesz könnyű. Mindeközben eladtam a nappalibol a kanapét, egy nap alatt elvitték, nem is hittem, hogy ilyen gyorsan megy. Igen àm, de amit kinéztünk helyette, az tul nagy, és az egyedi méretre gyártás 4-6 hét. Most van egy kvázi üres nappalink, itt a tévé, és ugye en a nap jelentős részét a nappaliban szoktam tölteni, csak most nincs mire leülni, lefekudni, :) de! Kinéztem egy cuki kis relax fotelt, amit majd terveim szerint berakunk a babaszobàba, jó lesz szoptatni, vagy csak ücsörögni, ha gyönyörködni akarok bennük. Így most a kényelmem egy dönthető, làbtartos relax fotel biztosítja, mert szombaton ki könyörögtem,D-től és megvettük. Na nem mintha mindenben ő döntene, de azért egyetértésben akartam az üzletet lebonyolítani. Es akkor még nem végeztünk a teendőkkel, mert itt a konyha, ami most ocsmány, utálom. D. Tervezett az ikea programmal egy jó kis konyhát, és kértünk àrajànlatot egy asztalostól, és még kérünk egy màsiktól is, aztán csak el kell dönteni, hogy melyiket válaszuk. 

Mindezek mellett úgy erzem, hogy annyi mindenben kell dönteni, hogy nem vagyok képes rá. Túlságosan sok ez egyszerre. Nekem, aki ugye talán màr említettem, hogy kétféle étel közül sem tudok  határozottan dönteni. En kicsit olyan vagyok, hogy persze, böngészek kicsit, meg utána olvasok, de viszonylag hamar döntök, hogy megússzam azt, hogy mondjuk ezer màsik szebb vagy jobb jön velem szemben és akkor végleg elvesztem! D. Éppen az ellentétem ilyen téren, ami azért valahol tök jó, valahol viszont az őrületbe kerget, mert tegyük fel telefont akar venni vagy kocsit vagy akármit. Mert akkor az úgy néz ki, hogy hetekig, hónapokig képes bújni a netet, hogy mindenféle szempontot figyelembe véve a legjobban döntsön, ami az ár érték arányt illeti. Na én ettől falra mászom. Jelen élet helyzetünkben ez úgy néz ki, hogy D, a lelkes apuka állandóan nyomatja nekem, hogy ezt kéne meg azt kéne, meg mi lesz majd, ha kell az etetőszék, hova fogjuk tenni? Én még nem tudok erre gondolni, könyörgöm, még csak. 14. Hétben vagyok, képtelen vagyok annyira előre gondolkodni. Tudom, hogy jót akar, és egyszerűen arról van szó, hogy ebben màs a személyiségünk. Csak en most úgy érzem, hogy nyom össze ez az egész, fogy az idő, hely nincs, és dönteni kell. Es azt is látom, hogy ez dgy fantasztikus élethelyzet, amiben most vagyunk, mert útban van két kis tündér, és szebb lesz a lakàsunk, ezek alapvetően tök jó dolgok. Szerintem csak en vagyok érzékenyebb. Hétvégén kétszer is sírtam, egyszerűen kijött belőlem. Lehet, hogy valahol most kezdem érezni igazán ennek az egésznek a felelősségét? 

Es akkor kicsit rólam és a babàkról. 

A hasam továbbra is sokat fàj, feszül, feszít. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy basszus, egyre nagyobbak a kölykök, tágul a méhem, amit azért csak nem lehet észrevétlenül kivitelezni! Ezek a fàjdalmak abszolút kibírhatóak, nem görcsösek, csak szinte folyton jelen vannak. Ma este saját doki, ki faggatom. Tegnap szerintem éreztem mocorogni a bal oldali babàt. Kb négyszer egymás utan. Olyan érzés volt, mint Mikor azt érezzük, hogy màshol dobog a szívünk, csak sokkal hatàrozottabb volt. Három kis ütemes birizgàlàs, majd kis szünet, majd megint kis birkzgàlàs, és ez kb négyszer egymás utan. Majd akkor fogom tudni megmondani, hogy az volt e, ha màr tutira érzem. A vedono kérdezte egyébként, hogy nem e erzem még, mert ikreknél előfordulhat. Tegnap este egy pillanat alatt megtaláltam mindkét bébi szivhangjàt, ujra csak azt tudom mondani, hogy imádom hallgatni! <3

Remelem, ez az érzékenység csak ideiglenes és erőre kapok, mert muszáj. 

Fejfájás

Faj a fejem. Mar kb ket hete szinte minden nap. Az az érdekes, hogy sokszor úgy faj, mint amikor magas volt a vérnyomásom, és érzem, hogy pirosodik a fejem, lüktet a nyakamnàl. De minden nap mérem a vérnyomàsom, és soha nem megy 120 fölé. Most is mértem az előbb:113/75. Akkor most mi van? Ez borzasztó, annyira faj, hogy nézni alig bírok. Olvasgattam fórumokat, és azt írjak, hogy terhesseg alatt a hormonok változása okozza ezt. Màs is volt így ezzel? Remelem, el fog múlni, mert megsemmisítő, nagyon rossz. :( kérdeztem tegnap is a védőnőt, hogy panadolt vehetek e be, azt mondta igen, mert paracetamol tartalmú. Tegnap bevettem, egyet. De most akkor ma is vegyek be? Nagyon nem akarok. Most is vizes borogatàs van a fejemen. Na nem mintha hasznàlna. :/

Mindenhol azt írjak, hogy a panadol mehet, na de mennyi? Milyen gyakran? A szívem szakad meg, ha arra gondolok, ezzel àrthatok a babàknak. Akkor inkabb nem! Van ezzel kapcsolatban tapasztalatotok? 

Hétfőn megyek az orvosom hoz, majd ki faggatom erről. De addig még négy nap...

Tegnap pl ittam egy làjtos kàvét, az sem segített. Lehet, hogy most is kavarok egyet. Ilyenkor nem is bírok szinte màsra gondolni, mert szó szerint csak ez van a fejemben! Elnézést a kiborulàsért, de tényleg nem bírom most. 

Hős vagyok

Pitiàner dologban ugyan, de nekem mérföldkő. Ugyanis ma fogorvosnál voltam, fogkőleszedésen. Tudni kell rólam, hogy rettegek a fog orvostól. De tényleg, nagyon. Es azt is tudni kell, hogy alapvetően jók a fogAim, három tömésen kívül még nem történt egyéb beavatkozás. Vagyis alapom sincs arra, hogy rettegjek, nem ért komolyabb fájdalom a témàban, megis irtózom az egésztől. Soha nem volt még fogkő leszedésem -igen, most szégyellem magam-, ma azonban túlestem ezen is. D. Rendszeresen jàr fogkő leszedésre, és mindig azt mondja, hogy ez a legfajdalmasabb dolog, ami őt fogorvosnál érte. Pedig ő mar tul esett nem egy barátságtalan beavatkozáson, ahol pl. Előkerült a véső és a kiskalapàcs is. Úgy mentem oda, hogy akkor en most injekciót fogok kérni. A hölgy, aki csinálta a beavatkozást, azt mondta, próbáljam meg nélküle és ha nagyon faj akkor kapok szurit. Vagy az en fájdalom küszöböm magasabb az átlagnál, vagy szimplán csak hős vagyok, de nekem ez egYaltalan nem fajt. A fájdalom az nem itt kezdődik. Nagyon büszke vagyok magamra, és Tuti, hogy félévente elmegyek egy ilyenre. Ráadásul nagyon szép is lett. :) 

A másik a hBsAg. De erről inkabb majd ha màr sikerült elinteznem, mert mèg nem...nem miattam. A nogyogyasz szerint a háziorvos ad beutalot, a háziorvos szerint a nogyogyasz. Vicc, de nem nevetek. Holnap még futom a köröket ezügyben. 

Mostanában megint elég sokat fàjdogàl a hasam. Remelem, ez normális. Nem görcsöl, csak olyan feszítő érzés. Puffadni este szoktam. Ja és a fejem nagyon sokat faj. :/ ez a legrosszabb, mert ugye nem akarok gyogyit bevenni. Ez most vajon hormonok, vagy frontok? Ki tudja. Vérnyomás továbbra is jó, pulzus magas, olyan 95-100 közötti. Háziorvos szerint ez normális. Mindenesetre nem nagyon tudom megszokni, sokszor van, hogy kifulladok, mondjuk egy mosogatas alatt is akàr. Ezt legtöbbször úgy veszem észre, hogy beszélek és nehéz elmondani egy mondatot, mert közben úgy sohajtozni kell. Kilóim száma eggyel nőtt. Vérkepem rendben van, vizelet is. Saját dokimhoz jövő hétfőn megyünk. Ja és igen, ma megint hánytam délelőtt, pedig mindig azt hiszem, hogy ezen màr túl vagyok. 

Kaptam szivhang figyelőt egy kedves kolléganőmtől, néha keresgélünk, de még nehezen találunk valamit. Vagyis mindig van ket oldalon egy ütemes pumpálàs, de az magzati szív hangnak kevés. Valamelyik este megtaláltuk egyik tündérke szivhangjàt, na az tuti az volt,mert nagyon ment az ütem :) most még tudom, hogy ez elég korai, szóval nem pánikolok, és nem is keresgélem fanatikusan minden nap. Remelem ket három hét múlva màr egyértelmű lesz. 

Azt hittem, hogy a genetikai uh utan majd lenyugszom és nem aggódom annyira. Hàt nem így történik. Valahogy sokkal kézzel foghatóbb lett az egész, sokkal közelebb érzem magamhoz őket. Minden nap megnézem a videójukat, nagyon jó érzés! Olyan kis mozgékonyak, aranyosak. :)

It's ok!

A mai nap egyben volt fárasztó, izgalmas, megható. Kezdem az elején. 

HBsAg és szifilsz. Tegnap délután elbaktattam a háziorvoshoz, és kértem hogy töltse ki a védőnős beutalot, mert azt mondtak az sztk- ban, hogy ez kell ahhoz hogy ehhez a ket vizsgálathoz levegyék a vért. Ok,kitöltötte az asszisztens, aki azt mondta, erről még sose hallott, ez valami új dolog lehet. Persze előtte hívtam az sztk-t, hogy mi kell. Azt mondtàk, ez jó lesz. Ma reggel 8ra mentünk a praxisba! előtte 7-re elmentünk az sztk-ba, ahol közölték, hogy a hBsAg-hez egy "speciális" beutaló kell, ez nem jó. Ki adja ki? Hàt, szakrendelő, de lehet, hogy háziorvos is, azt nem tudjak. Fasza. Mondtam mindegy, legalább a szifiliszhez vegyék le a vért. Mondtàk, szaladjak fel a nőgyógyászatra, ott biztosan adnak. De nem értünk rà, mert időpontra mentünk...

A praxis teljesen kulturált hely, nagyon kedvesen voltak, várni sem kellett. Persze én előtte màr itthon is kidobtam a taccsot, a kocsiban végig zacsival a kezemben ültem, és a rendelőben is hagytam egy kis emléket. Úgy látszik, a korán kelés még mindig zavarja a szervezetem. Szóval hànyásból ki, ultrahangra be. 

És szinte pillanatokon belül ott volt "A" magzat a képernyőn. Édesen ficànkolt, boldogan lubickolt a kis vizében. "A" baba CRL: 62,95 mm, NT: 1,2 mm. Súlya: 62,88 g. Szépen lemérte  a szonografus, majd jött a másik baba. "B" baba CRL: 60,79 mm, NT: 1,1 mm, súlya: 66,36 g. 

Azt mondta, semmi rosszat nem tud szerencsére mondani, hasfal,koponya zàrt, koruknak megfelelőek, sőt, a gép mindkettőt idősebbeknek is mérte 2-3 nappal. És ott volt a szív hang, amikor folyt a könnyem és láttam,,hogy D. Is hasonlóan érzett...szuper volt! Nagyon érdekesen fekszenek, ugyanis làbtól vannak egymàs felé, ott tudjak egymást már most piszkàlni. :) 

Tiszta dinka vagyok, ugyanis olyan extàzisban voltam, hogy eszembe sem jutott megkérdezni, hogy fiúk e avagy lànyok....ebből látszik, hogy én nem húzok sehovà sem. Meghallottam, hogy eddig egészségesek, és mindent elfelejtettem. 

A vizsgálat utan levették a vért, egy szülésznő volt, akinek elmeséltem a hBsAg kàlvàriàt. Azt mondta, nyugi, ezt bármikor le lehet venni a terhesseg alatt, emiatt ne rohanjak ma az sztk- ba beutalóért, majd megcsináltatom jövő heten. Vicc ez az egész. Állítólag ezt az OEP találta ki, de valószínű, hogy visszaàllitjàk a régi rendszert. Szóval most kakilom le a hepatitiszt, majd jövő heten intézek valamit. 

A lényeg, hogy boldogság van. Köszönöm! 

Most olyan jó

Ket nap és vége az első trimeszternek. Hihetetlen. Lassan tul leszünk az első igazán kritikus időszakon. 

Ma voltam házi orvosnál vérvételen, péntekre lesz meg az eredmény. A védőnő adott a terhes kis könyv mellé egy papírkàt, amin a vizsgálatok típusa és ideje van felsorolva. Mutattam ma a nővérnek, azon volt hBsAg és szifilisz is, de azt mondta, arra ők nem tudjàk a vért levenni. Nektek kellett ilyen vizsgálat? Legalábbis a 12. Hét előtt? Mert nekem említette az orvosom a hBsAg-t, de úgy emlékszem csak a 16. Hèt környékén. Ha nagyon kell, akkor elmegyek valami magàn laborba és ott levetetem a vért. 

A hasam szépen gömbölyödik. Tesómtól kaptam egy kismama nadràgot, ma volt rajtam először. Hàt hogy ez milyen kényelmes! Nagyon jó találmány. 

Hétvégén otthon voltunk szüleimnél, nagyon jó volt, csak mindig hamar elmegy ez a ket nap. A fiúk almàt szedtek, én csak élveztem a jó időt, a vén asszonyok nyaràt. De szeretem ezt az évszakot, a kedvem is sokkal jobb ilyenkor. Természetesen a napsütéses, kellemes 20 fokra gondolok. :) 

A hàz projekt nem haladt azóta előre. Azt a tetszetős ingatlant továbbra is magasabb àron tartjàk. Találtunk egy màsik kedvencet, annyi a bibi, hogy egy buszmegállóval szemben van. Ugyan kertvàros, nem fő út, és csak egy irányban jàr ott a busz, de nem tudom, mennyire zavarnà a mindennapjainkat. Valahol minden csak megszokás kérdése. Amikor Pestre költöztem eleinte minden zajt nagyon hallottam, úgy mint mentő, villamos. Később màr szinte meg sem hallottam. Szertnénk pàr hàzat megnézni, de jó lenne vilàgosban, amire kb csak hétvégén lesz esély, mert D. este 6-ig dolgozik. 

A picikék remelem jol vannak, és szépen növekszenek. Csütörtökön uh, tekerném màr az időt előre. Két kis mazsola. 

Hétvégén hulyéskedtünk tesómékkal, hogy ha fiúk lesznek, mi legyen a nevük.  Természetesen poénosabbnàl poénosabb nevek kerültek elő, mint a Tango és Cash, Stursky és Hutch, Tom és Jerry. :) 

Gondolati síkon nagyon vicces lenne. :) 

11+0

Megvolt kedden a védőnői látogatás. Szimpatikus, kedves hölgy, az ötvenes évei elején, neki is ikrei vannak. Idézem: készülj fel, kalandos lesz! Mar gondoltam arra,hogy le kellene jegyeznem, különböző emberek, hogyan vélekednek az ikerterhességemről. A fogorvosom tegnap először is nagyon gratulált, majd mondta, hogy : még most aludd ki magad, mert ha megszületnek, nem fogsz! Jót derült ezen. :) egyelőre én is...

Visszatérve a védőnőre, majdnem egy órát ültem nála, mire mindenről ki kérdezett és mindent feljegyzett a kis könyvbe. Tudtam, hogy fog vérnyomást mérni, és a találkozó elejétől fogva ott ült velem szemben a digitális szörny, a vérnyomás mérő! Egyre csak strenköltem magam, hogy most akkor ez nemsokára foltekeredik a karomra. Így is történt. Előre szóltam a védőnőnek, hogy nekem fehér köpenyes még nem mért jó értéket. Hàt így is lett. Magas volt. De mondtam neki, hogy ne hüledezzen nagyon, tekintve, hogy korábban volt ilyen jellegű problémám, én minden nap mértem otthon és kitűnő! Soha nem megy 120/80 fölé, amióta terhes vagyok. Legközelebb elviszem neki a vérnyomás naplót. Jó lenne leküzdeni ezt a félelmet, de eddig soha nem sikerült. Próbálok egyelőre nem foglalkozni ezzel, amíg itthon jókat mérek. 

Október 8-àn jön kornyezettanulmànyra, megnézi, összkomfortos e a lakás. Az.

Mivel màr megvolt a kis könyvem, így tegnap mehettem is fogorvoshoz, hogy megkapjam az oda illő pecsétet. "Góc mentes, neg," valami ilyesmit irt be a fogorvos. A fogaim jók, csak a fogkövemet kell leszedni, oda majd 6-àn megyek. A beszélgetés többi része úgy zajlott, mint általában. Van itt három szuvas bolcsessegfog, ettől meg kellene szabadulni. Én megígérem, hogy ok, majd meglesz. Aztán telik az idő eseménytelenül. Most is ez történt, de azt mondta a Peter, hogy most is ki lehet húzni. De kb így: be jössz, ki kapjuk, hazamész. Na persze. Mondtam neki, hogy ha eddig beszari voltam, nem valószínű, hogy most fogom magam ennek a procedúrànak kitenni. Fogakról ennyit. 

Holnap végre haza megyünk vidékre a szüleimhez, augusztus eleje óta nem voltunk. Tesómék is jönnek, együtt lesz kicsit a család. 

Be kell vallanom, még mindig nem unatkozom. Olyan gyorsan elmegy egy nap, általában azt veszem észre, hogy délután fel 3 van és még nem főztem semmit! Egyébként ez a főzés dolog nagyon fárasztó minden nap. Leginkabb kitalálni, hogy mit együnk? Idézem D-t: nekem mindegy. Na kösz. 

A másik a mosogatas. Non stop lehetne csinálni, de mindig tele a mosogató edényekkel. Nem mintha nem lenne rà időm, de könyörgöm, minden nap, állandóan?! Jaj! Ez egy jó kis hàztartàsbeli panaszkodàs volt...:)

Tényleg, ház projekt! Felhívtam az ingatlanost, megbeszéltük, hogy kedd 6 óra. Ok. Majd pàr óra múlva visszahívott, hogy mégsem az az àr, ami ki volt írva, mert ez a bank akciója volt egy hónapig, és jaj nagyon sajnálja, de most lett vége, így 5! Millióval magasabb az àr! Mondtam neki, na jól van, nekünk arra nincs pénzünk. És még ugye fel is kell újítani. A bank se normális...ha eddig senki nem vette meg az alacsonyabb áron, majd most a plusz öt millàval ki fog belevágni?! D. Szerint várjunk, biztosan lesz még "akció", ezt az ingatlanos is mondja. De az ember màr úgy van vele, hogy mi ebben a kamu, meg az átverés? 

Azóta is folyamatosan nézegettünk, több kevesebb sikerrel. Van egy, ami D. Szívét nagyon megdobogtatta, de egy buszmegállóval szemben van. Hàt nem tudom. 

Szóval sokkal előrébb nem vagyunk, sőt. Amikor lehunyom a szemem, és megpróbálok elképzelni két tündéri babaàgyat, benne két tündéri manóval, akkor az még nem világos, hogy helyileg hol vagyunk. 

Meg egy hét és megyünk ultrahangra a Praxisba. Nagyon várom! Remelem picikék jól vannak, de jó lenne màr valami visszajelzés! 

A döntés

Hosszú küzdelem után megszületett a dontesunk, hogy hol végeztetjük el az integrált tesztet. A Praxis rendelőre esett a választás, október 2-àn megyek délelőtt. Aznap leszek 12+0. Ott dolgozik az a szonografus, akiről sok jót hallottam, Gy. Mátyás. Addig màr csak kibírom uh nélkül...

Mostanában sokat faj a fejem, múlt heten egyszer be is kellett vennem egy szem panadolt, mert màr nem bírtam. Pedig edzett vagyok, gyakori fejfàjós. Persze előtte bújtam a netet, hogy akkor tuti lehet e panadolt, még a gyógyszerészt is megkérdeztem, aki azt mondta, nyugodtan bevehetem. Ma is nagyon faj, egyre jobban. Egyelőre tűrök. Szerintem az ősz megérkezte miatt van, ez az évszak a kedvencem, megis ilyenkor faj legtöbbet a buksim. :/

Holnap védőnő, kiváncsi vagyok, milyen lesz.
Kapok kölcsön baba szív hang figyelőt, mâr alig vàrom, hogy legyen valami visszajelzés. Mi még nem hallottuk dobogni a kis szívüket, csak egyszer làttuk. Elvileg a 12. Hét környékén lehet elkezdeni próbálkozni a hallgatózàssal. Alig várom!

Ma felhívjuk az ingatlanost is, hogy szeretnénk megnézni a hàzat. Muszáj, mert D. Màr elviekben be is rendezte...ma reggelre egy tervezett IKEA konyha vàrt a számítógépen. És màr most azon vitázunk, hogy rá toljuk e az asztalt az ablakra...

Hogy miért is keves 56 nm?

Nagyon szeretnénk költözni. Jelenleg panelban élünk, mint oly sokan, egy 5. emeleti, 56 nm-es lakásban. Van egy nappali és két fél szoba. Az egyik a hálószobank, a masik eredetileg a húgom szobája volt, amíg Pesten tanult, és itt lakott. Ő màr vidéken lakik, a szobàban most teregetünk, elliptikus trénerezünk (haha), és ott van D. zeneszarszàma. Az a szoba éppen csak akkora, hogy kettőt lépsz benne és faltól falig érsz. Nem mondom, beférne két baba àgy, egy pelenkàzó, és egy kényelmes szoptatós fotel.  De kb ennyi.

Az màr masik kérdés, hogy pl. hovà tennénk egy iker babakocsit? Merthogy Sem erkély, sem külön tároló nincs a lakàshoz. Az konyha is nagyon kicsi, és régi. La van lakva, na. Pl két etetőszék elhelyezése is esélytelen. 

A lakas többi részét szépen felújítottuk, be rendeztük. Alapvetően szeretünk itt lakni, mert nagyon szuper a kégli elrendezése, világos a lakas, normálisak a szomszédok. A hàz màr màs tészta. Koszos, büdös. 

Tudom, sokan nőnek fel panelban, de én akkor is tartok az örökös liftezéstől, (pláne, hogy hetente elromlik) és attól, hogy egy parkban neveljem a gyerekeim. Nem akarom, hogy ez sokaknàl kiverje a biztosítékot, egyszerűen azt akarom ezzel mondani, hogy mindig is egy kertes ház volt az álmom! Talán azert is mert családi házban nőttem fel, jo sok fàval, virággal és munkàval. :) de nagyon szerettük. Szertnék egy kis veteményest, anyukàm féle hazai ízeket tenni majd a családi asztalra.
D. Például panelban nőtt fel, 20 eves kora utan költöztek kertes házba. Nem is tudott mit kezdeni vele, nem nagyon jelentett neki plusz élményt. Ezt is meg tudom érteni. De az évek alatt, benne is egyre inkább feléledt a vàgy egy családi otthonra.
Sok akadálya nincs is a költözésnek, mint az anyagiak. Átlag fizetésből élünk, semmi extra pluszt nem mondhatunk magunkénak. A lakas saját, ha eladnànk milliókat buknànk rajta a 2006-os vásárláshoz képest, még ugy is, hogy màr x dolgot felújítottunk benne. Ott van a dolog masik oldala is, hogy ugyanannyival kevesebbért is lehet venni ingatlant.
Jelenleg nézegetünk. Szimpatikusabb az az opció, hogy megveszünk egy nem egészen befejezettet, esetleg felujitandót és idővel szépen saját elképzelésünk szerint formàljuk. Van is egy hàz, ami mindkettőnknek nagyon tetszik. Ugyanez a kerulet, nehány utcával odébb. Csendes, rövid kis utca, normalis házakkal. Tegnap arra kocsikaztunk és meglestük. Lenne vele tennivaló, Nem is keves. Pl. nincs bevakolva. De minket ez sem zavar, legalább olyan lenne, amilyennek szertnénk. Valószínűleg felhívjuk az ingatlanost és jövő heten megnézzük a hàzat. Az még ingyen van.:) a többin meg agyalunk, hogy honnan teremtjük elő a hiányzó összeget....

10+0

Eleg gyorsan telik az ido, most még nem bánom, de tudom, hogy lesz majd, amikor jo lenne lassítani. Tegnap voltam háziorvosnál, leadni a leleteket meg együtt örömködni. :)
Majd október 2-àn megyek vérvételre, mert jövő heten szabadságon vannak. Ekkor csinálja meg a belgyógyászati vizsgálatokat is. Jövő szerdán fogorvos, kedden védőnő. Holnap klinika, mert kell a táppénzes javaslat a háziorvosnak és azt az orvosom a maganrendelesen nem tudott adni...D. dolgozik, de egyedül nem nagyon merek bemenni kocsival a klinikaig, max lerakom a kocsit a metrónál, onnan meg elvileg kb negyed óra.
Verzes azóta nem volt szerencsére, es különösebb hasfájás sem. Azert néha ugy tudok aggódni, hogy mindkét picurral minden rendben van e? Gyakorlatilag most a következő ultrahang a down szűrés, október 6àn. Az még két es fél hét! A nagy kérdés: menjek e el a betöltött 12 hèt elott egy ultrahangra valahova? Ezen kattogok. Egyrészt ugy gondolom, hogy biztosan minden rendben lesz, de ott motoszkál a kétség: biztosan..? D. Véleménye az, hogy fölösleges a plusz vizsgálat, biztosan minden rendben van. Én még ràgódom ezen picit.

Egy kép

Sokat gondolkodtam, hogy rakják e képet magamról ide. Aztán úgy döntöttem, miért ne. Nem ezen fog múlni bármi is. A hasam növöget, szinte hihetetlen! Egy nő ma a rendelőben megkérdezte, hogy ez a hetedik hónap? Köpni nyelni nem tudtam hirtelen.
Egy szó mint száz, a babàk úgy latszik helyet követelnek magunknak. Szerencsére ez a kilóimon egyelőre nem latszik.

Saját nőgyógyàsznàl

Érdekes volt ez a mai látogatás a saját orvosomnàl. Gratulált a terhességhez, mondta ő, hogy sikerülni fog, és hogy van remény.
Meséltem neki a pénteki klinikai látogatást, a vérzést, görcsöket, mutattam az ottani leletet. Azt mondta, hogy teljesen felesleges most ultrahangot csinàlnia, mert pénteken alaposan megnéztek és higyjem el, hogy minden rendben van. Mondtam neki, hogy de még nincs egy fotónk se, màr hajlott volna a dologra, de képzeljétek, elfogyott az a papírja, ami a nyomtatàshoz kell. Emiatt kicsit mérges vagyok ra, bàr azt tényleg megértem, hog igazából fölösleges megint vizsgáltatni 3 naponta. Azt mondta eleve egy terhesseg alatt 4 uh vizsgalat van és en màr hàrmon tul vagyok. Ok.
Kézzel viszont megvizsgált, és azt mondta, semmi gond a méhszàjnàl, minden rendben van. Hála istennek!
Mondtam neki, hogy a klinikán egyik kollégája emelt magneziumot javasolt, de ő azt mondta, ő meg azt javasolja, hogy egyáltalán ne szedjék magneziumot, majd csak a 24. Héttől. Azzal indokolta, hogy  a szervezetem nagyon meg fogja szokni a magneziumot, és amikor majd igazán kell, a 24. Hét utan, akkor nem úgy fog hatni, ahogyan kellene. Ilyet se hallottam még soha senkitől. Mármint a logikáját értem, és bízom az orvosomban, nagyrészt neki köszönhetem, hogy ma itt tartunk, de azért kicsit pislogok ezen még most is. Inofolicot is abba kell hagynom. Femibion tökéletes, az mehet továbbra is.
Mondtam neki, hogy akkor kombinalt teszt, mit javasol. Azt mondta, hogy ő az integralt tesztet javasolja, mert ez két vérvétel es egy uh, biztosabb eredmény mint a kombinalt teszt. Oké, hiszek neki, be is jelentkeztem ma a Magzati Diagnosztikai Központba, október 6-ra kaptam időpontot. Akkor leszek 12+ 3 napos. Az istenhegyin nem csinálnak integralt tesztet, legalábbis nem lattam a kiírások között.
Azt mondta még a doktor uram, hogy a nap legjobb híre, hogy nem dolgozom, abszolút csak támogatni tudja, ugyanis ikrek eseteben nagyobb a vetélés, kora szülés kockázata, es sajnos ők nem sokat tehetnek ez ellen, egyedül a sok pihenés az, ami nagyon fontos! Azt mondta, hogy most még mehetek ide-oda, de nyugiban és sok pihenés, viszont a 24. Héttől szigorú fekvés van, napi egy órát kelhetek majd fel délelőtt. Hú, erre azért nem számítottam. De abszolút értem ezt is. Azt mondta, addigra gyűjtsek be jo sok konyvet, filmet, mert szükségem lesz ra.
Rákérdeztem a szülésre is, tudom, hogy még fényévekre van, de kiváncsi voltam. Mármint hogy hüvelyi vagy császár. Azt mondta, hogy tuti császár, optimális esetben a 37. Hétben. Ha már szültem volna egy vagy két gyereket, és mind a két baba fejfekvésű, akkor lehetne szó hüvelyi szülésről, igy azonban nem. Ezt is megértettem.
Amire számítottam, azt a mondatot is hallottam tőle: no cukor, no zsír. Vörös húst viszont heti egyszer ehetek. Ugye nekem az endometriozis miatt egyáltalán nem lehetett.
Azért ez kemény, hogy gyakorlatilag 13 hét fekvés majd a 24. Hét utan. Hazatérve gondoltam bele jobban, hogy basszus, mikor fogunk vásárolni?! Na mindegy, majd megoldjuk valahogy. Arról màr nem ís beszélve, hogy költözni kéne, de erről majd írok bővebben legközelebb.
Utrogestant a 12. Hètig kell használnom. Kaptam javaslatokat vizsgálatra, amit a haziorvossal kell elvégeztetnem, szokásos vérvétel, vizelet, stb. Fogorvoshoz minden trimeszterben el kell mennem. Jaj neeeee, utálom :( ezen is tul kell esni.
Hazafele megvitattuk a kocsiban, hogy lehet, hogy nincs képünk, de az a lényeg, hogy a babákkal minden rendben. (Azért szerintem en elmegyek valahova szerezni egy képet, hàt milyen anya vagyok en, mit ragasszak majd be az albumba? De nem? )
Tele az agyam az információkkal, főleg ez a magnézium dolog. Most nem is tudok többet írni, ülepedni kell a dolgoknak.
Ugyan nem láttuk ma őket, de bízom benne, hogy tényleg minden rendben van. Úgy kell lennie!

Izgalmak

Talán màr írtam azt, hogy napok óta faj a hasam. Tegnap este utolsó pisiléskor észrevettem, hogy a wc papíron vèr van. Barnás rózsaszínes. D. Nem volt itthon, eléggé megijedtem. Mitől lehet, mi ez?!
Bevettem egy c vitamint és le feküdtem aludni. Vagyis csak próbáltam volna, de ugye a vihar es a kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni. Húsz percenként ellenőriztem egy papirzsepivel, hogy mi a helyzet. Változatlan. A hasam is beindult, nagyon fajt, szurkàlt, nyilallt. Szint egész éjjel ez ment, persze legalább háromszor voltam kint pisilni. Nem tudom, hogy az izgalom miatt vagy miért? Reggelre a hasfájás jobb lett, de a barnàs verzes ugyanúgy szivàrgott tovabb. Nem akartam egesz hétvégén ezen izgulni, inkább mondtam D-nak, hogy vigyen be a klinikàra és nézzük meg, mi van.
Szakadó esőben álltunk a dugóban, alig lehetett látni valamit. Nem voltam még a várandós ambulancian, eloszor fogalmam sem volt, milyen számokat írnak ki. Eloszor azt hittem, születési dátumok, de olyan is volt, hogy 5445, ennek meg semmi értelme. Kérdeztem egy csajtól mellettem, de ő sem tudta. Beadtam a kis könyvemet, és vártunk. Kb háromnegyed Óra múlva behívtak, mint kiderült a személyi számom alapján. Meg jo, hogy tudtam fejből. Egy nagyon kedves fiatal orvos vizsgált meg, dr K. Bekukkantott egy reflektoros mikroszkóp szerű szerkezettel. Azt mondta, friss vért nem làt, de a méhszàjnàl valami ki van fordulva egy kicsit. Na Ezt nem tudtam megjegyezni, hogy mi, azt mondta, ez gyakori és okozhat vérzést, de azért jobbnak latja, ha egy kollégája megvizsgál Ultrahanggal. Menjek ki, csüccs le, majd szólnak. Öt perc múlva jött egy nagyon kedves nővér, aki elmondta, hogy lent az alagsorban várnak uh-ra, de legyünk türelemmel, mert nagyon sokan vannak. Igy is volt. Kb egy óra várakozás utan hívtak be. Dr V. Vizsgált meg, eleg alaposan. Eloszor is azt mondta, hogy mindkét embrio él. :) hatalmas kő esett le a szívemről. Egyik pötyi 26 mm, a màsik 28 mm, koruknak megfelelő méretek ezek. Lambda jel látható, ami elvileg azt jelenti, hogy külön burok és méhlepény van. Most en nem lattam szívverést, de gondolom az orvos igen. Olyan kis picikék még, és mégis màr sokkal nagyobbak mint legutóbb. Legszívesebben órákig csak néztem volna őket. D. Azt hitte, hogy màr emberszabàsúbbak lesznek. ( jaj, de szép szó).
Persze fotót elfelejtettem kérni, tiszta zizi vagyok, nem tudom, adtak volna-e? Gondolom igen. Szóval megint nincs fotó róluk. Csak a fejemben, de oda bekarcolódott, úgy érzem. A lényeg, hogy leválàsra utaló jelet az orvos nem látott, igy utunkra bocsàtott. Vissza kellett menni az ambulanciara és egy harmadik orvossal tanácskozni. Kint ültem, vártam, és kijött a délelőtti nővér, aki odajött és mondta, hogy ne üljek itt a panaszaimmal, menjek be, keres egy orvost és haza mehetek.
A harmadik orvos is nagyon kedves volt, mindent el magyarázott. A lényeg, hogy fel kéne venniük bentfekvésre, de nem latja indokoltnak, mert az Utron es a pihenésen kívül, nincs hatalmuk a dolgok felett. Ezt úgy hívják, hogy fenyegető vetélés, de ne ijedjünk meg a kifejezéstől, ezt használják a verzes-görcsös kombóra. Egyelőre minden rendben, otthon feküdjek, emeljem meg a Mg adagomat és használjam az Utrot. Ha erősödne a verzes, sipirc van vissza.
Most itthon fekszem, és remelem, hogy nem fog erősödni a verzes. Délután vendégeket várunk, nincs kitakarítva, de most szerintem sz@rok bele...azért persze bosszant.
Nagyon lefarasztott a sok izgalom, aggódás, szerintem most alszom egy órát, aztán azért össze dobok egy túró gombócot.
Drága, kis babàim! Maradjatok velünk, ne ijesztgessétek aggódó anyàtokat! <3

Hogyan tovább?

Tegnap felhívtam a védőnőt, aki nagyon pozitiv benyomást keltett telefonon keresztül, kedves volt, érdeklődő. Szeptember 23- ra kaptam hozzà időpontot, kiváncsi vagyok, milyen lesz. Akkor leszek a 11. Héten, ha jól számolok. Tudomásom szerint ő küld majd vérvételre, vizelet vizsgálatra.
És akkor itt a masik dolog, a kombinált teszt. Hovà és mikor?
Egy kedves kolléganőm nemrég szült, ő a Praxis Rendelőben volt, ott dolgozik a nagybátyja, aki szonografus, és akiről nagyon jókat hallottam màsoktol is. Ma felhívtam őket, és érdeklődtem. Csütörtökönként végeznek kombinált tesztet, reggel egy uh majd egy vérvétel, 10 nap múlva, e-mailen küldik az eredményt. Bejelentkeztem október 2.-ra, aznap leszek éppen 12 hetes. A hölgy tájékoztatása szerint 20 eFt-ba kerül. Ikrek nem dupla ár. Ezen csodálkoztam.
Olvasataim szerint ezt a vizsgálatot a 11.-13. Hèt kôzött kell elvégezni, elvileg akkor a 12 hét 0 nap az tökéletes.
A masik hely, ami utàn olvastam az az Istenhegyi Gendiagnosztika. Itt 30eFt a kombinalt teszt, és elvileg azt írjak, hogy másfél óra múlva eredmény is van. Nyilván nem ezen a 10000 Ft-on fog múlni.
Szerintem őket is felhívom és érdeklődök, aztán kérek egy időpontot, és ha tudnak korábbra adni, mondjuk a 12. Hétre, tehát 11 hét x naposra, akkor inkább oda fogok menni. Na és persze hétfőn megkérdezem az orvosom is, ő melyiket javasolja.
Jo lenne nem izgulni tíz napig, ha van rà lehetőség. Szóval az én voksom emiatt az IG-ra hajlik.

Tegnap és ma nagyon rossz hangulatom volt, màr-màr szégyellem magam miatta...:( de ràfogom az időjárásra, remelem hamar visszatér még a napsütés.
Most két napig eléggé fajdogalt a hasam, màra azonban jobb lett, de azért folyamatosan erzem. Fejfájás is eleg gyakori még mindig. Kilóim szàma vàltozatlan, hála istennek. Kopp kopp kopp.
Most màr tényleg nagyon varom a hétfőt, màr csak négyet kell aludni.

Lelkileg most kicsit nehéz, néha ràm telepszik a felelősség. Hogyan fogok én két gyereket ellàtni? Képes vagyok rà? Ilyen gondolatok is foglalkoztatnak mostanában. D. mondta, hogy hàt a romàk is nevelnek 6-8 gyereket, ha ők képesek rà, akkor én is elbànok kettovel. Valahogy nem nyugtatott meg...:)

Hömpölygés

Telik az idő és kicsit úgy erzem magam, mint egy kis szösz, amit ide oda fúj a szél. Hol lent vagyok, hol kicsit feljebb, de nagyon fent csak ritkán. Én mèg nem merek nagyon fent lenni. Nem nézegetek kis ruhákat, kis ágyakat, kis cipőket...nem megy. Azt sem tudom, hogy melyik intézetbe megyek majd kombinált tesztre, és nem tudom, akarok e köldökzsinór vért levetetni. Óvatos vagyok, kivàrok.
Pedig talán a képzelet elvinne néha olyan helyekre, ahol egyébként még nem jártam.
Gondolkodtam azon is, hogy a heten elmenjek e valami magànklinikàra ultrahangra, de úgy döntöttem, fölösleges. Próbálok hinni magamban, a tuneteimben és a bennem fészkelő két kis pötyiben. Sokat pihenek, nem stresszelek, kapom az Utrot, igyekszem változatosan étkezni, szedem a vitaminokat, és eltekintve a fàradtsàgtól és a hànyingertől, egyébként jól vagyok! Éppen ezert hiszem, hogy ők is jól vannak. Ennyiből màr kiderülhetett, hogy én amúgy sem vagyok az a túlbuzgó típus. Most kicsit hömpölygős az életem, ringatózom egy kellemes tengeren.
Hihetetlen, hogy ez màr a 9. Hèt, két nap és itt a 10. Nagyon varom az orvosommal való találkozást, a jövő het sűrű lesz. Ma még a védőnőhöz is kérnem kell időpontot.
Most is kínoz a hànyinger, és az örök dilemma: egyek vagy ne egyek? :) pedig jo lenne, ha délutánra jobban lennék, mert be kellene vásárolnom és a kereszt gyerekeknek vett ruhàkat kisebbre cserélni, mert csak egy hétig lehet.

Vajon?

Vajon ketten vagytok még?
Vajon szépen fejlődtök?
Vajon egészségesek vagytok?

Telnek a napok

Ma vagyok 8w0d.
Telnek a napok, eleg egyhangúan, amit egyelőre egyáltalán nem bánok. El tudom magam itthon foglalni, nem unatkozom. A napi teendők ellátása egyelőre lefoglal. Büszke vagyok magamra, mert meg tudom állni, hogy nem olvasgatok össze vissza mindenfélét. A társ blogokat mindig követem és minden nap gondolok a többiekre, aggódàsom, drukkolàsom, izgulàsom szinte folyamatos!
Izgalomból nekem is kijárt tegnapelőtt...történt ugyanis, hogy hanytam. Nem új keletű a dolog, visszatért a róka. Kicsit undi leszek, de részletekbe kell bocsàtkoznom az érthetőség kedvéért. Reggelire megettem három túró fankot, majd később egy kics lecsót. Nem igazán kívántam, de nem akartam màr kidobni, így megettem. Persze vissza köszönt délután az egesz, sűrű formában. Nagyon nehéz művelet volt, maradjunk ennyiben. Két alkalommal az utolsó résznél pirosas, véres nyàkot lattam. Először nem tudtam, hogy ez a meggy lekvár - lecsó keverék, vagy esetleg vér? De jobban szemügyre vettem es egyértelműen vér volt. Nagyon megijedtem, szinte remegett a lábam, hogy most akkor mi van?!
Felhívtam az orvosom, aki szerencsére megnyugtatott, hogy ilyen előfordul, ne egyek egyszerre sokat, es az a lényeg, hogy igyak. Akkor hívjam, ha sokkal több hányás van és nem tudok inni. Szerencsére azóta ez nem fordult elő, es nagyon remelem, hogy nem is fog! Nem kérek az effajta izgalmakból...nagyon fajt a nyelőcsövem, szerintem az lehetett felsértve.
Tegnap szinte egesz nap hanyinger, ma egesz kellemes. Pici hasfájás, de csak néha.
Időnként jönnek a "vajon minden rendben van odabent" tipusú gondolatok, próbálom elhessegetni, több kevesebb sikerrel. Még másfél hét az ultrahangig.
Annak akarok ma utána nézni, hogy mikor kell először védőnőhöz menni. Én még korainak tartom, úgy gondoltam, kell mèg egy megerősítés az orvosomtól. Kicsit úgy erzem magam, mint aki szabadjàra van engedve ezzel az egésszel. Kisebbfajta kutatómunkàt igényel néha a megfelelő tàjékozottsàg.
Kedves blogtàrsunk, Heniii jàr ma egyfolytában az eszemben. És persze az, hogy velünk minden rendben lesz e? Ezek a gondolatok kavarognak bennem. <3

Itt van az ősz, itt van újra...

Régen nagyon szerettem az iskolakezdést, a sok színes tollat, az új könyvek illatát, a sok pletyizést  a folyosón, hogy kivel, mi történt a nyáron. Ezeken már sajnos túl vagyok, soha nem lesznek olyan felhőtlen-boldog napjaim mint gimnáziumban. Ma egy kicsit nosztalgiáztam, nagyon jó volt! :)

Az ősz a kedvenc évszakom, na persze nem ez a mai esős, ködös, borongós változata. Hanem amikor olyan finom süt a nap, hogy be sem akarok menni a lakásba, csak bámulni a sok színes falevelet, és az ősz ezernyi árnyalatát. Anyukám mindig mondja: ma olyan idő van, amit te szeretsz :)
Szóval most nagyon szépen kérem a szeptembert, hogy hozzon nekem simogató napsütést és színeket!

Ma nagyon nyűgös vagyok egyébként, a mellettünk levő lakást felújítják már egy hete, fúrnak, kalapálnak, tologatnak és ezt felváltva. Erre ébredtem, emiatt nem tudtam délután sem pihenni. Aki ismer, az tudja, hogy egy sima délutáni alvás után is képes vagyok nagyon nyűgösen ébredni, hát ma ez hatványozottan volt igaz! Fortyogok magamban, de tudom, hogy semmi értelme bekopogni, hogy ugyan mikor fejezik már be, mert úgyis tart, ameddig tart. De azért képzeletben ma egy jó párszor leordítottam szegény munkások fejét, mintha ők tehetnének bármiről is. ..

Ma a fejem is fáj egész nap és a hasam is többet mint szokott, remélem nincs baj, csak rendeződnek át a dolgok. A picik tologatják ideiglenes bútoraikat  a hasamban. :)
Kimondhatatlanul várom az UH időpontját, de addig még két hét...nem is tudom, hogy bírom ki. Mindig próbálom biztatni magam, hogy minden rendben van, ha valami baj lennék azt érezném. A cicik továbbra is be vannak durranva, beindult a pisi menet, és nem kívánok enni! Én, aki egyébként nagyon szeretem az ételt. Sokszor csak forgatom a számban és küszködők, hogy ezt bizony le is kell nyelni. Hányingerem kb. három napja nincsen, emiatt nem kicsit paráztam, de húgom megnyugtatott, hogy neki is így volt és örüljek, hogy van egy szusszanásnyi időm. Érvelését elfogadtam, és beletörődtem, hogy lehet nem fogom végig hányni a három hónapot.

A Facebookon van ez a "oszd meg a kedvenc magyar versed" kezdeményezés, ami engem is utolért. Ma reggel elővettem a kedvenc verseim és nagyon jó volt újra olvasni őket. Előjöttek régi érzések, emberek, helyzetek.

Szóval ilyen nosztalgiázós, esős, fúrós-faragós eddig ez a szeptember.

Róka koma

Dupla baba dupla tünet? Így lenne?
Nem tudom, de a hanyinger napról napra fokozódik, van, hogy szinte egesz nap kitart, kisebb nagyobb megszakításokkal. Tegnap pl 5ször hánytam. Olvastuk, hogy a gyömbèr csillapítja az ingert, ezert be is szereztünk ès ma reggel készítettem magamnak limonadet cukor nélkül és reszeltem bele egy kis gyömbért. Nagyon finom. Egyelőre róka nélkül vagyok, no majd meglátjuk.
A boldogság és az "úr isten, úr isten" érzés óráról órára váltakozik. Tudom, hogy még sokminden történhet, de én nagyon bízom a legjobb forgatókönyvben és tudom, hogy minden rendben lesz.
A háziorvosom is támogatta, hogy ne dolgozzak, a főnököm meg egyenesen megtiltja, hogy vissza menjek. :) szuper, hogy nem kell ezen görcsölni. (Azért időnként persze kicsit rossz, hogy olyan tétlenek erzem magam, de akkor gyorsan emlékeztetem magam, hogy nono, csak Relax és minden rendben lesz. Tudom, hogy egyébként milyen hülye kis stresszes vagyok és képes vagyok mindenki problémáját magamra venni...)
Biztosan itt mindenkinek eltérő a véleménye erről, de én tudom, hogy nekem így a legjobb.

Zárójelben: egesz jo ez a gyomber.

Tegnap hívtam dr B asszisztensét és szeptember 15-re kaptunk időpontot. Szuper! Akkor leszek 9 és fel hetes ha jól számolom. Ma vagyok 7w 0 D.
A mellem csak kicsit feszülget inkább éjjel erzem, amikor alszom rajta. A hasam màr sokkal kevesebbet fàjdogal, de azért minden nap emlékeztet, hogy van odabent valami. Eddig délutánonként es este olyan éhség jött rám, hogy azt éreztem, nekem ennem kell, es azonnal! Valaki laktatót, nem àm gyümölcsöt vagy egy kis kekszet. Az orvos sok fehérjét es kevés szénhidrátot javasolt. A súlyom egyelőre változatlan, de ki tudja meddig? Na most bánom, hogy a második lombik során feljött négy kiló...jo lenne anélkül indulni most. Sőt, jo lenne, mínusz 10 kilóval indulni. Le se merem írni hány kiló vagyok....

Szerintetek, ha iszom az Inofolicot napi kétszer és napi egy femibiont szedek akkor ugye nem kell mellé plusz folsav?

Kettő

Hàt eljött ez a nap is, amit annyira vártunk! Bevallom, rettentően izgultam, ráadásul egész nap émelyegtem, alig éltem, ez is hozzájárult a gyengesèghez. Dr M. Mosolyogva fogadott és mondta, hogy akkor szeretne valami igazán jo hírt közölni, szóval nézzünk egy uh-t. A szívem a torokban dobogott,  de nagyon hamar màr az örömtől és nem a félelemtől. Kérdezte dr M, hogy akkor hány baba is volt a múltkor? Mondtuk, hogy egy, de volt egy kis árnyék...mert most határozottan két baba van! Mindkettő szép szív működést mutatott! Én csak nevettem az àgyon es nem akartam elhinni! Fantasztikus érzés volt! Hallani nem hallottuk, de láttuk, ahogyan lüktet a két kis babóca.
Kiszállt belőlem minden rossz èrzés, a lábam azért mèg remegett egy ideig.
Sajnos dr M nem tudta vállalni a terhességem, vissza utalt dr B-hez. Teljesen érthető oka van, de ez most nem is annyira lényeges. Szóval az élet eldöntötte, hogy dr B.
Holnap fel is hívom az asszisztenst, mert az előzmények alapján örülök ha október közepére kapok időpontot...ma vagyok 6 w 5d. Nem is tudom, hogy mikor kellene legközelebb orvoshoz menni és milyen vizsgálatokra? Annyi kérdés kavarog bennem, így az ikrek miatt, de egyelőre még ülepedni kell a dolognak. Mert azért hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok betojva egy kicsit. :) nem is kicsit. De úgy voltam vele, hogy majd az élet eldönti, mi lesz a jo nekünk, ezert nem is drukkoltam sem annak, hogy egy baba sem annak, hogy két baba legyen. Annak drukkoltam, hogy minden rendben legyen. Eddig így van, a neheze ezután jön. Nem tudok most többet írni, ismét csak mérhetetlen hàlàt érzek.  :)

Kissé türelmetlen

Le a kalappal mindenki elott, aki a terhesseg elejen is dolgozik. A fáradtság azóta is a mindennapjaim része, nagyon nehezen indul be a napom. Tegnap megvolt az elso hányás is, aztán egész délelőtt émelygés. Most is volt pici émelygés, de nem vész. Viszont olyan hülye vagyok, mert megmértem a hőmérsékletemet és nem kellett volna...36,4 et mértem ma délelőtt. Pedig màr jo nehány napja elrejtettem a fiók mélyére, ott is kellett volna hagyni. Valahogy belém költözött a kétely. Utálatos kis dög! Nem ereszt, időnként fel-fel piszkálja a nyugalmamat.  Még egy hét az ultrahangig...de jo lenne tudni, mi zajlik odabent a babàkkal! Valahogy meg vagyok győződve arról, hogy ketten vannak. Nem tudom, de ezt erzem. Hogy szeretném e? Nem tudom. Vagyis azt szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy hàny babàval, az mindegy. Csak tudom, az iker terhesseg nem kevés kockázattal jár.
A hasam még mindig fàjdogal, de màr nem állandó jelleggel, néha szünetel egy kicsit. Legszívesebben magamra csatolnék egy hordozható uh készüléket, hogy mindig tudjam, nincs semmi baj :)
Nagy dilemma, hogy visszamenjek e dolgozni, ha igen, mennyi időre. A munka nem hiányzik, de egyedül, itthon, hónapokig, hàt az sem lehet könnyű. Tudni illik van nekem a màr említett pánik betegségem...nem jo kedvembol ücsörgök itthon...elsődleges szándékaim szerint maradok az elejen itthon, de aztán jo lenne egy kicsit visszamenni, emberek kozott lenni. Nem lenne jo, ha azáltal, hogy kvázi be vagyok zárva itthon, antiszoccà váljak. Nehéz erről beszélni, még itt is.
...
A másik dilemma, hogy maradjon e dr. M. Az orvosom a terhesseg alatt is? Említette a múltkor, hogy ha minden ok a jövő heti uh-on, akkor visszaad dr B-nek. De lehet, hogy maradnék nàla. Ezt el kell döntenem keddig. Dr M. Messzebb van picit, de olcsóbb, van ingyen parkolója ( férjemnek elso számú prioritás) :), és talán nem olyan elfoglalt mint dr B. Viszont dr Bt régebb óta ismerem, ő műtött, ami miatt kvázi örök hàlàm üldözi, és valahogy ő nem olyan kedves mint dr M, hanem kicsit hogy is mondjam szakmaibbnak tűnik. Na ezt jól megfogalmaztam. Persze ő is tök normális, de dr M. Talán kicsit kedvesebb. Ja, és dr B. Rengeteget műt, állandóan tele vannak nála, este 10ig is. Nem tudom, emiatt mennyire lenne ideje velem foglalkozni. Persze ez lehet, hülyeség, mert amikor találkozunk, mindig képben van, ki vagyok, mi van velem. Orvosok,na. Màs orvos nem jöhet számításba, mert aki előtte volt az orvosom, sajnos àtment a Margit kórházba, és nekem az a világ másik vége. Oda nem megyek utána. Szóval ezen el fogok csocsózni egy darabig.
Mire a mondókám végére érek, az émelygés is kezd visszatérni. Kellemes. :)
Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. Le kell írni, el kell hinni! Igaz?

Fáradtság

Én nem tudom, mi van velem, de tegnap miután haza érkeztünk több mint egy hetes távollét utan, olyan fáradtságot éreztem, mint mar régen. Szinte izomlaz volt a lábaimban, a hasamban, es olyan maratoni futás urán érzésem volt. Na nem mintha az iskolai kötelező cooper futason túl valaha is többet futottam volna. Ma reggel aludtam majdnem 11 óráig, ami mostanában majdnem minden nap így van. Es ma Ezeregy teendő vàr ràm. Mosás, főzés, takarítás. És nem utolsó sorban elkezdeni az egészséges táplálkozást, mert ami volt az elmúlt 4 napban, az minden csak nem egészséges. Hambi, sült krumpli, lángos, pizza...stb. Jaj! Na de ma brokkolikremlevest keszitek, sült csirkével, plusz rántott cukkinit. Bevallom, egyszer még coca colàt  is ittam, kb három decit. Nem nagyon hiszek abban, hogy ennyi cola olyan ártalmas lenne pici magzataimnak. Persze nem tartok itthon colàt és nem is tervezem dönteni magamba. Napi egy kave is lecsúszik, nem főzött, csak nescafe.
A vérnyomásomrol naplót kell vezetni, remelem nem lesz vele gond. Vernyomacsokkentot most nem szedem, így is 110 körül van. Szerintem remek. A pulzusom viszont konstans magas, 90-110 közötti, de állítólag ez is normális. Csak néha olyan fura érzés, hogy nagy odabent a sietség.
A mellem az feszül, alig tudok rajta aludni, pedig én hasonalvós típus vagyok. Szóval kb úgy zajlik a dolog, hogy le fekszem, beigazítom es igyekszem nem mocorogni. Vettem egy szupi kis sport melltartót, de egyelőre nem szeretnék abban aludni.
A hasam még mindig sokat fàj, de nem tudom semmihez sem kötni, hogy mikor kezdi el. Nem tudom, hogy ez vajon allandósulni fog-e, vagy idővel múlik majd? Végülis mindegy, ha így természetes. Húgom szerint az, neki is fajt, szinte állandóan.
Puffadok, eleg sokat. Ezt inkább nem részleteznèm, mindenki el tudja képzelni. :)
Hàt kb így állunk. Nèha annyira hàlàs vagyok, hogy ez velem történik....nem akarok nyálas lenni, inkább nem ragozom, a lényeg, hogy boldog vagyok és nagyon várom a 2. Ultrahangot.

egy, kettő..?

Nagyon rövid leszek, mert csak mobilnetem van és egy kinszenvedés pötyögni mobilrol.
egy szabályos petezsák szépen kivehető, korának megfelelő, méhen belül. :) van mellette egy " árnyék, ami lehet egy másik baba, de ezt még most nem tudta megmondani. De már az uh előtt mondta, hogy a hch alapján beleféfne két baba. Két hét múlva uh, addig várunk. Boldog várakozás lesz. :)
elnézést, hogy most kevesebbet írok és kommentelek de videken voltam, most meg a net...de mindenkire gondolok, U2, Heniii, Fella, Pinkman, Hanna, Mrsgardner...és a többiekre is. :)
Tünetek jönnek mennek, hasam sokat fájdogál, hőm 37, mellem feszülget, nem vész. Jaa, és azt mondta dr M. Hogy lombik esetén a stimu kezdete óta kell számolni a terhességet. IgY ma 4w 6. Hú, még naggyon az eleje. :)

Köszönöm!

Gratulálok, ön terhes! Mondta ma a nővér a vérvétel utan. :)
Nagyon izgultam előtte, hiába volt màr öt pozitiv tesztem. Szerencsére nem kellett 11 ig várni, màr háromnegyed tíz körül közölte a jo hírt. Elmondhatatlanul örülök, nem is igazán tudom felfogni. Még mindig van bennem egy kis félsz, de ez normális, szerintem.
Kérdeztem, hogy mennyi lett a hcg, de nem mondta meg, nem is értem...rá pillantottam a lapra és mintha valami 1000 feletti értéket láttam volna, de ez nem biztos, mert ugye màs nevek is voltak rajta és lefelé fordította...párom kérdezte, hogy lehet e két baba, de azt mondta, ezt még nem lehet tudni. Kedden megyek elso ultrahangra. Dr. M. Nem volt ma, szabadságon van, így vele nem tudtunk beszélni. Majd kedden.
Fellànak tünet-jelentés:
Tegnap este is fajt a hasam, érdekes, hogy estére szokott beindulni. A mellem nőtt, es érzékeny, általában reggelre elmúlik, es napközben rákapcsol. A hőm nappal 37-37,3 körül van. Ma olyan hasszurkalos érzésem van, es napok óta puffadok. Ja igen, es ma megint olyan izom lázas érzés van néha a hasamban.
De ami a legfontosabb tünet: boldog vagyok. Úgy igazán. Es hàlàs vagyok. És köszönöm!
++++++++++++++++++ :)

Menny ês pokol

Megpróbálom sorban leírni az eseményeket, mert volt, nem unatkozunk...
Tegnap reggel hatkor ébredtem, és a férjem javaslatára nem teszteltem, mert csak 25 ös teszt volt itthon és szerinte az még korai, ês csak csalódnànk, ha nem mutatna semmit, holott lehet, hogy van baba. Így csak egy gyors pisi volt, Utro és vissza feküdtem aludni. Fel tíz körül ébredtem és addigra belém  bújt a kisördög, hogy nekem tesztelnem kell és kész. Kocsiba ültem, elszaladtam a Tescó patikába es beszereztem egy tízes tesztet. Megcsináltam és über pozitiv lett. Így màr bátrabb voltam ês kíváncsiságból megcsináltam egy 25 ôst is, ês làm, az is pozitiv lett. :)
Öröm, boldogság egész nap, tünetek nagyon semmi. Délután at mentünk anyosekhoz ebédre, de egyébként pihentem, nem nagyon csináltam semmit. Este éreztem, hogy faj a hasam és majd leszakad a derekam. Sejtettem, hogy ez nem jo jel. 10 kor az Utro a helyére került, 11 kor Elindultam lefeküdni, előtte gyors pisi. És akkor ott volt, a szép piros vér...
Nem tudom, mit éreztem, de valahogy nem estem pánikba. Jo, akkor még egy bónusz Utro, egy c vitamin és be az àgyba, màst úgysem tehetek. Éjjel vihar volt, emiatt legalább háromszor felébredtünk, hasam alapjáraton fajdogalt. Este imádkoztam.
Reggel a betétemen egy kis ujjnyi vastagságban, kb 10 centi hosszan barna vér volt. De nem piros!
Azóta voltunk a klinikán vérvételen és vér nincs, csak barnás valami. Megkérdeztem az asszisztenst, hogy tehetek e valamit, azt mondta, amire számítottam. Ebből még bármi lehet. Pihenjek és ha szerdára megduplázódik a hcg, akkor jó. De ha megjön, akkor azzal nem tudnak mit kezdeni.
Most màr itthon vagyok,,farkas éhesen, D, éppen rittyent egy rántottát, ês meglátjuk mi lesz.
Valahogy nem panikolok, bizakodom. Nem tudom, mi lesz, de viszonylag most nyugodt vagyok. Nem is értem magam egyébként.
Annyira szerettem volna feltenni a pozitiv tesztet ide, de nem merem. Majd. Talán....