Izgalmak

Talán màr írtam azt, hogy napok óta faj a hasam. Tegnap este utolsó pisiléskor észrevettem, hogy a wc papíron vèr van. Barnás rózsaszínes. D. Nem volt itthon, eléggé megijedtem. Mitől lehet, mi ez?!
Bevettem egy c vitamint és le feküdtem aludni. Vagyis csak próbáltam volna, de ugye a vihar es a kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni. Húsz percenként ellenőriztem egy papirzsepivel, hogy mi a helyzet. Változatlan. A hasam is beindult, nagyon fajt, szurkàlt, nyilallt. Szint egész éjjel ez ment, persze legalább háromszor voltam kint pisilni. Nem tudom, hogy az izgalom miatt vagy miért? Reggelre a hasfájás jobb lett, de a barnàs verzes ugyanúgy szivàrgott tovabb. Nem akartam egesz hétvégén ezen izgulni, inkább mondtam D-nak, hogy vigyen be a klinikàra és nézzük meg, mi van.
Szakadó esőben álltunk a dugóban, alig lehetett látni valamit. Nem voltam még a várandós ambulancian, eloszor fogalmam sem volt, milyen számokat írnak ki. Eloszor azt hittem, születési dátumok, de olyan is volt, hogy 5445, ennek meg semmi értelme. Kérdeztem egy csajtól mellettem, de ő sem tudta. Beadtam a kis könyvemet, és vártunk. Kb háromnegyed Óra múlva behívtak, mint kiderült a személyi számom alapján. Meg jo, hogy tudtam fejből. Egy nagyon kedves fiatal orvos vizsgált meg, dr K. Bekukkantott egy reflektoros mikroszkóp szerű szerkezettel. Azt mondta, friss vért nem làt, de a méhszàjnàl valami ki van fordulva egy kicsit. Na Ezt nem tudtam megjegyezni, hogy mi, azt mondta, ez gyakori és okozhat vérzést, de azért jobbnak latja, ha egy kollégája megvizsgál Ultrahanggal. Menjek ki, csüccs le, majd szólnak. Öt perc múlva jött egy nagyon kedves nővér, aki elmondta, hogy lent az alagsorban várnak uh-ra, de legyünk türelemmel, mert nagyon sokan vannak. Igy is volt. Kb egy óra várakozás utan hívtak be. Dr V. Vizsgált meg, eleg alaposan. Eloszor is azt mondta, hogy mindkét embrio él. :) hatalmas kő esett le a szívemről. Egyik pötyi 26 mm, a màsik 28 mm, koruknak megfelelő méretek ezek. Lambda jel látható, ami elvileg azt jelenti, hogy külön burok és méhlepény van. Most en nem lattam szívverést, de gondolom az orvos igen. Olyan kis picikék még, és mégis màr sokkal nagyobbak mint legutóbb. Legszívesebben órákig csak néztem volna őket. D. Azt hitte, hogy màr emberszabàsúbbak lesznek. ( jaj, de szép szó).
Persze fotót elfelejtettem kérni, tiszta zizi vagyok, nem tudom, adtak volna-e? Gondolom igen. Szóval megint nincs fotó róluk. Csak a fejemben, de oda bekarcolódott, úgy érzem. A lényeg, hogy leválàsra utaló jelet az orvos nem látott, igy utunkra bocsàtott. Vissza kellett menni az ambulanciara és egy harmadik orvossal tanácskozni. Kint ültem, vártam, és kijött a délelőtti nővér, aki odajött és mondta, hogy ne üljek itt a panaszaimmal, menjek be, keres egy orvost és haza mehetek.
A harmadik orvos is nagyon kedves volt, mindent el magyarázott. A lényeg, hogy fel kéne venniük bentfekvésre, de nem latja indokoltnak, mert az Utron es a pihenésen kívül, nincs hatalmuk a dolgok felett. Ezt úgy hívják, hogy fenyegető vetélés, de ne ijedjünk meg a kifejezéstől, ezt használják a verzes-görcsös kombóra. Egyelőre minden rendben, otthon feküdjek, emeljem meg a Mg adagomat és használjam az Utrot. Ha erősödne a verzes, sipirc van vissza.
Most itthon fekszem, és remelem, hogy nem fog erősödni a verzes. Délután vendégeket várunk, nincs kitakarítva, de most szerintem sz@rok bele...azért persze bosszant.
Nagyon lefarasztott a sok izgalom, aggódás, szerintem most alszom egy órát, aztán azért össze dobok egy túró gombócot.
Drága, kis babàim! Maradjatok velünk, ne ijesztgessétek aggódó anyàtokat! <3