Az orr

Esküszöm, nőtt az orrom terhesseg alatt! Olyan kis krumpli lett...létezik ez? 

Ajjaj. 

Más. 

Ma egy kicsit nosztalgiàztam. Régebb irogattam, ezt azt. Tudni kell,hogy D-vel  a kapcsolatunk évekig nagyon intenzív és viharos volt. Kutya macska dolog. Altalaban a szakítások szülték ezeket az irományokat. Szakítások=pàr napos, hetes különlét, amely alatt msn-en őrjítettük meg egymást és volt, hogy találkoztunk is. Voltak nagy cuccolások, ide-oda. Ma màr vicces erre visszagondolni. 

Az írásaim mindig az átélt nagy fajdalmakról szóltak. Csak ugy ömlött belőlem a szó akkoriban. 

Boldogságról írni? Elképzelni sem tudtam. Bezzeg a szenvedésnek ezernyi árnyalata volt. 

Eszembe jutott, hogy milyennek látom magam ennyi év távlatából? Mostanában nem nagyon tudom, ki vagyok. És ki leszek? Rajtam múlik, ezt kell elhinnem, tudatosítanom.