Rinya

Alapvetően nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy a babavallalassal kapcsolatos dolgokon kívül egyéb magánéleti dolgokról is írjak. Nem azért mert nem akarom kiadni magam, persze ez is benne van, hanem mert mindig úgy éreztem, hogy a leírt szavaknak súlya van. Ha kimondok,,leírok valamit, akkor  az màr van. Az elmúlt évek során nagyon zárkózott lettem, ami a problémáim illeti. Nem mondom el a tesomnak, nem mondom el anyukámnak, nem mondom el barátnak. Régen azért nem, mert féltem a véleményüktől, tudtam, hogy esetleg olyat fognak mondani, amit legbelül én is tudok, de nem akarok hallani. Szépen lassan megtanultam hàt magamban folytatni a problémáimat, nem rinyalok, nem panaszkodom.
Az elhatározás eme bejegyzésre kb. Fèl órája született, amikor is csúnyán összevesztem D.-vel. Hetek óta nem vagyunk jól egymással, legalábbis én eltávolodtam tőle.    Egyszerűen olyan dolgokat, érzéseket, szavakat, viselkedést vált ki belőlem, hogy nem ismerek magAmra es ezt utálom!!
Szimplán csak azzal, hogy bunkó. Nem tudok erre szebb szót találni, bunkó es kész. Velem legalábbis az. Minden szaron megsértődik, ha kérdezni merek valamit rögtön flegma lesz, es rosszul van, ha fel merem tartani valamivel.
Elolvastam az eddig írtakat es mar látom, hogy miért nem szoktam papíron rinyàlni...szörnyen hangzik, nagyon rossz vegigolvAsni mar ezt az néhány sort is. De akkor sem törlöm ki, hagyom, hogy kijöjjön belőlem, ahogy megfogalmazódik.
Szóval az én egyetlen drága férjecskèmnek valami baja van, de persze ha kérdezem mi a baj, sose találnatok ki mit válaszol mindig, igaz?
Semmi.
Hat ez a válasza. Mindig. Hogy én csak képzelgek, meg hogy ő nem érti, hogy nekem mi bajom van,
Csak annyi a bajom, hogy azt akarom hogy normális legyen velem, esetleg ha nem túl megerőltető néhanapján  kedves?
Es mar eljutottam odáig, hogy elég egy pici flegmasàg vagy bunkosag es pattanok. Itt jön az a Cicmorgo akit utalok...egy kis házi sárkány, aki kínjában es tehetetlenségèben kiabál es csapkod.
Most meg itt duzzog a hálószobában es nem akar kimenni, mert annyira haragszik D-re, hogy látni sem akarja, mert csak ujra dühös lesz.
Kénytelen leszek angolozni.
A legjobban az faj, hogy tényleg nem veszi észre hogy valami nem stimmel velünk? Neki így jó? Neki ez így kielégítő es boldogság? Mert most nekem nagyon nem az.
Miért nem hallja meg amit hetek óta szajkozok neki? Nem érdekli ?

Várom, hogy elmúljon ez a rossz érzés, mert most nagyon szenvedek.
Én nagyon sokat küzdöttem ezért a kapcsolatert, mindenben kiálltam D. Mellett, olyan helyzetekben is, amikor más màr elrohant volna. 8 és fél éve vagyunk együtt, tudom, hogy nem rózsaszín  cukormàz minden, tudom, hogy néha a szart is le kell nyelni, de egy jó ideje mar csak lapátolom a kakàt.
Két hèt es kezdenem kéne a szurikat, addig helyre kell rázódnunk, mert ezt így nem lehet. Nem lehetek rá nap mint nap mérges, más érzéseket szeretnék megélni ezzel kapcsolatban.
Olyan kiváncsi lennék most D. Verziójàra, mármint hogy mit írna le a ma este történtekről. Mint Makó Jeruzsalemtől, szerintem.
Erről most eszembe jutott, hogy múlt hétvégén voltunk tesomeknal, tudni kell, hogy ők soha nem veszekednek, harmónia, nyugisag van. Reggel kávé közben mondtam  a húgomnak, hogy könyörgöm mondjon valami rosszat a férjérol, mert kezdem rosszul érezni magam. Ezen jót derültümk, aztán azért kicsit ő is panaszkodott. Esküszöm jól esett hallani.
Juj, de dög vagyok, igaz?
Szerintem nem, csak kicsit úgy éreztem, hogy nem csak nekem nehéz néha, es hogy nem minden lufi olyan gömbölyû.

Néha azon is ràgódom, hogy alapvetően két különböző természet, akik az évek alatt csiszolodtak egymáshoz, Működhet e együtt hosszútávon?
A legjobban azt utálom D., mert tudom, hogy el fogod ezt olvasni, hogy van az a képességed, hogy meg ha te teszel is valami rosszat, tudod úgy alakítani a szálakat, hogy a másik érezze rosszul magát. Kis zs. Vagy. Ezt csak te tudod, mit jelent.