2. Felvonás

Ma voltam M dokinàl és minden rendben van, kezdjük a második programot. Ma mar be is kellett adnom este egy GonApeptylt. Volt nagy ijedelem, mert elfelejtettem kinyomni a fecskendóből  a levegőt. D. Őrjöngött, totál kiborult, mar majdnem tárcsàzta a mentőket, de mondtam neki hogy jól  vagyok. Valóban figyelmetlen voltam, de szerencsére semmi bajom nem lett, mivel ugye ezt nem közvetlenül a véràramba adjuk, hanem csak bőr alá. De legközelebb azért oda fogok figyelni erre.
Viszont volt egy dilemma. Mar majdnem kint voltam az orvos rendelőjéből, amikor rájött, hogy van lefagyAsztva öt embriónk. Kérdezte, hogy nem e akarjuk inkább azokat felhasználni. Kis huzavona után úgy döntöttem, hogy most inkább maradok a friss verziónàl. Azt mondta, hogy ugye tudom, hogy a fagyasztottnal nincsen stimulacio, csak gonapeptyl es valamit felepitenek. Nem igazán értettem ezt a részt. De kb úgy beszélt mintha én is elvégeztem volna az orvosi egyetemet legalább levelező szakon. Nyilván feltételezik, hogy egész nap az internetet bújjuk a témában kutatgatva.
Nem tudom, jól döntöttem e, remelem. Igazából úgy gondolom, hogy ha tíz évig kvázi minőségűket megőrzik, akkor ott lesznek még a következő alkalommal is. (De nem lesz rá szükség )
Mar megint egy olyan dolog, amit nekünk kellett eldönteni.
Legközelebb 3-àn megyek, addig napi egy gona. Fel sem fogom.
Úgy mentem oda ma, hogy Fifty-fifty, de valahogy éreztem, hogy minden rendben lesz.
Holnap elő kell vezetnem  a főnökeimnek a dolgot, legszívesebben kussolnék az egészről, de nem tehetem meg. Vagyis elvileg minden vervetelre meg konzultációra elengednek es nem kell szabit kivenni, azért ez is valami.
A nyár még így is képlékeny. D-vel nehéz tervezni,  mert olyan munkahelye van, ahol kötelezően kell kivenni a szAbit, de még mindig nem mondtàk meg, hogy mikor. Na így tervezzünk valamit is.
Anyám megkérdezte a telefonban ma, hogy miért nem boldog a hangonm, hiszen kezdünk? Nem tudom rá a választ. Nem arról van szó, hogy nem örülök, dehogyis nem, csak most valahogy távolságot tartok. De ez nem tudatos. Egyszerűen ez jön most belőlem.
Három hét es ujra a pocakban lesznek. Húú.
Tikk-takk.